Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-29 / 201. szám

II. EURÓPA-KAPU PÉNTEK, 1997. AUG. 29. Magyar válságmenedzselés Tóth ezredes: „Kitűnően felépített válságkezelő rendszerünk van". (Fotó: Karnok Csaba) • Menekültek, bevándoroltak Mii kezdjünk velük? Keleti bövítós • Varsó (MTI) Az olasz kormányt ag­gasztja az EU kibővítéséről szóló amszterdami szerződés korlátoltsága és októberi alá­írásakor külön nyilatkozatot készül tenni arról, hogy az EU kibővítése csak akkor járható, ha megteremtik hoz­zá az intézményi feltételeket és a szükséges kormányzási eszközöket - áll abban a cikkben, amelyet Lamberto Dini olasz külügyminiszter írt a lengyel Rzeczpospolitá­ban. „Meghódítani Európa másik felét" című írásában Dini amellett száll síkra, hogy minden tagjelölt állam­mal megkezdjék a csatlako­zási tárgyalásokat, azaz „nyitott stratégiát" kövesse­nek, s csak egy későbbi időpontban tartsanak külön­külön megbeszéléseket az érettség foka szerint. Az olasz diplomácia vezetője szerint máskülönben új vas­függönyök ereszkednének le Keletre és Délre a régiek he­lyett, s nyomban bizalmat­lanná válna a nemzetközi légkör, annak minden követ­kezményével a tagjelölt álla­mok EU-hoz való alkalmaz­kodására nézve. Zöld feltételek • Bécs (MTI) Az Anti Atom Internatio­nal nevű osztrák környezet­védelmi szervezet azt köve­teli a bécsi kormánytól, hogy szabja a kelet európai orszá­gok EU-csatlakozásának fel­tételéül a nukleáris energiá­ról való lemondást. Azt javasolják, hogy Ausztria kétértelműségtől mentesen helyezkedjen az atomenergia tiltásának állás­pontjára azokon a csatlako­zási tárgyalásokon, amelye­ket az EU Magyarországgal, Csehországgal és Szlovéniá­val helyezett kilátásba jövőre. Arra szólították föl Viktor Klima kancellárt és Wolf­gang Schiissel külügymi­nisztert, hogy fogjanak össze a cél eléréséért mindazokkal az EU-tagállamokkal, ame­lyek nem rendelkeznek ato­merőművel. Ausztriában 1978-ban népszavazással el­vetették az ország első ato­merőművének felépítését. Bonn-Párizs tengely? • Bonn (MTI) A Párizs-Bonn tengely újjáélesztésére tett kísérletet csütörtökön Helmut Kohl német kancellár és Lionel Jospin francia miniszterel­nök bonni megbeszélésü­kön. Az utóbbi hónapokban, nevezetesen azóta, amióta a franciák a szocialista-kom­munista kormánykoalíció mellett voksoltak, elhidegült a viszony a konzervatív Bonn és a baloldali Párizs között, és a két kormány kapcsolata történelmi mély­pontra süllyedt. Ezen az a tanácskozás sem változta­tott, amelyet június 13-án tartottak Poitiersban nem sokkal azután, hogy Jospin elfoglalta a miniszterelnöki széket. Az addigi német­francia csúcsmegbeszélé­sektől eltérően ezúttal nem sikerült megállapodniok a legfontosabb kérdésekben, ez pedig rányomta a bélye­gét az amszterdami csúcsér­tekezletre is, hiszen nyilván­valóvá vált az egyet nem ér­tés számos kérdésben. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Táth László ezredes otthono­san mozog a biztonság­politikai témákban. Tesszük ezt azért, mert a szegedi katonatiszt egy évnél többet töltött a daytoni békekötés után Boszniában, azt kö­vetően Svájcban, egy ot­tani egyetemen, bizton­ságpolitikai tanulmányo­kat folytatott, és sikere­sen vizsgázott. A közel­múltban tért haza a gö­rög fővárosból, ahol a magyar küldöttség ve­zetőjeként a NATO biz­tonságpolitikai konfe­renciáján vett részt. # Ezredes úr, tulajdon­képpen mi volt a témája ennek az összejövetel­nek? - Alapvetően európai biz­tonsági kérdésekről volt szó. Kiemelt figyelmet fordított ez a konferencia a válságme­nedzselésre, az országok szerepére, arra, hogy mit tesznek a nemzetek a válság során rájuk váró feladatok elvégzésében. • Munkatársunktól A keletről érkező ma­gyar munkaerőtől (is) tartanak a fejlett orszá­gok polgárai. Annak el­lenére, hogy a Nemzet­közi Munkaügyi Szerve­zet (ILO) három évvel ezelőtti felmérése már cáfolta a nyugatiak ezen félelmét. Annál inkább zavarja a magyar munkaerőpiac ter­mészetes folyamatait a Ro­mánia felől Magyarországra irányuló ingázó migráció. A nemzetközi vándorlás és a munkaerőpiac kapcsolatát Hárs Ágnesnek, a Külgazda­ság rovatvezetőjének az Ol­talomkeresők című kiad­ványban idézett kandidátusi értékezése alapján jellemez­zük. Az Európai Unió országa­iban a nem közösségi állam­polgárságú alkalmalmazot­tak 1992-ben csaknem 3,2 millió állást töltöttek be. Az EU tagországaiban kl­itikai # Nyilván nem volt unal­mas az athéni összejöve­tel, hiszen térségünk ­különösen az elmúlt időszakban - bővelkedett a válsággócok kialakítá­sában (is)... - Az elmúlt években én valóban ezzel a területtel foglalkoztam, a válsággóc kellős közepén vártak rám feladatok, most azonban elsősorban arra kellett vá­laszt adni, hogy országunk­ban miként épül fel a válság­kezelés rendszere és mecha­nizmusa és mit teszünk mi magyarok e téren. A NATO­országok mellett - s ezt büszkén mondhatjuk - mi voltunk az elsők, akik ebben a kérdésben szót kaptunk. A plénum előtt jómagam ad­tam elő a témával kapcsola­tos helyzetet. A széles kör­ben ismertetett témának kö­szönhetően további meghí­vásokat kaptunk a kérdés előadására. # A delegáció athéni út­ja és az ön előadása szer­ves részét képezi a madri­di NATO-csúcson szüle­tett határozatnak, vagyis annak, hogy meghívtak nált magasabb jövedelmek a magyar munkaerőt is vonz­zák. De a munkaerő szaba­dabb áramlása nem indított el kiszámíthatatlan folyama­tokat Magyarországon. Az 1994-ben tartott Magyar háztartás panel vizsgálat iga­zolta, hogy a megkérdezet­tek alig 7 százaléka dolgoz­na valamely európai uniós országban, s csak 8 százalék volt azok aránya, akik élné­nek vagy dolgoznának kül­honban. Elsősorban a har­minc év körüli férfi szak­munkások és az eladósorban lévő lányok mennének, főleg Németországba és Ausztriá­ba. Többen vállalnának rövi­debb ideig munkát, mint hosszabb ideig. Két év múl­tán, amikor a kutatók ismét rákérdeztek a munkát ese­tenként vállalókra, már csak 1,7 százalékuk gondolkodott a migráció valamilyen for­májáról. A válaszokból levonható következtetés: 376-420 ezer lehet azon magyarországiak bennünket ebbe a szerve­zetbe? - Erre a tanácskozásra először került sor ilyen for­mában és összetételben, s nagy örömünkre szolgál, hogy bennünket is meghív­tak. Feltételezhető, hogy az említettekkel igenis kapcso­latban van. Az alkalom arra volt jó, hogy elmondhattuk: Magyarországon igen jól ki­épített válságkezelő rendszer van, amely gyakorlatilag Eu­rópában, de a NATO szerve­zetében is megállja a helyét. 9 Hogyan nyilatkoztak erről a jelenlévők? - Ennek a konferenciának nem az volt a lényege, hogy bárki minősítse a másikat, hanem az, hogy informatív jelleggel számoljunk be az országban e téren adott hely­zetről, vagyis a válságkezelő rendszerünk állapotáról és gyakorlati működéséről. Ér­tékes ismeretségeket kötöt­tünk, kapcsolatfelvételt te­remtettünk más országokkal. Én igen hasznosnak és ta­pasztalatszerzésben gazdag­nak ítélem ezt az összejöve­telt. De alkalom volt ez arra is, hogy bemutathassuk vál­száma, akik rövidebb­hosszabb ideig dolgoznának külföldön. Az ötletszerű vá­laszokból azonban csak 57­101 ezerre becsülhető a ko­molyan tervezőké. Minden harmadik válaszoló Német­országot jelölte meg, de so­kan mennének dolgozni a tengeren túlra is. A külföl­dön elérhető magasabb jöve­delmek reményével útra­kelők mellett sokan lenné­nek olyanok is, akik az ittho­ni munkanélküliségtől tart­va, a karrierlehetőségek hiá­nya miatt választanák a kinti állásokat. Magyarország - s vele együtt a visegrádi országok - EU-csatlakozásának sokat emlegetett egyik akadálya, hogy a kelet felől érkező sza­bad munkaerőmozgástól tar­tanak a fejlett országok. Az uniós csatlakozás egyéb fon­tos vitapontjainak felvetése helyett remek kifogásnak, érvnek tekinthető az olcsó magyar munkaerő nyugati megjelenése, csakhogy ezt * ságmenedzselési képessége­inket. Ami egyébként kétol­dalú. 9 Éspedig? - Egyfelől a nemzetközi szerződésekből adódó válsá­gok menedzselésében ve­szünk részt. Ilyen például a boszniai térségben résztvevő magyar műszaki alakulatok munkája, vagy az ENSZ fel­kérésére Kuvaitban, Kambo­dzsában, Angolában, Cipru­son, s más államokban szol­gálatot teljesítő magyar ka­tonák jelenléte. A másik ol­dal: amikor - szaknyelven ­minősített helyzet áll elő. Ez akkor van, amikor egy or­szág bármilyen fokon ve­szélybe kerül. Az Alkot­mány is taglalja ezt a kér­dést és ennek megfelelően jönnek létre a különböző vé­delmi bizottságok a válság menedzselése érdekében, s ez nálunk egy jól működő, jól megkomponált rendszer. Az athéni konferencia után úgy látom, hogy a világ bár­mely ilyen rendszerével fel­veszi a versenyt - mondotta lapunknak adott nyilatkoza­tában Tóth László ezredes. Kisimre Ferenc semmi sem igazolja. Ma­gyarország gazdaságának megerősödése ugyanis csök­kenti a külföldre vágyó munkavállalói szándékokat, sőt: mi leszünk egyre von­zóbbak a külföldről érkezők számára. A legutóbbi felmé­rés szerint 140 ezer vendég­munkás és családja tartózko­dik hazánkban. Romániából 65 700-an, Ukrajnából 16 ezren, a volt Jugoszláviából 17 ezren, a Távol-Keletről és Afrikából 14 ezren és az eu­rópai uniós országokból 7900-an Magyarországot vá­lasztották ideiglenes lak- és munkahelyüknek. A migrációs célponttá és befogadó országgá váló ha­zánkat az ingázó migráció jellemzi. Azaz a határon munkavállalás céljából való rendszeres, ismétlődő átlé­pés, függetlenül a tartózko­dás időtartamától. Az efféle migárció elsősorban Romá­nia felól irányul Magyaror­szágra, gyakorisága viszony­lag állandó. • Munkatársunktól Mi a szerepe a helyi önkormányzatoknak a menekültek, bevándo­roltak ellátásában, tár­sadalmi beilleszedésük elősegítésében? A Menedék Egyesület kerekasztal-beszélgetésén kiderült: az 1989 utáni jogi szabályozás iránya arra mu­tat, hogy a menekültek és a bevándoroltak (a régebbi szóhasználat szerint letele­pedettek) szociális, egész­ségügyi, gyermekvédelmi ellátása, támogatása nem önálló, elkülönült rendszer­ben valósul meg, hanem a helyi lakosság számára kia­lakított rendszeren belül. Ez a modell azonban nem tuda­tosult az ellátást szer­vezőkben és a közigazgatási szereplőkben, csupán a ku­tatókban. Az országban működő három befogadó állomás (Bicske, Debrecen, Békés­csaba) kivételével nincs ön­álló intéz/nény a szállás, ét­kezés, gyermekfelügyelet, egészségügyi szűrés, szoci­ális foglakoztatás biztosítá­sára, a menekültek beillesz­kedésének elősegítésére. A helyi lakosság számára kia­lakított ellátórendszert működtető önkormányzatok ezt a feladatátadást biztosító szabályozást kevéssé vették komolyan, mert csupán az ország néhány településén (Baranya, Csongrád megyé­ben) élnek nagyobb lét­számban menedékesek, me­nekültek. Az önkormányzatok sok­féle feladattal terheltek, így a migránsokkal kapcsolatos teendőiket nem látják és ter­vezik előre, nem alakítottak ki helyi politikákat e kör­ben, nem készültek fel előre a vonaktozó jogszabályok végrehajtására. Inkább az események és a napi igazga­tási, ellátási munkák sodrá­sában találkoznak néhány gonddal. A jövőben nem zárható ki, hogy a szociális normatí­va meghatározásakor a tele­pülésen nagyobb számban élő menekülteket, bevándo­roltakat is figyelembe ve­gyék, alapos megfontolás és önkormányzati jelzések alapján. A romló életkörülmények között élő helyi lakosság nem veszi jó néven, ha rá­szorultság nélkül támogat­ják a menekülteket. A köz­vélemény egyébként sem tud különbséget tenni a migránsok különböző cso­• Bécs (MTI) Nem szabad túlértékelni azt a bevándorlási nyomást, amelyet az Erópai Unió ke­leti bővítése okoz majd. Nem lesznek nagy népván­dorlások, de mindenképpen szükség lesz hosszabb átme­neti szabályozásra, mielőtt megvalósulhat a személyek szabad áramlása - figyelme­zetett a Der Standard című bécsi lapban a Wifo osztrák gazdaságkutató intézet mu­nakerőpiaci szakértője. Rá­mutatott, hogy Ausztriá­nak és Németországnak kü­lönleges problémát okoz­nak a határmenti, 20-30 ki­lométer széles sávok, ahol dolgozhatnak a napi ingá­zók is. portjai között. A mai mene­dékesekre vonatkozó elv: „mindenki kapjon egy keve­set". Sajátos gondot okoz, ha a helyi lakosság 5-10 százalékánál nagyobb lét­számban élnek menekültek, bevándorlók a településen. Ezért lenne szükség a mene­kültek lakóhelyének megvá­lasztásában az önkormány­zatok és a központi regioná­lis közigazgatási szervek közötti együttműködésre; a menekültek orientálására ­a készülő menedékjogi tör­vényben. A hatályos szabályozás ellentmondásait a készülő menedékjogi törvény nem oldja fel. A menekültekre a magyar állampolgárokra vo­natkozó szabályokat kívánja a jövőben is alkalmazni, mi­közben egyre több, életvi­szonyra vonaktozó törvény­ben (szociális ellátás, gyer­mekvédelem és jólét, házas­ságkötés, névviselés, mun­kavállalás, ingatlanszerzés stb.) nyilvánvaló okokból szerepelnek eltérő szabá­lyok a külföldiekre. Az európai integrációs felkészülés nem tükröződik a tervezetben, a menekültek, a bevándoroltak beilleszke­désének és a helyi lakosság toleranciájának erősítését semmiféle szervezeti vagy tartalmi megoldás nem szol­gálja. Nem bontakozik ki be­fogadáspolitika az új szabá­lyozásban, így várhatóan nagyobb lesz a települése­ken az egyre több országból érkező migránsokkal szem­beni ellenállás már a föld­rajzi korlátozás feloldása hírére is. Az előbbiek alapján a ha­tályos és a készülő jogsza­bályok egyre több feladatot hárítanak a hely önkor­mányzatokra a helyi lakos­ság részét képező menekül­tek és bevándoroltak, vala­mint családtagjaik ellátásá­ban, a beilleszkedésük elősegítésében. A migránsok, a települé­sek lakossága és képviselőik a főszereplők ebben az együttélésben két szem­pontból is. A nem önkor­mányzati intézmények szá­ma és kapacitása nem fog növekedni, miközben mi­közben a migránsok egyre több településen szóródnak szét,néhányban pedig kon­centrálódnak. Másrészt egy­re kevesebb pótlólagos költ­ségvetési vagy nemzeti for­rás áll rendelkezésre a tábo­rokon kívül a sajátos ellátási formák biztosítására. Ezeken a területeken kü­lönleges szabályozással a szabad áramlást valamelyest korlátozni kell majd ­mondta a szakértő, s hozzá­tette: ez nem utolsó sorban a keleti szomszédok érdekeit is szolgálja, hiszen aligha örülnének, ha azt kellene látniuk, hogy elmennek dol­gozni a jobban fizető Nyu­gatra azok a szakemberek, akikre éppen a legnagyobb szükség lenne az EU-tagság kiaknázásában. Az osztrák elemző a né­met-lengyel határszakaszt nevezte a legkritikusabb pontnak, mert a lengyelek hazai jövedelmük ötszörösét is megkereshetik Németor­szágban. • A magyaroktól nem kell félhi(?) Vándorló munkaerő Nem lesz népmozgás

Next

/
Thumbnails
Contents