Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-19 / 193. szám

6 ÜNNEP KEDD, 1997. AUG. 19. • Beszélgetés Makk Ferenc történészprofesszorral Ami Istvánnak sikerült, az előtte senkinek Csak visszatekintve nyilvánvaló, hogy a korabeli magyarok legtehetségesebb vezetői az első évezred fordulóján jól döntöttek. Géza fejedelem és Szent István tetteit nem teóriák, elvek, koncepciók vezényelték, hanem a konkrét helyzetek kényszerében a megmaradás követelményei. S miközben tűzzel és vassal, vérrel és erőszakkal rákényszerítették népükre a nyugati Európa mintájának követését, elkezdték és jelentős mértékben előrevitték a teljes társadalmi átalakulás és az európai integráció folyamatát - a magyarság fizetett. Nagy ára volt a megmaradás választott útjának. Makk Ferenc történészprofesszor (JATE) azt vallja: az integráció akkori és mai folyamataiban párhuzamokat sejtetni - legfeljebb újságíróknak szabad; a történész bizonyítható tényekkel dolgozik. Megegyeztünk: bízzuk az olvasóra, hogy a magyarság megismert múltjának és megtapasztalt jelenének tényeiből miféle következtetésekre ragadtatja magát. 9 Ha nem haragszik érle, néhány történelmietlennek nevezett, „mi lett volna, ha..."-típusú kérdést sem kerülnék ki. Itt van mindjárt, hogy mi lett volna, ha kialakulhatnak a magyarság törzseinek államai? - Tudjuk, hogy a X. század közepe táján jelentősen megerősödött a törzsi szeparatizmus és a nagyobb törzsek elindultak az önálló államiság kialakulása útján. Kristó Gyula professzor mutatta ezt ki. Ha ez bekövetkezik, tehát 8-10 magyar törzsi állam alakul ki a Kárpát-medencében, a magyarság menthetetlenül széthullik és megsemmisül. Géza fejedelem érdeme, hogy ezt felismerte és hathatósan szembeszállt e folyamattal. Több törzsi államkezdeményt vert szét és kényszerített a saját hatalma alá Nyugat-Magyarországon. • Szerencsénk volt, mert újból akadt egy nagy formátumú vezér, aki válságos helyzetben sikeres uralkodónak bizonyult? - Fogalmazhatunk így is. És akkor azt is mondhatjuk, hogy Levedia óta folyamatosan szerencsénk volt. Hiszen minden nagyobb trauma után előállt egy tehetséges vezér, aki képes volt újjászervezni népét és létrehozni a törzsek szövetségét. Ilyen trauma volt a megtelepedés Levediában, ahol Levedi fővajdaként helyreállította a törzsszövetséget. Majd a besenyőktől elszenvedett vereség után, Etelközben a teljes politikai struktúra újjászervezését Álmos végezte el* s amikor a besenyők és a bolgárok támadásai elől tovább kényszerültek menekülni eleink, akkor Árpád lett a vezér. Három hónapig tartott a beköltözés, nem akármilyen terepen verekedték át magukat, nagy emberáldozattal. S ezután következett az egész törzsi rendszer újjászervezése, a törzsi szövetség létrehozása, amely az egységes politikai rendszert, a népet összetartó kohéziós erőt jelentette. Csak megjegyzem: egyáltalán nem minden népnek sikerült itt hont foglalni! Ali. században például a besenyők is be akartak jönni a Kárpát-medencébe, hazát akartak maguknak szerezni, de a magyar királyok ezt fegyverrel megakadályozták. 9 Géza fejedelem éppen ezer évvel évvel ezelőtt halt meg - miután megtette a sorsdöntő lépést: a német mainzi érsek által felszentelt tértíőpüspök őt magát és egész családját is megkeresztelte. De miért kellett Gézának püspök? Kereszténység? - Éppen száz év történetét kérdezi. Nos, a sikeres honfoglalás és az ún. nomád állam, vagy törzsszövetség kialakítása után a magyarok a Kárpát-medencében ott folytatták, ahol Etelközben abbahagyták, vagyis újra indultak a kalandozások. • A szó azt fejezi ki, mintha a kíváncsi magyarok afféle turistautakat tettek volna Nyugat-Európában. - Igaza van, túl szép ez a kifejezés arra a vandál pusztításra, rablásra, öldöklésre, amit eleink gyakoroltak. A szó valódi értelmében hadban álltak Európával. Háromnegyed évszázadig dúltak, pusztítottak a náluk sokkal fejlettebb, magas kultúrájú országokban, és a zsákmány jelentős részeként emberek ezreit hurcolták haza. A foglyokat vagy eladták rabszolgának, vagy saját szolgálatukba kényszerftették. Európa népei érthetően felettébb gyűlölték elődeinket. • Ehhez képest végül is befogadták őket. Ki akarta az integrációt? Európa országai vagy a magyarok? - Egyértelműen mindkét fél érdeke volt. Európa országai semmit sem akartak jobban, mint azt, hogy a magyarok hagyjanak fel a „kalandozásokkal", szűnjön meg a templomok felégetése, a falvak elpusztítása, a rablás és gyilkolás. Ám az imájuk „a magyarok nyilaitól ments meg, Urunk minket" -, az óhajuk az egy dolog; fontosabb, hogy a korabeli forrásokból tudjuk: összefogásra készültek a magyarok ellen. Ebből a szempontból részletkérdés, hogy melyik nagyhatalom és milyen koalfció semmisítette volna meg a magyarokat. A spanyolországi mór kalifa például 955 elején Cordobában tárgyalt a német - akkor még király Ottó követével, s kijelentette: „a magyarok népét meg kell semmisíteni!" Augsburg jött, s nem a német-arab összefogás, de hát ez a témánk szempontjából mindegy. Ezúttal ugyanis nemcsak néhány törzs, hanem a törzsszövetségi erők szenvedtek igen súlyos vereséget. A magyarok féltek. Augsburg után azt írja a kortárs cremonai püspök: az Ottótól elszenvedett vereség óta a magyarok mukkanni sem mernek! S aztán jött a bizánci veszedelem, a Száváig értek a légiók, miután a magyarok 970-ben vereséget szenvedtek Bizánctól a Balkánon. 972-ben, 17 évvel Augsburg után Géza elküldi követeit I. Ottó császárhoz, hogy térítőpapokat kéljenek tőle. A magyarok történetében ekkor, a bizánci veszedelem árnyékában kezdődött a nyugati orientáció, ekkor indultunk el „hivatalosan" az integráció útján. 9 Az augsburgi győzelem után miért nem támadott Ottó? - Ismét óriási szerencsénk volt: Ottó 962-ig azzal volt elfoglalva, hogy belső erőit megszilárdítsa, megszerezze Itáliát, a császári koronát és a szláv - cseh, lengyel - területek felé kiterjessze hatalmát. Szokás mondani: ha nem lett volna Mohamed, nem lett volna Nagy Károly sem, hiszen a Karoling birodalom jelentős mértékben annak köszönheti létrejöttét, hogy az arabokat egyesült erővel kellett legyőzniük... Nos, azt szoktam mondani, ha nem lett válna Árpád, nem lett volna I. Nagy Ottó sem. A német centralizáció nagyrészt a magyarok támadásainak kivédése érdekében jött létre, Ottó 962-ben német-római császár lett. De 972-ben a magyar kérdés nem volt már olyan érdekes, hiszen 17 éve „nyugton voltak". 972-ben azonban nemcsak ezt látta Ottó, hanem a bizánci fenyegetést is. A Kárpát-medence évszázadokig Eris almája volt a két nagyhatalom - német és bizánci - között. A bizánci expanzió német hatalmi érdekeket fenyegetett Pannóniában. Amikor Ottó elküldte a mainzi érsek által felszentelt Sankt Gallen-i Brúnót a magyarokhoz térítópüspöknek, majd egy év múlva, 973-ban Quedlinburgban megtörtént a teljes kiegyezés, létrejött a politikai szövetség Géza fejedelemmel, akkor ez azt eredményezte, hogy a Kárpát-medence a német politikai-hatalmi érdekszféra része lett. • Vajon hogyan történhetett, hogy a magyarok országa megmaradhatott önálló, független államnak? Kerülhetett volna akár a német császárság, akár Bizánc szoros függőségébe, de bármelyik fegyveresen is megsemmisíthette volna. - Ez rettentő bonyolult kérdés. Mindenesetre a magyar királyoknak mindvégig nagyon észnél kellett lenniük, a két nagyhatalom között - egészen Bizánc bukásáig, III. Béla koráig - ügyesen kellett lavírozniuk. Fel kellett használni a geopolitikai helyzet előnyeit és figyelembe venni a mindenkori, konkrét nemzetközi erőviszonyokat. Géza nagy jelentőségű lépései után elméletben István is válaszút elé került: akár a bizánci orientációt is választhatta volna. Ne felejtsük el: Oroszország 988-ban az ortodoxiára tért át; a horvát fejedelem - akit véletlenül szintén Istvánnak hívtak - Bizánchoz fordult a királyi címért és jelvényekért a X. század végén. 9 Lehet azt mondani, hogy István tudta: a keleti Bizánc helyett továbbra is a fejlettebb Nyugat felé kell tartani? - Nem szabad elfelejteni, hogy eleink döntései nem koncepciózus elvek és nagy teóriák által meghatározott döntések voltak, hanem a mindenkori konkrét viszonyokból következtek. Azt István nem láthatta, hogy döntése azért is helyes, mert progresszív! Gondoljuk meg, annak idején senki sem tudta előre, hogy a fejlett kultúrájú római világba a germánok Keletről a pogány szabadságot hozzák; s a római szolgaság és a keleti szabadság keveredéséből hosszú fejlődés révén létrejön a hűbériség, majd a rendiség. Ali. században az egyház indítja a szabadságküzdelmeket, s ez lesz a minta - a nemeseknek, a városoknak, a jobbágyoknak. Keleten mindez hiányzik. A Kárpátoktól keletre a középkorban nincs szabad város, nincs nemesi és polgári rend, nincs szabad paraszt, nincs humanizmus és reneszánsz, de még reformáció sincs. Géza és István ezt előre természetesen nem tudhatta. De István reálisan felmérte: ekkor már olyan szorosak voltak a Nyugathoz fűződő szálak, hogy biztonságosabb és ésszerűbb volt kitartani a német szövetség és a nyugati kereszténység mellett. Katonai szövetséget is csak német partnerétól, rokonától várhatott. Azt is láthatta, hogy országában nem elég egyetlen püspök a térítéshez, mert a nép többsége pogány marad és az ellene támad. Tudhatta azt is, ha a pápához fordul, nem haragudhat meg rá a császár sem, hiszen nevelője volt a pápa. És ha Szilveszter pápa önálló érsekséghez segíti őt Esztergomban, ez azt is jelenti: önálló marad az országa, s nem kerül veszélyesen szoros függőségbe a német birodalomtól. Ez az egyensúlyi játék, lavlrozás a hatalmasok között egyértelműen a független államiságért és a megmaradásért folyt. A siker István tehetsége, rátermettsége mellett annak is köszönhető, hogy szerencsére volt idő: két emberöltő kellett a rendszerváltáshoz, Géza és István ideje. És az eredmény - vagyis a sikeres honfoglalás után a sikeres rendszerváltás, illetve a független államiság megteremtése és megtartása - a konkrét aktuális helyzetnek is köszönhető: a német császár, meg a pápa tudta, ha küldenek szeretetet és koronát, akkor a magyarok nem lesznek többé vad, barbár hordák, hanem olyanok, mint ők. Aki elfogadja a szimbólumrendszert, az a táborhoz tartozik. Másrészt ha nem ők, akkor a bizánciak küldenek a magyaroknak koronát. Harmadrészt: nem kell azt hinni, hogy a nyugati támogatás, az integráció folyamata - ingyen volt. Meg kellett fizetni kifelé is a segítség árát, lásd például a német lovagok jussát, területben, javakban, funkciókban. Azután meg kellett fizetni belül: az integrációs folyamat feltételeként át kellett esni a hosszas, fájdalmas társadalmi, politikai, morális átalakuláson. Nagy ár volt. De ami Istvánnak sikerűit, az előtte senkinek, s utána is csak keveseknek. Az összes környező nép a szomszédságban függőségben élt, a magyaroknak pedig végül is a pápa és a német császár támogatásával önálló, független államuk lett. 9 Beszéljünk még az árról! Nem lehet ráfogni az akkori rendszerváltó elitre, hogy szociális érzékenysége lett volna! - Hát azt nem. Minden fönt, a hierarchia csúcsán kezdődött, a dolgok ott dőltek el, s a népet követésre kényszerftették! A minta nyugati volt, s a magyarok hosszú évszázadokig semmiből sem érzékelhették a mindennapi életükben, hogy uraik az ő érdekükben cselekedtek volna. A történet ugyanis alapvetően arról szólt: hogyan lesz a nomád szabadok társadalmából a szolgák társadalma. Miként süllyesztik le a szabadok óriási többségét, hogy dolgozzon az urak számára. A magyarok a szabadságukkal, a hitvilágukkal, egész addigi életmódjuk feladásával fizettek. Nem ön- » ként! A nép tömegei egyáltalán nem akarták a változást, ellenükre történt; ezt jelzik a pogánylázadások is. Miért is szeretné bárki, aki azt csinál, amit akar, hogy egyszer csak számára sérelmes módon és minden vonatkozásban szabályozzák az életét? Vasárnap menjen templomba vadászat helyett? Pénteken böjtöljön, pedig éppen pompás vadat ejtett? Nem temetkezhet úgy, mint addig, nem lehet több felesége, viszont dolgozik és adózik? Miért? A keresztény egyház és a keresztény államszervezet lényegében a XI. század végére teljesen kiépült. Ennél sokkal nehezebb volt az új társadalom létrehozása: a magyar társadalom, amely Szent István alatt a szabadok társadalma volt, a XII. század végére 90 százalékban szolgákból állott. A rendszerváltás nyomán a szabadság világát felváltotta a szolgaság világa. De ez lett a későbbifejlődés alapja. 9 Mikor dőlt el, hogy István útja a sikeres út? - Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a történeti tudatunkban a maga súlyával, jelentőségével szerepel-e a tény, hogy tudniillik István legyőzte Koppány vezért. Pedig nagy volt a tét, hiszen Koppány mindent meg akart semmisíteni, amit addig Géza teremtett, és vissza kívánt térni a régi útra. Ezért a nagyfejedelmi trónra tört, feleségül akarta venni Saroltot és meg akarta ölni Istvánt. A veresége 997-ben sorsdöntő volt: bebizonyosodott, hogy a Kárpát-medence nyugati felében a pogány törzsi világot nem lehet restaurálni. De Koppány leverése után is a régi világ híve volt a Kárpát-medence keleti fele. István idejében, Gyula, Keán, Ajtony és mások leverése nyomán dőlt el, hogy az egész magvarság elindul az új úton. Es 1030-ban, II. Konrád óriási erejű támadásának visszaverésekor bebizonyosodott, hogy István nemcsak létrehozta a nyugati mintájú államszervezetet, a szuverén királyságot és meghonosította a keresztény kultúrát - hanem meg is tudja mindezt védeni. 9 Lehet-e évszámhoz kötni a magyarság európai integrációját? - Ez vitatott kérdés. Számosan vannak, akik szerint a magyar államalapítás, az integráció szempontjából legfontosabb dátum 995-996, István házassága a bajor Gizellával. Kétségtelen, hogy rendkívüli a dinasztikus házasságok jelentősége az egész középkorban: katonai, politikai, erkölcsi szövetséget jelentett. Véleményem szerint 972-973 is fontos dátum: akkor indult el a magyarság az integráció felé, s ez egy folyamat, amelynek igen lényeges állomása a házasság, betetőzése pedig a koronázás. Istvánt 10001001 fordulóján püspökei pápai áldással keresztény királlyá koronázták; ez üzenetet tartalmazott befelé és kifelé szólóan egyaránt: Európa két hatalmassága, a pápa és a császár befogadták őt és országát Európa keresztény népeinek közösségébe. Idegen - német és pápai - segítség nélkül, saját erőből erre nem kerülhetett volna sor. A magyarok Levediában is Európában voltak - földrajzi értelemben; de civilizációs, kulturális értelemben végleg Szent István idején csatlakoztak Európához. Sulyok Erzsébet