Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-19 / 193. szám

KEDD, 1997. AUG. 19. ÜNNEP 7 • A magyarok öt százaléka látta Még 40 év zarándoklat Tavaly csúcsév volt Ópusztaszeren, hiszen a Feszty-körképnek közel 550 ezer nézője volt, amihez hozzá lehet venni durván 100 ezer látogatót, akik csak az emlékparkban jártak (különböző ünnepi eseményeken például). Ezzel az emlékpark messze Magyarország leglátogatottabb múzeuma! Egy 1995-ös országos közvélemény-kutatás szerint a Feszty-körkép és a Nemzeti Történeti Emlékpark, vagyis Ópusztaszer ismertsége 1415 százalékos volt. Ez a szám a tavalyi év alatt megduplázódott. Egy 1996-os elemzés alapján Magyarországnak lényegében nem volt olyan települése, ahonnan valaki el ne látogatott volna Ópusztaszerre! Ez több mint 3200 települést jelent. A legtöbb látogatót Pest megye adta, de rögtön utána Csongrád következik... Ha átlagosan évi 375 ezer új magyar nemzetiségű látogatója lesz a Nemzeti Történeti Emlékparknak, úgy körülbelül 40 év alatt érhető el, hogy a 15 millióból minden magyar legalább egyszer elzarándokoljon Ópusztaszerre. Ez a cél egyelőre elég messzinek tűnik, hiszen a Feszty-körkép megnyitása óta a magyarságnak alig több mint 5 százaléka tette legalább egyszer meg az utat Ópusztaszerre... P. J. • Magyarország leglátogatottabb múzeuma Mennyit ér a Dél-Alföld kincse? A Feszty-körkép és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark alig több mint kétéves nyitva tartása még európai szinten is sikertörténetnek számít. Ópusztaszer tavaly több látogatót fogadott, mint bármelyik magyarországi múzeum, és az Alföld közepén a Feszty-körképet többen látták, mint Normandiában a Hódító Vilmos tetteit bemutató, híres bayeux-i szőnyeget. Holott az infrastrukturális és az idegenforgalmi különbséget ismerjük. Bármekkora is volt az esztétizáló fanyalgás a nyitáskor, úgy tűnik, honfitársaink megértették Ópusztaszer lényegét és nem valamiféle vásári látványosságot, hanem történelmi emlékhelyet láttak benne. A tavalyi, 600 ezer fölötti látogatottság magáért beszél. , A Dél-Alföldnek ez a kincse azonban sokszor nemcsak annyi, amennyi látszik belőle. Infrastrukturális és fejlesztési gondjai vannak, melyek orvoslására középtávú terv készült, ám a gondok a megye szúk pénztárcájából nehezen megoldhatók. Merre fejlődik voltaképpen a Nemzeti Történeti Emlékpark? Mi a jövője, és főleg mennyibe kerül ez a jövő? A kérdésekre Nagy Lászlóval, a Nemzeti Történeti Emlékpark ügyvezető igazgatójával kerestük a válaszokat. • Több mint két év telt el a Feszty-körkép elhelyezése óta. Változott-e valamit az emlékpark eszmeisége? - Ami az eszmeiséget illeti, nem szeretnék más tollával ékeskedni, vissza kell mennem az „őseimhez", Trogmayer Ottóhoz és László Gyulához. Az eredeti alapgondolat az volt, hogy Ópusztaszer váljon nemzeti történeti emlékparkká. Ennek több mint negyedszázada két oka volt: az anonymusi legenda és a földosztás. Menet közben már László Gyula javaslata alapján került ide a Feszty-körkép, egyrészt mint ennek a szellemiségnek a hordozója, másrészt, mint megoldatlan sorsú kultúrtörténeti alkotás. Ez a felállás azóta sem változott, és én is a történeti emlékpark szerepet tartom a legfontosabbnak. E szerep az 1995-ben megalakult közhasznú társaság révén azzal a felismeréssel módosult, hogy az emlékparkot minél inkább közkinccsé kell tenni. Vagyis meg kellett teremteni a bemutatás feltételeit úgy, hogy a kultürpiacra és az idegenforgalmi piacra is bevigyük. Mindez azt sugallta - és az európai új felfogások is erról szólnak -, hogy a park lépjen ki a szigorúan vett múzeumi jellegből és váljon inkább emlékhellyé. Az én felfogásom szerint tehát olyan infrastruktúrát kell építeni, amely az eszmeiségnek alárendelődik és kiszolgálja a látogatói igényeket. • Szakemberek állítják, hogy Ópusztaszer a látnivalók szempontjából felér bármelyik nagy európai skanzennel, ráadásul Magyarország leglátogatottabb múzeumi létesítménye. Milyen befektetések kellenek még ahhoz, hogy az adottságok ne vesszehellyé, ami ugye támogatással is jár. Igazából erre sem kaptunk választ, gondolom, a történelmi bizonyítékokat nem találták olyan nyilvánvalónak, mint a többi emlékhely esetén. Azt mondták, az Országgyűlés majd egységes törvényt hoz, aztán számunkra nem lett belőle semmi. Én mégis úgy vélem, nem lehet nem észrevenni, hogy ide évente több, mint 600 ezer ember zarándokol el. Igaz, ugyanakkor sem a jelenlegi, sem az előző kultuszminiszter nem látta az emlékparkot, pedig tavaly, az egyetem jubileumán, Trogmayer Ottó igazgató úr felajánlotta, hogy személyesen vezeti körül Magyar Bálintot, hiszen úgyis errefelé jönnek-mennek Szegedről. Nem volt idő rá... • Gondolom, sokakat érdekel, hogy a fejlesztéseket az emlékpark milyen árak mellett éri eL Hiszen a túl magas árak épp az ellenkező hatást váltanák ki - Mi gazdasági társaságként működünk, ami üzleti tevékenységet feltételez, de eközben nemzeti emlékhely is vagyunk, és erkölcsileg nem engedhetjük meg magunknak a jegyek állandó emelését, hiszen ezzel épp azoknak egy részét zárnánk ki a látogatók közül, akiket idevárunk. Tavaly látogatóink 65 százaléka került ki az úgynevezett kedvezményes körből, tehát nyugdíjas, katona vagy diák volt, ami egyfelől öröm, hogy a diákok jönnek, másfelől meggondolkodtató. Az idei féléves mutató már 82 százaléknál tart! Szerintem az ifjúság, az iskolák támogatásával sok mindent meg lehetne oldani. Annak idején például még elődeim kérték a minisztérium támogatását, hogy minden iskolához eljuthasson az emlékparkról készített filmünk. Nem kaptuk meg. Vagy a kulturális kormányzathoz fordultunk, hogy címzett támogatások formájában igenis teremtsék meg annak a feltételét, hogy a határon túli magyarok hozzáférhessenek az emlékparkhoz. És más emlékhelyekhez is! Ne nekünk adják a pénzt, hanem az ő szervezeteiknek. Tulajdonképpen választ sem kaptunk rá. • Tudom, hogy szivén viseli a határon túli magyar látogatókat. Mi lehet a megoldás? - Voltaképpen nem nekem kellene kérnem a segítséget, akinek anyagi érdeke származik belőle, hanem a kormányzatnak magától kellene reagálnia a helyzetre és segíteni határon túli honfitársainknak, hogy megnézhessék Ópusztaszert. Mondjam úgy: „Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem". Rendszeresen jönnek magyarok Erdélyből, Vajdaságból, Kárpátaljáról, nincs pénzük, és én sokszor beengedem őket. Pedig tényleg nem engedhetem meg magamnak, hogy egész csoportokat ingyen beengedjek, ugyanakkor viszont erkölcsileg mi mást tehetek? Ráadásul épp a kulturális vezérkar kérdőjelezi meg a dolog fontosságát. Pedig csak meg kellene nézzék az emlékkönyveket, s a pillantásokat, ahogy ezek az emberek körbejárnak Ópusztaszeren. Panek József Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark tavaly több mint 600 ezer látogatót fogadott, s ezzel az ország legnépszerűbb múzeuma nek el a kedvezőtlen infrastruktúra miatt? - Az infrastruktúrát nemcsak anyagi, hanem szellemi értelemben is gondolom. El kell fogadnom azoknak a véleményét, akik bizony azt mondják, hogy az emlékpark kissé eklektikus, hiszen a XI-XII. századi romkert mellé odakerül a XIX. századi mezőváros és falu, sőt a XX. századi erdők temploma kiállítás is. Ez természetesen nem hántásként mondom: az emlékpark magán hordozza az építés és telepítés történetét. Vagyis a Feszty-körkép és a romkert egységes szellemi kultúrát alkot, amelyre mint szellemi infrastruktúra felépül a skanzen jelentős része, az Erdők temploma, a gátőrház, a szórakoztató rész, a lovasprogramok, és tulajdonképpen a nyolc kiállítás is. Legszigorúbban a Szer monostor és kora, de az emlékpark szellemiségének jegyében fogant a többi is. • Nyilván az anyagi infrastruktúra okozza a több gondot... - A materiális infrastruktúra tulajdonképpen az idegenforgalom része. Ezzel több okból is elég nehezen boldogulunk, legfőképpen, mert induláskor nem volt megfelelő tőkénk ahhoz, hogy a kiszolgálás is a mienk lehessen, és szinte mindent külső vállalkozókkal kellett megoldanunk. Ennek egyik legjobb példája a szeri csárda, amelyik - miként többségben az emlékpark is - a Csongrád megyei közgyűlés tulajdona, ezzel együtt mégsem mi működtethetjük. Vagy megoldatlan a parkoltatás és az emlékpark közvetlen környezetének kérdése is. Van megállapodás rá, hogy egy úgynevezett postakocsicsárdát építünk, de persze ehhez is befektető kell. Sajnos elég nehezen haladunk az ilyesfajta infrastrukturális ügyekben. Ez kedvezőtlen a közönség fogadása szempontjából, és nem tagadom, a bevételek szempontjából is. san annyi garancia van a közhasznú szerződésünkben, hogy amennyiben a közhasznú tevékenységet nem fedezik a bevételeink, azt a megyei közgyűlés kipótolja. Ez azonban csak teoretikus, mert mindannyian tudjuk, hogy a megye mennyire szegény. Csak egyetlen példát mondok: mielőtt létrejött volna a kht., a megye a különböző pályázatokhoz több mint félmilliárd forintért fordult. Ez jelzi, hogy mekkora összegre volt és van szükség, az épületgépészettől a számítógépes rendszerig. Mi a bevételeinkből az alapvető működtetést és fenntartást tudjuk fedezni, de jelentős fejlesztésekre, voltaképpeni céljainkra csak pályázat útján vagy külső befektetők által van remény. Pedig soha nem szabad számításon kívül hagyni, hogy Ópusztaszer kultúr- és idegenforgalmi központ, amelyre szüksége van az egész régiónak. Ide tartozik az is, hogy a Nemzeti Történelmi Emlékpark társadalmasítására törekszünk; ezért is indítottuk el idén nyáron.a baráti kört részben a korábbi emlékbizottságból, részben olyan közéleti személyiségekből, mint neves művészek, vagy a magyarországi püspökök. Olyan emberekre van szükségünk, akik nyomást tudnak gyakorolni a döntéshozókra, ugyanakkor teremteni is tudnak. Ez is nagyon nehéz folyamat lesz. • Fehérvár, Esztergom, s a többi nevezetes magyar történelmi hely 2000-re nemzeti emlékhely lesz, vagyis sorsukról az állam is gondoskodik. Ópusztaszer erről a listáról lemaradt... - Tavaly készült el egy komoly történeti, szellemi, idegenforgalmi érvekkel alátámasztott felterjesztés, mely azt kérte, hogy az államalapítás közelgő évfordulójára Székesfehérvár, Esztergom, Pécs, stb. mellett Ópusztaszert is nyilvánítsák emlékJelenleg ugyanis az történik, hogy mi megteremtjük az 5600 ezer látogatót, működtetjük a kultúrát, a fölét pedig leszedik a vállalkozók, holott ez a bevétel a több lábon állás miatt nagyon fontos lenne nekünk. Elkelne például egy igazi, jó kis mtitel is az egy napos látogatóknak, ezekre a tennivalókra a tervek mind megvannak. Elkészítettünk egy 5 éves tervezetet, amelyik szigorúan illeszkedik a rendezési elképzelésekhez. Ebben úgy fogalmazzuk meg A Bütü-ház, ahol az amerikai mamutfenyő szeletét elhelyezték. (Fotók: Enyedi Zoltán) az emlékparkot, mint „kulturális, közművelődési és nevelési intézményt, amely a DélAlföld fontos tájvédelmi körzetében helyezkedik el és mind teljesebb értékű turisztikai látványosságot kínál". A tervezetben a zöldövezetek fejlesztésétől a rotunda tetőszerkezeti problémáin keresztül a történelmi szoborpark gondolatáig, vagy az informatikai rendszer kiépítéséig mindennel foglalkozunk. • Miből végeznék ezeket a fejlesztéseket? - A Nemzeti Történeti Emlékpark nem kap állami támogatást. Pályázhatunk bizonyos összegekre, de automatikus támogatás nincs. A közhasznú társaság annak idején 28,2 millió forintos törzstőkével, hét tulajdonossal alakult meg, melyek közül a legnagyobb részesedése - 82,5 százalékkal - Csongrád megye közgyűlésének van. Ha tehát eredménytelenül gazdálkodunk, magunkra vethetünk, mert nem húz ki a csávából senki. Egész ponto-