Délmagyarország, 1997. július (87. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-25 / 172. szám

Döntések hava r

avaly novemberben Szarajevóban azt mondta nekem egy magas rangú EBESZ-tiszt, hogy a délszláv háború valószínűleg nem robban ki, ha a környező országok valamelyike tagja az Eszak-Atlanti Szövetségnek! Bizonyára értetlenül néztem rá, mert azonnyomban folytatta és elmagyarázta, hogy a viszálykodó (zömmel nacionalista beállítottságú) jugoszláv tagköztársaságokat elrettentette volna egy jól felszerelt, gyors csapásra is képes hadsereg. Amely, mellesleg, egy katonai-politikai szövetségnek a tagja. Mivel ilyen nem akadt a „közelben", így a volt jugoszláv néphadsereg gyorsan átvedlett előbb horvátországi, majd boszniai szerb hadsereggé, sorra nyerte az ütközeteket és a csatákat, s közben meghódította Bosznia-Hercegovina kétharmadát. Nos, alig egy évvel később már más a helyzet. Tudniillik a júliusi madridi csúcson a „közvetlen szomszédságból" meghívtak valakit a NATO-ba. Magyarországot. Hogy ez a döntés milyen hatással lesz a délszláv krízis rendezésének meggyorsítására, az még talány. Egyelőre. Az azonban már nem, hogy a NATO-vezetés ezzel a lépéssel erősíteni kívánja az európai biztonságot és a békét részesíti előnyben - a háborús viszálykodás ellenében. Arról nem is beszélve, hogy Magyarország katonapolitikai tekintélyének mit jelent ez a döntés. Rengeteget. Voltaképpen nemcsak az a fontos, hogy bizonyos idő múlva (néhány év elteltével) teljes jogú tagjai leszünk ennek a szövetségnek, hanem az is, hogy immár a tekintélyelvűség alapján, másként néznek ránk. Adnak a véleményünkre. Például a következő körben való felvételek elbírálása kapcsán... jtt gy másik döntés is ide kívánkozik. Az Európai Hí Unióhoz való csatlakozásunk, úgy tűnik, szintén a rendes kerékvágásba jutott. „Nátós társaink" - Csehország és Lengyelország - mellett, Ciprus, Szlovénia és Észtország társaságában, bennünket tartanak a legmegfelelőbbnek arra, hogy majdan tagjai legyünk ennek az egyesülésnek. Nem volt tehát szóbeszéd az a parlamenti berkekben is hangoztatott vélemény, hogy a NATO-tagság biztos EUtagságot is jelent. A miértre pedig az volt a válasz, hogy a tőke is csak oda „kívánkozik", ahol biztonságban érzi magát! Nos, ennek a biztonságnak az alapjait, úgy tűnik, Madridban és Brüsszelben lerakták. Vagy mi raktuk le, miután a rendszerváltást követő időszakban sikerült olyan szintű fejlődést produkálnunk - az élet minden területén -, hogy felvételre, betagosodásra érdemesnek találtak minket. Két, bennünket érintő, létfontosságú döntés született tehát júliusban, Szent Jakab havában. Most már csak tudni kell élni a lehetőséggel... • Mikor kezdjék? Bővítés -jV -ft * íV Wi ! -ír .V ÍZ TT mmm Európa-kapu A DÉLMAGYARORSZAG KFT. MELLEKLETE A Dél-Alföld tőkeinjekcióra vár Az agrárpolitika az EU-n belül, de Magyarországon is reformra szorul. (Fotó: Karnok Csaba) Munkanélküliségi ráta és infláció az EU-tagállamokban (1997) Forrás: EUROST AT/OECD/ GLÓBUS 16 (X) 97. április 12,5 {becsüli adat) 10-3 {becsüli adat) (febr.) 3,9 11,6 (febr.) 3,9 7,2— 10, íjHÜHÜSHI (ian.fTf 4 7,421,7 zmHIKSSiMlMi 10,9[ Dánia [fl + 1,5 || Finnország [>'] +0,9 gJ Franciaország i +1,0 ~ Görögország} Írország + 1,9b ír' i Nagy-Britanni^J +1,6 ? Németország: +1,2 | Olaszország [3+1,9 £ Portugália [2] +1,6 Spanyolország I +1,6 Svédország 0+É2 • Brüsszel (MTI) Megosztja az Európai Unió külügyminisztereit az a kérdés, egyszerre kezdjék-e majd meg a csatlakozási tárgyalásokat valamennyi kelet-európai tagjelölttel, vagy már a kezdésnél is csak a bizottság által kiválasztott öt ország legyen jelen. Azt azonban a többség jelezte, hogy támogatják a valamennyi tagjelöltet magában foglaló bővítési konferencia rendezését, párhuzamosan a tárgyalásokkal. Minden miniszter üdvözölte, gondos munkának, jó alapnak nevezte a tagjelölt országok minősítéséből, a bővítés pénzügyi hatásainak vizsgálatából, illetve a közösségi politikák javasolt változásaiból álló bizottsági csomagot. A program vitájában felszólalva több miniszter, köztük a francia, az olasz, a görög és valamennyi északi állam képviselője kiállt amellett, hogy indítsák egy időben a tárgyalásokat az összes tagjelölttel. Senki nem ragaszkodott ugyanakkor ahhoz, hogy a megbeszélések egyforma ütemben folytatódjanak is. A kisebb tagállamok képviselői az Európai Bizottsághoz hasonlóan az azonnali differenciálást támogatták, míg a németajkú országok képviselői bizonyos rugalmasságot mutattak a kérdésben. Több miniszter kiemelte annak jelentőségét, hogy a belépésre az új tagoknak minél nagyobb mértékben át kell venniük a közösségi jogszabályrendszert. A spanyol és a belga külügyminiszter szerint az átvételnek a csatlakozás idejére már teljesnek kell lennie. Kiderült, hogy egyetlen tagállam sem vár könnyű tárgyalásokat a tagjelöltekkel. Minden miniszter hangoztatta annak fontosságát, hogy a rajtnál lemaradókat is biztosítsák eljövendő taggá válásukról. Jacques Santer európai bizottsági elnök fontosnak tartotta, hogy mielőbb határozzák meg a szavazati súlyok újraelosztásának határidejét. Az intézményes reformok bevégzésének fontosságát Hubert Védrine francia külügyminiszter is kiemelte. Több felszólaló állást foglalt amellett, hogy a bővítési költségeknek benne kell maradniuk a jelenlegi költségvetési keretekben. Számos miniszter a terhek elosztásának kiegyenlítését is szükségesnek látta megemlíteni. Finn részről külön üdvözölték a csatlakozás-előkészítő stratégia költségvetésének növelésére tett bizottsági javaslatot. Míg tudósok és politikusok vitáznak arról, mi a regionalitás, s mi nem, addig a gazdaság szereplői üzleteket kötnek régiók között is. Míg itthon, megyénkben is a területfejlesztésről szövünk álmokat, addig az Európai Unió politikái közül egyre nagyobb jelentőségű - a regionális politika. Az uniós játékban akkor nyerhetünk, ha el tudjuk magunkat helyezni az országhatárokat semmibe vevő régiók alkotta sakktáblán. A Dél-Alföldet mint a regionális politika új egységét Farkas Beáta, a József Attila Tudományegyetem Közgazdasági Tanszékének docense segítségével tesszük nagyító alá. Magyarországon most alakul ki a megváltozott társadalmi-gazdasági rendszerhez illeszkedő területfejlesztési politika, amelyik keresi azt a területi egységet, mely az EU regionális politikája számára is megfelelő lehet. A három dél-alföldi megye, azaz BácsKiskun, Békés és Csongrád megye együttműködésének szervezeti keretei is most formálódnak. Még nem tisztázott a dél-alföldi régió funkciója: tervezési-statisztikai egység legyen-e, vagy rendelkezzen-e a megyei önkormányzatoktól elkülönült szervezettel. E bizonytalanság ellenére föl kell tudni vázolni: a dél-alföldi régió milyen helyet foglal el az európai régiók között. Hét, a népesség és a terület nagysága alapján közel azonos európai régiót hasonlít össze a Dél-Alfölddel Farkas Beáta. A kiválasztott régiók közös sajátossága, hogy a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak viszonylag nagy a súlya. Dél-Alföld uniós „hasonmásai": Gerderland (Hollandia), Champagne-Ardenne (Franciaország), Abruzzi (Olaszország), Mercia (Spanyolország), Kentriki Makedónia (Görögország), Észak-Írország (Nagy-Britannia), Schwaben (Németország). A mi régiónk adottságai közül a kutató kiemeli, hogy a népesség csökkenő és öregedő, amelyet a természetes népmozgalmon túl az elvándorlás is előidézett. A demográfiai mutatók jelzik: a lakosság egészségi állapota, termelékenységi és halálozási tendenciái gazdasági szempontból is veszélyesek. A határ menti vidékeken délszláv, szlovák, román nemzetiségűek, a régió településein sokfelé cigány lakosság él. A térségben a szőlő-, a zöldségés a gyümölcstermesztés eleve fontosabb, mint az állattenyésztés. Az élelmiszeriparon kívül a textil-, a papír-, a nyomdaipar, a síküveggyártás, az olajfeldolgozás jelentős. Robbanásszerűen megnőtt a kisvállalkozások száma: a gazdasági társaságok zöme - Csongrád megyében 95 százalék - a 300 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató cég. Ám szembetűnő, hogy hiányzik az erős nagyvállalati kör, kiváltképp a multinacionális cégek, ahonnan tőkeinjekció érkezhetne. A felsőoktatásban, a kutatásban Szeged kiemelkedő szerepe mellett a másik két megyeszékhely is fontos potenciállal rendelkezik, a legtöbb bázisa az agrárkutatásoknak van. Az átalakuló mezőgazdaságból kiáramló munkaerőt a szolgáltató szektor itt nem szívta föl. A régióban a munkanélküliség egyenetlenül jelentkezik, a munkanélküliségi ráta: 10,5 százalék. A keresetek szintén szóródnak. Elmaradott a közlekedési- és a csatornahálózat. A nehézipar hiánya jótékony hatású a környezetre, a legfőbb problémát a hulladékok és a szennyvíz kezelése okozza. A Dél-Alföld alapvető, strukturálisan és mennyiségileg megragadható adottságai nem különböznek lényegesen az európai régióktól - állapítja meg Farkas Beáta. így például „európainak" tekinthető az itteni foglalkoztatottság, az iskolázottság, a lakásállomány nagysága, az elfogyasztott villamos energia mennyisége. Ugyanakkor az alapvetően hasonló mennyiségi arányok mögött nagyságrendekkel eltérő kibocsátási szintet találunk. Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék (GDP) messze az uniós átlag alatti. Ha az 1992-es EU átlagkibocsátást 100-nak tekintjük, akkor az 1994-es dél-alföldi adat: 18,6 százalék. Az arányokat módosítja, ha nem árfolyamon végzik az összevetést, hanem vásárlőerő paritáson - teszi hozzá a kutató. De e „korrekció" után is, amely 55-60 százalékkal javítja a hazai eredményt, szembesülnünk kell a ténynyel: a Dél-Alföldön a kibocsátás az Unióban a legszerényebb teljesítményt felmutató görög régiónak csupán a fele. Ebből következik, hogy az itt rendelkezésre álló tőkeállomány uniós viszonylatban igen szerény teljesítményre képes. Ellenben egyetlen régióban sem dolgoznak oly sokan a kutatásban, mint itt. Azaz e téren versenyképességünk nagyobb, mint gondolnánk figyelmeztet Farkas Beáta. A Dél-Alföldön ezer lakosra 3,9 kutató jut, míg a vizsgált EUrégiók közül a legkedvezőbb adat: 2,7. Viszont itt nem működik az a közvetítő mechanizmus, ami összeköti a kutatást az iparral, a gazdasággal. A kutatói bázis komoly tartalék a gazdasági fejlődés fölgyorsításában. Magyarország EU-tagsága előmozdíthatja a hiányzó tőke beáramlását - véli Farkas Beáta. Azonban a kedvező üzleti környezet megteremtése, az emberi erőforrások mozgósítása, a koncepciózus területfejlesztési politika kidolgozása, végrehajtása mindenképpen az itt élők feladata és felelőssége. Szonda • Munkatársunktól Magyarország és Csehország lakossága ellenzi leginkább a csatlakozást az észak-atlanti katonai szervezethez derül ki abból a közvélemény-kutatásból, ami a brüsszeli bizottság megrendelésére készült. Ha holnap rendeznének népszavazást országának NATO-, illetve EU-tagságáról, hogyan szavazna? A kérdésre a NATO- és az Európai Uniótagságra törekvő közép-európai országokban nemzetenként ezer ember válaszolt. Az összesített válaszokból az derül ki, hogy májusban a megkérdezettek 53, illetve 61 százaléka helyeselte, 10, illetve 7 százaléka ellenezte a NATOés az EU-csatlakozást, a NATO esetében a megkérdezettek 17, az EU-tagság kérdésében pedig 15 százaléka még nem tudott dönteni. A két szervezet Romániában és Lengyelországban a legnépszerűbb. A felmérés válaszainak tanúsága szerint a NATO-tagság melletti leggyakoribb érv, hogy a nyugati katonai szervezet garantálja a régió biztonságát és stabilitását, míg az ellenzők - főként Magyarországon, Lettországban, Szlovákiában és Bulgáriában - úgy vélik, hogy országuknak inkább semlegesnek kellene maradnia. Az EU-tagság ellen - elsősorban a balti államokban, Csehországban és Szlovéniában - a leggyakrabban azt hozták fel, hogy a csatlakozás után rosszabb lenne a gazdasági helyzet, a tagság sokba kerülne, s nem hozna hasznot az országnak. A baltiak, a csehek, a szlovákok és a magyarok közül az átlagosnál többen emlegették azt is, hogy az EU-tagsággal elveszhet a nemzeti identitás és a függetlenség. A Magyar Gallup Intézet tavaly novemberi közvélemény-kutatási eredményei szerint a megkérdezettek 46 százaléka véli úgy, hogy Magyarországnak csatlakoznia kellene a nyugati katonai szövetséghez, 29 százalékuk ellenzi a belépést, 25 százalékuk pedig még nem jutott dűlőre e kérdésben. Polgárakarat • DM/DV-információ Az EU országok polgárai leginkább Svájc (72%) és Norvégia (70%) csatlakozását támogatnák. E szempontból az országok második csoportjába tartozik Izland (57%), Magyarország (51%), Málta (50%) és Lengyelország (49%) - derül ki egy, az Európai Dialógus által közölt fölmérésből. Tíz megkérdezett EU-polgár közül alig 4 támogatja a Cseh Köztársaság és Ciprus tagságát. Magyarország: második • Varsó (MTI) Az Európai Unióba pályázó államok rangsorában az Európai Bizottság egy belső, nem végleges értékelése szerint a jogrendszer kompatibilitását és a tagságra való technikai felkészültséget tekintve az élen Csehország áll, második Magyarország, a harmadikon pedig Észtország végzett. Lengyelország negyedik helye állítólag meglehetősen bizonytalan, mivel többek szerint ezt inkább Szlovénia érdemelné meg.