Délmagyarország, 1997. június (87. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-06 / 130. szám

6 HAZAI TÜKÖR PÉNTEK, 1997. JÚN. 6. UN A Délmagyarország és a Délvilág napilapok kiadója, a Délmagyarország Kft. pályázatot hirdet marketingmunkatárs munkakör betöltésére. A marketingmunkatárs a vállalat marketingcsoportjának tagja, feladata a termékeladás támogatásával kapcsolatos. A pályázat feltétele: - felsőoktatási intézmény nappali tagozatán szerzett diploma. Angol- vagy németnyelv-ismeret kiemelt előnyt jelent. Szakirányú tapasztalat és számitógépes felhasználói ismeretek előnyt jelentenek. A munkába állás kezdete legkésőbb 1997. augusztus 1. A pályázathoz mellékelni kell rövid és áttekinthető önéletrajzot, színes fényképet és a végzettségeket igazoló oklevelek másolatát. A pályázat beküldésének határideje: 1997. június 23., hétfő. Cím: Délmagyarország Kft. kiadói igazgatói titkárság, 6740 Szeged, Stefánia 10. Telefonos megkeresésre választ nem adunk. Szöllösiné és az iskolai egyenlőség • Budapest (MTI) A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) nem kifogásolja a Magyar Köztársaság és a Vatikán között kötendő megállapodást, mivel az megfelel az alkotmány és a közalkalmazotti törvény előírásainak. A PSZ szerint a dokumentum garantálni fogja a kiegészítő normatívát az egyházi közoktatási intézmények számára. A szervezet ugyanakkor nehezményezi, hogy az önkormányzati fenntartású iskolák számára csak az alapnormattva kifizetése biztosított. Az érdekképviselet szerint azoknak is meg kell kapniuk a megfelelő ellátást, akik nem egyházi iskolákba járnak, erre azonban nem elegendő az alapnormatíva. A PSZ a művelődési és közoktatási minisztertől várja, hogy tegyen lépéseket ennek érdekében. A szakszervezet ügyvivő testületének álláspontját Szöllősi Istvánné elnök ismertette. Az elnökasszony hozzátette: nem érti a megállapodással kapcsolatos felzúdulást, ugyanis az alkotmányban benne foglaltatik, hogy a közoktatást az államnak kell finanszíroznia, és az alaptörvény nem tesz különbséget az iskolák között. Pillanatok a természetből • Munkatársunktól Június 6-án, pénteken délután fél 5-kor Pillanatok a természetből címmel Molnár Gyula fotográfiáiból nyílik kiállítás a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában. A tárlatot Csizmazia György főiskolai docens ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A megnyitón közreműködik: a Király Consort régizene együttes. Szinészképző • Munkatársunktól A békéscsabai Regionális Színházművészetért Alapítvány felvételt hirdet négyéves szinészképző tagozatára. A tagozatra 18-24 év közötti fiatalok jelentkezhetnek, rövid életrajzzal és egy felbélyegzett válaszborítékkal. Clm: Regionális Színházművészetért Alapítvány, 5600 Békéscsaba, Pf.: 204. Jelentkezési határidő: június 15. A* felvételi anyagáról és időpontjáról postafordultával kapnak értesítést a jelentkezők. Lobbytréning • Munkatársunktól A civil szektor számára szervez lobbytréninget az Európai Magyarországért Alapítvány Szegeden, a Százszorszép Gyermekházban június 12-13-14-én. Az összejöveteleken a résztvevők megismerkedhetnek a lobbyzás módszereivel, a törvényhozás folyamatával, valamint különféle kommunikációs és tárgyalási technikákkal. A tréningre a civil szervezetek képviselőinek június 9-ig lehet jelentkezni a Kékfa Egyesületnél (tel: 60/452-655). Nosztalgiazene • Tudósítónktól Június 7-én este 7 órakor a '60-as évek zenéjvel várja az érdeklődőket az Állomás utcában a Móra, a Dollár Boys és a Metronóm együttes. • Érdemrend - pedagógusnapra A professzor kristálybirodalma A Baraka másik arra A

legtöbb filmről úgy tartják, hogy egészen más moziban, és más tévében látni. Ez nyilván így is van, már csak a méretek miatt is, mert amíg a tévé képernyője olyan egy falat a szemnek, addig a mozivászon elénk magasodik, ott a méretek miatt is megnyílhat a világ, lehet benne szemezgetni. Kézenfekvő összehasonlítást adott erre a napokban vetített A világok arca - Baraka című film, amelynek zömét a kép és a zene tette ki, a felhangzó mormolásokat és varázshangokat meg, azt hiszem, kevesen értették anyanyelvi szinten. Úgy jó ez, ahogy a külföldi slágerek szövegeit se értjük sokszor, nem kaparjuk miatta a falat, holott vakolat van bőven. A Baraka tipikusan olyan film, amit elsősorban mozira készítettek, de képernyőn megint csak másik arcát mutatja. A lényeges különbség az, hogy amíg a vásznon a film élőisége, illetve az idők kizökkentése és megkeverése bír hatással lenni, addig a tévében az egyes képek festőisége. Na már most azokkal a képekkel keveset tudunk kezdeni a tévében, amelyek pusztán élőiségükben hatásosak, ezért festőiségükben nem értelmezhetők. De ez megfordítva is igaz, bár más hatásfokkal, mert a festmény nagyban életre kaphat. A

mi még érdekessé tette ezt a filmet a tévében, hogy például különös dinamikát érhettünk el azzal, ha ezt a csendes és mégis gigantikuson misztikus világot egy pillanatra lecseréltük a kézi csatornaváltóval; átkapcsoltunk a meccsre, vagy egy reklámra, netán két öntelt politikus, amúgy pengeváltásnak nevezett, műanyag kardokkal vívott, pelenkaszagú kocogására. Emitt, a Barakában, szinte áll az idő, minden a helyén van öntörvényűsége okán, mtg amott, ettől a világtól (amelyen valójában nyugszik) elrugaszkodott, a világlényeg működésétől hajmeresziően különböző civilizációs társasjátékok harapnak önön farkukba. De jók is vagyunk, nem? Ennyire még soha nem tűnt ki a képernyőn, hogy a civilizáció csak számunkra fontos, számunkra lényeges valami, a világlényeg szemszögéből teljességgel hiábavaló, értéktelen és élhetetlen szabályrendszer - ezért aztán áthágható. Emberi műnek, ha valami értéket tulajdoníthat, az csakis a világegyetem, ami viszont hallgat, mint a sír. Podmaniczky Szilárd Kápé, avagy az újságírók sorsa • Budapest (MTI) Újságírói kamarára vagy sajtótanácsra lenne szükség ahhoz, hogy megszűnjön az újságírók jelenlegi kiszolgáltatottsága - mondta az MTI kérdésére válaszolva Lepies György, a Sajtószakszervezet főtitkára azon vitafórumon, amelyet a Magyarország és a Kápé című lapok munkatársai rendeztek a sajtóorgánumokat érintő kérdésekről. • A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Elnöksége csütörtöki alakuló ülésén kiemelt téma volt a Kápé, a Magyarország, valamint az Új Magyarország és a Westdeutsche Allgemeine Zeitung tulajdonában lévő dunántúli megyei napilapok helyzete. Az MTI-hez eljuttatott állásfoglalásukban leszögezik: a szövetség határozottan elítéli a törvénysértő laptulajdonosi magatartást, a hatalmi helyzettel való visszaélést. Elfogadhatatlannak tartja továbbá, hogy a tulajdonosok szélsőséges szankciókat alkalmazzanak az újságírókkal szemben. Az említett lapok körül kialakult helyzet újabb bizonyíték arra, hogy rohamosan nő az újságírók kiszolgáltatottsága, ezáltal pedig sérül a magyarországi sajtószabadság. Mákén A tegnapi hagymás napon a makói városháza dísztermében elhangzott, hogy a makói hagyma termesztói csak úgy tudnak boldogulni az EU-csatlakozás után, ha megtalálják a termék helyét. A termékpályaszabályozást jó megoldásnak nevezte a PM szakembere. Mint megtudtuk: a ZKI nem az egész hagymakutató állomást, csak az itteni fajtafönntartást vinné el; ám a makóiak ezt sem szeretnék. Az idei hagymás napon dr. Búzás Péter polgármester és Füleki László terméktanács-titkár megnyitója után elsőként a magyar kertészeti hungaricumok jelenéről és jövőjéről szólt dr. Gerendás Károly, az FM kertészeti osztályának vezetője, a ZKI igazgatótanácsának elnöke. Arra hívta föl a figyelmet, hogy az európai piacon meg kell találni a réseket. Minőségellenőrzésre van szükség, és arra, hogy a magyar hagyma termesztői meg merjék tenni azt, amit az egyik borosgazda, aki elindult és ezüstérmet nyert egy franmarad a hagymakutató? Makói hagyma: a kevés magyar márkanevek egyike. (Fotó: Ka moh Csaba) ciaországi borversenyen. Bajánházy László, a Pénzügyminisztérium élelmiszergazdasági főosztályának vezetője arról szólt, hogy az agrártermelést ma milyen tényezők befolyásolják. A hagyma terméktanács tervéről, a termékpálya-szabályozás bevezetéséről a PM munkatársa kedvezően nyilatkozott. A makói hagyma és Erdei Ferenc kapcsolatáról dr. Varga Gyula, az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet főigazgató-helyettese szólt, a marketing fontosságáról és a márkanevek jelentőségéről pedig dr. Kiss Mária, a kertészeti egyetem élelmiszeripari főiskolai karának docense. A legfontosabb téma azonban ezen a napon az volt: mi történik a hagymakutatóval. - A minisztérium évek óta ugyanannyi pénzt tud adni a ZKI Rt.-nek a fajtafenntartásra; a ZKI nyilvánvalóan úgy gondolkodik, hogy azt az állomást, mely nem tudja megszerezni az elegendő többletpénzt a működéséhez, ezután nem segíti a többiek rovására, inkább más állomásra telepíti át onnan a fajtafenntartás feladatát mondja Gazdag János országgyűlési képviselő. - Ha sikerül megszereznie az önkormányzat által kezdeményezett kht-nak a állomás működtetésének jogát, olyan kutatási célokat kell kitalálnunk, megpályáznunk, amit megvalósítva az állomás működőképessé válik. Az önkormányzat most egyezteti döntését, elképzelését a termelőkkel, a feldolgozókkal, forgalmazókkal. A termelőnek nem egy bizonytalan tevékenységbe kell pénzt befektetniük: a leendő társaságnak a kutatásra szánt állami pályázati pénzből meg kell szereznie minél többet, és ezt a pénzt kell kiegészíteni, ha szükséges. Kérdésünkre válaszolva dr. Gerendás Károly kijelentette: véleménye szerint a ZKI racionalizálási terve szerint csupán annyi történne, hogy „koncentrálnák a nemesítői bázist". De ez nem jelentené azt, hogy Makóról kivonulna a ZKI. A minisztériumnak és az rt.nek is az a célja, hogy a termékkörökre vonatkozó kutatás a tájegységben folyjon, a hagymakutatásnak pedig feltétlenül itt kell folynia, hiszen itt vannak meg a legoptimálisabb éghajlati és biológiai feltételek. Bakos András A barlangok szerelmesét, Jakucs Lászlót, a JATE emeritus professzorát a magyar karszt- és földrajztudomány terén elért kimagasló eredményeiért a pedagógusnap alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette ki Göncz Árpád. Herberí Lehmann nyomdokain indult, a klasszikus kutatások nyomán, s nemzetközileg is nagyra értékelt eredményeket ért el a karsztok összetett jelenségeinek értelmezésében; átformálta a hagyományos szemléletet. Több barlang fölfedezése fűződik a nevéhez. A hivatalos, szűkszavú méltatások, bármi kitüntetőek, nem képesek megmutatni a személyiséget. Jakucs László, a kiváló kutató és oktató pedig - színes egyéniség. Geológus létére miért nem valami jólfizető pályára ment - mondjuk olajkutatónak? Miért költötte mindig minden pénzét utazásokra, fordította minden idejét a felszín alatti világ tanulmányozására? - kérdeztem tőle. Elmesélt egy történetet. - Egyetemi hallgató voltam még, amikor életemben először jártam barlangban. Baleset ért, hónapok múlva nyertem vissza a mozgásképességemet. Akkor újra elmentem abba a barlangba, hogy megnézzem: milyen az a hely, amely legyőzött? Az idegen, vad, nyirkos, ismeretlen világ rettenetesen rossz hatással volt rám. Iszonyodtam tőle. És nem tudtam szabadulni. Újra és újra visszamentem. Idővel kezdtem megismerni, megtudni, mi is az, amit látok. Lassan legyőztem az iszonyatot. Nem sokkal ezután fölfedeztem és tudományosan földolgoztam a Dorog melletti sátorkőpusztai gipszbarlangot, amelyet kristálybarlangnak is neveztek, mert akkoriban a világ egyik legszebb karsztbarlangja volt. A publikációk szakmai elismerést hoztak, tudományos társaságok tüntettek ki. Gondolja el, még egyetemista voltam... Az embert fiatal korában vagy a sikerek, vagy a balsikerek kötelezik el egész életére; engem ez is, az is a barlangokhoz kötött. A magyar karsztiskola szegedi műhelye lett Jakucs László tanszéke (JATE, Természeti Földrajzi Tanszék), ő azt mondja, minden barlangot kedvel; de a könyveiből lehet tudni, hogy talán mégis az általa fölfedezett aggteleki Békebarlang állhat hozzá a legközelebb. 1995ben az UNESCO a világörökség részének nyilvánította Aggteleket; minden hírügynökséget megelőzve személyesen telefonálta meg a hírt a szerkesztőségbe. Csak arról nem beszélt, hogy ezt alapvetően neki és munkatársainak köszönhetjük. Az aggteleki karszt - ahol egy évtizedig igazgató is volt - világviszonylatban is különleges, s olyan mértékben feltárt, hogy követendő nemzetközi példának állítják. Karsztkutatók nemzedékei számára pedig az idén 71 éves Jakucs professzor élete és munkája a példa. S. I. Jakucs László: Egyetemistaként jártam először barlangban. (Fotó: Karnok Csaba)