Délmagyarország, 1997. június (87. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-06 / 130. szám

PÉNTEK, 1997. JÚN. 6. KITEKINTŐ 7 Kedves Sándortalviak! M egkérdezhetnék: Kisteleknek igazán mi köze Sándorfalvához, hiszen nem egészen egy vidék a két mezei fellegvár. Főleg azok után, hogy a múlt va­sárnapi rangadón a kisteleki focicsapat győzött. Kite­kintő oldalunk, most mégis a sándorfalviakra pásztáz. Ahogy mondani szoktuk: nagy haddelhaddra jönnek össze. Falunapot tartanak. Fölfrissítő testmozgásra, játékra hívják a falubelie­ket meg a más tájékról érkezőket is. Amint kiderült, nagy szeretettel teszik ezt. Már majdnem úgy készül­nek rá, mint a hagyományos búcsúra. Mondják is so­kan, nem sejtvén még, hogy mi történik majd a hétvé­gén: legyen, aminek lennie kell. Ha nagy lesz a me­leg, fékezik sörrel, fröccsel. Ha esetleg fázós napnak nézünk elébe, fólhergeljük majd valami „hamar beka­póssal". Tf ár, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az ilyen D falunapok csak eszem-iszomból állnak, de azért lesz ott más is... jj Sándorfalva ünnepre készül • Cigány úton... Csibafai történet A falunapi sportbemutató próbáját elégedetten szemlélte Darázs Sándor polgármester. (Fotó: Gyenes Kálmán) Amikor evéskor az étel rosszfelé megy, azt mondja rá a magyar: ci­gányútra szaladt. Mind­ez krákogtatja, köhög­teti... és ha nagy a fa­lat, meg is fullaszthatja emberét. A tisztes­ség nem juthat ebbe az állapotába, mert nem ehetó, de a sándor­falviak mégis azt ta­pasztalták Csibafán ­mégis cigányútra kerül­het az. Tanyaeladás­sal. Az üzlet pontos me­netét senki sem tudja igazán, a történet ezer­felé szálazódott, s össze is sodródott, mint a jó kötél. A miénk ekkép­pen... ...él Csibafán egy ember. Nagy tanyát gondoz. Nem egészen úgy, mint a többi­ek, ha csak teheti, másra bízza a kétkezi munkát. Be­szélgetéssel, kocsmai elmél­kedéssel múlatja inkább a napot. Hogy ne érezze egyedül magát, ezelőtt jó régen, föl­fogadott fiának egy más tá­jékról való gyereket. Saját­jaként tanítgatta, nevelgette. Ahogy cseperedett az if­jonc. egyre többször válasz­totta a megélhetés könnyeb­bik útját Ő is. Nem kelt hajnalok hajna­lán, nem koptatta igazán az iskolapadot, s a könyveket se bújta a delelés, a déli' for­róság idején. Esténként - el­lentétben a tyúkokkal fek­vőkkel - sokáig éberen tar­totta magát. Ilyenkor, hogy ne unatkozzanak, együtt mentek a jobb világot keres­ni. Főleg az ördög bibliáját, a barátfosztásra alkalmas kártyát kevergették elősze­retettel. Nem zavarta egyi­küket sem, hogy ennek a tu­dománynak mindig akadtak olyan névtelen mesterei, akik szinte pillanatok alatt levették a gyanútlan illetőt, úgymond mind a tíz körmé­ről. A kényelmes csibafaiak nem a meggazdagodás szán­dékával hódoltak e szenve­délynek. Csupán a barátság miatt. Ahogy teltek-múltak az évek. a fiú egyre gyakrab­ban hagyta el a tanyát, de mindig visszatérhetett, mint a bibliai tékozló, hiszen az udvar, bármennyire is elha­nyagolt volt - kívánta a se­gítséget. Sokszor a barátok, a kocsmai ismerősök is vissza­kísérték, még akkor is, ami­kor már nős-ember lett. Egyik távolléte idején autó érkezett a csibafai tanyára. Utasai rárontanak: - Pénzt hoztunk, ember! - Miféle pénzt? - kérdezi a gazda. - Hát, a Gazsi pénzét. Tartozunk neki ötezer fo­rinttal. - Nem lakik már itt - így az öregember. - Már, hogyne lakna ­szólnak amazok. - A do­rozsmai vásáron mondta, hogy ide hozzuk. Ez Ma­gyar Péter tanyája, ugye? - Az, hát. Úgy van a ne­vemen. - Na. akkor írja ide tata, hogy átvette a pénzt. Béla, hozzad a papírt! Emberünk odakanya­rintotta nevét, ahová a fi­úk mutatták. Ki volt pontoz­va. Utána, mikor kicurikkol­tak a nagykapun, elővette a barna bankót, megropog­tatta, napfénynél átnézett rajta. Még azt is kiszalajtotta a száján, hogy az anyátok füs­tös istenit, apátok-anyátok azért ne jöjjön ide, de neked kicsim igen is megköpködte az ötezrest. Talált pénz. Tartozik neki Gazsi. Nem ennyivel, ennek a tízszere­sével. Időnek teltével, amikorra a pénz apránként átvándo­rolt máshoz, megint befor­dul az udvarra a fehér autó. Az öregember lát, amit lát. Ezek hozták meg a pénzt. Egyet se vetnek rá, pakol­nak, zajolnak. Foglalják el a lakást. - Na de, emberek! Ez az én tanyám! - Már hogy lenne a ma­gáé. Megvettük. Itt a papír. Nézi a gazda, rajta a hi­vatal pecsétje. Kibögö­zi, hogy az ilyen meg ilyen helyrajzi számon, ennyi meg ennyi hold föld­del tényleg nem az övé. Annyira azért nem buta, hogy ne tudja a dolgok so­rát. - Hibás! Ami az enyém, azt nélkülem nem írhatják át senkinek. Előkerül erre a másik papír. - Itt a keze nyoma, tata. Aláírta, hogy eladta. Olvas­sa csak... M. T. I Kölyökkoromból két emlékképet őrzök Sán­dorfalváról. Az egyikben az a nagy futás sejlik föl, amit egy Sándorfalva­Móraváros meccs után, a szegedi szurkolóstáb tagjaként ejthettem meg - felbőszült helybéliek elöl - a kinizsis buszig. A másikban leginkább hangok csendülnek föl: a sándorfalvi citerások csodálatos játéka egy léggömbös majálison. Később, már ifjonc új­ságíróként kerekíthettem riportot a falu épülő tor­naterméről, s arról ­Sándorfalva majdhogy­nem Szeged társközsége lett, hiszen a nagy kiköl­tözés! hullámban százá­val vásároltak a városi­ak ott telket. S hogy mi­lyen a mai, éppen falu­napra készülő Sándorfal­va? Nos, erről faggattam Darázs Sándor polgár­mestert az ünnep előtt. Aki először is számok se­gítségével vezetett be e nagy­község hétköznapjaiba. így például megtudhattam: a te­lepülésen 1997 január elsején 7 ezer 716 polgár élt, s mára minden bizonnyal még töb­ben, hiszen az elmúlt 11 év­ben 1 ezer 100 fővel gyara­podott a falu. A szegediek ki­költözési vágyának köszön­hetően Sándorfalva ma Csongrád megye 8. legna­gyobb települése. Ami pedig a lakásállományt illeti: 2 ezer Molnár Józsefné (peda­gógus): - Már a szüleim is ebben községben tanítottak, így ezer szállal kötődöm Sándorfalvához. Tudja, itt mindenki ismer mindenkit, a problémákat gyorsan, s helyben meg tudjuk oldani, a tanárok és a szülők is napi kapcsolatban élnek. E köz­vetlen, családias viszo­nyok miatt mondom azt, hogy öröm ebben a faluban élni. 800 háza van immáron az 5 ezer 577 hektáros földbirto­kon elterülő Sándorfalvának. Köztük pedig - s ezt jóma­gam teszem hozzá, a sándor­falvi barangolás élményeit közreadván - sok tucat olyan csinos kis palota, amilyet sár­ga irigységgel bámulhatnak a budai hegyekből lezarándok­lók is. A falu központjában pedig egyik bolt éri a mási­kat, vállalkozók cégtáblája díszíti szinte minden utcának valamennyi sarkát. # Akkor itt csupa öröm az élet? - merészkedik elő a kérdés, de sajnos Darázs polgármester úr lehűti a lelkesedést. - Sajnos, Sándorfalvát el­hagyták a nagy munkáltatók. Megszűnt jogutód nélkül a Hódgép helyi gyáregysége, ahol egykoron kétszáznál is több sándorfalvi dolgozha­tott. Hasonló módon lett a múlté a termelőszövetkezet is, ahol meg négyszáz körüli az elveszett munkahelyek száma. Sokaknak munkát adó vállalkozást pedig nem könnyű idecsalogatni, hiszen a település Sajnos nem ren­delkezik olyan szabad földin­gatlannal, ahol egy gyár, vagy akár csak egy közepes méretű üzem kezdhetné meg a termelést. • S a kisvállalkozók...? - Belőlük van szép szám­mal - 430 egyéni vállalkozót tartunk nyilván, s úgy 60-70 a társasvállalkozások száma. Különösen az építőiparban munkálkodó cégek sikeresek. Oberdlik Ferenc (vállal­kozó): - Dinamikusan fejlő­dő község a miénk, amire nem a falusias semmittevés, beletörődés, hanem éppen a jobbító, alakító szándék a jellemző. Megmutatkozik ez a település sportéletében is. S ami nagyon fontos még: aki itt él, szinte mindent megvásárolhat helyben, jó a kereskedelmi ellátás, s most éppen egy remek szórakozó­hely is épül. Olyannyira, hogy a környező falvak jórészében is sándor­falvi mesterek húzzák föl a falakat. Ettől függetlenül je­lenleg az önkormányzat a legnagyobb munkáltató, in­tézményeinkben közel száz­nyolcvanan kapják fizetésü­ket. • Egyáltalán mekkora költségvetésből tudják fi­nanszírozni a falu létesít­ményeinek fenntartását, s a fejlesztéseket? - Sándorfalva tavalyi költ­ségvetése 259 millió forint volt, míg az idén eléri talán a 361 milliót. S hogy ez mire volt elegendő? Például arra, hogy falunk most Szeged után a legjobban ellátott tele­fonos település: 1 ezer 800 állomást kötöttek be néhány év alatt. Önálló kábeltelevízi­ós rendszerünk 800 lakásba viszi be a világ képeit, míg útjaink háromnegyede már aszfalttal borított. Idén, a Föld napján adtuk át a hulla­dékudvart, s már két éve megoldott községünkben a szervezett szemétszállítás is. • Ez bizony igazi sikerje­lentés. De ha beköltözne magukhoz egy tehetős, nagyadózó cég, csak nem küldenék vissza a milliói­kat... - Nem bizony. Hiszen ter­veink között szerepel egy olyan hatalmas beruházás, mint a szennyvízcsatorna-há­lózat megépítése, ami 2 mil­liárdba kerülne. Törjük is a fejünket, honnan szerezzünk erre pályázati pénzeket. Az­MIW • 11 Id. Pásztor Sándor (nyugdíjas gazdálkodó): ­Nyolcvannégy éves vagyok már, ebben a faluban szület­tem, hát elmondhatom: barát­ságos népek lakják Sándor­falvát. Szépen fejlődő község is ez, ahol már majdnem minden út köves, és a boltok­ban is megkap az ember min­dent. Ami meg egy ilyen idős embernek külön öröm: a fia­talok tisztelettel beszélnek velünk. tán itt az iskola problémája. Jelenleg 6 helyen tanulnak diákjaink, s ezt kellene 2 központba összpontosítani. Ehhez viszont minimum egy 6 tantermes új épületre lenne szükség, ahol végre korszerű tornacsarnokot is tető alá hozhatnánk. Emellett szeret­nénk, ha önálló rendőrőrsöt kapna a község, irodát nyit­nának nálunk a kamarák, s végre megépülne az az út is, amely Sándorfalvát kötné össze Algyővel. Nagy segít­ség lenne ez Szegednek is, hiszen az E5-ös út Vásárhely felé, s viszont igyekvő for­galmát lecsapolná nálunk, ugyanakkor a megnövekedett átutazók vásárlókedve nyo­mán föllendülhetének a sán­dorfalvi vállalkozások is ­mondta a polgármester, ami­kor már a község sportpályá­ra vitt az utunk. Amit azon a napon nem csak azért illet megtekinteni, mert a megye egyik leggondozottabb, sportcélú létesítménye. Sok­kal inkább azért, mert kisdiá­kok tömege készült a vasár­napi falunapra. Örömmel, pattogós zenére ismételgetve a gyakorlatokat. S itt mondta el Darázs úr meghívó szavait is: aki gondtalan ünneplésre vágyik, e hét végén föltétlen keresse fel falujukat. ,—. Nem fog unatkozni, ga­rantálhatjuk - köszönt el a polgármester. S szavait csak fölerősítette a hangfalakból áradó, csodaszép Vangelis­zene... Bátyi Zoltán Kálmán László (kereske­dő): - Én azok közé tarto­zom, akik Szegedről költöz­tek ki Sándorfalvára. Hat éve élek itt, s a helyiekkel hama­rabb sikerült összeismerked­nem, s megbarátkoznom, mint a többi. Szegedről kite­lepülővel. Persze annak is örülök, hogy olyan gondo­zott, tiszta helyen lakhatom, ahol inkább kisvárosi, mint­sem falusi ellátás biztosítja a jó közérzetet. Falunap Az osztrákoknál egy valamirevaló falunap egy hétig is eltart. Ilyen­kor adják el, azt amire eddig nem volt vevö. A házakhoz kis vendéglöt állítanak. Megy a nép, természetesen a más fa­lubeliek, városiak és eszik, iszik, beszélget. Mi több, este már úgy mu­lat, mintha magyar len­ne. A mi falunapjaink még nincsenek ekkorra dírrel-durral, hagyomá­nyai mások. A templomban 8 órakor kezdődik a beat mise. A művelődési házban 9 órakor a romániai Újszen­tes község lakóinak képző­művészeti alkotásaiból nyílik kiállítás. Fél órával később a majorettek vonulnak. A sportpályán a színpad az általános iskolá­sok tornabemutatójáé először. Őket a Sándorfalvi kulturális Egyesület Művészeti Iskolája követi. Rajzfilmslágerek szól­nak magyarul, majd Komár László énekel. Bemutatkozik a nyugdíjas klub, föllépnek az újszentesi néptáncosok. Ját­szik a világhírű Budai Sándor citerazenekar, majd a Csóká­si testvérek. Ugyancsak föllépnek a művészeti iskola citerásai is. Mielőtt, délután öt órakor kifutnának a pályára a megyei összecsapás futballis­tái, előtte még a Milla trió tré­fálkozik a világ dolgain. Ha vége a meccsnek, kezdetét ve­szi a sportruházati divatbemu­tató, és fellép a Kozmix együttes. A sportpálya parko­lójában a jól ismert disznóvá­gó együttes, a Tekknő az igazi falusi reppel szórakozatja az erre hangolodó nagyérdeműt. A fiúk fél egykor indítják a zenemasinákat. Ugyanitt, csak jóval később, este fél kilenc­kor a Riverside együttes utca­bálra várja - nemcsak a country zene kedvelőit. A leglátványosabbnak az óvoda előtti tűzijáték ígérkezik. Aki ezt látni szeretné, annak este 10 óráig fönn kell maradnia. Nem kell viszont megvárnia az estét az aszfaltrajzolás nagymestereinek, a leendő ke­rékpárbajnokoknak és a kis­pályás labdarúgást kedvelők­nek. Mindhárom egyidőben. tíz órakor rajtol s tart, amed­dig tart. Ugyancsak tíz órát je­löl az előzetes falunapi prog­ram a rendőrségi technikai be­mutató kezdetére a „korunk művészei sátor nyitására, a palacsintasütés indítására, és a veterán autók fölvonulására. Kicsit később, 11 órakor női kézilabda-bemutató, három órakor pedig polgárvédelmi parádé lesz. A sándorfalvi Kutya-iskola öt órakor mutat­kozik be. A sportpálya környékét már reggeltől birtokba veszik a vásárosok, mutatványosok. A pályái sportbüfében Blues­kocsmát nyitnak, a D. T. Band Intercity Blues Family együttes játszik. Előzenekar: a Mudfild. A dr. Bod Árpád utcában délelőtt autós ügyességi szla­momverseny lesz, a Glóbusz sörözőben meg műsorral egy­bekötött falubál. Ez, termé­szetesen, este kezdődik és ott a szomszéd ország Minor együttese játszik. A falunapot sokan, sokfé­leképp támogatják. Miért szereti a faluját?

Next

/
Thumbnails
Contents