Délmagyarország, 1997. június (87. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-03 / 127. szám

2 KÜLFÖLD KEDD, 1997. JÚN. 3. kommentár Keserű pirula P árizs nemrégi sikeres polgármestere, a jelenlegi francia államfő, Jacques Chirac foghatja a fejét. A politikai elemzők szerint az a döntése, hogy egy év­vel előrehozza a választásokat - eleve nem tetszett a franciáknak. Az elnök ne taktikázzon! Lehet, hogy már a volt miniszterelnök, Balladure taccsvonalra szorítását sem tartották úri módinak (Balladure is in­dult - Chirac mellett - az elnökségért). Elképzelhető, hogy a jobboldal kampánya sem tetszett a szavazók­nak, talán éppen azért, mert Chirac a háttérbe kény­szeritette miniszterelnökét és ő maga kampányolt. A külpolitikai húzások hagyján, hiszen ez hagyományo­san az elnöki szerepkörbe illik. Mindenki számára nyilvánvaló volt például, hogy a NATO és Oroszor­szág világtörténelminek nevezett megállapodását miért az Elysée-ben írták alá - éppen a két választási fordu­ló között. Chirac úgy gondolta, a franciák szeretik, ha rajtuk a világ szeme, s meghálálják, hogy a hideghá­ború végét Párizshoz köti immár a történelem, a jobb­oldali kormányzás diplomáciai sikereinek köszönhető­en. Nem háláltak, semmit. A törvényi tiltás ellenére és a biztos pénzbüntetést is vállalva folyamatosan közöl­ték a lapok a közvéleménykutatók eredményeit, ame­lyek folyamatosan a baloldal hajszálnyi előnyéről szóltak. (Igaz, Le Pen szélsőjobb Nemzeti Frontjának esetleges „mérleg nyelve "-szerepéről is, ami nem jött be, s nem biztos, hogy azért, mert a kissé nyers pártve­zér a kampány egyik utolsó eseményén kezet emelt ­egy nőre; szocialista volt a mademoiselle...) M/agy az történt, hogy a (választópolgár begurult \ valamely sikertelen sportesemény miatt és azon állt bosszút, aki éppen közel állt hozzá; vagy az, hogy a (válaszíó)polgár meggondolta: aki ennyire szeretne hatalmon maradni, annak nem árt egy mohóság elleni pirula. Chirac elszámította magát Francia „földcsuszamlás" Afrikai csúcs Lionel Jospin, a szocialista párt vezetője alakíthat kormányt. (MTI Telefotó) • Harare (MTI) Megnyílt Hararéban az Afrikai Egységszervezet 33. csúcsértekezlete. A három­napos tanácskozáson első­sorban a kontinens gazdasá­gi helyzetével kapcsolatos kérdéseket vitatják meg. A résztvevő mintegy harminc állam-és kormányfő egyez­teti álláspontját a térség he­lyi konfliktusai kapcsán. Elemzik a Sierra Leone-i ka­tonai puccs nyomán kiala­• Szöul (MTI) Több ezer dél-koreai diák fémcsövekkel és gyújtó­bombákkal támadt hétfőn Szöulban a rohamrend­őrökre. Mindkét oldalon sok a sebesült, egy rendőr bele­halt sérüléseibe. Az egye­temisták már negyedik napja tüntetnek. Kim Jung Szam elnök lemondását kö­vetelik. Az összecsapás a diákok és a rendőrök között akkor robbant ki. amikor a tiltako­zómenet a Hanjang egyetem kapuihoz ért. A Reuter egyik fotóriportere, aki a helyszínen tartózkodott el­mondta, hogy a diákok és a rendőrök közül is sokan megsebesültek, amikor a fiatalok áttörték a rendőr­kordont. A sérültek pontos kult helyzetet, a szudáni és a nyugat-szaharai kérdést, va­lamint a helyi háborúk nyo­mán újra és újra fellobbanó menekültproblémát is. A csúcsértekezleten mintegy harminc állam- és kormány­fő vesz részt, de jelen lesz Koft Annán ENSZ-főtitkár, továbbá a megdöntött Sierra Leone-i kormány ENSZ­nagykövete is, Ahmad Tajan Kabbah puccsal eltávolított elnök képviseletében. száma egyelőre nem ismert. A diákok foglyul ejtettek mintegy 10 tisztet, akiket ­háromezer tüntető gyűrűjé­ben - a kollégium kapui előtt tartanak fogva. Más szemtanúk szerint legalább nyolcezer diák gyűlt össze a kollégium körül. Ügyészek hétfőn nyoma­tékosan kijelentették, hogy határozottan fellépnek az erősszakkal szemben. A megmozdulást egy betiltott diákszervezet, az Eszak-Ko­reával rokonszenvező Han­csongrijon szervezete. A til­takozást az váltotta ki, hogy Kim Jung Szam elnök az el­lenzék követelése ellenére nem hajlandó nyilvánosság­ra hozni, mennyit költött 1992-es választási kampá­nyára. • Párizs (MTI) Négyévi jobboldali kormányzás után ismét a baloldal került hata­lomra Franciaország­ban: a vasárnapi parla­menti választások az eddigi ellenzék győzel­mét hozták, súlyos ku­darcot mérve nem csak a kormánypártokra, de az előrehozott választá­sokat kiíró, s ezzel poli­tikai pályafutása egyik legnagyobb hibáját el­követő Jacques Chirac államfőre is. A párizsi belügyminiszté­rium nem sokkal éjfél előtt hivatalosan bejelentette, hogy a baloldal elérte az ab­szolút többséghez szükséges, 289 mandátumos határt a Nemzetgyűlésben; a közvé­lemény-kutató intézetek leg­frissebb előrejelzései pedig 315-320 mandátumot, azaz fölényes többséget jósolnak A horvát vezetés nem akar 600 ezres szerb ki­sebbséggel bajlódni a nem egészen 5 milliós lélekszámú Horvátor­szágban. Franjo Tudj­man elnök, a kormány­zó Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) vezetője Madeleine Albright ame­rikai külügyminiszter hétvégi látogatásán is megerősítette: Zágráb csak „egyes esetekben és humanitárius megfon­tolások" alapján fogad­na vissza olyan szerbe­ket, „akik saját akara­tukból távoztak Horvát­országból" Jugoszláviá­ba, illetve Bosznia-Her­cegovinába. Magyarán: Tudjman elutasította, hogy országa teljes számban visszafogadja mindazokat a szerbeket, akik a délszláv háború előtt a területén éltek. Tudjman már a közel­múltban is egyértelművé tet­te, hogy Zágráb nem akarja visszafogadni mindazokat a szerbeket, akik a volt jugo­szláv tagköztársaság határa­in kívülre menekültek. Szá­mukat senki nem tudja pon­tosan, de a horvát sajtóban felbukkanó adatok szerint mintegy 250 ezren hagyhat­ták el Horvátországot. Fi­gyelemre méltó, hogy e „szerbek" között szép szám­mal akadnak horvátok, illet­ve más nemzetiségűek is, mivel az egységes Jugoszlá­via idején a Horvátország­a baloldal számára a tör­vényhozásban. Ugyanakkor a szocialisták az első közvé­lemény-kutatási eredmé­nyektől eltérően önmaguk­ban mégsem kapták meg az abszolút többséget, azaz szükségük lesz a kommunis­ták támogatására. A baloldal győzelme mel­lett a választások másik nagy újdonságát a zöldek si­kere jelenti: ez a mozgalom a francia történelemben most először tudta bejuttatni a parlamentbe képviselőit, méghozzá a szocialistákkal kötött szövetségnek köszön­hetően rögtön nyolc embert. S fontos fejlemény, hogy be­került a Nemzetgyűlésbe a szélsőjobboldali Nemzeti Front egyik politikusa: bár a párt a szavazók 15 százalé­kát képviseli, a francia vá­lasztási rendszer sajátossá­gának köszönhetően eddig egyetlen képviselője sem volt. A parlament feloszlatását és a választások egy évvel való előrehozását Jacques Chirac döntötte el, abban bízva, hogy ezzel a lépéssel további öt évre meg tudja őrizni a jobboldal parlamenti többségét. Az elmúlt 30 év francia történetében azonban az ál­lamfő eddig mindig csak kü­lönböző válsághelyzetekben folyamodott ehhez a súlyos lépéshez, s a franciák - mint az eredmények is mutatják ­megbüntették Chirac takti­kázását. A választási eredmény azt mutatja, hogy a franciák hű­ek maradtak az elmúlt más­fél évtized hagyományaihoz: ugyanis 1980 óta egyetlen olyan kormány sem volt, amely el tudta volna fogad­tatni tevékenységét a válasz­tókkal, azaz túlélte volna a következő parlamenti vá­lasztást. A mostani jobbol­dali kudarcot maguk az érin­tettek, a kormányzat külön­böző vezetői azzal indokol­ták, hogy a franciák „mást akarnak," „nem hajlandók a reformokra," illetve „elutasí­tották az eddigi kormányzási stílust" - a legtöbb szakértő szerint viszont inkább arról van szó, hogy a Chirac által még 1995-ben tett, a munka­nélküliség gyors csökkenté­sére, a társadalom egyes ré­tegeit jellemző szegénység felszámolására vonatkozó elnökválasztási ígéreteket nem követték határozott tet­tek. Ugyanakkor a most hata­lomra jutó baloldalt is fenye­geti az a veszély, hogy a vá­lasztók gyors eredményeket várnak tőlük: éppen ezért a szocialista párt vezetője, Lionel Jospin már vasárnap este, első beszédében jelezte, hogy nem lehet mindent azonnal megvalósítani, s ők a parlament ötéves mandátu­mára készttik terveiket. a világháborúkat lezáró bé­keszerződésekkel elégedet­len Németország támogatta kiválási törekvéseit. Tudj­man a napokban tüntette ki az egyik legmagasabb horvát kitüntetéssel Hans-Dieírich Genscher volt német kül­ügyminisztert, s ugyanazzal a kitüntetéssel jutalmazta Je­szenszky Géza volt magyar külügyminisztert is a horvát függetlenség és a nemzetkö­zi elismerés érdekében ki­bontakoztatott horvát küzde­lemhez való hozzájárulásu­kért. (A nagyhatalmak bal­káni érdekellentéteire vet né­mi fényt, hogy Sali Berisha albán elnök egy horvát lap­nak nyilatkozva még ma is azon csodálkozik, hogy a délszláv öldöklés napjaiban tett párizsi látogatása idején vendéglátói arról győzköd­ték: Jugoszlávia felosztása­kor külön kijáratot kell biz­tosítani a szerbek számára az Adriai-tengerhez!) A június 15-re kiírt horvát elnökválasztás előtt készttett közvélemény-kutatások eredményei azt mutatják, hogy a horvátok döntő több­sége elismeréssel adózik Tudjmannak, amiért - ha há­ború és 14 ezer (Boszniában 9 ezer) horvát halott, illetve 26 milliárd dolláros háborús kár árán is - de megterem­tette a független horvát álla­mot, s mint honfitársainak hangoztatja, „nyugodtan és eltökélten kibírjuk a soron levő (nemzetközi) nyomást is"! MTI Panoráma Kallar Tivadar Román-ukrán alapszerződés • Neptunfürdá (MTI) A Fekete-tenger partján lévő Neptunfürdő üdülőhe­lyen Emil Constantinescu román és Leonyid Kucsma ukrán elnök aláírta a két or­szág alapszerződését, a két külügyminiszter, Adrián Se­verin és Hennagyij Udoven­ko pedig a csatolt okmányo­kat. A ceremónián jelen vol­tak a román kormánypártok vezetői, köztük Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Az el­lenzéki pártok képviselői tá­vol maradtak. Háromszázezer katolikus • Legnica (MTI) Lengyelországi látogatá­sának harmadik napján, hét­főn háromszázezer hívő előtt misézett II.János Pál katolikus egyházfő. A tö­meg - köztük sok cseh és német hívő - már vasárnap este óta gyülekezett a legni­cai volt szovjet repülőtér betonján. A mise helyszínén a rendet az egyházi szolgá­lat 3 ezer tagja biztosította, mtg a város és környéke biztonságáról 4 ezer rendőr gondoskodott. II. János Pál a misét követően új templo­mok alapköveit szentelte fel, majd délután útjának következő állomására, Gor­zów Wielkopolskiba uta­zott. Hadihajókról tüzeltek • Freetown (MTI) Nigériai hadihajók nyi­tottak tüzet hétfő reggel Freetownra, Sierra Leone fővárosára azzal a céllal, hogy visszahelyezzék hatal­mába az egy hete katonai ál­lamcsínnyel megbuktatott polgári kormányzatot. Free­townban dolgozó diploma­ták szerint nézeteltérések keletkeztek az államcsíny vezetői és a Forradalmi Egyesült Front (RUF) nevű gerillaszervezet között. A RUF, amely 1991 óta vfv bozótháborút a nyugat-afri­kai országban, csatlakozott a puccsistákhoz, de azt el­lenzi, hogy bármiféle tár­gyalásokat folytassanak az elűzött kormány képviselői­vel. Johnny Paul Koromah őrnagynak, a puccs vezéré­nek az emberei a hét vé­gén összecsaptak a RUF fegyvereseivel, és helyi for­rások szerint a lövöldözés­ben ketten életüket vesztet­ték. Előrehozott választások • Montreal (MTI) Előrehozott parlamenti választásokat rendeztek Ka­nadában. A hatalmas kiter­jedésű, négy időzónán át­ívelő észak-amerikai ország csaknem tizenkilencmillió választója összesen három­százegy - a korábbihoz ké­pes hattal több - képviselői mandátum sorsáról dönthe­tett. Az előzetes felmérések rendre azt mutatták, hogy a hatvanhárom éves kormány­fő, Jean Chrétien vezette li­berálisok hatalmát nem fe­nyegeti veszély, de kérdé­ses, vajon a párt megtudja-e őrizni abszolút többségét vagy pedig kisebbségi kor­mányzásra kényszerül. Az első eredmények közép-eu­rópai idő szerint kedd haj­nalban várhatók. Az elsö magáitvonat • Konstanca (MTI) Romániában elkezdte já­ratát az első magánvonat, a „Fekete-tenger" nevű Inter­city-szerelvény, amely júni­us 1-je óta a Bukarest­Konstanca útvonalon teljesít szolgálatot. Traian Basescu közleke­dési miniszter azonban kije­lentette, hogy „ha a közle­kedés legkonzervatívabb szektorában, a vasúti szállí­tásban megkezdődhetett a privatizáció, akkor nehéz lesz érvekkel megindokolni, hogy más szektorokban mi­ért nem indulhat meg a ma­gánosítás". A Rompres je­lentése szerint 2000-ig ilyen vonat köti össze Bukarestet az összes romániai várossal. Kiket fogad vissza Tud|man? ban kötött házasságoknak több mint a fele különböző nemzetiségűek házasságkö­tése volt! S az is figyelemre méltó, hogy a hivatalos Zág­ráb azt állítja: az eltávozott szerbek alig néhány százalé­ka akarna csak visszatérni egykori lakóhelyére. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) a napokban cáfolta, hogy Zág­ráb a külföldre menekült szerbek közül eddig már több mint 10 000 visszatéré­sét tette volna lehetővé. Az ellenzéki horvát sajtóban is­mertetett állásfoglalás sze­rint tavaly mindössze 172 visszatelepülési kérelmet hagytak jóvá a benyújtott 1222 kérelem közül. A szer­vezet szerint a szerbek ará­nya a korábbi 12 százalékról mintegy 4 százalékra csök­kent Horvátországban. A horvát államfő alig egy héttel ezelőtt a kormánypárti horvát újságírás vezető sze­mélyiségeinek adott interjú­jában értelmetlennek nevezte azokat a nyugati felvetéseket, hogy Zágrábnak vissza kelle­ne fogadnia minden olyan szerbet, aki horvát területek­ről menekült el. Tudjman szerint hasonlóra a történe­lemben sincs példa, s felve­tette, hogy senki sem köve­telte például a szudétanéme­tek visszatelepítését. Az el­utasítás mögött nyilvánvaló­an politikai megfontolások állnak, de nem lebecsülendő a kérdés gazdasági háttere sem, hiszen Horvátországban mintegy 130 ezer ház dőlt romba, vagy rongálódott meg, s a horvát televízióban a napokban ismertetett sta­tisztikák szerint jelenleg min­den két házra három horvát család lakásigénylése jut. Az elnök szerint csak azok fo­gadják el a nemzetközi kö­zösség minden követelését, akik „nem képesek a saját fe­jükkel gondolkodni, akik nem tudnak népük szívével és lelkével érezni". Tudjman szerint ez azokra jellemző, akik megszokták, hogy pa­rancsolnak nekik, s ha elve­szítik urukat, azonnal másik úr után néznek... Az elnök le­szögezte, hogy Horvátország - Közép-Európa részeként ­az Európai Közösség és a NATO tagjává akar válni, ám nem mindenáron, szem előtt tartja nemzeti érdekeit, s nem helyez azok fölé másokat. Tudjman az utóbbi időben több beszédében is emlékez­tetett arra, hogy már több­ször is sikeresen szembe­szállt a nemzetközi közös­séggel. Előszeretettel emlé­kezik arra, hogy a teljes nemzetközi közösség elle­nezte Horvátország kiszaka­dását Jugoszláviából, s csak o Dél-Korea Újabb összecsapások

Next

/
Thumbnails
Contents