Délmagyarország, 1997. június (87. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-14 / 137. szám
'J1°j "tevnémoUé 2 KÜLFÖLD SZOMBAT, 1997. JÚN. 14. kommentár Gyózködés jkjéhány nappal ezelőtt úgy tűnt - minden világos. Az 1Y amerikaiak a brüsszeli csúcson nyilvánosságra hozták, hogy NATO-jelöltjeiknek Magyarországot, Lengye tors zágot és Csehországot tekintik. Ennek hallatán beindult a lobby-gépezet: Románia kimaradását erősen kifogásolták a franciák, s részben az olaszok míg a szlovének kirekesztését az olaszok és a németek vették rossz néven. Kifogásaiknak hangot is adtak és valószínűleg adnak is az elkövetkező napokban-hetekben. Voltaképpen miről is van szó? A NATO-bővítésről folytatott korábbi tárgyalások során az Atlanti Szövetségben több változatot Ls készítettek, úgymint 3+1, 3+2 elnevezésű lehetséges megoldási képletet. Ez pedig gyakorlatilag azt jelentette, hogy a már említett 3 ország mellett a júliusi madridi csúcsértekezleten döntést hoznak, amely szerint Szlovéniát is meghívják a NATO-ba (3+1-es), illetve meghívják Romániát és Szlovéniát is (3+2-es). Nos, az amerikaiak egy külön, az úgynevezett 3-0-ás változatot részesítették előnyben, s ezáltal teret adtak a nyugat-európai kormányoknak, hogy lobbyzzanak valamelyik variáns érdekében. Ennek szellemében zajlott a mostani Chirac-Kohl találkozó, amelynek kimenetelét - a jövőt illetően - most még nem lehet felmérni V éleményem szerint most talán nem is az a lényeg, hogy miként lobbyznak a nyugatiak, hanem az, hogy az amerikaiak mennyire tartanak ki állásfoglalásuk mellett. Ha makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy az első körben csak magyar, cseh és lengyel jelölt legyen a NATO-ban, akkor valószínűleg így is lesz. Ezzel ugyanis nyitva hagynák a kiskaput, mégpedig nemcsak a szlovén és a román csatlakozási lehetőségek előtt, hanem a balti államok egyre kifejezettebb belépési szándéka előtt is. Ha erre megy a játék, akkor a madridi csúcson valószínűleg deklarálják majd, hogy: ez az első lépcső, s hamarosan következik a második, amelyben újabb , jelentős" bővítés várható. Hogy az mikor lesz, azt egyelőre nyilván nem határozzák meg... • Francia-német NATO-csúcs Romániát az első hullámba! Elsők az Alfán • Moszkva (MTI) 1999-ben egy Szojuz TM típusú orosz űrhajó juttattja el az Alfa-űrállomásra az űrobjektum első személyzetét: William Sheperd amerikai, illetve Szergej Krikaljov és Jurij Gidzenko orosz űrhajóst. Eredetileg az igen tapasztalt Anatolij Szolovjov lett volna az egyik orosz űrhajós, 6 azonban nem volt hajlandó Sheperddel együtt részt venni az űrvállalkozásban. Az amerikai űrhajózási hatóságok egyébként már korábban figyelmeztették az oroszokat, hogy Sheperd magatartásával, természetével gondok lehetnek - írta az AFP. Borisz Osztroumov, az orosz űrhajózási hivatal vezérigazgató-helyettese sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az Alfa beindításával egyidőben bezárják a jelenleg még működő MIR-úrállomást. Szerinte ugyanis, miután Föld körüli pályára állítják az Alfa harmadik modulját, értelmetlenné válik a MIR, hiszen Oroszország nem lesz képes fenntartani két űrállomást. Ide álljon, kancellár úri - mondta Jacques Chirac francia elnök Helmut Kohlnak, miközben a himnuszok meghallgatására készültek. (MTI Telefotó) • Poitiers (MTI) Jacques Chirac francia államfő és Helmut Kohl német kancellár azt fontolgatja, hogy a két ország közös javaslatot tesz Románia NATO-felvétele érdekében - ezt szivárogtatta ki Chirac környezete pénteken, miután a két politikus megbeszélést tartott a franciaországi Poitiers városában. A hír szerint a kezdeményezés egy másik országot is érintene: bár ennek nevét nem hozták nyilvánosságra, nyilván Szlovéniáról van szó. Mint ismert, a washingtoni kormányzat éppen csütörtökön jelentette be, hogy a maga részérói a NATO-bővítés első körében csak három államot (Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot) tániogat - ami kizárna ebből az „első hullámból" két másik, szintén gyakran emlegetett országot, Romániát és Szlovéniát. Franciaország, Olaszország, s még hét másik európai NATO-tagállam azonban ezt a két országot is be akarja kapcsolni a bővítés első szakaszába, s a jelek szerint Chirac most igyekszik meggyózni a bonni vezetést (amely inkább az amerikaiak álláspontjához áll közel - legalábbis erre utal Volker Rühe német védelmi miniszter minapi állásfoglalása), hogy fogjanak össze, s próbálják megváltoztatni a washingtoni kormányzat döntését. Bár a Fehér Ház szóvivője csütörtökön nem sok esélyt adott erre, párizsi diplomaták szerint az európai országoknak - ha összefognak - van némi mozgásterük: igaz, nem annyira Románia, mint inkább Szlovénia esetében. Chirac környezete szerint ugyanis az amerikai döntést fóleg pénzügyi szempontok magyarázzák (három ország felvétele kevesebbe kerül, mint öté) - ugyanakkor Szlovénia bekerülése az ország kis méretei miatt alig-alig jelentene pluszköltségeket, s ráadásul egy ilyen „kompromisszummal,, Washington lehetővé tenné, hogy a nagyobb bővítést pártoló, európai NATO-tagok is kapjanak valamit, megmentsék presztízsüket. A pápának nem lesznek helyettesei • Vatikánváros (MTI) A Vatikán szóvivője cáfolta, hogy II. János Pál pápa helyetteseket szándékozna kinevezni, tehermentesítendő magát az egyház kormányzásának nehéz feladata alól. „A pápának nem áll és soha nem is állt szándékában különleges jogkörrel felruházni bíborosokat, hogy vicepápát csináljon belőlük" mondta szemlátomást indulatosan Joaquin Navarro Valis. Meglepőnek nevezte, hogy egy lap több oldalon át foglalkozik olyasmivel, ami minden alapot nélkülöz. Az II Giornale című milánó lap hosszan cikkezett arról, hogy a pápa ugyan nem szándékozik lemondani, de különleges jogokat akar átruházni három bíborosra az egyház kormányázását illetően. A lap szerint a három „alpápa" Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani kongregáció vezetője, Angelo Sodano bíboros, az Államtitkárság vezetője (kormányfő) és Eduardo Martinez Somalo, a Megszentelt élet és az apostoli élet közösségei kongregációjának vezetője lenne. II. János Pál állítólag már elhatározta volna egy olyan, saját kezűleg írt dokumentum megfogalmazását, amelyben engedélyezné egyfajta „koronatanács" felállítását. Ez mentesítené őt a napi ügyek vitelétől és lehetővé tenné számára, hogy „a pápaság e kényes szakaszában" teljesen a kereszténység szellemi vezetőjeként betöltött szerepének szentelje magát - állította az újság. Az II Giornale megíija azt is, hogy már volt példa a vicepápaságra, amikor 1984ben Ágostino Casaroli bíborost különleges hatalommal ruházták fel Vatikánváros kormányzására. „Senki sem lelkesedik érte, de mindenki kezdi belátni, hogy ennél jobb közös nevezőt nem tudnak találni" - jellemezte az EU egyik illetékese a holland EU-elnökség által kihordott javaslatot az EU külpolitika kapcsán esedékes döntéshozás módositásáról, amely azonban még így is tartalmaz többesélyes I. llálalelret RIIUIUIVRClt A Maastrichti Szerződés értelmében az Európai Unió intézményesített közös külés biztonságpolitikája a belés igazságügyi témákhoz hasonlóan eddig kizárólagosan a tagországok kormányai közötti egyeztetés tárgya volt, és a jelek szerint ebben a jövőben sem lesz változás. Abban viszont igen, hogy míg korábban csakis egyhangú szavazással történt a döntéshozás, addig a „kormányközi" esetleg intézményesíteni fogja bizonyos esetekben a minősített többséggel való döntéshozatalt is. A „holland forgatókönyv" szerint az egyhangú döntéshozás megmarad kizárólagosnak a csúcs szinten szüle• EU-huzavonák A „csúcsszintü kosár" esete n tő döntéshozásnál: ez a stratégiai jelentőségű külpolitikai kérdések kijelölésére irányulna. A miniszteri szintű határozatok esetében azonban már - adott feltételek mellett - mód nyílna az egyhangúság megkerülésére. (A közös EUpolitika alapelvei, a közös cselekvésre vagy állásfoglalásra számot tartó témakörök megjelölése, a mindezek esetében alkalmazandó uniós stratégia lényegi elemei tartoznának egyebek között a „csúcsszintű kosárba". A mindezek végrehajtását célzó akciók, vagy például az eseti EU-állásfoglalások kapcsán esedékes döntések születnének a miniszteri tanács szintjén.) Az egyhangúságtól úgy lehetne eltérni, hogy lehetővé tennék: létezhessen „konstruktív tartózkodás" is. Ilyen esetben adott határozat kapcsán a „tartózkodó" ország nem vállalna közösséget a megfogalmazottakkal, de tudomásul venné, hogy az abban fogalaltakat EU-döntésként fogják végrehajtani, és nem tenne azzal ellentétes lépéseket. Nyitott kérdés, hogy helyt adjanak-e azon felvetésnek, amely szerint ha a „konstruktív tartózkodók" szavazati súlya eléri a „blokkoló kisebbséget", úgy a témát terjesszék az EU csúcs elé. Tovább finomítaná a rendszert, hogy esetleg lehetőség nyílna a „vészfék" meghúzására is. Ilyenkor adott tagország alapvető nemzeti édekre hivatkozva ragaszkodhatna ahhoz, hogy a témában csúcs szinten, egyhangú szavazással döntsenek. Kérdéses, hogy ki, mikor, milyen kritériumok alapján döntheti el, vajon az „alapvető nemzeti érdekekre" hivatakozás jogos-e? Akad olyan vélemény is - így Németországé — amely szerint a „vészfékhez" csak akkor nyúlhasson valamely tagország, ha bizonyos szavazati súlyt eredményező „szövetséget" tud összehozni álláspontja mellett. Az EUkülpolitika másik, sokáig hevesen vitatott kérdése a közös külpolitikai megbízotti poszt létrehozása. E személy tiszte volna a félévente változó EU-elnökségek mellett ,.kifelé" a közös politikát képviselni, annak folyamatosságát demonstrálni. Mára odáig szelidült az elképzelés, hogy ez a megbízott a miniszteri tanács mindenkori főtitkára lehetne, vagy valamelyik helyettese. Párizs szívesebben látná az utóbbi variációt, hangoztatva, hogy a főtitkár már így is túlterhelt feladatkörrel rendelkezik, ám a tagországok többsége nem óhajt új tisztséget létrehozni. Kevésbé áll közel a konszenzushoz a Nyugat-európai Unió és az EU összeolvadásának a kérdése. Az bizonyosnak tekinthető, hogy a formális összevonás előírásának a jelenlegi szövegben nincs esélye - ezt a britek mellett az EU semleges országai sem tudnák elfogadni. (Az utóbbiak főként belpolitikai megfontolásokból, míg London főleg azzal érvel, hogy védelmi kérdések menedzselését kizárólag a NATO kezében kell meghagyni, és kerülendők az olyan megoldások, amelyek ezt a felállást bármilyen formában gyengíthetnék.) Holland elnökségi elképzelések szerint ennek ellenére nem kizárt, hogy például egy, az alapszerződéshez csatolt jegyzőkönyv formájában kilátásba helyezzék egy későbbi szervezeti összeolvadás lehetőségét, esetleg bizonyos időtávlatot is jelezve hozzá. Hírek szerint Nagy-Britannia egyelőre hallani sem akar ilyesmiről. A közös külpolitikához tartozik még az eddigi EUtrojka reformja. Idáig az előző, a jelenlegi és a soron következő EU- elnökség képviselői kaptak ebben helyet, ami most úgy módosulna, hogy az előző elnökség helyére a „folyamatosság szimbólumaként" a közös külpolitikai megbízott lép majd. Kérdéses, hogy formálisan is „bevegyék-e" az Európai Bizottság képviselőjét is, vagy csupán utalás történjék arra, hogy az állandó EU-megbízott a bizottsággal „szoros együttműködésben" végzi munkáját. Ugyancsak a közös „külső" (de immár gazdasági) politika kérdésköréhez tartozik, hogy kapjon-e hatáskörbővítést az Európai Bizottság a külgazdasági témákban (így például a szellemi termékek kereskedelmében). Kompromisszum van kirajzolódóban, amely szerint bizonyos témák esetén a brüsszeli testület tárgyalóküldöttsége esetleg kiegészülhetne a soros EU-elnökség, vagy a főtitkárság képviselőjével. Döntés azonban még ebben sem született. Sokak szerint a „külön" kérdéskör tűnik a leghamarabb lezárhatónak, ha csak fenn nem akad a vita az EUNYEU kérdésben. (MTI Press) Féris György Japán céljai • Tokió (MTI) Az Észak-Koreával, Hongkonggal és Oroszországgal kapcsolatos külpolitikai kérdéseknek tulajdonít majd kiemelt jelentőséget a Japánt képviselő Hasimoto Rjutaro kormányfő a Hetek jövő heti denveri csúcstalálkozóján. Hasimoto várhatóan azt kéri majd a Hetek vezetőitől, tegyenek további pénzügyi felajánlásokat az észak-koreai atomprogram átállítását célzó tervhez. Pártvtasítás • Hanoi (MTI) A vietnami újságíróktól elvárják, hogy emeljék ki a háborús győzelem jelentőségét, s egyúttal hívják fel a figyelmet a piacgazdaság káros hatásaira. A Hanoi Moi című lap beszámolt arról, hogy egy csütörtöki pártutasításban egy sor olyan idei eseményt soroltak fel, amellyel kapcsolatban „a sajtónak az állam propagandaszerveként eleget kell tennie elsődleges kötelezettségének". A sajtó figyelmébe ajánlott események sorában van a júliusi parlamenti választás, számos pártvezető születésnapja, az 1972-es karácsonyi bombázás és az 1917-es orosz forradalom évfordulójának megünneplése. Hegylánc Érdemrend • Szófia (MTI) Petar Sztojanov bolgár elnök pénteken a Balkán Hegylánc Érdemrend, a legmagasabb bolgár állami kitüntetés első fokozatát adományozta Soros Györgynek, a Nyitott Társadalom Alapítvány létrehozójának, Bulgáriának tett rendkívüli szolgálataiért. Az elnöki hivatalban tartott ünnepségen a magyar származású amerikai üzletember elmondta: általában nem fogad el kitüntetéseket, de ebben az esetben kivételt tett. Ennek oka, hogy végre lehetősége nyílt tisztázni saját magát és alapítványa tevékenységét a korábban szándékosan félretájékoztatott bolgár közvélemény előtt. Montenegró: nem! • Podgorica (MTI) A montenegrói Szocialisták Demokrata Pártjának (DPS) felső vezetése egységes álláspontot képvisel a szerbiai szocialisták által előterjesztett alkotmánymódosítási javaslat ügyében: a Főtanács nem támogatja a jugoszláv alaptörvény legkisebb mértékű megváltoztatását sem - jelentette be Predrag Bulatovics, a kisebbik jugoszláv tagköztársaságban hatalmon lévő párt parlamenti frakciójának vezetője. Mi leu, Hamzik? • Pozsony (MTI) A pozsonyi Práca külügyi forrásokra hivatkozó értesülése szerint Pavol Hamzik, a közelmúltban lemondott szlovák külügyminiszter utódja, Zdenka Kramplová tanácsadója lesz. A meghiúsult népszavazást követően távozó Hamzik egy „óvatosabb külügyi" forrás szerint a külügyminisztérium állományában marad, és rövidesen ő lesz Szlovákia washingtoni nagykövete - írja a lap.