Délmagyarország, 1997. április (87. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-04 / 78. szám

6 SZÜLETÉSNAP PÉNTEK, 1997. ÁPR. 4. Beérett gyümölis Tkjemrégiben láthattuk a szegedi Kamaraszínházban ll a brit táncvilág egyik legígéretesebb és legújítóbb szellemiségű csoportjaként beharangozott Ricochet Dance Company két darabját. Noha a Sztravinszkij Mennyegzőjére és a Tosca harmadik felvonására készült két koreográfia a telt ház előtt sikert aratott, a profi kivitelezés, az eredeti ötletek ellenére is úgy éreztem, a helyi balettegyüttes előadásait jól ismerő közönség nem esett hasra a látottaktól, a nagy tapsban a vendégművészeknek kijáró udvariasságnak is jelentős szerepe volt. Az elmúlt tíz évben a szegedi társulat produkciói révén megismerhettük, megtanulhattuk a modern táncszínház izgalmas, sokszínű nyelvét. Az alapító együttesvezetőnek, Imre Zoltánnak köszönhetően, idehaza ismeretlen technikákat, stílusokat, módszereket átadó külföldi koreográfusokkal került kapcsolatba a társulat, ugyanakkor a legprogresszívebb hazaiak például Bozsik Yvette és Lőrinc Katalin - is bemutatkozhattak. Imre Zoltán iskolateremtő munkájának gyümölcsei mostanra értek be: a mai fiatal koreográfusgeneráció meghatározó alakjaivá váltak egykori táncosai. Juronics Tamást már európai rangú koreográfusként jegyzik. Bodor Johanna, Péntek Kata és Fekete Hedvig Budapesten aratnak sikereket, Juhos István az izraeli Kibuc Kortárs Baletthez szerződött táncos-koreográfusnak. jmre Zoltán távozása után Juronics Tamás és Pataki / András vezetésével képes volt megújulni az együttes. Sikeres külföldi turnék sorozata jelzi, a Szegedi Kortárs Balett nemcsak a város, hanem a magyar kultúra méltó reprezentánsa is. Felesleges tagadni, ma is számosan vannak, akik szívesebben néznének inkább klasszikus balettet, de az is tény, mára a modern táncszínháznak is kialakult a törzsközönsége, amely nagyra értékeli, hogy a romló pénzügyi feltételek ellenére sem provinciális, hanem a nemzetközi trendekkel szinkron, tartalmas, gondolatébresztő produkciókat kap. Ezért is sajnálatos, hogy a színházban folyó „esendő szervezés" miatt az ünneplő együttesnek jubileumi kettős bemutatóját őszre kellett halasztania. Hallási Zsolt A kritikák (Szegedi Balett: Szenvedélyes viszonyok, Szeged, Kisszlnház) „(...) Minden bizonnyal segítettek az irodalmi és zenei „fogódzók" is, ám maga a színpadi tánc, Imre Zoltán és Lőrinc Katalin (m. v.) egyfelvonásos művei meglepően igéző hatást tettek. Ezekben a mi hosszú ideje romantikátlan mindennapjainkban olybá tűnt a romantikát elevenítő színpad (még ha a szegényes Kisszínházban is), mint csepp nektár; már-már elfeledt édes íz a mindenféle keserek kényszerű napi fogyasztása közepette." (Sulyok Erzsébet, Délmagyarország, 1990. december) • (Szegedi Balett: Koncert tangóharmonikára és zenekarra, Budapest, Petőfi Csarnok) „(...) E műfajban mostanság a Szegedi Balettről mondhattuk, hogy nem viszonylagosan, hanem abszolúte a legjobb, legfelkészültebb hazai modem együttes. A nívós külföldiekhez mérve sem a viszonylagosság jegyében érdemel elismerést. Nem túlzás például, hogy a Táncfórum estjén, a Petőfi Csarnokban bemutatott Koncert tangóharmonikára és zenekarra koreográfiájával a társulat a világ bármely színpadán sikert arathatna." (Péter Márta, Élet és irodalom, 1993. április) • (Szegedi Kortárs Balett: Requiem, Kanonhalle) „(...) Ha Mozart Requiemjére táncot komponálnak, a téma általában a bánat és az elválás. Ezúttal is így történt - szép és egyszerű - Roberto Galvan koreográfiája esetében is, melyet Magyarország vezető tánccsoportjának írt. (...) Az előadás során a koreográfus és a táncosok ezzel a másik világba történő ugrással állítottak szembe bennünket, melyet a színpadon egy pódiumra felállított létra jelképezett, ahonnan a táncosok visszaugrottak a mélybe, és eltűntek." (Erik Aschengreen, Berlingske Tidende, 1994. augusztus) • (Szegedi Kortárs Balett: If. Tavaszi áldozat, Szeged, Kisszlnház) „ (...) Juronics a modern tánc formanyelvét erősen színházias tudatossággal használja a Tavaszi áldozatban. Az első pillanatban meglep a roppant hatásos képpel: kinyitja a teljes színpadot." (Sulyok Erzsébet, Délmagyarország, 1995. május) • (Szegedi Kortárs Balett: Homo Ludens, Linz, Posthof) „(...) A magas szintű technikai tudást itt sohasem tolják előtérbe. Amikor a szerelmespár a színpadra lép a zsákkal és a vécékagylóval, amikor a nárcisztikus férfi a szerepeit eljátssza, amikor a nő néhány csábos lépés után újra megáll, akkor válik a dolog világossá. A szerelemről van szó, a kisiklásokról. (...) A gyengéd és varázslatos, hajlékonyan és simulékonyan eltáncolt rövid jelenetek alatt is többször hoszszú és viharos tapssal jutalmazta a társulatot a közönség. (Roswitha Reichart, Volksblatt, 1997. február) Jubilál a szegedi balett Jelenet Juronics Tamás: Sárember című koreográfiájából. (Fotó: Nagy László) Alapításának tizedik évfordulóját ünnepli szombaton a Szegedi Kortárs Balett. Az 1987ben Imre Zoltán által életre hívott Szegedi Balett 1994-ben alakult utódja ma az egyetlen profi kortárs tánctársulat Magyarországon. Amikor közel húsz esztendős szünet után 1987-ben az Angliából hazatérő Imre Zoltán táncos-koreográfus a Szegedi Nemzeti Színház kebelén Szegedi Balett néven társulatot alapított, még csak sejteni lehetett, hogy ha a kezdeményezés a művészeken múlik, a szegedi balettársulat komoly siker lesz. Imre Zoltán rögtön az alapítástól kezdve nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy az új balett törekvései vonzóak legyenek a fiatal táncosok számára. Ennek érdekében kezdetben a fiatalokkal vendégtanárok és külföldi koreográfusok dolgoztak együtt, s Szegeden mindjárt az alapítástól megjelentek a legmodernebb tánctechnikák. A városban dolgozott, illetve darabot mutatott be Krámer György, Lőrinc Katalin, Bozsik Yvette, illetve Matthew Howkins Angliából, Jorma Uotinen Finnországból, Bertrand D'At Franciaországból és Roberto Galvan Argentínából. 1990-ben két fiatal táncos. Pataki András (a társulat mai együttesvezetője) és Juronics Tamás önálló stúdiót alapítottak, ez lett a szegedi Stúdióbalett, melyben először mutatkozott be koreográfusként Juronics Tamás, a társulat mai művészeti vezetője. Miután 1994-ben Imre Zoltán kivált a társulatból és Pestre költözött, a Szegedi Balettből Szegedi Kortárs Balett lett és Pataki és Juronics vezetésével folytatták a munkát. A korábbi nyitottság megőrzésével az új vezetők új arculat kidolgozásához kezdtek. A Szegedi Kortárs Balett továbbra is foglalkoztatott vendégkoreográfusokat, ám esztétikai szempontból a program egységesebb lett és a táncszínházi törekvések az akrobatikus kortárs tánc mozgásvilágával párosultak. A külföldön is elismerten magas technikai tudással rendelkező táncosokból álló Szegedi Kortárs Balett Magyarország meghatározó modern táncegyüttese lett, és nagy sikerű külföldi előadásaik után Európa különböző országaiban is egyre ismertebbekké váltak. Németországban, Olaszországban, Hollandiában, Dániában, Izraelben, Lengyelországban, Svájcban léptek fel nagy sikerrel, miközben itthon ők maradtak az egyetlen profi kortárs táncegyüttes. A 10 éves jubileumát ünneplő együttest Pataki András együttesvezető és Juronics Tamás művészeti vezető irányítják, Zarnóczai Gizella magántáncossal együtt mindhárman Harangozó-díjasok! A társulat tagjai: Aczél Gergő, Valentina De Piante, Farkas Zsuzsanna, Kalmár Attila, Kocsis László, Kopeczny Katalin, Kovács Anita, Markovics Ágnes, Sárközi Attila, Topolánszky Ágnes és Zarnóczai Gizella. P. J. Ünnepi előadás • Munkatársunktál A Szegedi Kortárs Balett fennállásának 10. évfordulója alkalmából április 5-én, szombaton 19 órától jubileumi előadást tartanak a Szegedi Nemzeti Színházban. Az előadás műsorán Juronics Tamás (akivel lapunk szombati számában egész oldalas interjút közlünk) két koreográfiája, a Homo ludens és a Tavaszi áldozat szerepel. Ha azt mondom, kortárs balett? Valentina De Piante olasz táncmúvésznó a Szegedi Kortárs Balett jelenlegi egyedüli külföldi tagja. Az alábbi interjúban a szegedi társulat egyéni stílusáról, saját múvészi alkatáról és a tánc kifejező erejéről vall. O Valentina, hogyan került éppen Szegedre? - Egy bécsi bemutatón találkoztam Juronics Tamással, akinek a munkája igen érdekes tapasztalatszerzést ígért, így elszerződtem Szegedre. Ezt a szerződést később meghosszabbítottuk, hiszen távlatilag is érdemesnek találtam, hogy ebben a társulatban dolgozzam. • Mit gondol, van-e jellegzetesen szegedi táncművészet? - Szerintem igen, a szegedi kortárs balettnek különleges, emocionális stílusa van. Éz a stílus akár lágy, akár erőteljes, egyformán egyéni, hiszen nem olyan pontossá tett és „geometrikus", amilyen a különböző balettechnikákat követő társulatoknál sokszor előforul. Juronics Tamás munkáiban hangsúlyos szerepe van a ritmusnak és az együttes munkának, ami különben a magyar néptáncra is jellemző. Az a néhány magyar társulat, amelyet ismerek, kötöttebb, a haValentina De Piante: A tánc az emberre irányítja a figyelmet. (Fotó: Mohos Angéla) gyományoshoz közelebb álló balettet csinál. Számomra a szegedi műhelyen kivül Bozsik Ivette vagy Goda Gábor produkciói jelentenek még újszerű táncművészeti nyelvet. • Egy olasz balettáncosnő egyéni temperamentuma mennyire mutatkozik meg tánc közben? - Ugy vélem, a tánc kitűnő kifejező eszköz mindenféle temperamentum számára. Az olaszokat, de a magyarokat is, erős temperamentumúaknak tartják, mert erős bennük a kifejezési vágy és a kommunikációs késztetés. De hát a tánc éppen erre való. A magam részéről úgy érzem, szabadon és örömmel táncolok, s boldog vagyok, hogy egy ilyen temperamentumú néphez tartozom. • Ön balettmunkája mellett a bolognai egyetemen művészettörténetet tanul. Összeköti-e a kettőt? - Természetesen. Ez kitűnő lehetőség ismereteim bővítésére. Egy balettáncosnak szüksége van a műveltségre, hiszen ez függetlenné teszi a gondolkodását. • Szeretném, ha megfogalmazná, az ön számára a táncművészetnek milyen szellemi jelentősége van? - Egy olyan világban élünk, amelyben az élet felgyorsult, egyre komplexebb és bonyolultabb lett. A számítógépek óriási tudást hordoznak, a technológiák egyre magasabb színvonalúak és már az ember genetikai manupulációjához is elérkeztünk. Az ember maga változtatja meg identitását, anélkül, hogy tisztában lenne ennek kockázatával. A tánc, úgy érzem, fékezni tudja az identitásváltozásnak ezt a folyamatát, azzal, hogy bemutatja az ember örömét és legfontosabb lelki értékeit, amilyen az egymás közötti megértés és a szeretet. A mindennapi lótás-futás elvonja figyelmünket a családi boldogságról, az emberekkel való kommunikációról és a szellemi örömökről, s ezek helyét átveszi a birtoklás öröme. A mai létezésnek megvan ez a kettőssége. A pszichoanalitikus Erich Fromm állapította meg erről, hogy a birtoklás örömével megelégedő ember meglévő dolgokkal azonosttja magát, míg az, aki alkot, gondolkodik vagy szemlél, saját lényegét és önazonosságát keresi. Végső soron a tánc is erre az utóbbira szolgál, hiszen ez az, ami belső derűt adhat az embernek. A táncon keresztül az ember megértheti az őt körülvevő világot s addig ismeretlen területeket fedezhet fel. A tánc külső és belső utazás. Panek Sándor Marczika Judit (rádiós hírszerkesztő): - Nem hiszem el, hogy tízévesek, hiszen olyan fiatal az együttes! Talán a frissességük és dinamizmusuk miatt maradtak fiatalok. Az biztos: nagy utat tettek meg, míg megteremtették Európa egyik legszínvonalasabb táncműhelyét. Minden adottságuk megvolt hozzá: tehetség, nyitottság, lelkesedés, akarat, lendület. Gyukity Márk (reklámszakember): - A kortárs balett számomra a magyar színházi és táncvilág egyik legizgalmasabb kísérletét jelenti. Juronics Tamás és Pataki András csoportja műfajt teremtett a klasszikus balett hagyományain szerveződőépítkező magyar táncszakmában. Művészetükkel új iskolát, a megszokott kifejezési formától gyökeresen eltérő forma- és jelrendszert hoztak létre. Tukarcs B. Klára (tanuló): - Akkor azt mondom, Requiem, és az a katartikus ősélmény, amit ezzel a darabbal váltottak ki belőlem, s amely után minden egyes bemutatójukra, előadásukra úgy ülök be, hátha újra megtörténik. A mozdulatokkal nem lehet hazudni. Néha ugyan hamis a felszín, de még olyankor is érzem mögötte a szépséget és a szeretetet. (Fotó: Miskolczi Róbert)