Délmagyarország, 1997. április (87. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-02 / 76. szám

6 INFORMÁCIÓ SZERDA, 1997. ÁPR. 2. • Osztályfény kép Dugonics: diszkrét diadal Tavasz, szünet Javában tart a tavaszi szünet. Túlvagyunk már hús­véton is, és rendkívül csodálkoztam, amikor, nyolcadi­kos diáklányokkal beszélve, sokuk azt mondta: ha hús­vétkor otthon van, kirak egy cetlit az ajtóra, ami a kö­vetkező információt tartalmazza: „Nem vagyok itthon!" - Ha valóban nincs otthon, nem ír ki semmit, hadd csöngessen vég nélkül, akinek csöngethetnékje akad. ­Szóval, csodálkoztam, ám amikor megláttam egy, szám­talanféle kölnitől áztatott, elgyötört húsvéti hölgyet, kezdtem nem csodálkozni. Amikor aztán, még ugyan­csak húsvét hétfőn, a szegedi Kárász utcán sikoltozás­kiabálás-kacagás ütötte meg fülem, és amire fölocsúd­tam, lánycsapat szaladt el mellettem, nyomában öt ak­celerált tinédzserrel, akik kezében szódásüveg, hordere­je, szélirányban, tízméteres, a többit el lehet képzelni ­nos, onnantól fogva már egyáltalán nem csodálkoztam az említetteken. Mi több, helyénvalónak találtam. Ám lépjünk túl a húsvéton, s szögezzük le: javában tart a tavaszi szünet az iskolákban, amely, a hétvégével hosszabbítva, egészen vasárnap estig tart. Mire lehet addig még idő? Kikapcsolódásra, számtalanféle szóra­kozásra - mindenki tekintse kötelességének az iskoláról való legmesszebbmenő megfeledkezést. Szóval: csak semmi tanulás otthon! Eljön még az idő, amikor szük­ség lesz rá. Am ez nem most van. Farkas Csaba Szabad levegőn még a matekdolgozat is gyorsabban-jobban megy mondja a Dugonincs Altalános Iskola 5/b osztálya. (Fotó: Karnok Csaba) Holnap: ballada­mondó verseny • Sulinfo Mindszenten, mindent A Központi Altalános Iskola és Speciális Szak­iskola egyebek közt ar­ról is nevezetes, hogy falai között működik a Mindszenti Diákköztár­saság. Az iskola vezetői mindent együtt szervez­nek az MDK vezetésé­vel, ami diákprogram. Ilyen volt a nemrégeni iskolahét is. A mindszenti Központi Altalános Iskola és Speciá­lis Szakiskolába 518 tanuló jár, belőlük 267 a felső ta­gozatosok - a lehetséges Ti­nivilág-olvasók - száma. A huszonhárom általános is­kolai osztályon túlmenően működik egy kisegítő isko­lai, valamint egy egyéves speciális szakiskolai csoport is, az intézmény falai közt. Egyebekben negyvenhárom pedagógus tanít itt, az okta­tás három főépületben fo­lyik, van egy sportcsarnoka, s egy nyelvi laborja is az is­kolának. Az idegennyelv-ta­nulásról elmondandó: a kö­telező nyelv a német, a vá­lasztható az angol. Negye­dik osztálytól folyik nyelv­oktatás. - Az iskola legjellegzete­sebb, tanárokból, és diákok­ból álló szervezete a Mind­szenti Diákköztársaság, az­az az MDK - tájékoztatott Bagitáné Szécsényi Mária, igazgató. Mint elmondta, az iskola­év minden szeptemberben az MDK felelős vezetőinek megválasztásával kezdődik. Az iskola a rendezvényeit az MDK-val együtt szerve­zi. Mik ezek? Például nem­zeti ünnepekre való megem­lékezés, a jótékonysági bál, aminek bevételét az iskola­udvar sportpályává alakítá­sára, s az idei iskolai kirán­dulások anyagi fedezetére fordítják. Miután máig emlékezetes sikere volt, érdemes meg­említeni: decemberben, a karácsony előtti utolsó taní­tási napot „a szeretet napjá­nak" nevezték el az iskolá­ban. Ennek kapcsán az alsó­sok és felsősök megajándé­kozták egymást - sőt a szentesi Horváth Mihály Gimnázium tanulói is okoz­tak mindszenti gyerekeknek kellemes meglepetést. A farsangot külön-külön tartották az alsó és felső ta­gozatosoknak - a felsősök még diszkóztak is, a jelmez­bemutató után. Nem túl ré­gen tanulmányi versenyek hetét is tartott az intézmény - sok iskolás több tárgyból is vetélkedett. A győztese­ket vásárlási utalványokkal jutalmazták. A tanév legna­gyobb eseménye ugyancsak nemrég zajlott - tudtuk meg az igazgatónőtől. Hogy mi volt ez? A márciusi iskolahét, en­nek hagyományos elemei a nyílt órák, a családi torna, a Rákóczi kupa sportverseny, a gála. Új részletekkel is gazdagodott az ünnepségso­rozat az idén, ilyen volt pél­dául a kutyabemutató, a hobbikiállítás. - Készülünk a Nemzeti Alaptanterv bevezetésére ­mondta még Bagitáné Szé­csényi Mária -, ezzel kap­csolatban kérdőíveket készí­tettünk a tanulóknak, szü­lőknek, nevelőknek egya­ránt. Ezeket a tavaszi szünet után dolgozza föl a pedagó­gusgárdánk. F. Cs. A Dugonics András Ál­talános Iskola új iskolai program megvalósításá­ba kezdett, a „természe­tes életvitel" címú tan­tárgyösszeállítás kereté­ben. Az - egyébként an­gol tagozatos - 5/b osz­tály tanulói számtalan szép eredményt elér­tek számos tárgyból. Ugyanakkor az osztály­főnök azt tartja: jobb, ha világra nyitott szelle­mű, érdeklődésű gyere­kek hagyják el az is­kolapadot, mint ha agyonstrapáit verseny­győztesek. Az 5/b egyébként kiváló közös­ség. Ezt mutatja: akad, kinek esetében nem a valódi névből alakult ki a beceneve, hanem a becenévből lett a valódi. - Szeged-belvárosi iskola vagyunk, amely a megyében egyedüliként vezette be a „természetes életvitel" isko­lai programot. A „természe­tes életvitel" összefoglaló Három Három kiváló „dugo­nicsista" - ki szavalni tud, s mellékesen jól fut; ki kézimunkázik, de el­sősegélyben is bármikor részesíthet bárkit; ki nagy kémikus máris, aki azonban az úszómeden­cében ugyancsak az el­sők között tartózkodik. Mindez jelzi: a Dugonics Általános Iskola nem szemellenzösíti a gyere­keket - ellenkezőleg, mi­nél tágabb látókört biz­tosít nekik. - Az iskolai szavalóverse­nyen nemrégiben első lettem - mondta Kovács Zsófi. ­József Attila Thomas Mann üdvözlése c. versét szaval­tam el; fölkészítő tanárom, Plugor Magor (egyébként Faludy-díjas költő) ajánlotta szavalásra e verset. Nemso­kára városi szavalóversenyre megyek tovább, ott egy Kosztolányi-költeményt mondok el. Ugyancsak in­dul Zsófi egy tehetségkutató versenyen is - mi az neki? -, ahol Plugor Magor-verset szaval. - Régebben megyei első helyezéseket értem el, futóversenyeken - tette hoz­zá váratlanul. László Brigitta: - A '96­cim keretében Balástyán, a szabad természetben techni­ka-, biológia-, földrajz-, test­nevelésórákat tartunk az ötö­dik-hatodikosoknak, kéthe­tenként. Néhányszor volt már ott matematikaóra is, és gyorsabban, jobban ment ment a dolgozatírás, mint benn a teremben - mondta Turi Kiss Ágnes osztályfő­nök, a matematika és a tech­nika tanára. - Most dolgoz­zuk ki, a NAT-nak megfele­lően, hogy miként lehetne bevonni a tanítandó ismere­tek sorába a kertgazdálko­dás, a háztartási ismeretek elsajátíttatását, s általában a gyakorlati életre való fölké­szítést. - Harmadik osztálytól ta­nítom őket, nagyon jó kö­zösség - mondta még a ta­nárnő. Mint példaként meg­tudtuk tőle, három Ádám van az osztályban, egyiküket per Ádám szólítják a gyere­kek-tanárok, másikuk az Ádi, harmadik a „Harmadik Á". Létezik egy Emeséje is az osztálynak, akit azonban os évben első lettem egy kézműves-pályázaton, ahol egy ötödikes társam második helyezést ért el - utalt Bri­gitta arra az eredményre, melyről az ötödikes Szabó Kati már beszámolt, lásd a fönti írást. - Nyakláncot ké­szítettem, karkötőt, kokár­dát, nemzeti színekből, lé­vén, hogy a negyvennyolcas szabadságharc apropóján hirdették meg a pályázatot. Egy színésztársulat egyéb­ként viselte is az általam ké­szített darabokat, előadásán. Zizinek becéznek az osztály­társak, s ennek hatására már a Zita nevet is beanyaköny­veztette Emese kérésére a család. S hogy ki miben kiváló? Sok mindent föl lehetne so­rolni, ám az osztályfőnök azt mondja, az iskolának nem lehet célja tanulógépeket gyártani. - Sokan hatalmas tragédiaként fogják föl, ha nem lettek elsők, vagy má­sodikok, egy tanulmányi versenyen. Na és ha nem let­tek? - kérdezi Turi Kiss Ág­nes. Kifejtve: nem mindegy, hogy egy agyonhajszolt gye­rek hagyja-e el a nyolcadik osztály végén az iskolát, vagy pedig egy világra nyi­tott szellemű, mindenre kí­váncsi. Úgyhogy inkább né­hány szabadidős tevékeny­ségnek is fölfogható, kreati­vitást jelző eredményeket sorolunk föl. Szabó Kati má­sodik helyezést nyert egy középiskolai kézművesver­senyen, amit a '48-as forra­dalom emlékére rendeztek (első helyezett a nyolcadikos Brigitta egyébként letette az elsősegély-vizsgát - csak úgy mellékesen említi szinte -, nemrég 2024 (kettőezer­huszonnégy!) méterről síelt le, Chopokon. Ez ugyan nem kimondottan iskolai ered­mény - de eredmény! S ez a fontos. - Városi kémiaversenyen harmadik lettem - beszélte London Gábor. - Különösen a radiokémia érdekel, továb­bá minden ami bármilyen halványan, de kapcsolatba hozható a kémiával - tette László Brigitta lett). Sándor Gyuri tavaly különdíjat ka­pott egy országos rajzpályá­zaton, Benkő Irén kerámia­pályázatot nyert, Pásztor Ádám rendkívüli ügyesség­gel fűz gyöngyből mindent, kisoroszlántól az ufóig. Zizi (Zita, azaz Emese) kiválóan úszik. - Év elején kezdte el, amióta csinálja, sokat javul­tak mindenből a jegyei ­mondta az osztályfőnök. Ám fejezzük be azzal, amivel elkezdtük, a termé­szetismeret-programmal, a kirándulásszámba menő, ba­lástyai órákkal! Mint el­mondták a gyerekek, az ott szerzett ismeretek eredmé­nyeképpen most már például a műszálat is meg tudják kü­lönböztetni a gyapjútól. Ér­dekes, játékos formában sajá­tították el ezt, mint számtalan hasonló ismeretet - a nem az iskolának, hanem életnek va­ló tanulás jegyében. Diszkrét Dugonics-diadal - eredmé­nye később mutatkozik meg, de akkor nagyon. F. Cs. hozzá. Kutató szeretne lenni. Kifejtette, azért, hátha fölfe­dez valamilyen új elemet, vagy bármiképpen segítsé­gére lehet az emberiségnek. Mindezeknek egyáltalán nem mond ellent: szokott járni úszóversenyekre is, többnyire második-harmadik helyeken végez. Amiből vi­lágosan kitűnik - nem mint szurkoló jár versenyekre, ha­nem mint résztvevő. Hatal­mas különbség! Csak a ver­senyzők tudják, mekkora. F. Cs. • Munkatársunktál Holnap, csütörtökön ren­dezik meg az általános isko­lai tanulók Csongrád megyei Arany János balladamondó versenyét, Szegeden, az Arany János Általános Isko­lában. A résztvevőket fél tíz­• Munkatársunktól Nemcsak általános is­kolás Varga Emese és Sós Irén - hanem és min­denekelőtt nyolcadikos. És a nyolcadikosok, ezen idö tájban, már más szemmel nézik iskoláju­kat, mint tavaly, vagy pláne tavalyelőtt tették, a tavaszi szünetben. Most is örülnek, hogy itt az egyhetes szünidő - ám ebbe az örömbe furcsa gondolatok keverednek. Idestova egy, két, hár' hónap - és elballagnak, várja őket a továbbtanu­lás. Erről szól a a tőlük kapott, alanti két írás. Ketten ­egy gimnáziumba Már csak néhány hónap van hátra abból a nyolc esz­tendőből, amit itt töltöttem. Pontosan hol is? A magyar­csanádi általános iskola tanu­lójaként. Amikor döntenem kellett, hol tanulok tovább, nehéz helyzetbe kerültem. Hiszen nagyon sok minden érdekel, és nem akartam túl­ságosan hamar meghatároz­ni, mi lehet belőlem. Viszont azt is fontosnak tartottam, hogy színvonalas iskola le­gyen, ahol továbbtanulok, így esett a választásom a ma­kói József Attila Gimnázi­umra. Na meg azért, mert közel is van Magyarcsanád­hoz. Magyar-történelem fa­kultációs osztályba jelent­keztem. Érdekelnek ezek a tantárgyak, s ugyanakkor in­nen még bárhová mehetek. Tanév kezdetén a JAG több fordulós tehetségkuta­tós versenyt indított az álta­lános iskolák közt, különbö­ző tantárgyakból. Osztá­lyunkból ketten, Sztáncs Eri­ka és én, kerültünk a döntő­be, melyet már a gimnázium­ban rendeztek. Sok tanulás­sal járó, eredményes szerep­lésünk révén fölvételt is re várják a szervezők, maga a verseny tíz órától kezdődik; eredményhirdetésre délután egykor kerül sor. Lehetőség nyílik városnézésre, színház­látogatásra is, a kísérők pedig szakmai megbeszélést foly­tathatnak a zsűri tagjaival. nyertünk a gimibe. Külön öröm számomra, hogy Erika ugyancsak a magyar-történe­lem osztályt választotta, to­vábbra is együtt maradunk, így egyikünknek sem lesz teljesen szokatlan az új kö­zösség. Varga latase (8. oszt., Általános Iskola, Magyarcsanád) Az „öröklödó" iskola Ma, 1997 április másodi­kán szinte már „vén diáknak" érzem magam. Hisz nemso­kára itt a ballagásom, az a nap, amikor elhajgyom a Du­gonics András Általános Is­kolát, s búsan végigballagok a tantermeken, elképzelve, hogyan ballaghatott annak idején ugyanebben az épület- q ben édesapám, aki negyven­három éves fejjel még min­dig szívesen gondol vissza az itt eltöltött diákévekre. Legidősebb testvérem, Zsuzsi, aki iskolaelsőként példát mutatott mindannyi­unknak, öt évvel ezelőtt egy baleset következtében eltávo­zott az életből. Azóta minden évben megemlékezik az isko­la Róla. A Sós családban egyébként hagyomány, hogy a gyerekek a Dugonicsba jár­nak, hiszen már nagyma­mánk is ennek az iskolának a padjait koptatta. Az utánpót­lás megszűnésétói egyelőre nem kell félni, a legifjabb Sós még csak hároméves. Dávidka most következett sorra, ő első osztályos, és Kiszsuzsika irigykedve néz föl rá. Ide jár negyedikbe Ju­lika, a 6. osztályos József ­mindannyian jó tanulók va­gyunk -, s ide járt a most el­sős gimnazista Eszter, és a harmadikos Tünde is. Szere­tettel gondolunk a második otthonunkat jelentó iskolánk­ra. Sós Irén, (8/a oszt., Dugonics András Általános Iskola, Szeged) tanuló hat eredménye A 8/a osztály három kiválósága: Kovács Zsófia, London Gábor, és László Brigitta. (Fotó: Karnok Csaba) • Diáktoll Továbbtanulás előtt

Next

/
Thumbnails
Contents