Délmagyarország, 1997. március (87. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-27 / 72. szám

Zárványok A szomszédos országok számára az EU-belépő: a magyarok. Politikai elemzők állítják: a szlová­kok, a románok számára felismerendő tény, hogy Magyarországba kapaszkodva könnyebben jutnak Brüsszelbe, mint a magyarok tyúkszemét taposva. Trianon óta szívdobogva hallgatjuk, a határon túl kisebbségi sorban élő magyarokhoz hogyan viszo­nyul a többségi hatalom. Eddig a szívünkhöz kap­tunk egy-egy kolozsvári ,Junaras" tettről hallván. Mostanában meg gyanakodva bár, de szoktatjuk szí­vünket a csendhez, a jó hírekhez- Március 15-e idei ünnepén meghökkentünk: Romániában e napon tényleg megváltozott a magyarokhoz való viszony. Mégpedig hivatalosan! Hiszen nemcsak hogy kitűz­hették a piros-fehér-zöld lobogót, s felcsendülhetett a Himnusz, hanem: román politikusok koszorúztak '48-as szabadsághősök emlékművénél, ünnepeltek együtt a magyarokkal Ez látszat vagy valóság? - kétkedik az átlagma­gyar. Ez az alapszerződés valós terméke! - kap az alkalmon, hogy maga mellett érvelhet a kor­mánypárti politikus. Meg az uniós kényszeré, mert környékünkön most mindenki oda, az EU-ba igyek­szik. Az öreg hölgy, Európa oly kívánatossá tette magát, hogy ha kell egymásba bújva-kapaszkodva vagy ép­pen egymás lábára taposva-tülekedve igyekszünk ke­gyeibe férkőzni Az EU számára így van jól Hiteget­heti a hódolókat, egymásra utaltságukat hangsúlyoz­hatja. Mintaként elegendő fölmutatnia a regionális együttműködés európai rendszerét. Az Interreg és a Phare határ közi együttműködését, mely arra készteti a határ menti régiókat, működjenek együtt, s tegyék félre a századokon át fölgyülemlett ellentéteket, a ná­ciók felejtsék el, hogy egykor ellenséget láttak egy­másban. A regionális fejlesztéseké a jövő - hangsúlyozzák az EU-bürokraták. Egyre több ilyenfajta pénz áram­lik Magyarországra is. Ám ennek következménye: a viszály. A regionalitást a megyék „elvileg" támogat­ják, de valójában zárványként őrzik határaikat, meg­mentett, befelé érvényesíthető kicsi befolyásukat. A megyei lobbykból nehezen formálódik a regionalitás­ban gondolkodó és cselekedni kész csapat. Pedig az Unió egyik legbőségesebb pénzforrása: a strukturális alapok. Ám e forrás csak akkor terelhető errefelé is, ha nem csupán gondolatban és papíron, de valójá­ban is léteznek regionális önszerveződések. / elenleg pazarló módon szétfolyik ujjaink között a más pénze, vagyis az EU-é. Nincs elfogadott és bejáratott módszere az EU-pénzek elosztásának. Újabb és újabb koordinátorok, irodák szerveződnek, hivatalok szelektálják a projekteket - a nyilvánosság kizárásával, versenyhelyzet teremtése nélkül. így az­tán lemaradhatunk a csatlakozásról. Maradhatunk magunknak, zárványnak. f • Ellentmondások az Unióban EMU vagy bővítés? • London (MTI) Az Európai Unió most lép az integráció mélyí­tésének és egyidejű bő­vítésének kritikus idő­szakába, és a hivatalos cáfolatok ellenére „a le­vegőben érződik a valu­taunió halasztásának veszélye" - írta nem hi­vatalos diplomáciai vé­leményeket idézve a Fi­I nancial Times. A vezető brit gazdasági­politikai napilap szerint az Unió vezetésének lassan el kell döntenie, hogy egy idő­re „megállítsa-e az órát" a mélyítéshez legfontosabb közös pénzrendszer (EMU) előkészítésében, időt enged­ve a tagállamok jelentős többségének a felzárkózás­hoz. Ennek alternatívája az, hogy Brüsszel, a valóságtól elrugaszkodva, tovább eről­teti az eredeti menetrendet, abból a meggondolásból, hogy ez olyan politikai ügy, ami nem bukhat el. A Financial Times sze­rint a vártnál lassúbb növe­kedés és az egész tervet övező politikai bizonytalan­ság miatt „a levegőben lóg az EMU halasztásának ve­szélye", ám a valutauniót pártoló tábor úgy próbálja visszaverni az ellenérveket, hogy a közös pénz tervét mind szorosabban hozzáköti a kelet-európaiak felvételé­nek ügyéhez. A lap emlé­keztet: Yves-Thibault de Sil­guy, a brüsszeli bizottság pénzügyi biztosa nemrégi­ben kijelentette, hogy az EMU halasztása zűrzavarba taszíthatja a majdani felvé­teli tárgyalásokat. A Financial Times sze­rint ezt a véleményt most már Franciaország és az EMU-ba alapítóként belépni kívánó többi állam is osztja. De Silguy az idézett érvet nemrégiben éppen London­ban fejtett ki, mondván: a kelet-európai jelentkezőkkel kezdendő felvételi tárgyalá­sok hitelessége forogna koc­kán, ha az EU még a saját maga elé kitűzött feladatok­nak sem lenne képes megfe­lelni. A londoni elemzés sze­rint az EU alaposan megter­helt politikai kalendáriumán további kolonc a belső re­formok menetét kijelölni hi­vatott kormányközi konfe­rencia lassú menete. Az értekezlet, amelyet a holland EU-elnökséget záró júniusi amszterdami csú­cson le kellene zárni, a leg­később májusban esedékes brit választások túszává vált, és az egyes kormányok is e mögé bújnak, hogy még ne kelljen kiteríteni kártyái­kat - idéz uniós diplomáciai véleményeket a Financial Times. AMIM Európa-kapu DÉLMAGYARORSZÁG KFT. MELLÉKLETE Ablak a világra .3- "a". " iiiiiiib', ••fia • ly • ' i , .. ' Az elsőből utolsó lett: Szegednek már csak papíron testvérvárosa Odessza? (Fotó: Ertyedi Zoltán) Kapcsolatrendszert és tapasztalatokat hoz a testvérvárosi együttmű­ködés. De a nyugat-eu­rópai testvérvárosok se­gítségével még azt is megtanulhatják a pol­gármesterek, hogyan le­het EU-pénzeket szerez­ni. Szeged három évtizeddel ezelőtt kötött először testvér­városi szerződést. A Szovjet­unió fénykorát élte, amikor az odesszai kapcsolatot 1957-ben parafálta a két vá­ros vezetősége. Küldöttségek jöttek, mentek, igen élénk, mai szóhasználattal élve „fel­pörgetett" típusú volt ez a kapcsolat. Egészen 1988-ig. Jött a rendszerváltás, itt is, ott is, s a kapcsolatok már csak papíron „élnek". A következő testvérváro­sunk - 1966-ban - egyik szomszédunk, az akkor még egységes Jugoszlávia leg­északibb városa, Szabadka. Ezzel a főleg magyarlakta várossal volt talán legak­tívabb és eredményeket is felvonultató az együttműkö­désünk. Jugoszlávia széthul­lása és az embargó bevezeté­se után a kapcsolatok megfe­neklettek. A zárlat feloldása óta eltelt valamivel több mint egy év alatt újra indult a kap­csolatfelvétel, de egyelőre csak tapogatózva. Odessza és Szabadka után gyorsan szaporodott a test­vérvárosok száma: előbb Niz­za (1969), majd Turku (1,971), Cambridge (1987), Parma (1988), Darmstadt (1989), s végül Toledo (1990-91) következett. Ezek­hez hozzá kell még adni, hogy Szeged és a ciprusi Larnaca 1994-ben 5 évre szóló együttműködési meg­állapodást írt alá, amelynek végső célja testvérvárosi kap­csolatok felvétele. Ezenkívül Arad, Temesvár és Marosvá­sárhely vezetői keresték meg a várost hasonló szándékkal, valamint a kanadai Edmon­ton is kifejezte óhaját, hogy Szeged és a távoli amerikai metropolis fűzze szorosabbra kapcsolatát, melyet bizonyos idővel testvérvárosi rangra lehetne emelni. A partnerek közül - jelen­leg - kettővel vannak olyan szintű kapcsolatok, amelye­ket jónak lehet mondani. A németországi Darmstadt, földrajzi közelsége révén, a legtöbb lehetőséget kínálja mind a szegedi, mind a né­met együttműködőknek. Is­meretes, hogy iskolák létesí­tettek kapcsolatot egymással és évente legalább kétszer szerveznek cserelátogatást. A két város művészei rendsze­resen bemutatkoznak a kö­zönség előtt, de rendszeres a sportolók találkozása is. Az egyetemek közötti együttmű­ködés terén is tapasztalható a fellendülés. A gazdasági kap­csolatok területén viszont van még tennivaló. A legfia­talabb partner az Ohio állam­beli Toledo. A tengerentúli várossal igen élénk a kapcso­lat, egyre tágul az együttmű­ködésben résztvevők köre. Hogy milyen közvetlen és közvetett haszon származik a testvérvárosi kapcsolatok­ból? Rengeteg. Vegyük csak például a nyelvtanulási lehe­tőség kiterjedését, a más or­szág kultúrájába való bete­kintést, a személyes - eseten­ként baráti - kapcsolatok lét­rejöttét, vagy gazdasági együttműködésből eredő ta­pasztalat- és haszonszerzést. De mindenképpen ide kíván­kozik a szolidaritási készség fejlesztése is. Még élénken él az emlékezetünkben, amikor néhány évvel ezelőtt, a bal­káni vérzivataros időkben, segélyszállítmányokat juttat­tunk el déli szomszédunkhoz, méghozzá a testvérváros Sza­badka által. S ekkor meg­mozdult a szegedi testvérvá­rosi láncolat: érkezett a se­gély Szabadkának az összes partnertől! Talán ez az egyik legér­zékletesebb példája annak, hogy mit jelentenek e kap­csolatok nekünk és a többiek­nek is. Egyfajta ablak ez a vi­lágra... Kisimre Ferenc Európa: a vidék-Ma­gyarország első számú szövetségese. A politi­kus kijelentését ugyan kétkedve hallgatja a polgár, mégis: a fővá­rostól néhány száz kilo­méteres távolságra ma­gukat elhanyagoltnak érző régiók Brüsszelben bíznak. Azt remélik: az EU a keleti és déli határ­hoz közeli megyéket kö­zelebb Viszi Európához. Erről kérdeztük dr. Si­mon Imrét, a Békés Me­gyei Közgyűlés elnökét, az Európai Régiók Gyű­lése (AER) kelet-nyugat bizottságának elnökét. • Mely települések pá­lyázhatnak a régióköz­pont szerepre? - Egy régió nem feltétle­nül egyközpontú. Például az Utrecht és Amszterdam kö­zötti távolság magyarországi mércével is semmiség, még­is mindkettő jelentős köz­pont, persze más-más szem­pontból. A dél-alföldi régió­ban Szeged mellett Hódme­zővásárhelynek, de Bajának, Kecskemétnek is megvannak a maga törekvései. Sőt: a kö­zép-békési térségnek is! Hi­szen ott 15 kilométeres su­garú körön belül az egymás­hoz oly közeli Gyula, Békés­• Versenyben SzegedKecskemét és Békéscsaba Hol legyen a régióközpont? csaba és Békés összesen 180 ezer ember otthona. Arra is akad példa, például Francia­országban, hogy nagyobb re­gionális szerveződések köz­pontja vándorol, egy-két év után más és más település tölti be a koordináló szere­pet. • A politikai kinyilatkoz- ' tatásokon túl, a valóság­ban létezik-e a dél-alföldi régió, van-e létjogosult­sága a Duna-Tisza-Ma­ros Eurorégiónak? - A példák azt mutatják, hogy a nagyobb léptékű eu­rorégiók, mint például az Al­pok-Adria - vagy a Kárpá­tok Eurorégió politikai és egyeztető funkciókat, s nem konkrét fejlesztési feladato­kat vállalnak föl. Nyugat­Európában kialakultak a ki­sebb léptékű, határ menti kisrégiók Például Hollandia és Németország között, ahol egyik és másik oldalon is ta­lálható 30-30 település, s már ott tartanak, hogy közös testületet működtetnek, a térséget érintő, ügyekről együtt döntenek. Valósz.nű, hogy ilyen folyamat alakul­hat ki a Duna-Tisza-Maros Eurorégión belül is mondjuk a Maros hordalékkúp és Kö­rös-vidék, vagy Arad és Bé­késcsaba között. Hiszen ott más a cél és a feladat, mint mondjuk Baja térségében. Ugyanakkor szükséges az eurorégió, mert még Brüsszelből is jól látható, miközben például egy ki­sebb térségben, például a Maros hordalékkúpon mű­küdő együttműködés kevés­bé. Az a véleményem, hogy ezeket a nagy régiókat is mozaikszerűen kell össze­rakni. • Állítólag az Ön „érde­me", hogy Békéscsabára, s nem a szintén pályázó Szegedre került a Phare­iroda. - Brüsszelben született a döntés: lesz pénz a román­magyar határ menti együtt­működésre. A felelős sze­mély elkezdte mozgatni a térség megyei jogú városait,; projekteket gyűjtött be, kö­rülbelül hetvenet - 10 millió ECU-re. Mivel a témát oly fontosnak tartottam, hogy minden fordulatot figyelem­mel kísértem, elértem, hogy a tárgyalások záróakkordját jelentő egyeztetés Gyulán, il­letve Aradon legyen. A pro­jektek számát végül 16-ra csökkentettük. Békés megye aktivitására többen is fölfi­gyeltek. Ennek köszönhetően kimondták: a határ menti te­rületi fejlesztés mint kiemelt projekt megvalósítására al­kalmas, hozzáértő személyek dolgoznak Békéscsabán, le­gyen ott a Phare-iroda. • Hogyan kell lobbyzni? - Például úgy, hogy egy­szer Brüsszelben jártamban fölkerestem az osztrák-ma­gyar és a magyar-román ha­tár menti ügyek előadóját, s bár sokkal okosabb nem let­tem az udvarias beszélgetés­sel töltött háromnegyed óra után, de nem zárom ki, hogy a főtisztviselő asszony e ta­lálkozónak köszönhetően megjegyezte: létezik Békés megye. Tehát lobbys taná­csot adni nem tudok. Talán csak annyit: minden követ meg kell mozgatni! Ú. I. Náció és régió • Munkatársunktól Az Európai Közössé­gek megalakulásakor a területek fejlettsége kö­zött nem volt jelentós különbség. Ezért a re­gionális politika a 60-as években nemzetállami szinten létezett. Az újabb és újabb tagfelvé­tel következménye: tel­jesen különbözö fejlett­ségű régiók alkotják az Európai Uniót. A mediterrán térség be­lépésével a GDP 10 száza­lékkal, míg a népesség 22 százalékkal nőtt - olvashat­juk a példát Farkas Beáta és Farkas, Orsolya EU-ról szó­ló kiadványában. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) összegét először 1974-ben határozták meg. Az ERDF­en kívül az Európai Szociá­lis Alap és az Európai Me­zőgazdasági Orientációs és Garancia Alap alkotja az úgynevezett Strukturális Alapokat. Ezeket 1988-ban megreformálták. Megjelöl­ték a prioritásokat: 1. a fej­lődésben elmaradott terüle­tek támogatása, 2. a hanyat­ló ipari területek támogatá­sa, 3. küzdelem a hosszú tá­vú munkanélküliség ellen, 4. a fiatalok foglalkoztatásá­nak támogatása, 5. a mező­gazdasági struktúraváltás tá­mogatása és a falusi terüle­tek fejlesztése. Az Alapok számát a maastrichti szerző­dés a Kohéziós Alappal bő­vítette. Ebből olyan régiók részesülhetnek, melyeknek GDP-je az Unió átlagának 90 százaléka alatt van és a projekt környezetvédelmi, illetve transzeurópai közle­kedési hálózatokkal foglal­kozik. A Strukturális Ala­pokra 1994-99 között össze­sen 149.818 millió ECU-t szán az EU. Az 1989-ben indult Inter­reg kezdeményezés új színt hozott: 14 csoportban kez­dett kísérleti határ közi együttműködést. Az Interreg célja, hogy „segítse a Kö­zösség külső és belső hatá­rai mentén fekvő régiókat abban, hogy legyőzzék fej­lődési problémáikat, melyek abból erednek, hogy ezek a régiók messze vannak az or­szágos gazdasági tevékeny­ség központjától"; hogy „bátorítsa a határ közi együttműködési hálózatok fejlődését"; hogy „segítse a Közösség azon területeit, melyek a nem-tagállamok­kal határosak, hogy alkal­mazkodni tudjanak az egy­séges piac határtérségeiként betöltendő szerepükhöz"; hogy „működjön együtt az EU külső határaival szom­szédos nem-tagállamokkal". A Közép-Európa és a balti térség államaival való együttműködést az EU Pha­re programja keretében ol­dották meg, de a határ közi együttműködésre külön költ­ségvetést dolgoztak ki. Az elképzelést 1994-ben 150 millió ECU-vei, 1995-ben 169 millió, 1996-ban pedig 180 millió ECU-vei támo­gatták. Összesen 1995-95 között a program költségvetése: körülbelül 900 millió ECU. További 700 millió ECU-t szánnak az Interreg II. fel­zárkóztatási program kere­tében arra, hogy fejlesszék a közép-európai és balti tér­ség országainak határterüle­teit. Az EU arra törekszik, hogy a béke és a gazdasági fellendülés érdekében köze­lebb hozza egymáshoz az európaiakat. A regionális együttműködés egy eszköz a sok közül az Unió kezé­ben, amellyel ezeket a célo­kat elérheti.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents