Délmagyarország, 1997. február (87. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-21 / 44. szám

PÉNTEK, 1997. FEBR. 21. HIRDETÉS 5 Az ághúxó ember S

zegény embert az ág is húzza - így a mondás, amit azonban rögvest meg is lehet fordítani: szegény ember ágat húz. Az a szegény ember mindenesetre, akit minap, egy szegedi sugárúton láttam, hóesésben, faágat húzott maga után, a járdán. Ötméteres, kiszáradt ágat, két estére bizonyosan elég lesz befűteni. Este volt már, késő este, az úton locspocs, olvadó hó, fekete aszfalt. Füstgomoly, hörgő kamionok, a pirosnál megáll az éjsötét BMW, kihallatszik belőle a halk, pufogó zene, közben az emberek: irány a sugárúti bolt, a büfé, videotéka, palackozottital-elárusitóhely, az öreg meg csak húzza, húzza az irdatlan ágat, maga után. Isten tudja, honnét való - mármint a faág -, nyilván egészen kintről, városszélről, onnan jő a szegény ember, ott léteznek ily elvadult erdőségek, ahonnét beszerezhető, egyéb energiahordozó hiányában s híján, a tüzelőanyag. E faág nem városi parkból való, ott még nem tartunk. A parkok fáinak kivágása majd a következő stáció lesz; mikor a szerbek, az első világháború végén, megszállták Újszegedet, ott baltázta ki a lakosság a parki faállományt. De ez az öreg, a városszéli erdőből származó fával... Mintha, igen, mintha tényleg erdőben élnénk, legalábbis erdő mellett (ahol, mint a nóta tartja, köztudomásúlag nem jó lakni; érdekes, ággal közmondás létezik kapcsolatos, erdővel gyermekdal), oly mértékű nyugalommal húzta maga után az ötméteres ágat a sugárúti járdán, szembejövő jól öltözöttek, autó-, és reklámfények közepett. Mi mindenen kellett keresztülmennie ennek az embernek, élte során s folyamán, amíg ezen nyugalomig eljutott? Hogy rá se ránt, ha szórakoznak vele a külvárosi büféből kitámolygó vállalkozócsemeték? - Balatonfelvidéki falvakban volt szokás, szintén a régmúltban: a szegények ,facédula" ellenében följárhattak a falu fölé, a hegybe, ott kötéllel lerángatták lábukról a kiszáradt, fiatalabb fákat, összekötözték őket, ez volt a „tere", és lecsúsztatták a lejtőn. Megizzadtak jócskán mégis, mire hazavonszolták, otthon fölaprították a fát. Akinek nem volt cédulája, még egy fél sem, falopásért csendőrőrsre kísérte, ha megfogta, az erdész Kísérte?... Ló farkához kötve, puskacsővel hátba-hátbanoszogatva: lódulj, amíg szépen vagy, az anyád istenségit, büdös fatolvaj! S most... Most ez az öreg, az esti sugárúton. Jól kereső munkásember lehetett alig évtizede még. Nem arról van szó, elzüllött, hanem egészen másról Voltaképp az életről van szó. Meddig fokozható a szegénység? Meddig húzza még a szegény ember? Farkas Csaba szegedi a pusztán A Tiszába ugrott? fj Egyelőre hiába keresik András Mátyást és Nagyi Istvánt • Munkatársunktól Még 1996. december 10-én este ment el otthonából András Mátyás, 43 éves Építő utcai lakos. A 180 cm magas, vékony testalkaltú, barna hajú és szemű férfiról azóta annyit derítettek ki, hogy a régi hídról valószínűleg a Tiszába ugrott. Eltűnésekor szürke tréningnadrágot és kék-fehér színű sportcipőt viselt. Ugyancsak keresik Nagyi István, 39 éves szegedi lakost. Ő február 8-án 19 óra körül távozott el Paprika utcai házukból, egy régi típusú, piros színű és fehér ülésű kerékpárral. Nagyi István kb. 165 cm magas, sovány testalkatú, haja, szakálla, bajusza sötétbarna. Amikor utoljára látták, báránybőr sapkát, farmernadrágot, fekete cipőt, világos velúr dzsekit viselt. Aki bármelyik eltűnttel kapcsolatban információval rendelkezik, jelentkezzen személyesen a Szegedi Rendőrkapitányságon, vagy a 107-es, illetve a 477-577-es szám 15-24-es mellékén. Negyedik dimenzió • Munkatársunktól A Royal Kávéházban ma 18 órakor rendezik a Közéleti Kávéház rendhagyó Negyedik dimenziójának soron lévő estjét. A találkozó vendégei dr. Szederkényi Tibor tanszékvezető egyetemi tanár (JATE) és dr. Bérezi Szaniszló egyetemi tanár (ELTE). A házigazda a vtv népszerű „Negyedik dimenzió" című műsoránák rendezője, Koroknay Károly. Az est a meteoritok és az űrkutatás témái közül válogat. Regény a kitelepítettekröl Az ötvenes évek elején körülbelül ezerkétszáz szegedit telepítettek ki a Hortobágyon található Ebes községbe. Jeszenszky Ivánt és családját 1952. július ötödikéről hatodikára virradó éjjel vitték el az Arany János utcából az Államvédelmi Hatóság emberei. A szegedi születésű, Svájcban élő üzletember a nemrégiben megjelent „Kitelepítettek" című dokumentumregényében a családja sorsán keresztül mutatja be közelmúltunk szégyenteljes eseményeit. A szerző néhány nappal ezelőtt járt szülővárosában. Akkor beszélgettünk vele. 0 Hány esztendős volt, amikor elvitte önt és a családját az ávó? Tudja-e egyáltalán, hogy hogyan kerültek rá a listára, miért telepítették ki önöket a pusztába? - Hétévesen kerültem Ebesre, ahol látnom kellett a kitelepítettek szenvedéseit, erőlködését, érezni a bizonytalan holnapokat. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy akkor én még nem tudtam felfogni a helyzetünk tragikusságát. Minket egyébként néhány perc leforgása alatt pakoltak fei az elsötétített városban a teherautóra, majd később a marhavagonokba. Fogalmunk sem volt, hová visznek bennünket. Amikor megérkeztünk, közölték, hogy örökre ott maradunk. Később ez az „öröklét" tizenöt évre csökkent, majd Sztálin halála után felszámolták a tábort. Én két évet töltöttem Ebesen. Hogy miért telepítettek ki bennünket? Megmondom őszintén, nem tudom. Akkoriban semmiségekért vitték el az embereket. Történt olyan, hogy egy család, amely elment nyaralni, kölcsön adta a lakását egy másik családnak. Éjjel megérkeztek az ávósok, s elvitték őket. Hiába mondták a Jeszenszky Ivánt nem a bosszúvágy hajtotta. (Fotó: Miskolczi Róbert) szerencsétlenek, hogy ők nem azok, akikért jöttek, nem érdekelte az ávót. Minket talán azért vittek el, mert anyám az elhurcolásunk előtt néhány nappal lekevert egy szemtelenkedő rendőrnek egy pofont a Széchenyi téren. Talán ezért. De nem biztos. 0 Őriz-e valamilyen fájdalmas emléket az ebesi évekből? - Igen. Édesanyám ott lett öngyilkos. Apám hosszú hetekig nem merte megmondani az igazságot. Máig sem tudom, hol temették el az édesanyámat. Persze voltak más rossz emlékeim is. Egyszer például szilvát loptunk a barátaimmal az egyik tanyán. Én másztam fel a fára. A többiek a földön maradtak, így hamar észrevették a felénk tartó rendőrt. Ők elszaladtak, engem viszont elkapott. Barátságot színlelt, s azt mondta, amiért őszintén bevallottam, hogy loptunk, nem bánt, mi több, nekem adja a bajonettjét. Felém nyújtotta. Megfogtam a pengéjét, mire kirántotta a kezemből. Még ma is viselem a nyomát... • Mi történt önnel a tábor feloszlatása után? - Tíz évet éltem a vajdasági Nagybecskereken, majd Svájcba kerültem, ahol 1965 óta lakom. • Mi motiválta a könyv megírásában? - Szeretném hangsúlyozni: nem a bosszúvágy! Égyrészt az eltévelyedettek és elesettek iránt érzett szeretet, másrészt pedig az, hogy kevesen ismerik Ebest. 1965 óta többször hazalátogattam Magyarországra, s olyankor a barátaim és ismerőseim felelevenítették az ebesi napok történetét. Ezeket gyűjtöttem össze, s írtam meg belőle a könyvem. Amikor papírra vetettem az eseményeket, mindenki a saját nevén szerepelt a dokumentumregényben. A könyvet megjelentető Littera Nova Kiadó igazgatója, Balázs Tibor arra kért, hogy változtassam meg a szereplők neveit, hogy az esetleg még ma is élő negatív alakok ne legyenek azonosíthatóak. Engedtem a kérésének. • Úgy tudom, hogy a könyv megjelenése után testvérvárosi kapcsolat indult Ebes és a svájci Meilen között. - Igen. S nem is akármilyen! Az elmúlt évben például Meilen húszmillió forintnyi svájci frankkal támogatta a falu beruházásait. Régi tervem, hogy emléktáblát állítok Ebesen, amellyel mindazok előtt tisztelgek, akik itt haltak meg 1952 és 1954 között. Az emléktáblát idén június 7-én avatjuk fel a svájciak által épített templom falán. Éppen ezért kérném azokat a szegedieket, akiknek rokonuk vagy ismerősük halt meg az ebesi táborban, hogy jelentkezzenek levélben a Littera Nova Kiadó címén (1399 Budapest Pf.: 701/234), mert szeretnénk felvésni a kitelepítésben elhunytak nevét a márványtáblára. De azok jelentkezését is várjuk, akik túlélték a tábort, s visszatértek szeretteikhez, mert az ő nevüket a könyv második kiadásának függelékében szeretnénk feltüntetni. Szabó C. Szilárd Biztosítás. Életbiztosítással kapcsolatos, a minap megjelent Csörög-panaszra reagáltak a 468-858-as telefonszámról. Jogban járatos olvasónk arra hívta föl a figyelmet, hogy egyéb meglepetések is érhetik az embert, ha életbiztosítását lejárati idő előtt szünteti meg. Az eddig élvezett adókedvezményeket ugyanis egy összegben és kamatostul vissza kell fizetni az APEH-nek. Az AB Aegon Rt. Aranyfedezet életbiztosításával kapcsolatban mondta el olvasónk a 320361-es telefonszámról, hogy nem élvezi az adókedvezményt, holott amikor megkötötte, a prospektuson „beígérték". Zoltai Árpád, a biztosító területi vezetője a következőket válaszolta: csak abban az esetben jár adókedvezmény, ha a biztosítás több mint 10 éves időtartamra szól. A prospektusra pedig azért nem lehet ma már hivatkozni, mivel közben az adójogszabályok megváltoztak. Fillérek. Farkas János (472-295) az Éliker Rt. Rókusi körúti ABC-jében arra lett figyelmes, hogy nem az iskolában tanult szabályokat használják a pénztároKedves Olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, tapasztalataikat ezen a héten Fekete Klára ügyeletes újságírónkkal oszthatják meg. Munkanapokon 8 és 10, vasárnap pedig 14 és 15 óra között várjuk hívásaikat a 06-20-432-663-as telefonszámon. A Szegedről telefonálóknak is valamennyi számot tárcsázniuk kell. Elveszett tárgyakat kereső olvasóink olcsó hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel 8-18 óra között a Sajtóházban. sok, amikor kerekíteni kénytelenek a bevont 10-20 filléresek miatt. Például a 6 forint 10 fillérből automatikusan 6 forint 50 lesz. Panaszosunk nem az egyszeri 40 fillérjéért emel szót, hanem a sok-sok fillérért! Tóth István, az Éliker Rt. vezérigazgatója kérdésünkre a következő választ adta: „A gépek nem tudnak kerekíteni. A pénztárosoknak pedig az elszámolás zártsága miatt kell ezt a megoldást választaniuk. Ebben az évben különben kicseréljük a pénztárgépeket és a probléma megoldódik." TAJ-szám. Dr. Szabó Mária azért hívta föl szerkesztőségünket a Rókusi rendelőből, hogy kérje a betegeket: tudassák vele a TAJ-számukat. Ellátásukat ugyanis a társadalombiztosítás csak abban az esetben finanszírozza, ha a TAJszámuk „le van adva". Az ott nyilvántartott 2000 betegből 600-nak ismeretlen a száma, mivel szerencsések: eddig nem voltak betegek. Lámpa. Nem működnek a közlekedési lámpák a Rókusi körúton, az Arany János iskolánál - hívta fel szerkesztőségünk figyelmét egy anyuka a 492-332-ről. Holtág. Változatlanul büdös van Hattyason, a holtág mellett - panaszolják a 416-624-ről. Tenni kellene valamit! Kutyák. Az egész Liget hemzseg a kutyáktól Újszegeden - mondja Szabó Ferenc a 431-808-ról. Szerinte a Vidámpark mellett el lehetne keríteni egy helyet a kutyások számára, hogy a Liget a gyerekeké lehessen. Családi pótlék. A családi pótlék igényléséhez szükséges űrlapot kereste hiába a minap egyik olvasónk az Egészségbiztosítási Pénztárnál. Dr. Pálfy Tamás általános igazgató-helyettes válaszában elmondta, eddig még arról sem született döntés, mit tartalmazzon az űrlap. Amint megérkeznek a nyomtatványok, az egészségbiztosító mindenkinek postán küldi el arra a cfmre, ahová eddig a családi pótlékot folyósították. A március 31-i határidőt pedig föltehetően meghosszabbítják. Diákigazolvány. Találtak egy Szili Ágnes névre szóló diákigazolványt, érdeklődni a 430-547-es telefonszámon lehet. Troli helyett busz • Munkatársunktól A Szegedi Közlekedési Társaság tájékoztatása szerint február 22-én és 23-án a Bercsényi utca-Szűcs utca kereszteződésében közműépítési munkák miatt a 8-as troli vonalán autóbusz közlekedik. A menetrend nem változik, de a Lechner téri megállóban a busz nem áll meg. Beiratkozás • DM-információ A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájába a beiratkozás a következőképpen történik az 1997/98-as tanévre: a 6+6-os gimnáziumi osztályba, melynek tanulói az Eötvös József Gimnáziumban folytatják tanulmányaikat (specializáció: számítástechnika, idegen nyeltf) február 25-e, 14 óra; az induló 4 első osztályba (angol tagozat, német, ének-zene, képzőművészet) febrár 26-án és 27-én, 14-től 17 óráig. A beiratkozás helye valamennyi osztály esetében: Boldogasszony sugárút 8., I. emelet. Konferencia • DM-információ A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Népegészségtani Intézete - a Népjóléti Minisztrérium támogatásával - konferenciát rendez „ A gyógyítás, ápolás, gondozás, szociális ellátás lehetőségei, határai és a minőségelvű szemlélet" címmel. A megyeháza nagytermében holnap délelőtt 10 órakor kezdődő tanácskozás az alapellátásban, a járóbeteg szakellátásban és a fekvőbeteg ellátásban dolgozó orvosok, gyógyszerészek, ápolók, védőnők és szociális munkások részvételével zajlik. Bemutató foglalkozások • Munkatársunktól A Rókusi 1. Számú Altalános Iskola (Kossuth L. sgt. 37.) vátja a leendő első osztályos gyerekek érdeklődő szüleit a szakosított tanteryű ének-zene-néptánc, angol és német nyelvi tanulócsoportjaiba. Bemutató foglalkozásokat február 26-án, szerdán és február 27-én, csütörtökön délelőtt fél 9-től tartanak a tanítónők. A foglalkozásokról és a beiskolázási lehetőségekről részletes felvilágosítást a 499-547, 499553 számú telefonon adnak. Az adózásról • DM-információ A Szegedi Városi Televízió adósorozatának ma esti témája az „egyéb jövedelmek". A negyed nyolckor kezdődő Adópercekben szó lesz a nyugdíjról, a gyesről, az ösztöndíjról és a szövetkezeti üzletrészből, valamint a kárpótlásból származó jövedelmekről. A nézők kérdéseit 17 órától várják a 62/493-693 és a 322-044-es telefonszámon, melyekre Papp István, az APEH Csongrád megyei igazgatóhelyettese válaszol. Tagtoborzó • DM-információ A szegedi Magyar Út Körök és MIÉP ma, pénteken 17 órakor a Kálvária sugárút 14. alatt „Itt az idő, most vagy soha!" címmel tagtoborzó, nytlt gyűlést tart.