Délmagyarország, 1996. november (86. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-20 / 271. szám

I. UNIVERSITAS SZERDA, 1996. Nov. 20. • Amit Descartes óta másképp látunk A filozófia bűnbeesése Heller Ágnes: „Az emberek elfogadják a tudomány eredményeit, noha meglehet, kevesebbet tudnak róluk, mint Isten létezéséről." (Fotó: Gyenes Kálmán) Hot dog helyett Hotmail • Munkatársunktól Az Internet egyik legnépszerűbb szolgáltatása az elektronikus levelezés, vagyis e-mail. A drótposta használatához az internetes elérésen kívül kell egy különbejáratú postafiók, aki üzleti szolgáltatónál egyéni előfizető, vagy egyetemen rendelkezik saját eléréssel, az azonnal kap ilyet. Néhány hónapja azonban az amerikai Hotmailnek köszönhetően a többiek is hozzájuthatnak saját postafiókhoz. A cég world wide web felületén kínál ingyenes e-mail szolgáltatást, melynek lényege, hogy a Hotmail MIME-kompatibilis postaládái bármilyen gépről, bármilyen böngészővel a világ bármely pontjáról egyszerűen elérhetők. A szolgáltatás népszerűségét jelzi, hogy július óta 425 ezren nyitottak saját postafiókot, havonta pedig 9500zal gyarapszik ez a létszám, a bejelentkezők 70 százaléka pedig vállalati felhasználó. Processzorjubileum • Munkatársunktál 25 esztendővel ezelótt, 1971. november 15-én mutatta be az Intel a világ első mikroprocesszorának tekintett, 4004 jelű áramkört. A 4004-es egy felhasználó számára készült (a japán Busicom kalkulátorához szánták), mint Marcian tedd Hoff, a tervező elmondta, az eredeti, igen bonyolult, egyedi áramkör helyett azért készttettek egy egyszerűbb, általános célú, programozható chipet (a 4-bites processzor 2300 tranzisztorból állt), hogy a gyártási költséget csökkentsék. Bár a Busicom végül nem fogadta el a tervezetet, az Intel mégis elkészítette a processzort, s megjelent vele az általános piacon, ahol nemsokára követte példáját a Motorola és a Texas Instruments a 6800-as illetve a TMS-1000 jelű processzorokkal. Az Intel azóta is piacvezető, elég csak PC-k elterjedt 386, 486 vagy Pentium processzorát említeni. A 400 éve született René Descartes filozófiája új szakaszt nyitott az emberi gondolkodásban. Kísérlete, hogy összeegyeztesse korának vallásos világképét egy készüló tudományos világképpel, megnyitotta az utat az ész uralma előtt. Descartes hatásáról Heller Ágnes filozófust kérdeztük. O Tanárnő, ön szerint micsoda az, amire René Descartes után már nem lehetett a korábbi módon gondolni? - Mindent másképp gondoltak Descartes után. A posztmodern filozófia szerint Descartes műve: a bűnbeesés. Descartes filozófiájával esett bűnbe az emberiség. ő választotta szét a szubjektumot és az objektumtumot. ő tette a megismerést a filozófia központjává. ő volt az a racionalista, aki a cogito-t, az emberi gondolkodási képességet lényegében elválasztotta a többi emberi képességtől, és megtette az ember és a világ viszonyának alapprinclpiumává. ő volt az, aki kialakította mechanisztikus világképet és ezzel újat állított a világmindenségről alkotott korábbi elképzeléssekkel szembe. A korábbiak számára a világ eleven volt, lélekkel telített, mozgó, vibráló kozmosz, míg Descartes elgondolása a kozmoszt halott, mechanikus géppé tette. A világ nekropolisszá, az anyag kozmoszává vált, amely szembe lett állítva az isteni abszolútummal. Ami a két világot összekötötte, az a matematika volt. A tiszta kvantitás fényében a világ kvalitatív, szellemi aspektusa a későbbi filozófiában már nem játszott döntő szerepet. Föld! - kiált fel Hegel filozófiatörténetében, amikor Descartes-hoz ér, mint a tengerész, aki megpillantja a partot. Descartes: föld! Itt kezdődik a modern, vagyis a módszerre alapozott filozófia. A modernitásban minden filozófia rá vonatkozik. • Mit gondol, miért talált szinte azonnali visszhangra Descartes filozófiája a protestáns gondolkodásban? - A kérdés az volt, hogy a hagyományos istenkoncepcri ót hogyan lehet a kialakuló tudományos világképpel összeegyeztetni. A protestantizmus ezt könnyebben megtette, mint a katolicizmus. A lutheranizmusnak a bensőséghez kapcsolódott az istenképe; ahhoz, ahogyan az ember lelkében kialakul az a belső szoba, amelyről Luther beszél. Descartes azonban katolikus volt, és az is maradt. A hagyományos katolicizmus és az új természettudományos világkép között pedig konfliktus állt fenn. Ne feledjük, hogy Descartes már életpályája fontos szakaszában volt, amikor Rómában megkezdődött a Galilei-per. Bizonyos természettudományos koncepciók azt a veszélyt hordozták magukban, hogy új világkép épülhet rájuk. A katolicizmusnak nem volt kifogása az ellen, hogy az ember konkrét területeken fizikai felfedezéseket tegyen. A probléma a napcentrikus világképpel volt, mert ez riválisa lett a tradicionális katolikus világképnek. A protestáns kultúrában a vallás annyira a lélekhez kezdett kapcsolódni, hogy a világkép kérdése nem volt annyira döntő, így a napközpontú világkép nem is jelentett nagy problémát. Ó A modernitásban is megmaradt a hit és az ész problémája. Hogyan oldódhatott fel ez akkor a protestantiímusban ? - Hegel azt mondja, hogy a tiszta hit és a tiszta belátás voltaképpen ugyanaz. Vagyis: a lutheranizmus tiszta hite és a felvilágosodó racionális gondolkodás tiszta belátása közel áll egymáshoz. Mindkettő a szubjektumra támaszkodik, mindkettő azt állítja, hogy én magamból teljes mértékben fel tudom építeni a világomat: egyik esetben a lélekből, másikban az észből kiindulva. Hegel érezte a protestantizmusnak és a kartezianizmusnak ezt a rokon vonását. • Tanárnő, hogyan gondolta azt, hogy Descartes filozófiájával esett bűnbe az emberiség? - Itt van a régi történet a bűnbeesésről: Ádámról és Éváról, akik a tudás fájáról ettek. Ez a tett önmagában is egy határ meghaladását jelenti. De tudás fájáról evés, amíg a vallás az uralkodó világkép volt, mindig csak feltételesen történt. A vallás a morálon vagy a dogmatikán keresztül határt szabott annak, ami nyitva állt a tudás számára. Modern kifejezéssel élve: nem volt kutatási szabadság. A vallás választ adott az olyan típusú kérdésekre, hogy miért vagyunk a világon, hogyan keletkezett a világ, hová megyünk, ha meghalunk, s ezek a válaszok az ember mindennapi életét is rendezték. A modern korban azonban ezt a helyet elfoglalta a tudomány. De mégsem pontosan azt a helyet: mert míg a vallás.szabályozta magatartásunkat, és etikánkat, a tudomány ezt csak közvetetten tudja megtenni, legfeljebb azáltal, hogy például kimutatja, mi veszélyes az egészségünkre vagy a környezetre. O Érdekes: az emberek legnagyobb része ha értesül is a tudományos eredményekről, nem lát mögéjük. A vallásos világképben ugyanígy volt: hinni kellett, nem érteni. - Bizonyos mértékig a tudománynak ma ugyanolyan tekintélye van, mint valamikor a vallásnak. Egykor elégséges magyarázat volt az, hogy a Biblia ezt mondja. Ma pedig, ha azt mondjuk, hogy ez a legújabb tudományos álláspont, az szintén pontot tesz a dologra; ez a mai végső érv. A tudományos világkép számára elég ennyi: a dolog be van bizonyítva, az emberek elfogadják, noha esetleg kevesebbet tudnak róla, mint Isten létezéséről. Most, hogy a két világkép konfliktusa már eldőlt, nem vagyunk annyira büszkék a tudományra, mint domináns világképre. A modern kor egyre szkeptikusabb lesz, egyre kritikusabban fordul Descartes-tal szembe, ami persze nem változtatja meg a központi helyét a filozófiában. O Ha jól emlékszem a történetre, Descartes megkülönböztetett egy érintetlen és egy szétszedett, majd összerakott órát, mondván: a különbség köztük az, hogy az utóbbit megismerte. Ez a descartes-i módszer? - Descartes az egész világot szétszedte, hogy darabonként összeállítsa. A módszere a kételkedésből indult ki. Szétszedte és leválasztotta azokat a darabokat, amelyeket nem ítélt biztosnak, amelyek csak feltevésen alapultak, s végül maradt egy utolsó darab, amely köré vissza lehetett építeni az órát. Jelképesen eldobta a régi könyveket és feltételezte, hogy eddig nem tudtak semmit, tehát mindent élőiről kell kezdeni. Descartes-t radikálissá tette negatív viszonya a tradícióhoz. Mindent elvetett, ami hagyomány volt. Úgy érezte, az ember elméje össze tudja állítani a világot, s ez a puszta gondolkodással összeállított világ lesz racionálisan összeállítva. Persze, senki sem képes a tradícióval szakítani, hiszen nem tudunk új nyelvet kitalálni gondolatainknak. De ő megpróbálta. Ezt a tettet ma problematikusnak tartjuk, mert tudjuk, hogy nem lehet a hagyományéi elszakadni. De az igény, hogy mindent az ész ítélőszéke elé kell bocsátani, a modernitás egyik alappillére lett. • Descartes filozófiai kapcsolatot teremtett a fizika és a metafizika között. Mit gondol, ma érvényessé tehető ez a kapcsolat? - Úgy nem, ahogyan Descartes tette, mert a metafizikát lényegében dekonstruálták. Ez annyit jelent, hogy nincs egységes fizikai világképünk. Vagy ha mégis van, az is metafizikai, csak nem valljuk be. Ugyebár, amikor a fekete lyukról és az ősrobbanásról beszélünk, akkor a fizikára gondolunk, pedig ezek színtiszta metafizikai elképzelések, a fizika számára puszta feltevések. Az egyiket a világ teremtéséről, a másikat az utolsó ítéletről alkotta a tudományos világkép. Metafizikai, vagyis megfoghatatlan jelentésű fogalmak, amelyeket mégis úgy írnak le, mint fizikai fogalmakat. Ezzel azt akarom mondani, hogy ma is megvan a fizikának a transzcendens kapcsolata, de ezt nyíltan nem szeretik kimondani. Úgy kell tenni, mintha tisztán fizikai fogalmak lennének, mert a metafizikai kapcsolat ma nem fogadható el. Ma a metafizika pontosan olyan szerepet játszik, mint Descartes számára a hagyomány. Nem akart tudni róla, és bármit tett, mégis ott volt előtte. Panak Sándor 300 millió a szegedi integrációra A felsőoktatási integráció céljaira kiírt FEFAelópályázaton a szegedi és a debreceni pályázók szerepeltek a legeredményesebben. A FEFAbizottság értékelte, hogy a két vidéki egyetemi városban a leginkább előrehaladott az integráció előkészítése. Szeged felsőoktatása a pályázaton nyert 300 millióval olyan - 1997-ben megvalósítandó - fejlesztéseket tervez, amelyek a majdani Szegedi Egyetem működéséhez elengedhetetlenek. Az Universitas ez év elején életre hívott intézményfejlesztési bizottságának vezetőjét, dr. Rácz Béla egyetemi tanárt, a JATE rektorhelyettesét a sikeres pályázat előkészítéséről és a várható fejlesztésekről kérdeztük. A pályázati anyag egyik vaskos melléklete olyan áttekintést nyújt a jelenleg még önálló szegedi egyetemek és főiskolák mai helyzetéről, amely az átalakulás során is alapvető információforrás lesz. Az intézmények teljeskörű átvilágítását, a helyzet részletes analízisét végezték el (mellesleg cirka 50 milliót kérnek - intézményenként hasonló munkáért a tanácsadó cégek). Dr. Rácz Béla szerint ez az állandóan fejlesztendő, mindig naprakészen tartott információtömeg lesz az alap a szegedi felsőoktatás stratégiai és a rövidtávú terveinek kidolgozásához. A pályázat másik fő része ezeknek az adatoknak az ismeretében határozta meg az átalakuláshoz elengedhetetlen, leghamarabb megvalósítandó változtatásokat, fejlesztéseket. Ezek: az intézmények közös gazdasági információs rendszerének kiépítése, a számítógépes hallgatói nyilvántartás elkészítése, a közös információs központ infrastruktúrájának megteremtése. Mint dr. Rácz Béla elmondta, ezek a fejlesztések nem önmagukért valók - mint ahogy maga az integráció sem. A szegedi pályázatban éppen azt értékelték a bírálók, hogy a felsőoktatás tartalmi átalakításának társadalmi igényét tartotta szem előtt. Amint az összegyűjtött, rendszerezett adatokból is kitűnik, ezeknek az új igényeknek a jelenlegi szisztémában dolgozó egyetemek és főiskolák egyenként képtelenek lennének megfelelni. A pályázatban is felsorolt, újonnan bevezetendő szakok listája például világosan jelzi, hogy ilyen diplomákat a jelenlegi önálló intézmények szoros együttműködésével lehet csak előállítani. Ilyen például a klinikai vegyész képzés, az orvosi fizikus, vagy a biomérnök képzés. Az új szakmákra mutatkozó igény mellett a hagyományos diplomák iránti kereslet változásait is tükrözik az adatok. A jogi és közgazdasági képzés várhatóan még néhány évig igen keresett lesz, majd ezeken a területeken is előállnak a túlképzés bizonyos tünetei, hasonlóan mint jelenleg a változatlanul nagy presztízsű orvosi képzésben. Vagyis előre lehet tervezni, miként alakuljon majd át a hagyományos jogi és gazdasági képzés, éppen úgy, mint ahogyan manapság átalakulóban a hagyományos orvosi képzés (lásd: szociális munkások, házi beteggondozók, stb.). A fejlesztési irányok állandó változtatása bevett gyakorlat lesz a felsőoktatásban. A mostani pályázat kapcsán összegyűjtött adatokból az is megállapítható, hogy mekkora a dolgozók „forgási sebessége", a természetes fluktuáció. Ahogyan dr. Rácz Béla elmondta, ez Szegeden évi 5-6 százalékos az oktatói és évi 2025 százalékos a nem oktatói szférában. Ilyen adatok ismeretében erőszakos programok (lásd: Bokros csomag) helyett a fejlesztési céloknak megfelelő dolgozói arányok alakíthatók úgy, hogy meghatározzák: melyik megüresedett helyet nem kell betölteni. A fejlesztési irányokat természetesen komplex elemzéssel lehet meghatározni: a társadalmi-gazdasági közeg, a gyakorlati igények mellett befolyásolja ezt a szakmák presztízse (a tanárszakokra például 40 százalékkal kevesebben jelentkeztek az idén, amikor az év elején bejelentették az elbocsátásokat), a népességi mutatók változásai és még sok más tényező. Egy dolog biztos: a felsőoktatás akkor lesz életképes, ha a jelenleginél jóval több hallgatót képez, de a jelenleginél sokkal rugalmasabban, a változó élet igényei szerint. S. I. Zenélő kaptafa M

egint összefogtak és nyilatkozatot írtak alá a közismert személyiségek, főként írók, de akadnak közöttük művészettörténészek, képzőművészek, filmrendezők, kritikusok, zeneszerzők és szerkesztők is. Az ok kézenfekvő: az ÁPV Rt. a tulajdonában lévő Bibliofil Kft.-t hamrosan magánkézbe adja. Nyilván nem mindegy, hogy kiébe, ugyanis a Bibliofil Kft. az egyetlen vidéki könyvesbolthálózat. És nyilván, ha pusztán anyagi szempontok szerint döntenek egy kulturális hálózat fölött, az minden olyan szempontot kizár, ami támogatná esetleg az értékesebb irodalmat, vagy ezen könyvek kiadásának távlati terveit. Persze nem feltétlenül, de kizárhatja. És ebből a hálózatból csupán egy van. Kis ország - egy vidéki könyvesbolthálózat. Azért az már valami, hogy egy csomó szakértőnek így fel kell hívni a figyelmét, rá kell nekik világítani, hogy mondjuk nem egy bézbolütő van a kezükben, hanem ilyenképpen egyedi műtárgy. Ez valami siralmas, mintha a gyereknek állandóan szólni kéne, hogy ha megnézi a hőmérőt, ne cumizza ki belőle a higanyt. A

ggodalomra van ok, ezt már bizonyította az ÁPV Rt. De most jó előre kaptak szaktanácsot, nem szabad hát kudarcra vinniük a dolgot. Rossz érzés is lehet, ha állandóan kétségbe vonják az ember hozzáértését. De akkor ezt úgy képzelnénk el, hogy a cipész nem akar majd brácsázni a kaptafán. Csakhogy, úgy látszik, a mi szempontjaink nem szempontok többé, még ha valódi szakemberek hitelesítik is aláírásaikkal. Nekünk csak a kisebb csoda marad: feszülten várni és imádkozni, hogy megszólaljon az a kaptafa. Podmaniczky Szilárd