Délmagyarország, 1996. október (86. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-22 / 247. szám

KEDD, 1996. OKT. 22. EMLÉKEZÉS 9 a Kreml boszorkánykonyhájáról zéséről. Ezt a nyilatkozatot komolyan gondolták a Kremlben. A nyilatkozat vi­tája azt mutatja, hogy elszán­ták magukat, hogy Magyar­országról ki keli vonni a szovjet csapatokat. 9 Minek a hatására hoz­tak ilyen merész, váratlan döntést a Kremlben? - Figyelembe kell venni, hogy Hruscsov nagyon sokat tett azért, hogy a világpoliti­kában kialakítsa a békefearát Szovjetunió arculatát. Ez volt a külpolitikai főirány, az eny­hülés útja. Nem volt olyan könnyű elszánni magukat a kegyetlen fellépésre. 9 De sikerült. - Azonban sokáig haboz­tak. Nyitottak voltak külső befolyásra, nagyon labilis helyzet volt. Sokat adtak más pártok vezetőinek a vélemé­nyére. Nem Amerika maga­tartása befolyásolta őket. A kínai befolyás sokkal erősebb volt. Mao pedig Sztálin halá­la után arra törekedett, hogy Kína legalább olyan vezetó szerepre tegyen szert a kom­munista világmozgalomban, mint amilyen a Szovjetunióé. Ezért az a kínai küldöttség, amely az események alall Moszkvában lartózkodoll, egészen október 30-ig azon fáradozott, hogy visszatartsa a Szovjetuniót a Lengyelor­szággal és Magyarországgal kapcsolatos erőszakos lépé­sektől. A szovjet kormány­nyilatkozat ötletét a doku­mentumok szerint épp ők, a KKP delegátusai adták Hrus­csovéknak. Ők mondták, hogy nyilatkozatot kell Moszkvának adnia a szovjet csapatkivonásról, egész Ke­let-Európára vonatkozólag. 9 Ebbe az NDK is beleér­tendő? - Nem. Az NDK-ban állo­másozó szovjet csapatok ese­te mindig is eltért a másutt állomásozó szovjet csapato­kétól, mert az NDK-ban a potsdami egyezmény alapján maradtak a szovjet csapatok. Ennek a legitimitása akkor nem volt megkérdőjelezhető. 9 Miért változott meg a moszkvai álláspont? Olyan hirtelen... - Nemcsak Kínában, a Szovjetunióban, de minden fontos kommunista pártban végül azonos álláspontra he­lyezkedtek, és Gomulkát ki­véve minden tekintélyes kommunista vezető egyetér­tésre jutott október 30-ig a magyar októbert illetően ­némileg a Kremlt is megelőz­ve. Togliatti, Tito belátta, Magyarországon arról van szó, hogy össze fog omlani a kommunista rendszer, ezt pe­dig sokkal veszélyesebbnek tartották, mint az SZKP kor­látlan hegemóniáját. Togliatti a saját nevében küldött leve­let a Kremlbe, mert az OKP veztősége kettészakadt a ma­gyar forradalom megítélésé­ben, s Togliatti, talán provo­katív módon, aggodalmáí fe­jezte ki, hogy nem szakad-e ketté a szovjet vezetőség is a magyar események hatására. Épp október 30-án este érke­zett meg a hír Kínából.is, hogy a KKP nem bízik Nagy Imrében, nem javasolják a szovjel csapatok kivonását sem Budapestről, sem Ma­gyarországról... Ez volt az okok egyik olyan csoportja, amellyel meg lehet magya­Ahová a moszkvai döntés vezetett: a 301-es Dareella. (fotó: fnvodl ZoltánI 5 zeptember végén történészkonferenciát tartottak Budapesten '56 nemzetközi vonatkozásairól, A magyar forradalom és a nagyvilág címmel, több ame­rikai kutató intézet, a budapesti 1956-os Intézet és az MTA rendezésében. '56 ismert orosz kutatója, Vja­cseszlav Szereda A szovjet politikai döntéshozatal a magyar forradalom idején címen tartott előadást. V. Szereda, az uráli Nyizsnyij Tagilban született 1951­ben, 1974-ben a Leningrádi Állami Egyetem bölcsé­szettudományi karán szerzett magyar szakos diplo­mát. 1977 óta tudományos munkatársa az Orosz Tu­dományos Akadémia Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézetének, kutatási területe a XX. századi magyar irodalom- és társádalomtörténet. A magyar irodalom orosz népszerűsítője, e tevékenységéért ARTISJUS-, illetve Füst Milán fordítói díjban részesült. A 80-as évek közepétől foglalkozik az '56-os magyar forrada­lom kutatásával. 1993-ban jelent meg Hiányzó lapok 1956 történetéből - dokumentumok a volt SZKP KB levéltárából című könyve - A. Sztikalinnal közösen. Ebben az évben látott napvilágot Rainer M. Jánossal együtt szerkesztett, Döntés a Kremlben, 1956. Viták a szovjet pártelnökségben Magyarországról című újabb dokumentumkötete. Vjacseszlav Szereda és munka­társai jelenleg több moszkvai és budapesti levéltár anyaga alapján A Szovjetunió és az 1956-os magyar forradalom című gyűjtemény orosz nyelvű kiadását készítik elő. rázni, hogy október 31-én Hruscsov, látszólag teljesen váratlanul, miért csinált 180 fokos fordulatot, felrúgva a Pravdában aznap megjelent szovjet nyilatkozatot - elha­tározva a magyar forradalom leverését. És még egy moz­zanat, a szovjet felderítés út­ján Hruscsov már akkor érte­sült arról, hogy október 31­én az angol és a francia hade­rő is beszáll az Egyiptom el­leni akcióba, amelyet Izrael kezdett, október 29-én. Min­dez közösen, talán más, még mindig ismeretlen tényezők­kel együtt, billentették meg a mérleg nyelvét a második ka­tonai intervenció javára. 9 Ezzel egyidőben kezd­ték megalakítani a Kádár­kormányt? - Ez elválaszthatatlan ele­me volt a katonai interven­ciónak. A legfontosabb az volt, hogy milyen legyen a meglevő koránnyal? Ezért október 31-én, amikor Hrus­csov hirtelen bejelentette az SZKP KB Elnökségében, hogy a Szovjetuniónak kez­deményeznie kell Magyaror­szágon a rendcsinálást, akkor rögtön azzal folytatta, hogy mi legyen Nagy Imre kormá­nyával? Hruscsov: „Ezt a kormányt pedig meghívjuk a csapatok kivonásáról folyta­tandó tárgyalásokra, és a kér­dést megoldjuk... Ha Nagy beleegyezik, akkor legyen Nagy Imre sorsa nem volt eleve eldöntve. miniszterelnök-helyettes." Hruscsov az erőszak és a ki­egyezés vegyes alkalmazásá­ra gondolt. Nagy Imre sorsa ugyanis nem volt eleve el­rendelve. Az ő története, Hruscsov szempontjából, no­vember 4-én ért véget, ami­kor a szovjet katonai támadás megindulása után a rádióban beszélt, bemondta, hogy a kormány a helyén van, csa­pataink harcban állnak... Ek­kor dőlt el Nagy Imre sorsa. Hruscsov ugyanis az hitte, miután Nagy Imre meghallja, hogy jönnek az orosz tankok, hű kommunistaként ezt meg­értéssel fogadja, s lemond a hatalomról. Hruscsov nem számított rá, hogy Nagy Imre megsérti a „pártfegyelmet". Ettől fogva azonban Hrus­csov számára Nagy Imre nem volt kommunista, mert a kommunista és a Szovjetunió barátja, ez szinonima volt. Ettől kezdve Nagy Imrében Hruscsov az imperialisták tu­datos, vagy-öntudatlan ügy­nökét látta. 9 Kit javasolt új kor­mány elnöknek? - Hruscsov október 31-én forgatókönyvét lényegében rögtönözve adta elő a prezi­diumban. Kádár legyen a mi­niszterelnök, mondta, utána helyesbített is, hogy inkább helyettes legyen Kádár, és Münnich Ferenc legyen a miniszterelnök, a belügy- és a hadügyminiszter. A végle­ges döntést november 3-án hozták a Kremlben, amikor Kádár, Münnich, Bata Imre meg Horváth Imre, aki Nagy meg Kádár kormányában is külügyminiszter volt, 1958­as haláláig, már második napja Moszkvában tartózkod­tak. Kádárt a keményvonalas Molotov, Kaganovics, Voro­silov nemigen akarta elfo­gadni, óriási viták voltak er­ről a szovjet pártelnökség­ben, még november 4-e után is. De ismerük a feljegyzé­sekből Kádár november 2-ai és 3-ai felszólalását a Kreml­ben. Másodikán Kádár még valószínűleg nem tudta, mi­lyen szerepet kell elvállalnia, s a magyarországi helyzetről előadott beszámolójában még úgy viselkedett, mint Nagy kormányának egyik tagja. Hangsúlyozta, hogy a felke­lés tömeges, a felkelők nem akaiják megdönteni a népide­mokratikus rendszert Ma­gyarországon, de legalább olyan súllyal hangoztatta az ellenforradalmi veszélyt is. Nagy Imréről még azt mond­ta, nem akarta az ellenforra­dalmat, felhasználták a nevét. November 3-ai felszólalása­kor már más volt a fontos Kádár számára, már tudta, mire vállalkozik, nagy két­ségbeesésben lehetett a szov­jet intervenció miatt. Mondta is, hogy a magyar kommu­nisták erkölcsi pozíciója a nullával lesz egyenlő, ugyan­akkor már leendő kormány­főként, próbálta biztosítani nagyobb önállóságát, próbált nagyobb mozgásteret kiküz­deni magának, ezért elég bát­ran bírálta a korábbi szovjet magatartást, a Rákosi idején folytatott magyarországi szovjet politikát. - November 4-e után né­hány napig teljesen légüres térben mozogva, Kádárék még számoltak azzal, hogy a jugoszláv követségen tartóz­kodó Nagy Imrével valami­lyen szövetségre léphetnek. Kádár a forradalmi esemé­nyek hatása alatt volt, azt is emlegette a szovjetek előtt a Kremlben, milyen fontos, hogy az ő programjában ben­ne legyen a szovjet csapatki­vonás Magyarországról, mint ígéret. 9 Ez csel volt? Tudta, hogy maradni fognak a szovjet csapatok? - Nem lehet tudni. Akkor hangoztatta, hogy ez fontos. Később pedig rá kellett éb­rednie, ha a szovjet csapatok kimennek, ők is menni fog­nak a magyar parlamentből. 9 Milyen úton kerültek oda Moszkvából? És hogy kerültek Moszkvába? - Sokminden tiszta már. Amikor Münnichhel együtt november l-jén késő este a szovjet nagykövetség előtt beszálltak egy szovjet páncé­lozott járműbe, akkor nyil­vánvalóan még nem tudták, hova mennek. Azt hitték, Tö­kölre viszik őket a tanácsko­zásra, ahol már többször ta­lálkoztak Mikojannal az ese­mények alatt. Ott volt Miko­jan szálláshelye. Ott várták őket Ivan Szeröv tábornok, KGB-elnök emberei, akiknek nem volt felhatalmazásuk rá, hogy elmondják Kádárnak és Münnichnek, milyen céllal invitálják Moszkvába őket a szovjet vezetők. De megvolt a rábeszélés, ott aludtak, és korán reggel, november 2-án különgépen utazott Moszkvá­ba Kádár meg Münnich. Nem igaz, hogy Munkács­ra, Ungvárra mentek, amit sokáig Kádárék terjesztettek, eltitkolva, hogy Moszkvában jártak. Kádár néha elmondta, hogy azokban a napokban ő járt Ungváron. Nem. Simán Moszkvába repüllek. Lvovba és Brjanszkban szálltak le tankolni. Kádár mellett gép­pisztolyos katona, Szluszár hadnagy volt a kíséret, meg egy orosz tolmácsnő. Szlu­szár ma is él. Elmondta, hogy körülbelül hat óráig tartott az út, Kádár nagyon hallgatag volt. Vnukovóban már várták az SZKP KB nemzetközi osztályának a munkatársai. Visszafelé november 3-án es­te, miután végleg eldőlt a kérdés, Kádárék már készü­lődtek haza. Hruscsov 3-án délután megjött Brioniból, ahol Titóval tárgyalt, utána volt egy tanácskozás az El­nökségben, Kádár előadta, amit az előbb már elmond­tam, és Münnichhel részt vett a Felhívás a magyar néphez című niylatkozat szerkeszté­sében. Nem voltak elragad­tatva a szövegtől, amelynek első fogalmazványát Gerő Ernő készítette, már Moszk­vába érve. A kész szövegről Molotov bosszúsan emleget­te, ez Kádár műve volt! Ká­dár ugyanis beleerőszakolta a felhívásba a Rákosi-klikk ki­fejezést, s ez nagyon irritálta Molotovot. Kádár és Mün­nich november 4-én reggel indult vissza, nem tudjuk még pontosan, hogy a szovjet legfelsőbb vezetők közül ki kísérte ki őket, és meddig. Azt tudjuk, hogy Mikojan és Brezsnyev november 4-én és 5-én nem voltak jelen a fo­lyamatosan ülésező Elnök­ségben. Azt is tudjuk, hogy Kádárék gépe Munkács kör­nyékén egy katonai reptéren szállt le, ahol nem több mint másfél órát töltöttek. Mun­kácsról Kádár Szolnokra in­dult egy különvonattal, külön kísérettel, a vonat katonai pa­rancsnoka, aki ma is él, azt állítja, hogy a vonaton ő Mi­kojant látta. Kádár november 4-én Szolnokon egy kisebb aktívagyűlést tartott. Úgy tudjuk, hogy Münnich vi­szont Tökölre repült, hogy összeszedje a Kádár-kor­mány hiányzó tagjait. Apró Antalt, Marosán Györgyöt, Kossá Istvánt, akik a rádió­ból értesültek arról, hogy ők a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai. A kormány­tagok november 5-én érkez­tek meg Szolnokra, és no­vember 7-re virradó éjszaka indultak szovjet harci jármű­veken Budapest felé. 9 A szovjet katonai inter­venció miért volt ennyire brutális? - Ennek nem volt más módja. A köztes állapot októ­ber 23 és 28 között ki volt próbálva: a szovjet táborno­koknak egyeztetniük kellett a magyar kormánnyal, Miko­jánnal - és ez nem vált be. A hirtelen, erős támadás hozta meg a befejezést, jóval las­sabban, mint ahogy a tábor­nokok azt előre elképzelték. Zalai Miklós 9 Az elmúlt tíz évben mi­lyen új ismereteket sike­rült kiásni a orosz levéltá­rak mélyéről? ' - Az új épp előadásom té­májával függ össze, noha er­ről, a szovjet politikai dön­téshozatalról és '56-ról tanul­mányok, cikkek tucatjai je­lentek meg. A szovjet maga­tartás nagyon izgatta a törté­nészeket, az embereket. Ugyanakkor épp erről állt a legkevesebb konkrét ismeret, adat, a kutatók rendelkezésé­re. Ma már összefüggő ké­pünk van arról, hogy mi is történt a Kremlben '56 októ­berének drámai napjaiban. A szovjet döntéshozatal jófor­mán minden lényeges elemé­ről tudunk valamit. Kezdve a szovjet csapatok bevonulása körüli moszkvai vitákról, az október 31-ei tragikus dön­tésről, arról, hogy hirtelen miért változott meg a szovje­tek álláspontja. Nagyon lé­nyeges és új ismeret, hogy a magyar forradalomnak több esélye volt a győzelemre,­mint azt eddig vélték. Vala­mint a Kádár-kormány moszkvai megalakítása, Ká­dár moszkvai útja is végigkö­vethető. 9 Igaz-e, hogy a szovjet csapatok bevonultatásá­nak kérdésében a szovjet vezetőség nem volt egysé­ges? Bár Hruscsov híres emlékirataiban ennek épp az ellenkezőjét állította. A hruscsoviáda szerint a moszkvai csúcs egységes volt. - Kifelé mindig ilyen be­nyomást keltettek. De ahogy a nemrég feltárt dokumentu­mok, különösen az SZKP El­nökségének üléseiről készí­tett feljegyzések mutatták, Moszkvát váratlanul érték a budapesti események. Nem tudták, mi a teendő. Október 23-án este még egyszerűnek látszott a helyzet, elég könnyen döntötték el a csa­patok budapesti bevonulását, de azért volt egy óvatos em­ber a testületben, Anasztaz Mikojan, aki jól látt ennek a veszélyeit. Ő ellenezte a ka­tonai fellépést, politikai esz­közöket javasolt, elsősorban azt, hogy Nagy Imrét be kell vonni a politikai életbe, és rá, nem pedig a szovjet csapa­tokra kell bízni a válság meg­oldását. Álláspontját az El­nökségből senki nem fogadta el, mégis őt és Szuszlovot küldték Budapestre, tanácsa­dóként. Az <5 szerepükről már sokat tudnak a magyar olva­sók. Az újdonság, hogy Moszkva az október 31-ei döntés elfogadásáig erősen ingadozott a két lehetséges megoldás között. Már októ­ber 26-án felmerült a ma­gyarországi ..teendők" két le­hetősége. Az egyiket Vorosi­lov és Molotov képviselte a legkövetkezetesebben, ez volt a felkelés erélyes elfojtá­sa. Vorosilov és Molotov egy ellenkormány felállítását is javasolta, amelyet különböző neveken emlegettek, bizott­ság, katonai forradalmi ta­nács, ideiglenes forradalmi kormány... A másik megol­dás, amelyet október 28-án tulajdonképpen el is fogad­tak. a szovjet csapatok kivo­nása a harcokból, engedmé­nyek a felkelőknek, a Nagy Imre kormány támogatása. Mint a dokumentumokban látjuk, Moszkva tudatosan beleegyezett az október 28-ai fordulatba, jobb híján egyet­értett a felkelés átértékelésé­vel, pontosan úgy, ahogy azt Nagy Imre ezen a napon kor­mánynyilatkozatban a rádió­ban fölolvasta. Október 30­án még tovább is mentek ezen az úton, elfogadva a szovjet kormány ismert nyi­latkozatát a szocialista tábor­ral való kapcsolatok átrende­• Az '56-os szovjet intervenció brutalitása • Kádár első miniszterelnöki különvonata • Moszkva békebarát arca Vjacseszlav Szereda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents