Délmagyarország, 1996. augusztus (86. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-21 / 194. szám

SZERDA, 1996. AUG. 21. HAZAI TÜKÖR 5 Ekhós szekér * Mindegy annak, hogy szekeret mondok, vagy ko1V1 csit, aki a kettőt megkülönböztetni se nagyon tudja egymástól, de tény, már én is csak kocsiként láttam, mégis mindig ekhós szekeret mondok. Olyan útra való alkalmatosság volt az, amely fölé födelet szerkesztettek eső ellen. Ökrös-tehenes szekérrel akkor már nem nagyon indultak hosszú utakra. Mindenesetre azt ajánlottam valamikor régen az ország legnagyobb könyvterjesztő vállalata igazgatójának, amikor nosztalgiázó könyvnapi árusításról váltottunk szót, ekhós szekeret állítson a Dugonics térre, megrakva könyvekkel, bár tudtam, könyvet talán soha nem árultak supellátos kocsiról. Az ötletet az adta, az Aranyos Bibliát valami hasonlón hozták be az országba annak idején. Stílusos lett volna, de ebből se lett semmi. Ahogy közben a könyvterjesztés is elúszott. Vannak még megátalkodott emberek, akik írogatnak könyveket, kiadni se olyan nagy kunszt ma már, mint volt a föntebb való években, eladni viszont most művészet igazán. Kevesen állítanak meg kiadót az utcán: tessék mondani, nincsen valami eladni valója? Ebből aztán egyenesen következik, éhen is halhat az író, ha más jövedelme nincsen, hiszen legtöbbször avval kezdi a kiadó: mennyi pénze van? Semmi? Hát akkor mit akar? Büntetésszámba ment volna azelőtt ezer példányban megjelenni, most akkora jutalom és akkora kockázat -, kimondani se lehet. Ami kevéske megjelenik, az se jut el mindig az olvasóhoz. Úgy hozta a sorsom, hogy megint láthattam a Balatont. Sajnálhattuk is alkalmantként, hogy subát nem vittünk magunkkal a fürdőruha fölé, olyan hűvös az idei nyár. Eloldalog ilyenkor az ember gyereke egy-egy könyvárusitó asztalka előtt, és egyrészt megint megállapítja, a kultúra áruba bocsátásának is mi isszuk meg a levét, mert annyi hitvány könyvet ritkán látni, mint az utóbbi években, másrészt az is megfordul a fejében, mit tenne ő, ha most éppen könyvet terjesztene. Ahogy régen almát, dinnyét, hagymát úgy árultak a mi falunkban, hogy Istenharagjából előjött egy kocsi, megrakva portékával. Az első és a hátsó lőcsre szerkesztett rúdon állt a gazda, és mindent eladott, ha jól kiabált. Ahogy visszarévedeztem, akkor jött elő az ekhós szekér képe megint, könyvekkel megrakva, noha tudván tudom, álomnak lenne csak szép. A

ddig azért eljutottam, ha valóban könyvkereskedő lennék, beülnék egy autóba, és körbejárnám a Balatont. Még csak ponyvásnak se kellene lennie, hogy az ekhót utánozza, közönséges személygépkocsi is megfelelne. Minden faluban, minden városban több kirakodó asztal is létezik, és hűvösre fordulván az idő, seregestől látogatják a könyvre még szomjas betyárok. Mindnél hagynék tizet-húszat, illő szerződéssel, amíg körül nem érnék. Ha szusszal bírnám márpedig a megélhetés nagy hajtóerő -, elmennék más üdülőhelyekre is. Ha a fehérvári pedagógus családnak megéri Széplakon könyveskedni, fizetvén az üdülési albérletet, talán nekem se kopna föl az állam. Lehet, hogy hamarabb kellett volna kapcsolnom? Horváth Dezső Ötvenhatos emlékérmek • DM-DV-információ A Millecentenárium alkalmából a köztársasági elnt&k '56-os emlékérmet és emléklapot adományozott az arra érdemesülteknek, amelyet a kitüntetettek az elmúlt hét végén, szombaton vehettek át Szegeden, a megyeházán Lehmann Istvántól, a Csongrád megyei közgyűlés elnökétől. Emlékérmet kapott Orosz Antal (posztumusz), Csányi Lajosné, Gaál Gyula, László Jenó János, Tekulics László, Fodor Imre, Nógrádi Lajos és Puskás Lajos. 1956-os Emléklapot adományoztak Bátki Ferencnek, Börcsök Józsefnek, Drinóczky Károlynak és dr. Kováts Zoltánnak. Repülőnap '96 Utasszállítóktól kígyókig ## ww Reggel még aggodalomra adtak okot a fellegek... Az időjárás nem tartozott a szegedi Repülőnap főszponzorai közé, vasárnap délelőtt ugyanis végig lógott az eső lába - délután megérkezett a zápor is -, ez azonban szerencsére a repülóprogramot nem zavarta. Az összes légijármü bemutatkozhatott a nagyérdemű előtt, s ezúttal nemcsak megnézni lehetett a repülőgépeket, de a vállalkozó kedvűek ki is próbálhatták őket. Az utóbbi években gyakran szerveztek különféle programokat a szegedi repülőtérre, volt itt polgárőrnap, napfény fesztivál, s gyakran adott otthont a terület különféle vállalati rendezvényeknek. A Délvidéki Aero Club vezetői azonban gondoltak egy nagyot és merészet, hogy a nemzeti ünnepi programot egy Repülőnappal gazdagítják. Merész terv, hiszen nem tudhatták, hogy hányan látogatnak ki a város határába. Vasárnap reggel még aggódhattak a sok jót nem ígérő fellegek miatt, ám 9 órakor már semmi okuk nem volt a borúra, nagy tömeg várta a repülőprogramok kezdetét. Az ejtőernyősökkel megrakott AN-2 repülőgép emelkedett először a magasba, bemutatójuk különlegességének az ejtőernyős kupola formaugrás számított, amikor három sportolónak kellett volna összekapaszkodni a levegőben. A szél miatt végül kettejüknek sikerült a kapcsolódás, a felül lévő ugró egész egyszerűen „ráült" társa paplanjára. A triumvirátus egyik tagja egyébként vendégugró volt, Bánszky Tamás, aki az ország egyik legeredményesebb ejtőernyős sportolója, a válogatott keret tagja évek óta. A közönség hálás tapssal jutalmazta a selyemkupolák földet érését, majd ezután a MI-2 helikopter bemutatója következett. S amíg az utasszállftásra használt gép csak illegette magát a levegőben, addig Podolcsák András hozta a bukfenceket, orsókat, dugóhúzókat - műrepülő bemutatóján minden lehetséges figurát kicsavart a Zlin-142-es repülőgépből. De bemutatkozott a DAC többi szakosztálya is, a vitorlázórepülők például egy páros vontatással, leoldás után a két gép hangtalanul és méltóságteljesen húzott el kétszer alacsonyan a nézők feje fölött. A sárkányrepülők is kitettek magukért, kötelékben repültek a motoros dongók, majd egyikük gyalogsárkányt vontatott fel a magasba. A repülőprogram végén szerepeltek a kistestvérek, a repülősök által „bigyósoknak" nevezett rádióA sárkányrepülők is kitettek magukért. (Fotó: Miskolczi Róbert) távirányításos modellezők. A bigyó egyébként esetükben egyáltalán nem pejoratív jelző, hiszen a kicsiny gépek irányításához legalább akkora tudás kell, mint az igaziakhoz. Sőt, igazi bravúrnak számított a modellezők repülőgépvontatási bemutatója - a cseppnyi Wilga egy kis sárga Góbét húzott. A repülőprogram után elhangzott a jelszó: szabad a vásár! Jöhetett a nézelődés közelről és a próba - bátorság, vérmérséklet és pénztárca szerint. Lehetett sárkánnyal, vitorlázógéppel és motoros géppel repülni, s akit nem elégített ki az égi panoráma egyszerű élvezete, az választhatta a műrepülőprogramot is. Az igazán bátrak pedig még ejtőernyővel is ugorhattak, ám itt nemcsak a félelem jelentett kihívást, hanem a tandemugrás 14 ezer forintos ára is. Délre az egész repülőtér vidám fiesztává változott. A tűzoltók és a rendőrök bemutatóján álmélkodott a tömeg, s amíg szülők a traffipaxot vizsgálgatták, kockázat nélkül kérdezgették a kezelőjét, addig az apróságok a színpad előtt tapsoltak a Csigafiúk műsorának. Alaptalan volt a rendezők aggodalma: a szegedieknek tetszett és „jólesett" a Repülőnap. Takács Viktor Horn az alapszerződésekről • Budapest (MTI) Az ellenzéki pártok alapszerződéssel kapcsolatos fenntartásait nem szabad azonosítani a közvélemény álláspontjával. A szomszédos országokkal nem lehet minden igényt kielégítő megállapodásokat kötni, ugyanakkor a megbékélés, a tartós együttműködést célzó dokumentumokat mindenképpen alá kell írni, hiszen ezek nélkül nem lehet bekerülni az Európai Unióba - nyilatkozta Horn Gyula miniszterelnök szombaton. Mint mondta: egy alapszerződéstől nem lehet elvárni, hogy minden kérdést megoldjon. A dokumentum elveket rögzít, egyfajta jelzés az aláíró államoknak, illetve a nemzetek közösségének, hogy mire törekszik a szerződést aláíró ország. A kormányfő szerint a magyar -szlovák, vagy a Romániával kötendő alapszerződés mindenképpen nagyon jó jelzés a Nyugat felé. A magyar-román alapszerződéssel kapcsolatosan elmondta, hogy kész akár Budapesten, akár Bukarestben, vagy egy harmadik helyen aláfmi a dokumentumot, mert mint hozzátette semmiféle elvi meghátrálás egyik fél részéről sem következett be. A miniszterelnök hangsúlyozottan szólt arról, hogy a sokat emlegetett kollektív jogok, mint ilyenek nincsenek deklarálva nemzetközi dokumentumokban, beleértve az Európa Tanács 1201-es állásfoglalását sem. - A lényeg az, hogy egyfelől biztosítsa az egyének számára, hogy a maguk jogait közösségben gyakorolhassák, másfelől pedig, amennyiben vitás kérdések vannak az értelmezéssel összefüggésben, akkor azt a nemzetek közössége az érintett országok megegyezésére bízza - fogalmazott Horn Gyula. Mint mondta: néha az az érzése, sokak nem nagyon örülnének annak, hogy ,98 első felében megkezdjük a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióhoz. Reagálva az ilyen véleményekre a miniszterelnök kijelentette: nem az MSZP és az SZDSZ szűken vett érdeke az, hogy Magyarország a tárgyalásokat megkezdje. Ez nemzeti érdek, ha úgy tetszik országos érdek, ha úgy tetszik valamennyi józan párt érdeke kell hogy legyen mondotta végezetül Horn Gyula. • Deszk sem kivétel Kulcs a lábtörlő alatt Az utóbbi hónapolcban egyre gyakrabban hallani a deszkiek panaszát: szaporodnak a bűnesetek a faluban. Ezek sorában pedig a - leggyakrabban előforduló - kerékpár-lopások mellett más, értékes magántulajdonban lévő tárgyakat, eszközöket is eltulajdonítottak a tolvajok. Sajnos, a közelmúltban pedig még nemi erőszak is „színesítette" a bűnügyi listát. A lakosok a bajok egyik okát abban látják, hogy településükön nincs állandó rendőri jelenlét. Mivel a község a Szegedi Rendőrkapitányság újszegedi őrsének működési területén van, az őrsparancsokkal, Helembai Imre századossal, valamint helyettesével, Kovács Arthur rendőrhadnaggyal beszélgettünk a gondok okairól. Megtudtuk: Deszken ugyan van körzeti megbízott, ám az elmúlt időszakban átmenetileg más feladatot kellett ellátnia. Erre a rendőrségi létszámhiány miatt, kényszerből került sor. - Alapvetően ugyanis Szeged, amelynek egy jelentős része szintén ehhez az őrshoz tartozik - kezdte mondandóját a százados - határozza meg a térség bűnügyi „fertőzöttségét". Deszk szerencsére még mindig a béke szigetének nevezhető, bizonyos szegedi lakótelepekhez, vagy újszegedi utcákhoz viszonyítva. Nagyon „megszaladtak" a bűncselekmények többek között a Vedres utcában is, ezért súlyoznunk kell a feladatokat. Deszken ezekenek kis töredéke fordul elő, amely persze az éppen sérelmet szenvedetteknek így is túl sok. Az sem tagadható, hogy a faluban - az elmúlt év hasonló időszakához képest megduplázódott a bűnesetek száma. A kisebb településeken ugyanis még mindig előfordul a lábtörlő alatt elhelyezett lakáskulcs, a lezáratlanul hagyott kerékpár. A tejesség kedvéért pedig arról sem lehet megfeledkezni, hogy Deszken elég sok feketemunkást foglalkoztatnak. Ezek egy részét már ismerjük. Közülük nyilván mindig akad aki elemel valamit, és azt Szegeden értékesíti. A határon túlról átjöttek egy része pedig amint rájön, hogy itt nem tud meggazdagodni, távozás előtt „kirámolja" foglalkoztatója lakását. Az idős nénit sem magyar ember erőszakolta meg, de félnapos bejelentési késedelem mellett lehetetlen volt Nagylaknál utolérni. A kerékpárügyek viszont, amelyek szintén felháborították a helybelieket, nem vándorbűnöző, hanem egy helybeli „számlájára" írhatóak. - Természetesen a frekventáltabb órákban van gépkocsizó járőr Deszken, Szóregen, Tiszaszigeten és az egyéb, körzetükbe tartozó területeken - vette át a szót az őrsparancsnok-helyettes. Ugyanakkor az is tény, hogy a körzeti megbízott sem lesz ott éjjel-nappal a faluban, hiszen Szegedről jár ki. Pozitívumként említhetjük viszont, hogy - eddig egyetlen csapatként - a deszki Faluvédő Polgárőrség keresett meg minket. Néhány alkalommal dolgoztunk is velük. Az ilyen ellenőrzések alkalmával persze nem csak Szegeden, hanem Szőregen és Deszken is körbemegyünk. Azaz a korábban megkötött együttműködési szerződés él, megpróbálunk segíteni egymás baján. A Faluvédőktől ugyanis több hasznos információt is kaptunk már. Tőlük tudtunk meg híreket a feketemunkásokról és bizonyos lopásokról. - Ez a figyelem kölcsönösen előnyös mindenkinek, hiszen így lehet csak remélni a település közbiztonságának javítását. Erre bármilyen civil szerveződés önmagában kevés, mi pedig - az említett létszámgondok miatt - egyelőre nem tudunk több járőrt, illetve körzeti megbízottat adni ebbe a községbe sem. Ezért is vettük szívesen ezen polgárőrcsapal korrekt kezdeményezését. A Deszki Faluvédő Polgárőrség mellett egyébként még a szőregiekkel van példaértékű kapcsolatunk - hangsúlyozta befejezésül Helembai százados. N. Rács Judit