Délmagyarország, 1996. augusztus (86. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-21 / 194. szám

6 HAZAI TÜKÖR SZERDA, 1996. AUG. 21. Promenád 1896 A millecentenáriumi eseménysorozat egyik ki­emelkedő rendezvénye zajlott 17-én az Opuszta­szeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. E napon ugyanis újabb kiállítások­kal gazdagodott az em­lékpark - értékes szóra­kozást, múltunk emlékei­nek idézését biztosító ­látnivalóinak tárháza. Az ünneplő közönség je­lenlétében ugyanis megnyílt a Promenád 1896 című kiállí­tás, valamint Józsa Judit kera­mikus alkotásainak, továbbá a millecentenáriumi gyermek­rajz pályázat legszebb mun­káinak bemutatója. E naptól látható még - a Magyarok Vi­lágszövetsége pavilonjában ­Kunkovács László Balogh Ru­dolf-dljas fotóművész - így élhettek elődeink a honfogla­lás korában cfmű - kiállítása is. Dr. Trogmayer Ottó, a Szegedi Móra Ferenc Múze­um igazgatója bevezetőjében utalt arra a hosszú útra, amely 26 esztendő alatt - a park te­rületén az első bodzabokrok kivágásával kezdődve - veze­tett el a napjainkra határain­kon túl is ismertté vált emlék­hely kialakításához, és ezzel együtt a kilenc állandó kiállí­tás feltételeinek megteremté­séhez. Dr. Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria fő­igazgatója megnyitó beszédé­ben többek között hangsú­lyozta: az agyunkat mozgató és hangulatunkat felderítő gyönyörű látnivalókkal im­már teljessé vált a Feszly-kör­kép épületének értékes „kíná­latsorozata". A Promenád 1896 című viselettörténeti ki­állítás az országban egyedü­lálló színvonalon és mélység­ben tárja a látogató elé e kor egy kis-, illetve nagyvárosá­nak hangulatát, az emberek életének egy-egy pillanatát. Szatmári József, Lipótvá­ros általános alpolgármestere Noé bárkájához hasonlította az emlékparkot, amely a ma­gyarság történetéből kíván minél többet megörökíteni, azzal, hogy helyet ad az érté­kek bemutatásának. Kovács Gergelyné, a Budapesti Posta Múzeum igazgatója pedig a Korondról érkezett fiatal kera­mikusművész, Józsa Judit éle­tútjának legfőbb állomásait idézte fel. Mint elmondta: a két esztendeje áttelepült - ak­kor mindössze 19 esztendős ­lány megküzdött azért, hogy gyermekkori álmát valóra váltva megformázza a hon­foglalók szobrait. (Az őseink életét felelevenítő kiállítás csak augusztus 31-ig látható az emlékparkban. A szerk.) A megnyitóünnepség ro­mániai magyar (ró díszvendé­ge, Bartis Ferenc, a művésznő édesapjáról, Józsa János Euró­pa-szerte ismert székely kera­mikusról is szólt, amikor mél­tatta a kiállított alkotások szépségét, mondanivalóját. Szavai után Buda Ádám ének­mondó - a hely hangulatához méltóan - előadásában a régi regősök emlékét idézte fel. N. Rács Judit • Egy osztrák-magyar musical Elisabeth - sikerszéria „Éljen a magyarok királynéja". (Fotó: Miskolczi Róbert) Erős történet olvad össze já zenével és szín­vonalas koreográfiával ­ez a musical-siker alap­feltétele. A végóráihoz közelítő Monarchia his­tóriájába ágyazott re­gény, Erzsébet királynő élettörténete attól lesz erős Michael Kunze (Mül­ler Péter Sziámi-fordítot­ta) librettójában, hogy tele van személyes drá­mákkal. És attól, hogy ­az írói érzékenységnek hála - mégsem válik hol­mi melodrámává. Végighúzódik rajta egy igen markáns elidegenítő szál: Lucheni anarchisztikus figurája. Erzsébet gyilkosát narrátor-szerepben alkalmaz­za a szerző. S mivel az egész történet az ő nihiles, cinikus, vagy ironikusan okos néző­pontjából tálalódik, elkerül­hető a lírai jelenetek érzel­gésbe fordulása, a történel­mi apokalipszis fenyegetését képesek jelezni a személyes sorscsapások, idézőjelbe té­tetnek az udvari ceremóniák, otthonossá válnak a színpa­don a szürrealista színezetű, gomolygó álomképek. Pedig könnyen mosolyt is fakaszt­hatnának ezek a szükségkép­pen vázlatos pszichoanaliti­kai „leletek" és akkor lőttek a színpadi hatásnak! Egy szó mint száz: nagy ötlet volt megtenni a gyilkost meséié­nek, s így mintegy bekere­tezni és dramaturgiailag fe­szessé rántani a számtalan apró képből-jelenetből épít­kező sztorit. A másik írói öt­let sem gyengébb: ugyancsak a színpadiasságot szolgálja, mintegy megemeli az egyéb­ként az autentikus részletek­hez ragaszkodó librettót az urak között a legnagyobb úr, a halál megszemélyesítése. Van rá jogcím, hiszen Erzsé­bet verseiben ott a halálvágy. De az éca, amellyel hármó­juk alakját - Erzsébetet, Fe­renc Józsefet és a Halált ­szerelmi háromszögbe köti az író, nem is olyan magától értetődő. „Csak" egyszerű és telitalálatos, mint általában a nagy ötletek. Megérezteti a kor különösségét, amelyről a tabló készült, s elfogadtatja velünk a Halál kiválasztottjá­nak, Erzsébet királynőnek a különlegességét. Lucheni-stí­lusban azt mondhatnánk: ez az écesz olyan nőalakká for­málja Elisabethet, akiről ér­demes musicalt írni. Amelyet aztán egy magyarországi ős­bemutatóra érdemes néhány „magyaros" jelenettel fölfű­szerezni - és eszik, veszik. (Nem ezért nevezzük oszt­rák-magyarnak; hanem mert az tró osztrák szülők - Prá­gában született, Németor­szágban élő - gyermeke, a zeneszerző pedig szabadkai - Hollywoodban élő - ma­gyar.) Lévay Szilveszter zenéje a másik főszereplő. Formáit­ságában, kompozíciós ki­munkáltságában, míves és ötletes hangszerelésében, slágergyanús dalaival egyenrangú a sztorival. Al­kalmazkodó és hatást erősí­tő. Operai szerkezetével, ze­nei idézeteivel, a klasszikus és a modern elemek drama­turgiailag indokolt, de so­sem szájbarágós elkülöníté­sével és vegyítésével impo­náló muzsika ez. Makláry László vezetésével roppant magabiztosan és műfaji hi­vatottsággal reprodukálja a mindössze néhány hangszer­rel kiegészített szegedi szimfonikus zenekar. A koreográfia nem nőtt egyenrangúvá. Vagy tekinte­nünk kell a mostoha időjá­rást? Az elsó két előadás agyonázott színpadán való­ságos istenktsértésnek szá­míthatott minden táncmoz­dulat! Mint maga az egész előadás. A forgószínpad lus­tán mozdult és nyikorgott, mint valami olajozatlan tank, a mikroportok néha ­amikor ők akarták - beadták a kulcsot, a szürreális füst­ködök nem gomolygtak. Mindez megértésre talált a teltházak szívós egyedeiben (a második előadást csak 11 óra körül lehetett kezdeni ­mindenki kivárta!). így is si­ker lett az Elisabeth, s ebben oroszlánrésze volt Kerényi Miklós Gábor rendezőnek. A konstrukció, a térszerve­zés, az arány, a színek, fé­nyek- árnyékok, mozgások, a színpadi összművészeti ha­tások, az operai tablók mes­terének. Elsőosztályú lát­ványkonstruktőri tevékeny­ségét persze Szegő György sokat tudó díszlete nagyban segítette: a forgószínpadot totálisan kihasználó, igen hatásosan világítható, rafi­náltan szerkesztett színpad festői tudott lenni, szolgált intimitást és monumentali­tást egyszerre. Az Elisabeth tipikusan amolyan jelmez­tervezők-álma-darab; Velich Rita korhű, szürrealista és modern lehetett egyszerre. A csodás menyasszonyi ruhában - a második elő­adásban - az illóziókeltő al­katú Janza Kata szép volt, mint Elisabeth a rajongó fes­tők képein. Sáfár Mónika mégis „elisabethesebb". A titka? Talán a profizmus. Vagy a művészet. Vagy mindkettő - ha valakiben olyan elválaszthatatlan, mint benne. Az első előadás sztár­ja mindazonáltal: Mester Ta­más. Viszi a produkciót a Halál. Vonzó, különleges énekesi teljesítmény, egyéni koreográfia, delejes színpadi hatás. Robbanékony, lehen­gerlő, igéző, ellenállhatatlan. A popsztárt pofoncsapta ez a szerep. A másik előadásban Szabó P. Szilveszter is igazán jó, pechjére Mester aligha­nem legyőzhetetlen Halál. Földes Tamás valahogy vér­belibb anarchista és vérfa­gyasztóbban ironikus, míg Forgács Péter erősebben „énekes" Lucheni. Sasvári Sándor perfekt Ferenc József - annak mindegyik életkorá­ban; Lux Ádám ifjú szerel­mesként illúziókeltő. Molnár Piroska Zsófiája nagyhangú, kardos, robusztus. Eluralko­dik a színpadon, nem lehet nem figyelni rá. Kifinomul­tabban intrikust Hámori Ildi­kó főhercegnője. Korrekt mind a négy Rudolf, akár­csak mind a többiek, az ud­var előkelői, vagy a lázadó magyarok. Az Elisabeth sikerszériája folytatódik a szabadtérin. Sulyok Erzsébet • Pécs (MTI) Hat tekercs műbőr rost égett el a Pécsi Bőrgyár Rt. egyik csarnokában hétfőn éj­jel. A hengerekre tekercselt, a cipők és táskák béléseként is felhasználható rostos hul­Sörgyári tüz ladékanyag az üres épület­ben lobbant lángra fél tizen­kettő tájban; a tűz továbbter­jedését a pécsi, komlói és szigetvári tűzoltók az értesí­tés után két órán belül meg­fékezték. A vegyianyag égé­se következtében valószínű­síthető, hogy káros gázok ju­tottak a levegőbe, de hogy milyen összetételű és mek­kora mértékű volt a szennye­zettség, nem tudták megál­lapítani. Személyi sérülés a baleset során nem történt. Magyar gyerekek világtalálkozója • Csáfordjánosfa (MTI) Végetért a magyar gyere­kek Csáfordjánosfán rende­zett millecentenáriumi világ­találkozója; a fiatalok sátrat bontottak, s kedden elcsen­desedett a Répce patak kör­nyéke. A Sopron közeli köz­ség és a Forráshely Alapít­vány támogatása révén ezút­tal negyedik alkalommal töl­töttek itt hosszabb-rövidebb időt az itthon és a világ más tájain élő magyar gyerekek, érkeztek a világtalálkozóra az egész Kárpát-medencé­ből, Nyugat-Európából, az észak-amerikai kontinensről, sőt még Ausztráliából is. Az idén nyáron öt turnusban összesen hatszázan ismer­kedtek a magyarság történe­tével, kultúrájával, s része­sültek a táborozás kínálta örömökben. Az idei progra­mokat a honfoglalás 1100 éves jubileuma jegyében ter­vezték, a millecentenáriumot irodalmi összeállításokkal, történelmi vetélkedőkkel ün­nepelték meg. A Kator család csáfordjá­nosfai kúriáját ajánlotta fel arra a célra, hogy az itthon és az anyaországtól távol élő magyar gyermekek találkoz­hassanak, barátságokat köt­hessenek. A világtalálkozó fóvédnökségét a Belügymi­nisztérium vállalta, a táboro­zás feltételeinek megterem­tését a határőrség, a rendőr­ség és más szponzorok segí­tették. Halálos baleset • Munkatársunktól Bordányból Szegedre tar­tottak a fiatalok kedden haj­nalban: a gépkocsit ittasan vezető 22 éves szegedi férfi Bordány és Kiskundorozsma között egy balívű kanyarban elvesztette uralmát az autó fölött. A fiatalember meg­halt, utasa megsérült - tud­tuk meg a rendőrségi ügye­letről. Megették rekordgulyást Végre nagykanállal eszünk. (Fotó: Tésik Attila) Végy fél mázsa mar­hahúst, kétszáz kiló zöld­séget, 180 kiló krumplit, tiz kiló pirospaprikát, öntsd be egy bográcsba, s gyújt alá! Máris kész a világ legnagyobb gulyá­sa. Ahogy a világrekor­der bográcsosának re­ceptjét Vásárhelyen kita­lálták. A gulyást ennek alapján főzték meg. Úgy kezdődött az egész, mint valami álom. A vásár­helyi Ifjúsági Kamara kiötöl­te, hogy emlékezetessé teszi Szent István napját, ha más­sal nem, de azzal, hogy beír­ja valahogy a rekordok könyvébe Vásárhely nevét. Ha már így volt, akkor vala­mi olyan rekordot szerettek volna felállítani, amit más országban még meg sem próbáltak. így jött az ötlet, hogy készítsék el a világ leg­nagyobb bográcsgulyását. De úgy, mint a szegény em­bernek, nekik sem volt hoz­zá semmijük. Ezért nekilát­tak támogatókat szerezni. A Hódmas vállalta, hogy „összehozza" a 2600 literes bográcsot, s külön szabás­minta alapján sikerült is előbb részekben legyártani­uk, majd összehegeszteniük és a helyére emelniük. Csak­hogy akkor már olyan kifutó is kellett hozzá, amiről a szakácsok és a kukták meg is tudják kavarni az impo­záns mennyiségű gulyást. A tisztiorvosi szolgálat pedig csak úgy adta az áldását a kísérletre, ha ezt a bográcsot be is fedik, nehogy belehull­jék valami nem oda való. A gulyáshoz való is össze­gyűlt, sikerült alágyújtani a bográcsnak, s tegnap dél kö­rül már meg is kóstolhatták a legbátrabbak az ételt. A kö­rülbelül 2300 liternyi, 4000­4500 adag jól fogyott. Aki megkóstolta, biztosan nem maradt éhen. A szervezők a gulyás eladásából származó összeget a kútvölgyi szo­ciális otthonnak ajánlották fel, s most azt várják, hogy tettük belekerüljön a Gui­ness-féle rekordok könyvé­be. Ha minden igaz, a rekor­der bográcsot jövőre orszá­gos turnéra is elviszik. B. K. A. A 12 TÖRPE RACR A részletekről augusztus 22-tol! fül —

Next

/
Thumbnails
Contents