Délmagyarország, 1996. augusztus (86. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-17 / 193. szám

SZOMBAT, 1996. AUG. 17. MILLECENTENÁRIUM 7 A rendszerváltás természete avagy magyar élet az ezredfordulón A Bizáncban megkeresztelkedett erdélyi Gyula Szent István általi leverése és elfogatása sem annyira vallási, mint hatalmi ügy volt. (Miniatúra a Képes Krónikából) Szegfű László: „A vezérek személyes hatalma annyira megnövekedett, hogy nyugodtan kisajátíthatták a nemzetségi vagyont." A magyarok nem tanulnak. Októberben tönkreverik űket, februárban megint ott nyargalásznak az óceán partján, s kapkodják a nyeregbe a szép, fiatal nűket - meg a miegyebet. Bocsánat az anakronisztikus fogalmazásért, de ilyesmit gondoltak eleinkről a művelt Nyugaton anno, a kalandozások, pontosabban - és kevésbé szépen - a rabló portyák idején. Tény, hogy némileg tévedtek, hiszen nem az üldözőbe vett magyarokat vágták le, hanem alattvalóikat, a hátvédül hagyott más nációkat. De vajon valóban nem tanulunk mi magyarok - a saját múltunkból? Magára adó tudóst lehetetlen rávenni, hogy múlt és jelen történései között látszó azonosságokat kimondjon, de a laikus ezt büntetlenül megteheti: a millecentenárium ürügyén a magyarok ezer évvel ezelőtti - az ezredforduló körül bekövetkezett rendszerváltásáról faggattam dr. Szegfű László tanszékvezető főiskolai tanárt. Azzal a neki is bevallott hátsó gondolattal, hátha a régi történet segít megérteni valamit mindabból, ami e mostani ezredforduló táján történik velünk. • Professzor úr egyebek mellett a korabeli magyarok hitvilágának szakértője, Szent Gellért kiváló ismerője; most mégis engedje meg, hogy hitvány anyagiakról kérdezzem: milyen tulajdonviszonyok jellemezték a honfoglalók társadalmát? - A Kárpát-medencébe érkezők körében, a törzsi-nemzetségi szervezetben élő társadalomban látszólag mindenki tulajdonos. Ám egy nemzetségfő gyakorlatilag mindennel rendelkezik, ami a nemzetségé. Ez a rendelkezési jog gyakran többet jelent, mint a tulajdonjog. Például: az állatállomány a nemzetségé, a nemzetségfő mégis szabadon adja-veszi, cseréli, kijelöli az áldozati állatokat. A nemzetségfők mellett a törzsek főnökei, s méginkább a törzsszövetség feje, a fejedelem olyan hatalommal rendelkezik, hogy gyakorlatilag élet-halál ura. 9 A közösségi tulajdon fölötti rendelkezési jog magyarán azt jelenti, hogy ami a tiéd az az enyém is, de ami az enyém, ahhoz semmi közöd? - Ez egy másik korra illő megfogalmazás. Azt mondanám inkább, hogy a közösség, mint egység még leplezi a kialakuló magántulajdont. De a folyamat törvényszerű, a 11. század második felére egyértelműen megjelenik a tulajdon, amelyhez másnak nincs jussa. Ez voltaképpen az államalapítás időszaka. • A tulajdonforma megváltozása és az államalapítás összefüggő, egymást feltételező dolgok? - Nehezeket kérdez. Nem tudjuk pontosan, hogy az ún. törzsi államokban, amelyekről Kristó Gyula professzor írt könyvet, s kimutatta, hogy megvoltak bennük az állam létrejöttének csirái, szóval nem tudjuk, hogy ezekben mennyire rendeződtek már át a tulajdonviszonyok a feudális szisztéma szerint. Az biztos, hogy Ajtonyról a Gellért-legenda azt Írja, hogy óriási nyájai, gulyái, ménesei vannak, sőt lovak sokaságát tartja a háza közelében is. 9 Ugyanez lehetett Taksony, vagy Géza területén. De mitől lettek olyan gazdagok a magyar előkelők a Kártpát-medencében? - Szerintem korábban sem voltak szegények. A honfoglalókat mindenesetre szép termetű, fényes ruházatú, fölékszerezett, kiváló fegyverzettel ellátott népnek liják le a bizánci és az arab források. Mivel kereskedtek, joggal feltételezzük, hogy a fizetőképes keresletet, azaz az előkelőket ismerték, s nem az adózókat, a szolganépet. • Kezdem érteni, miből gazdagodhattak: nomád létükre adózóik is voltak? - Csak nem hiszi el azt a mesét, hogy a nomád magyarok mindenkit kiirtottak, aki az útjukba került? Hogy fölégettek, elpusztítottak mindent, tabula rasat csináltak itt? Hogy egy vegytiszta náció ülte meg a Kártpát-medencét? Már jóval korábban eljutottak a törzsi fejlődésnek arra a szintjére, hogy mint nomád állattartók pontosan tudták: csereértékre, mégpedig mezőgazdasági terményre van szükségük. Az igaz, hogy addig cseréltek, amíg erős volt a másik fél, s amint meggyengült elvették tőle. A szlávokra súlyos terményadókat vetettek ki. A honfoglalók vezetői képesek voltak mérlegelni: akit megölnek, attól csak egyszer tudják elvenni a terményt, akit viszont életben hagynak, az minden évben „tejel". Vágtak tehenet a húsáért, de azért fejtek is! Vagyis nem voltak bolondok a saját adózóikat elpusztítani - legföljebb megfélemlítették. Az sem lényegtelen körülmény, hogy a nemzetállam fogalma az egész középkorban egyszerűen ismeretlen. Maguk a honfoglalók sem voltak egységesek etnikailag és egyáltalán nem törődtek olyasmivel, mi az, hogy tiszta magyar náció, mert halvány fogalmuk sem volt róla. Ugyancsak Kristó professzor feltételezi, hogy a honfoglaláskori magyarság államisága, ha méreteiben nem is, valójában tulajdonképpen ugyanolyan nomád birodalom volt, mint a mongoloké, vagy korábban a türköké, avaroké: a vezető, viszonylag kislétszámú etnikai csoport óriási területek fölött uralkodik. Eszerint a Dontól, Donyectől a Lajtáig, az Adriától a Kárpátok északi gerincéig egy 60-70 ezres magyarság tartotta kézben a népeket - nagyon mobil katonai erővel. • Az ilyen birodalmak élettartama elég rövid volt. - Erről van szó. Vagy áttértek egy másik életmódra, vagy elpusztultak. Kristó szerint 60-70 év ezeknek a birodalmaknak az élettartama. A magyarság - bizonyíthatóan - mindössze rövid három emberöltő alatt áttért a nomád állattartó életmódról a letelepült földműves életmódra, méghozzá úgy, hogy ideológiailag is alkalmassá vált, hogy saját korábbi pogány hitvilágával szemben egy világvallás hordozója legyen. Ezt igen nehéz másként elképzelni, csak úgy, hogy az itt élő nációkat nem irtották ki, hanem fölébük telepedtek. S az avar birodalom szétesése folyamatában földművessé és kereszténnyé vált nációk példája hatott rájuk. Amikor kiszorulnak a nomád termelés lehetőségeiből, a nemzetségfők kisajátítják a nyájaikat, a nemzetségi vagyont, a törzsfők és a fejedelem lefölözik a hadizsákmányt és az adókat, az elszegényedő tömegek kénytelenek a megélhetés után nézni. Azt látják, hogy az itt talált nációk is megélnek valahogy. Letelepedve és földet művelve. • Az elszegényedett tömeg és az extraprofitra szert tett, túlhatalommal rendelkező előkelők tehát szép egyetértésben átsétáltak a feudalizmusba? Miért nem volt ez véres átmenet? - Minden viszonylagos. De tény, hogy gazdasági természetű lázadások nem voltak. Legfeljebb egyének álltak szembe a hatalmasokkal, de akkor azok agyonverették őket. Azt kell mondanom, ez egy elég elkeseredett folyamat lehetett, de éppen azért, mert álcázni tudták a rendelkezési jog és a magánvagyonhoz való jog különbségét, nem volt túl véres a rendszerváltás. Az extra jövedelmek - ne csak az adózó tömegekre gondoljon, hanem a kalandozások rablott kincseire, fegyvereire, foglyaira! - annyira meggazdagították a már korábban is vagyonosakat, hogy nem mert velük senki szembeszállni. Ők legfeljebb egymással marakodtak, vagyonért és hatalomért, lásd - a legendákkal és rockoperákkal ellentétben Koppány és István esetét. 9 Lehet azt mondani, hogy a rendszerváltás törvényszerű volt, de azonnali haszonélvezői a vagyonos előkelők, a korábbi hatalmasok? Akik közel voltak a tűzhöz-kondérhoz. - Egy viszonylag vékony, tehetős réteg az első számú haszonélvező. 9 És külföldi támogatóik? Mondjuk a nekik segítséget nyújtó német lovagok? - Most azt szeretné, ha ismételném a perzsa bölcs szavait? Hogy tudniillik nincs új a Nap alatt? S mondjam azt, hogy egy korabeli vízimalmot eltulajdonítani körülbelül annyit tesz, mint magánosltani egy atomerőművet? S tovább, hogy a levitézlett rendszer előkelőit miként kiáltották ki bűnbaknak, s irtották? Hogy miként váltották le a nemzetségi rokonság elgyengült-elszegényedett tagjait az új arisztokráciával, a hivatalival? 9 Tudom, hogy nem ez a szakmája - mindjárt kérdezek is a szakterületével, a hitvilággal kapcsolatban; de előbb szíveskedjék valamilyen magyarázatot adni arra, hogy miért tűr a tömeg, a rendszerváltás vesztese? - Ez összefügg az ideológiai témákkal is. De nem nehéz elképzelnünk, hogy az emberek teljesen tanácstalanok voltak, elfogadták, ami rájuk méretett. A nép soha nem kel föl - magától. Az egész középkorban nem találunk olyan esetet, hogy összegyűlnének az elégedetlenek forradalmat csinálni. Mindig a hatalmasok hívják össze a tömeget, valamilyen saját céljuk érdekében. Az már elég gyakori, hogy a más célból összehívott tömegben egymásra találnak az elégedetlenek. Vata a hatalomváltáshoz szükséges erőt hívta össze - az lett belőle, ami. Dózsa népe is keresztes hadjáratra gyülekezett - eredetileg. 9 Térjünk vissza a rendszerváltáshoz. A folyamat nyilvánvalóan tudatos és fölülről vezérelt volt, az előkelők érdeke szerint. De vallásváltás nélkül nem ment volna? - A pogány hitvilág nem tételes vallás. A nép persze ragaszkodott hozzá és sok elemét meg is tartotta, sokáig. A tét azonban nem a hit, hanem a hatalom volt. Az erdélyi Gyula, István anyai nagybátyja megkeresztelkedett Bizáncban; nem a hitért verte le István, hanem mert az nem tisztelte ót. Koppány seregében legalább annyi német lovag harcolt, mint Istvánéban; nem a hit, hanem az volt a tét, Szent Koppányunk lesz, vagy Szent Istvánunk? Szent Gellért írt egy 332 oldalas munkát, amelyben iszonyúan szidja az eretnekeket, a zsarnok uralkodót - Aba Sámuelt -, a hivatásuk magaslatán nem álló papokat. A pogány okról egy rossz szava sincs. Jámbor megtérítendőknek tartja őket, a hiedelmeiket babonaságnak, mítoszaikat hősénekeknek, áldozati toraikat - nagy zabálásnak. Egy nem tételes vallást nagyon könnyű leszorítani a senki által komolyan nem vett mesék világába. Mesebeszéd, hogy a pogány „vallást" a kereszténység kiirtotta volna. Amikor Szent Gellért prédikált a pogány magyaroknak, ex ratione, azaz észérvek alapján hirdette nekik az Istent. Csak olyanokat lehet észérvek alapján győzködni, akiknek vannak fogalmaik; a pogánykultusz a végső szakaszában, az Istenkirályságot tételező elképzeléssel - fogalom- és kifejezéskészletét tekintve nagyon közel került a kereszténységhez. A pogány fogalmakat szinte csak „meg kellett keresztelni". Interpretatio Christiana. Mondok egy konkrét példát: van a pogányságnak egy női princípiuma, egy szellem-princípium, az égben lévő hetedik ősnek a felesége. Ambivalens lény: ha megharagítják, bajt hoz, átkoz; ha hízelegnek neki - Szépasszonynak nevezik, mint Szent István anyját a halála után -, akkor csupa jóság. Ezt a nőalakot a kereszténység szinte ketté metéli. Az összes jó tulajdonságából - Szűz Máriához kapcsolva - lesznek a Boldogasszonyok. Egészen a barokk korig hét Boldogasszony-ünnep volt Magyarországon! Az ősi princípium nyilvánvaló kivetülése ez, a segítő, boldogító, örömet okozó, üdvözítő tulajdonságok átmentése. Ugyanakkor az összes rossz tulajdonsága egy babonás lénybe rendeződik, kialakul a Szépasszony fogalomkör. Mindehhez tegyük hozzá, Gellért Deliberatiójából kiderül, hogy rengeteg az álkeresztény: csak a hatalom miatt, meg a hatalomhoz való törleszkedés miatt „keresztények". Valójában nincsenek tisztában, illetve nem is akarnak tisztában lenni a hit dolgaival. Gellért írásából nem az tűnik ki, hogy a rendszerváltásban érdekelt elitnek ideológiai megfontolásai lennének; hanem az óriási vagyoni-hatalmi túlsúlyuk tűnik ki. Mindazonáltal: bárha a rendszerváltásban a hatalmi szempont elsődleges lehetett, az ideológiai váltásra is szükség volt. A pogány világ anyagi minősítését fel kellett váltania a morális minősítésnek: el kellett hitetni, hogy a jámbor, beletörődő élet jutalmaztatik, s nem az számít, elegendót képes-e áldozni a lehetőleg számos fiú utód ahhoz, hogy az égi életnek mind a hét szintjén boldogan, azaz bőségben élhessen az elhunyt ós szelleme míg csak vissza nem tér. 9 Az új ideológia tehát erősen megtámogathatta a vagyonos keveseket. Ha nem lett volna, nyilván kitalálják! - A pogány Istenkirály státusz, a fejedelemé - elég veszélyes lehetett. Ha jött egy csapás, katasztrófa, harctéri vereség, vagyis az ellenség ősei erősebbek voltak, kénytelen volt a pogány feláldozni a saját Istenkirályát akinek az őse a hetedik égben a világ ura, így hitték -, elhárítandó a további csapásokat. A kazárok fejedelmei közül igen kevesen haltak el természetes halállal, miért lett volna másként a magyaroknál? Az életükkel felelősséget vállalni kényszerülő előkelőknek érthetően terhes volt ez a dolog. Jól jött a keresztény hit, mely szerint nem az Isten utóda uralkodik, hanem az Istentől választott utód. Mindjárt más a felelősség! A pogánykori vagyonosabb családoknak megideologizált eltartási kötelezettségük volt: egy-egy hideg tél folyamán szinte kiette őket a rokonság a vagyonból. Egy-két éhhalál, máris jött a Sámán, révült, a szellem közölte általa, hogy áldozat kell! A leölt áldozati állatot felfalfák a nemzetség szegényei. A magántulajdonból azonban már nem kapott senki. Szent László törvényei szerint fölkötötték a vérségi rokont is, ha éhségében a tyúknál nagyobb értéket lopott a szerencsétlen. És felebarátod feleségét, se házát, se mezejét, se másféle jószágát ne kívánjad - parancsolta a vallás. Mármost nemhogy a pogány hit parancsára asszonyt rabló magyarok - utódok kellettek, akik áldoznak az ős szellemének hetedíziglen de senki sem tudja betartani az ilyen parancsokat. Megszegik. Az Istenkirály addigi felelőssége áthárul rájuk, a bűnösökre - a magántulajdon pedig szent és sérthetetlen. Sulyok Erzsébet