Délmagyarország, 1996. július (86. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-27 / 175. szám

.'Viuiuj luuiiviisiírtciis 2 KÜLFÖLD SZOMBAT, 1996. JÚL. 27. kommentár Víz, víz, víz A török börtönök balos és ultrabalos lakói igen jól szervezettek a rácsok mögött is... Mintha pa­rancsszóra tennék, egyszerre fordultak el az ételtől. Milyen következményekkel járhat az éhségsztrájk az egyén számára? Egy „karbantartott" ember általában több hétig is kibírja étel nélkül, de a vízhiányt meg­senyvedi: legfeljebb 10-12 napig lehet kibírni. Erőki­fejtés, hőség, rossz fizikai állapot esetén az éhezésbe jóval rövidebb idő alatt is bele lehet pusztulni. A test leépülését jelentősen felgyorsltja, ha az éhező nem fo­gyaszt ásványi elemeket és vitaminokat tartalmazó fo­lyadékot. Az éhezők - éhségsztrájkotok - eleinte gyor­san fogynak, később azonban a folyamat lelassul. Egyidejűleg kevesebb sót választanak ki és csökkent vízvesztésük is. A szervezet először a májban és az izomzatban elraktározott szénhidrátokat éli fel. A test egy-két nap múlva az ún. éhezési anyagcserére áll át, s fogyasztani kezdi a hosszabb távra elraktározott energiatartalékokat, mindenekelőtt a zsírokat és a vérben lévő fehérjéket. Azután megtámadja s feléli az izomzatot is, ezen belül a létfontosságú szerveket, pél­dául a szívizomzatot. Az éhezési anyagcsere több ká­ros anyagot termel, ezért az éhezőnek sok folyadékot kell fogyasztania, hogy elősegítse ezen anyagok kivá­lasztását. A Z éhségsztrájk politikai haszna csak az újságok, tévéállomások, egyszóval a sajtó megléte óta len­ne mérhető - ha valaki vállalkozott volna minderre. Napjainkban, Törökországban, egy mérsékelt iszlám államban, amikor a kurdok élet-halál harca baloldali köntösbe öltözött, néhány önként feláldozott élet árán némi részsikert talán fel lehet majd mutatni - javul a rácsok mögé került robbantók, hegyi és városi geril­lák ellátmánya és általános helyzete. Ennyi a hozadé­ka néhány életnek. Jellemző, hogy a török éhség­sztrájkolók mellett elsőként a nyugat legbaloldalibb kormánya, az olasz emelt szót. Tette ezt az emberi jo­gok tiszteletbentartásának ürügyén - ami végtelenül általános és tisztességes álláspont. Figyelmeztetésük szerint a történtek - ha nem hoznak sürgős intézkedé­seket - káros hatással lehetnek Törökország nemzet­közi tekintélyére és az Európai Unió tagországaival, így az Olaszországgal fenntartott kapcsolataira. Már­pedig ezeknek a kapcsolatoknak a fejlesztése és erősí­tése közös érdek lenne... Különben „vizet" az olaszok sem küldtek... Bill Clinton és családja „hivatalból" szurkol Az atlantai olimpiai játékok mozgásba hozták a megrögzött kocogó hírnevére sokat adó Clinton elnö­köt is. Mivel újabb elnökiidöszakra pályázik, családjával együtt felkerekedett, s Atlantába tette át a szék­helyét néhány napra. Felvételünk bal felső „sarkában" Clinton elnök nejével, Hiilaryval beszéli meg az eseményeket a lelátón; leányuk, Chelsea zászlóval a kézben „segíti" küzdő honfitársait. (MTI Telefotó) • Éhségsztrájk: a hetedik halott Török bal és ultrabal A Renault segít a Moszkvicson hírek • Moszkva (dpa/MTI) A Moszkvics a Renault francia autógyár segítségé­vel remél kilábalni jelenlegi súlyos helyzetéből. A két vállalat tíz évre szóló tervet dolgozott ki, amely egy új modell, a Moszkvics 2142 gyártását irányozza elő. Eb­ből évente 100 ezer darabot gyártanának. A Moszkvics autógyár jelenleg pénzügyi források után kutat, hogy az 1 milli­árd dolláros, 40 ezer Rena­ult motor vásárlására vonat­kozó szerződést alá lehessen írni. A dpa kormány forrá­sokból úgy értesült, hogy a megállapodást még az év vége előtt alá lehet írni. Az orosz kormány már hozzájá­rult ahhoz, hogy 720 millió dolláros francia hitelt ve­gyenek fel a motorvásárlás finanszírozásához. • Isztambul (MTI) Újabb halálos áldoza­tot követelt a törökor­szági börtönökben folyó éhségsztrájk. A török emberi jogi szövetség szóvivője Isztambulban közölte, hogy további 67 fogoly állapota életve­szélyes. A szóvivő szerint a török hatóságoknak a sztrájk befejezése érde­kében tárgyalniuk kell a rabokkal. Törökországban a balolda­li és ultrabaloldali szerveze­tek 300 bebörtönzött tagja kezdett éhségsztrájkot május­ban az ország több mint 30 börtönében, hogy kiharcolja • Pale (MTI) Radovan Karadzsics és Ratko Mladics, a boszniai szerbek politikai és katonai vezetői nem mennek el Há­gába - jelentette ki Biljana Plavsics, a boszniai szerbek megbízott elnöke a Nasa Borba belgrádi lapnak adott nyilatkozatában. Az interjú­ban Plavsics asszony leszö­a fogva tartás körülményei­nek javítását. Az ankarai egészségügyi minisztérium adatai szerint a tiltakozó ak­cióban összesen 2 ezer 70 fo­goly vesz részt, de közülük csak 314 folytat teljes éh­ségsztrájkot - a többiek kor­látozott ideig és felváltva sztrájkolnak. Az isztambuli rendőrség a hozzátartozóktól lefoglalta egy ankarai börtönben, elő­zőleg meghalt fogoly holttes­tét. A rendőrség biztonsági okokra hivatkozva azt köve­teli Huseyin Demircioglu családjától, hogy a halottat lakóhelyüktől - az isztambuli Gazi negyedtől - távolabb te­messék el. Gazi a baloldaliak gezte: amennyiben a hágai nemzetközi tövényszék igazságos lenne és vádat emelne Izetbegovics és Tudjman ellen, akkor Kara­dzsics és Mladics önszán­tukból jelennének meg a testület előtt. Mivel azonban fellegvára Isztambulban, ahol a tavalyi zavargásokban 17 ember vesztette életét. Sevket Kazan török igaz­ságügyi miniszter ultimátum­ban szólította fel akciójuk be­szüntetésére az éhségsztráj­koló politikai elítélteket. Ka­zan szerint ellenkező esetben „elkerülhetetlen" a biztonsági erők beavatkozása, amely akár 40-50 emberéletet is kö­vetelhet. Kazan ismételten úgy foglalt állást, hogy az éh­ségsztrájkot betiltott szélső­baloldali szervezetek vezetői irányítják, és az akcióban részt vevő foglyokat „beis­merő vallomásuk vagy a val­lomástétel veszélye miatt" választották ki. ez nem történt meg, a kér­dés, hogy odautazzanak, fel sem vetődik - hangoztatta a boszniai szerb vezető. John Kornblum amerikai külügyi államtitkár-helyet­tes hétvégére tervezett belg­rádi tárgyalásai kapcsán A török igazságügyi mi­niszter megerősítette, hogy meghalt az éhségsztrájk hete­dik áldozata is. Az illető a 37 éves Tahsin Yilmaz, a törvé­nyen kívül helyezett Török Forradalmi Kommunista Unió nevű baloldali csoport tagja volt, akit májusban bör­tönöztek be. Yilmaz az isztambuli Bayrampasa börtönben halt meg. Yildirim Aktuna török egészségügyi miniszter bírál­ta. hogy tilos az eszméletüket vesztett éhségsztráj kólók or­vosi ellátása. Aktuna „ember­telennek és semmilyen ideo­lógiával sem igazolhatónak" nevezte a tiltást. Plavsics asszony kijelentet­te, hogy a boszniai szerb köztársaság semmiféle nyo­más előtt nem hajol meg. (Kornblum Milosevics el­nökkel folytatódó tárgyalá­sain azt szeretné elérni, hogy Karadzsics, miután le­mondott összes közéleti tisztségéről, hagyja el paléi főhadiszállását is.) Szaddám szerencséje • Jeruzsálem (MTI) Az izraeli állami televízió csütörtökön azt jelentette, hogy Szaddám Húszéin ira­ki elnök csak hajszállal me­nekült meg a haláltól, ami­kor néhány nappal ezelőtt pokolgép robbant egyik pa­lotájában. Hangoztatták, hogy Húszéin a robbanás előtt öt perccel hagyta el a kérdéses palotát. A merény­let után az iraki hadsereg­ben letartóztatási hullám kezdődött. Mintegy 300 személyt kivégeztek, köztük a hírhedt köztársasági gárda számos tagját - így az izrae­li tévé. „Titkok" • Zágráb (MTI) Eddig 31 holttestet talál­tak a Szrebrenica közelé­ben, Nova Kasabánál feltárt két tömegsírban. 25 halottat hátrakötött kézzel földeltek el. Ez minden kétséget kizá­róan bizonyítja, hogy hadi­foglyokat végeztek ki. A há­gai törvényszék szakértői i> pénteken két újabb tömegsír feltárását kezdték meg eb­ben a körzetben. A munká­latokat hátráltatja egyebek között az is, hogy nem tud­ják hol elhelyezni a holttes­teket. Burundi hoppon marad • Brüsszel (MTI) Az Európai Bizottság fel­függesztette a Burundinak szánt segélyek folyósítását, válaszul az országban vég­rehajtott katonai állam­csínyre. Az Európai Unió egy korábbi megállapodás értelmében 1991-96. között összesen 112 millió ECU (több mint 144 millió dol­lár) folyósítására vállalt kö­telezettséget. Jóváhagyás • Washington (MTI) A washingtoni szenátus a péntekre virradó éjszaka - a külföldi segélyprogramról szóló törvénytervezethez be­terjesztett kiegészítés formá­jában - ugyancsak jóváhagy­ta a NATO kibővítésének előmozdítását célzó, a kép- \ viselőházihoz hasonló javas­latot. Plavsics, a szószóló Kisebbség, modernizáció, túlélés (2.) Az élet mást mond, mint a teória. Az ameri­kai etnikai olvasztóté­gely nem létéről, illetve idevágó eddigi elképze­lések újragondolásának szükségességéről a hat­vanas évek végétől, a hetvenes évtized elejétől jelennek meg dolgoza­tok. Arról, hogy bekö­vetkezett a láthatalan lázadása, az etnikai re­neszánsz. Európának ezen a részén a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójáról valók az első utalások arra vonatkozóan, hogy egyre többen vannak, akik nem vallják magukénak, csendben elutasítják a rend­szert, vagyis a mindenre ké­pesnek posztulált szocializ­mus híjával van igazi éltető erőnek. Többen jelzik, hogy azonosulási energiák leképe­zése és a reformba való be­építése volna szükséges és Ígéretes (Gombár-Lengyel, 1986). Nyugaton egyértel­műbben fogalmaznak. A megbomlott osztályszerke­zet, elmaszatolódott rétegző­désmodell, a központi appa­rátus alkalmatlansága a konf­liktuskezelésre világossá tet­ték, hogy olyan tartalékener­giák, mentalitások, hagyo­mányterületek tárandók fel, amelyeket nem tudott fel­őrölni, szétzilálni a közpon­tosító hatalom. És szerte a világon etnopolitikák szület­tek, népcsoport-eszmék ke­rültek be a társadalmi beszéd folyamába, elkezdődtek az úgynevezett regionális forra­dalmak. Jelentkeztek sosem­volt identitások is. A politika és az elmélet ­bár nem egyszerre - érdeklő­déssel fordult az életvilágot átható szolidaritás és nyitott­ság felé, s az így tételeződő etnicitás - a nemzet kategó­riáján innen és túl - struktu­ráló erőként jelentkezett. Mi­ként A. Gergely András jelzi, a mi és ők közötti különb­ségtétel folytonos minőség­meghatározó késztetés, mely az önismeret energiáit a tár­sadalmi tagoltsággal, feszült­ségekkel állítja szembe. Az identitás motivációs rend­szerré válik. „A szociálpszi­chológia feltérképezte identi­tástudat az egyén társadalmi reprodukciójának, szocializá­ciójának és a társadalmi tota­litás részrendszereinek vala­melyikéhez kapcsolt maga­tartásoknak, szerepeknek át­élt programja." (A. Gergely András: Urbanizált méhkas avagy helyi társadalom, 1993,23) Az életmódot túlélésre ál­lítják be a kulturális hagyo­mány, a mentális örökség, a gondolkodás és a viselkedés momentumaiban jelentkező mérvadó és sajátos tartal­mak. A kiállítás alapja az ér­tékrendszerben megmutatko­zó másság. A kialakuló kon­zisztens helyi közösségek öntudata értékteret különít el, erőviszonyokat strukturál át. A sajátos értéktudat vé­dettséget jelent és nagyobb fokú konfliktustűrést. A Po­lányi JCároly által leírt véde­kező társadalom helyett, ki­terjesztéssel, védekező kö­zösségekről beszélhetünk, olyan kollektivitásokról, amelyek opponálják a hatal­mat, védekezőleg lépnek fel vele szemben. így válik az etnikai identitás jövőképala­kító, strukturáló erővé. Ez volna az általánosító elmélet, lássunk egy példát. Valóban nem tekinthetünk el - például - azoktól a jelzé­sektől és változásoktól, ame­lyek az RMDSZ és az általa képviselt közösség viszonyá­ban mutatkoznak meg. Az egység és összetartozás je­gyében politizáló RMDSZ-t az 1996-os helyhatósági vá­lasztásokon érte az első ko­moly figyelmeztetés a válasz­tók részéről, amikor jelentős számban kerültek a helyi vá­lasztott testületekbe függet­lenek (tömbmagyar vidéke­ken), illetve más pártok listá­in induló magyarok. Az eredmény igazolni látszik azt a diagnózist, amelyet a csík­szeredai KAM-csoport ál­lapít meg friss könyvében (Változásban, 1995), misze­rint a nem megfelelő legiti­mitású (illegitim) RMDSZ­elit képtelen az igazi társa­dalomépítésre, restaurációs modelleket alkalmaz, rét­egérdekeket képvisel, követ­kezésképpen eltávolodik mindenek előtt a rétegérde­keket megjelenítő elittől. A szakmai és regionális réteg úgy dönt - a KAM szerint -, hogy megkerülik a saját tár­sadalomban való felemelke­dés nehézségeit, és mind erő­sebben igazodnak a többségi, román társadalomhoz. Az RMDSZ és bármely hasonló, globális képviselet­re vállalkozó szerveződés térvesztése az átmeneti kor­ban a napi politika velejáró­ja. Ez megközelíthető több fogalompár által jelzett két­pólusú mezőben - identitás­építők-kompromisszumkere­sők, növekvő távolság elit és képviseletek között, önér­dekféltő RMDSZ-elit-közös­ségféltő függetlenek -, de amennyiben elfogadjuk a KAM által használt fogalmi keretet és társadalomként „működőnek" tekintjük azt, amit romániai magyar nem­zeti közösségként kíván ér­telmezni az RMDSZ, vállal­juk A után a B kimondását is: egy társadalom nem kép­viselhető egyetlen globális, érdekvédelminek posztulált struktúra által. A román társadalom moz­gásainak megfelelően a ma­gyarság köreiben is elinduló érdektagolódások olyan ­szakmai-technokrata, köz­igazgatási, vállalkozói, regio­nális - érdekeket megjelenítő eliteket léptetnek színre, amelyek már nem illeszthető­ek a globális RMDSZ politi­kai képletébe. A romániai magyar társadalmon belüli érdekmegjelenítés során ter­mészetszerűen kerülnek szembe a politikum és a poli­tikai struktúrák magyar sze­replőjével, az RMDSZ-szel. Nem az identitásteremtés szimbolikus eszközeivel élő RMDSZ-szel van tehát gond, legalábbis ebben a vonatko­zásban, hanem a szervezet centrális eszméje, a minden­re kiterjesztés és a nemzeti közösség társadalomként va­ló működése okozza a struk­turális egymásnak feszülést. Egy társadalom, belső tagolt­ságában, érdek- és érték-plu­ralizmusában nem képvisel­hető párhuzamosan és egy­formán hitelesen befelé, ön­nön közössége felé és kifelé, a többségi politika aktorai felé is. Bodó Barna (Az előadás elhangzott az „Értelmiség '96" nyári egyetemen. Az szerző az RMDSZ alelnöke.)

Next

/
Thumbnails
Contents