Délmagyarország, 1996. július (86. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-20 / 169. szám

II STEFÁNIA áüdtt SZOMBAT, 1996. JÚL. 20. Póda Jenő: Az apparátust vezető politikust „lezabálja a maga képére formálja a hivatal ## Már hat esztendeje, hogy nélkülözzük Szege­den a kormányzati segít­séget! A város nem fejlő­dik - panaszolja a pol­gár. A felelősök, a helyi vezető elit tagjai pedig egymásra mutogatnak. Az önkormányzati tiszt­ségviselő a honatyát, az országgyűlési képviselő az elitet és a hivatalnokot hibáztatja. Ezért aztán hiá­ba adott a „keret", nem áll össze a Szegedet nye­rő helyzetbe hozó „csa­pat". Ki lehet a „szövet­ségi kapitány"? Erről is beszélgettünk Páda Jenő­vel, az informatikai vál­lalkozóból és az Ellenzéki Kerekasztal egykori helyi elnökéből a Magyar De­mokrata Fórum ország­gyűlési képviselőjévé lett politikussal, a Parlament honvédelmi bizottságá­nak tagjával, aki melles­leg a megyei önkormány­zat képviselője is. • Egy friss ismerőse szá­mára hogyan vall őn Sze­gedről? - Szeged: a kedvencem! Azért fontos ezt kimondani, mert nem szegedi vagyok. Mondták már nekem, hogy: „Gyütt-mönt maga. Képviselő Úr!" Ez azért hangozhatott el, mert utaltam rá, ezért tudhat­ják: egy Baja melletti község­ből, Csávolyról kerültem Sze­gedre, az egyetemre. Már 17 éve élek itt. Vagyis közeledik az a forduló, amikor kimond­hatom: életem javát Szegeden töltöm. 0 Föltételezem: kormány­párti képviselőként lett volna lehetősége a fővá­rosba kerülni. - Valóban (gy van, de én ragaszkodom Szegedhez. 0 Miért? Mi jut eszébe, ha Szegedre gondol? - Egy harmonikus, a leg­jobb értelemben vett vidéki várost jelenti Szeged. Ezt a belvárosi nyugalmat máshol nem találtam! Ehhez képest Budapest például „gyorsított felvétel". Szeged azt a miliőt jelenti, ahol otthon vagyok! Ebben a léptékben érzem jól magam, mert áttekinthető, emberi, bensőséges, miköz­ben elég nagy is. 0 Amikor megalakították a Körgát Klubot, az első szegedi ellenzéki csoporto­sulást, vagy amikor az or­szág elsőként létrehozott Ellenzéki Kerekasztalának elnökeként tárgyalt, gon­dolt-e arra, hogy mindezt azért teszi, hogy változtas­son Szegeden? - Megfordult a fejemben. Bár (gy, utólag visszatekintve a 6-7 évvel ezelőtti tevékeny­ségünkre, bizony naivitás, esetlegesség, sutaság is felfe­dezhető ezekben a fellépések­ben és a képviselt gondolat­körben is. Végül abba az irányba indultak el a folya­matok, ahogy azt megfogal­maztuk. A legfontosabb célki­tűzés az volt, -hogy valami ci­vil erő kapjon életre a város­ban az akkori egypólusú poli­tikával szemben. • Vállalkozóból lett politi­kus. Ezért kérdezem: egy városban a pozitív irányú változásokat a politika, a gazdaság vagy milyen erő tudja előidézni? - Egy város arculatát két, jelentős érdekcsoport jeleníti „Csak katalizátor a politika. Egy város életének főszereplói: a gazdasági elit és az értelmiség." (Fotó: Miskolczi Róbert) meg. Az egyik a műszaki és gazdasági elit, a másik a (hu­mán) értelmiség. A politika csak katalizátor szerepet tölt­hetne be. A politika vagy a politikus hibázik, illetve je­lentősen túlértékeli magát, ha azt hiszi: irányltja vagy alap­vetően befolyásolhatja egy város életét. Egy város igé­nyein és lehetőségein belül kell a politikának egy olyan helyzetet teremteni, amivel az érdekek és értékek a lehető legjobban jelenfthetők meg, illetve a béke és a folyamatos fejlődés megteremthető. 0 E kijelentéshez hogyan viszonyulnak az utóbbi 6-7 év történései? - A politika, s ebben nincs különbség 1990-94 és 1996 között, jelentősen elszakad ezektói az előbb említett súly­pontoktól. Az ok nem csupán a politikusokban keresendő. A városi elit is tartózkodik azok­tól a véleménynyilvánítási és befolyásolási lehetőségektől, amelyek rendkívül fontos tá­maszai, forrásai lennének a politikusok tevékenységének. • Egyetért a megállapí­tással: Szegeden más a „leosztás", mint az orszá­gos politikában? - Ez nem szembehelyezke­dés! Inkább azt mondanám: a Szegeden történő dolgok megelőzik az országos esemé­nyeket! Amik Szegeden tör­téntek - mondjuk '87-tól -, azok később bekövetkeztek az országban is. Itt alakult az el­ső Ellenzéki Kerekasztal, de a reformköri mozgalom is, s itt kezdődtek a tárgyalások a re­formkommunisták és az ellen­zék között. A rendszerváltás politikai bölcsője: Szeged. Ami gyors szembenálláshoz vezetett a kormány, az Or­szággyűlés többsége és a vá­ros vezetése között. Ez akkor unikum volt, ma általános. S lehet, hogy ami ma történik Szegeden, az egy-két-három év múlva országos jelenség lesz. Tehát itt előbb történnek meg dolgok, mint az ország­ban. Hogy ennek mi az oka? Nem tudom! 0 Mtg Budapest és a Du­nántúl látványosan fejlő­dik, Szegeden nem törté­nik semmi? - Itt nincs fejlődés. Csak stagnálás. Ez az állapot a vá­ros közvetlen környezetéhez képest talán jónak mondható, mivel az Alföldön, de különö­sen a Tiszántúlon óriási visszaesés tapasztalható. A fejlődés lehetőségeit mérle­gelve most közbülső helyet foglal el a város, amit joggal tartunk méltatlannak - akár a gazdasági lehetőségeink, akár az értelmiség teljesítménye alapján. Ebbe belenyugodni nem szabad! 0 Miért fejlődik a dunán­túli település, miért stag­nál vagy zuhan az alföldi? - Mert ott az öteletek nem csak formailag és politikailag kidolgozottak és képviselhe­tők, hanem a gazdasági hátte­rük is tökéletesen megteremt­hető. A polgárosodás dunán­túli és a szegedi szintje között nincs különbség. Ellenben a délszláv háború negatív hatá­sa még érvényesül: a nyugati tőke megállt a Duna vonalá­nál. Márpedig a nyugati tőké­nek - bár nagyon sok átkos vonásáról hidunk - nagy a hú­zó hatása. Az utóbbi fél évben tapasztaljuk, hogy Szegeden is megjelentek a multinacionális cégek. Probléma, hogy a hazai tőkének, mely városunkban jelentősnek mondható, nincs harmonikus viszonya a politi­kai elittel, melynek feladata lenne, hogy megteremtse a kapcsolatot a központi erőfor­rásokkal. 0 Ha befektetőt csábíthat­na a régióba, hogyan „ad­ná el" Szegedet? - Azt ismételném el, amit már sokszor és sokaknak mondtam. Szeged az a gazda­sági és kulturális centrum, amely átjárás Jugoszlávia, il­letve a Balkán irányába. E szerep felvállalásához itt két dolgot kell minél előbb meg­csinálni: meg kell őrizni azt a kulturális identitásunkat és teljesítőképességünket, amely jellemzi a várost, illetve gaz­dasági területen olyan logisz­tikai és pénzügyi központtá kell válnia Szegednek, amely ezt a vezető szerepet fenn is tartja. 0 A pénzügyi központ sze­repkörre felkészült a vá­ros, hiszen Szegeden min­den kereskedelmi bank megjelent. De mit jelent az, hogy logisztikai köz­pont? - Egy nagybani zöldség­gyümölcs piacot és árutőzs­dét, illetve ipari-kereskedel­mi központot: egy nagyon in­telligens „raktárt" jelent. Ahol az intelligenciát olyan informatikai rendszer bizto­sítja, amellyel az áruforga­lom profi módon, kicsi költ­ségekkel megvalósítható, minden irányba. Ehhez a vá­rosi és a megyei önkormány­zat, továbbá a kamarák és a vállalkozók összefogása szükséges. Ezen áll vagy bu­kik Szeged jövője! A logisz­tikai központ megvalósításá­ra maximum még egy eszten­dő áll rendelkezésre! 0 Látja-e a város vezetése, hogy mi a „fő csapási­rány", vagy inkább elve­szik a részletekben? - Az önkormányzati képvi­selők többségét csip-csup ügyek kötik le, a vezetők egy része is elveszik a részletkér­désekben. Ráadásul - ezt ki kell mondanom - „kishitűsé­get" tapasztalok. Ez azért veszélyes, mert nem marad energia a legfontosabb kérdé­sek megoldására. Márpedig ha ezekben nincs előrelépés, akkor baj lesz, mert a ver­senytársadalmakra az jellem­ző, hogy nincs stagnálás: egy közösség, illetve egy egyén vagy emelkedik vagy süllyed! 0 Más alföldi városok je­lenthetnek-e Szeged szá­mára mintát? - Igazi mintakép nincs. Lá­tok olyan városokat, melyek bizonyos kérdések megoldá­sában ügyesebbek, jobban lobbyznak. Például Békéscsa­ba az 1992-94-es szakaszban eredményesebb, Kecskemét a mai napig ügyesebb, mint Szeged, Debrecen közelmúlt­jának történelmében pedig egyes „felvillanások" érde­melnek figyelmet. 0 Ha minta nincs, akkor milyen az országgyűlési képviselő ideálképe arról, hogyan lehetséges Szege­det fejlődési pályára kor­mányozni? - Minden probléma meg­oldásának két oldala van: az egyik személyi, a másik szer­vezeti. A szervezeti oldal, vagyis az infrastruktúra és a politikai szándék adott. Ám ahhoz, hogy egy város felfelé íveljen, kell egy „csapat", amelynek ismert az elképze­lése és adott az aurája. Most, a XX. század végén, illetve a XXI. század Európájában a kapcsolati tőke, a személyes információs rendszer hatá­rozza meg egy város, ponto­sabban egy régió vezetésének sikerét vagy sikertelenségét. Ebből a szempontból látvá­nyos mondjuk Strasbourg és Ulm példája. Nos, Szegeden is vannak tehetséges embe­rek, de összességében nincs meg az az átütő erő, amire szükség lenne. Hogy mást ne említsek: kapásból föl tudnék sorolni ötven embert, akik­nek ott lenne a helye a várost érintő kérdések fölvetésekor, illetve a megoldás kidolgozá­sakor. Nincsenek bevonva, igaz, ők maguk sem keresik a helyüket. A politikai és a tár­sadalmi elit között tudunk át­fedésekről, de nincs olyan át­járás és kommunikáció, melynek eredője mutatná az irányt, merre van előre. 0 Mi az országgyűlési képviselő szerepköre? - ő lenne az a „csapatjáté­kos", aki a városvezető elit és a szegedi értelmiség által meghatározott játéktérben a „futár", aki a két csoporttal együtt képviseli és megjeleníti a település problémáit, majd együtt, jó értelemben lobbyz­va keresik a megoldásokat. Ez a „csapatjáték" nem teremt­hető meg „paranccsal" és „eszemesszel"! Ez az erőtér vagy összeáll vagy nem! 0 Szegeden valahogy nem alakul ki ez az erőtér. Mi­ért? - Sajnos nem tudom! Ta­lán azért, mert a fától nem lát­ni az erdőt. Sem a politiku­sok, sem a városi elit nem áll a helyzet magaslatán. 0 Mi a különbség a kor­mánypárti és az ellenzéki honatya lehetőségei kö­zött? - Óriási a különbség! A kormánypárti képviselők bi­zalmi alapon fordulhatnak sok kérdésben a minisztériu­mok tisztségviselőihez. Az ellenzéki képviselőnek nincs ilyen lehetősége. Ennek el­lenére a szerepek elosztha­tók lennének. A kormány­párti képviselők feladata, hogy a kijárásos technikát is használva, a körön belülről indulva kijárjanak, exponál­janak ügyeket. Az ellenzéki képviselőké pedig az, hogy a nyilvánosságon keresztül próbáljanak nyomást gyako­rolni a döntéshozókra. Egyébként az a tapasztala­tom, hogy a politikusok mozgástere sokkal kisebb, mint azt az átlagpolgár hiszi! Hihetetlenül nagy az appará­tusok önjáró képessége. Az elmúlt évtizedek öröksége, hogy a politikusok sok min­denről nem is szereznek tu­domást. Mert ezek az appa­rátusok önjáró módon, a po­litikusokat kihagyva intézik a dolgokat. S képesek arra, hogy az élükön álló politi­kust, legyen az miniszter, ál­lamtitkár vagy polgármester, néhány hónap alatt „lezabál­ják", azaz a saját képükre formálják. Egyrészt azért, mert nagyon erősek ezek az apparátusok, hiszen a késő kádárizmus idején élesítget­ték a karmaikat, másrészt a politikai elit jó részének nincs meg az az előképzett­sége, amivel ezt kezelni tud­ná. 0 Szeged, mondhatni, jól helyezkedett, hiszen a rend­szerváltozás óta egyéni vá­lasztókerületi országgyűlési képviselőknek mindig is a kormánypárt jeles politikusa­it választotta. Ám ezt az „előnyt" nem sikerült konk­rétumukra váltani Miért? - Ezt az ellentmondást magyarázza, hogy az előző választási ciklusban ellenté­tes volt az országgyűlési kép­viselők és az önkormányzatot vezető többség orientációja, diszharmónia jellemezte a kapcsolatot. Ez oda-vissza problémaként jelentkezett! Attól kezdve, hogy a képvi­selőknek nem volt a városhá­zán irodájuk, egészen odáig, hogy a kormányzat sem ide nyomta a fejlesztési lehetősé­geket. E formális ellentét megszűnt, s két év eltelt, mégsem vált konkrét ered­ménnyé az „összhang". Nagy kérdés, hogy ennek mi az oka! Talán az, hogy a város vezetése megosztott. Vagy az, hogy szakmailag itt nin­csenek rendben a dolgok. Vagy az, hogy objektív okok miatt létezik a kormányzat és az önkormányzatok között az ellentét, vagyis teljesen mindegy, milyen pártállású honatya érvel, a kormányhi­vatal tiszségviselője „nem adja" a Zsótér-házat, a repü­lőteret. Óriási a Budapest-vi­dék ellentét. 0 Szeged és közvetlen kör­nyezetének viszonya sem harmonikus. Az előző cik­lusban egymásra acsarko­dott a város és a megye. Ön megyei önkormányzati képviselő is. Milyen most a térségi kapcsolat? - Formailag rendezett. A változás tartalma viszont nemigen ragadható meg. Egyébként pedig nem a politi­ka, s főleg nem egy struktúra fogja megoldani azt a problé­mát, hogy egy város és egy megye együtt, egy régióban fejlődik-e avagy nem. Ez gaz­dasági kérdés! S mivel a ma­gántulajdon aránya nő, fontos kérdés: a gazdaság szereplője talál-e közös nyelvet és terü­letet a politikával. 0 Milyen prioritások alapján kéne dolgozniuk a politikusoknak ? - Hogy helyben egyetértés legyen a fő kérdésekben, le­gyen néhány téma, melyet a mindenkori kormánypárti és a mindenkori ellenzéki kép­viselők együtt próbálnak ke­zelni. Tehát kemény ellenzé­ki politikusként is itthon, Szegeden a város érdekeit képviselem, s nem keresem a belső megosztottságot, a po­litikai vitát, hanem azt né­zem: hol lehetne valami ered­ményt elérni. Például az au­tópálya-rendszert nem fogom azért fúrni, mert az a vélemé­nyem, rossz a szerződés. A prioritások közé tartozik: a civil szféra megtalálása, tá­mogatása. 0 Képviselőként milyen „eredményekről" számol­hat be a választóknak, il­letve azoknak, akik egyre hangosabban mondogat­ják: a honatyák semmit sem tesznek városukért? -Én „csapatjátékos" va­gyok! A régió és a város ér­dekeinek képviselete során a „csapat" persze nem pártcsa­patot jelent! Egykori kosár­labdásként mondom: a csa­patjátékot gyorsan, szelleme­sen és virtuóz módon kell ját­szani. Ha ehhez van partner, az eredmény is megszületik. Ha hozzám is eljut, mit sze­retne a város vezetése, akkor én is lépek. De látni kell: a kormánypárti képviselők, il­letve az ezen belüli lobbyk döntik el a kérdéseket! 0 Tehát létezik a „csa­pat", azaz a Szeged-lobby? - „Csapat" nincs. Csak „keretről" beszélhetünk. S „szövetségi kapitány" sincs. Ez a koordináló személy nem föltétlenül a polgármester, ha­nem egy elismert, a pártokon kívül álló személy vagy egy csoport és kör is lehet. De a polgármester is lehetne. 0 De mi az, amit el akart érni, s mi az, amit sikerült is? - Nem lenne szerencsés, ha én sorolnám föl az „ered­ményeimet"! Szegeden elég széles és sokszínű a nyilvá­nosság, ezért nagyon jól meg­figyelhető egy politikus, s hogy a történtekből kinek mekkora az erénye és felelős­sége. A választók szavazata­ikkal fognak válaszolni a kér­désre! Újszászi Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents