Délmagyarország, 1996. július (86. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-13 / 163. szám

10 SPORT = Bajnokság Baján motorcsónak • Munkatársunktól A hét végén újabb viadal vár, a Tisza-parti teamre. Július 13-14-én Baján rende­zik a gyorsasági ob zárófor­dulóját és az 0-350-es Euró­pa-bajnokságot, melyen Bédy Tünde képviseli a sze­gedi színeket. A kontinens­bajnoki program ma 13.30­kor, vasárnap pedig 10 óra­kor kezdődik. Az országos bajnokságon a következők képviselik a Szegedi AMSE­t: Bédy Tünde (0-350), Ker­tes Krisztián (0-500, 0-700, ez utóbbi még kérdéses), ifj. Gyetvai Antal (S-550), Gyet­vai Antal, Nagy István (S­750), Bodrogvölgyi Richárd, Volf János (S-85Ó), Pozsgay Máriusz (OSY-400). Miriuta vágya • Budapest (MTI) A közelmúltban az FTC labdarúgócsapatához igazolt Vasile Miriuta - a hírek sze­rint - szívesen játszana a magyar válogatottban. En­nek csupán egy feltétele van: a román játékosnak meg kell kapnia a magyar állampol­gárságot - és persze élveznie kell a mindenkori szövetségi kapitány bizalmát... Zlatarov ezüstérmes tonisz • Munkatársunktól A Szegedi Városi Tenisz­klub versenyzői a közelmúlt­ban több országos versenyen vettek részt. A szegedi fiata­lok igencsak kitettek magu­kért, hiszen mindenhonnan dobogós helyezésekkel tértek haza. Zlatarov Eszter a Buda­pesten rendezett országos bajnokságon (18 évesek) re­mekelt, másodikként végzett, míg Azucki Attila (18) a leg­jobb nyolc közé jutott, ahol a későbbi bajnoktól kapott ki. A Balatonbogláron lezaj­lott vidéki korcsoportos baj­nokságon is jól szerepeltek a szegediek, a 18 éves lány­csapat (Hódi A.. Pádár P., Kalmár D.. Lehóczki Á.) har­madik lett. Ugyancsak ebben a korcsoportban a fiúcsapat (Azucki A., Horváth Á., Mé­száros E., Tamás Z.) második volt. bejutott az országos baj­nokság döntőjébe. Egyéniben Azucki a harmadik helyen végzett. Egerben ugyancsak kor­csoportos verseny volt, ahol a 10 éves A. Dunya a 12 éve­sek között az első, a 14 éve­seknél a második helyet sze­rezte meg, míg Horváth N. (12) bronzérmet vehetett át. Kiskunfélegyházán A. Du­nya első (10) és harmadik (12) volt, míg Degovics Dö­niz (10) szintén a harmadik helyen végzett. A 12 évesek­nél Imre Zalán és Hajdú Mi­hály bronzérmet nyert. • A Szegedi Városi Tenisz­klub július 22-től tanfolya­mot indít a Kisstadionban gyermekeknek és felnőttek­nek kezdő, valamint haladó szinten. Jelentkezni 19-ig le­het (akkor lesz a megbeszé­lés), az érdeklődők bővebb felvilágosítást a 401-913-as telefonon kaphatnak. Kétkeréken Atlantába Az atlantai vándorok: Bozsó István és Szabad István. (Fotó: Karnok Csaba) Bozsó István mozgás­sérült sportoló, társával, Szabad Istvánnal nagy fába vágja a fejszéjét, pontosabban a biciklijét. Július 14-én repülővel indulnak Budapestről, majd július 17-én New Yorkban megnyergelik a drótszamarat és 2370 kilométer letekerése után érkeznek meg At­lantába, a paralympiá­ra. Várhatóan augusztus 26-án érnek haza a sze­gedi bringások. A címszavak után kicsit részletesebben. Bozsó Ist­vánról tudni kell, hogy 16 évvel ezelőtt, 20 esztendős korában egy daganatos meg­betegedés miatt levágták ­orvosi műszóval: amputálták - a bal kezét. Nehéz éveket élt át, a sport kapcsolódást jelentett a világhoz: kispá­lyás foci, atlétika, amatőr te­niszbajnokság, amit egy kéz­zel nyert meg. Mindig csi­nált valamit. Négy évvel ez­előtt egy kisebb csapattal már megjárta Barcelonát. Mostani útjukkal a dagana­tos megbetegedésben szen­vedő emberek erőfeszítéseit és kitartását propagálják, példázzák. Társa, Szabad István egyébként nem moz­gássérült. Az útra visznek magukkal egy kis könyvecs­két, melyben ismert emberek (Czeizel Endre, Gyulay End­re szeged-csanádi megyés püspök és Gregor József) jó­kívánságai is olvashatók, de akad hely naplónak, az út történéseinek feljegyzésére. A könyvecske angol és ma­gyar nyelvű. New Yorkban az Achilles Track Club fo­gadja őket, majd jöhet a ke­rekezés tíz államon keresz­tül, Philadelphia Baltimore, Washington, Raleigh, Char­lotte, Jacksonville (Florida állam, a túra legdélibb pont­ja) érintésével a Coca-Cola fővárosba, ahova augusztus 12-én érkeznek. Hogy ott mit csinálnak: szurkolnak a paralympián szereplő ma­gyar sportolóknak. Bozsó István január óta szervezi a vállalkozást, mely rengeteg utánajárást igé­nyelt, s kitartásának köszön­hetően a következőket sorol­hatja a támogatók közé: Achilles Track Club New York, Soros Alapítvány, Dé­mász Rt., United Way Dél­magyarország Szeged, Rt. Trading, Morton's Utazási Iroda, 3i Kft., Higins Kft., Redenczky Bt., Tirex Bt., Czimbalmos Zsolt műsze­rész, Pick Rt. Szeged, McDo­nald's, Atlasz biztosító. Magáról az útról a követ­kezőképpen vall a fiatalem­ber: - Szerettem volna ver­senyzőként kijutni Atlantá­ba. Nem sikerült. Nagyon magasak voltak a követel­mények, csak azt viszik, aki a szakvezetés szerint dobo­góesélyes. Nem azért pattanok ke­rékpárra, mert sportolóként nem jutottam ki az olimpiá­ra, jártam már Barcelonában, s ha nem lennék mozgássé­rült akkor a nagy ötkarikás játékokra mentem volna, mint Cseuz László. Nem akarok senkinek, semmit bi­zonyítani, már 36 éves va­gyok megbékéltem a sor­sommal és már tudom mire vagyok képes. Atlantában nem lesz nagy fogadás, nem kell, hogy fehér lovon vo­nultassanak be a városba, nem ezért csinálom. Azért vállalkoztam erre a „kaland­ra", mert azok közé a srácok közé tartozom, akik a pá­lyán, a medencében Magyar­országért küzdenek, megér­demlik, hogy szurkoljak, szurkoljunk értük. Azt hiszem, Gregor Jó­zsef könyvükbe írt mondatá­val búcsúzhatunk a legmél­tóbban a Bozsó-Szabad duó­tól: „Nagyon jó utat és sike­res visszatérést kívánok! Szeretettel Gregor József'. És Szeged is... Imre Péter Három és még fél... A hadarás bemutatkozásból egy szót sem értek, a fölháborodás zuhatagából viszont már kihallom a pontos számot. Három és fél millió - kiabálja a tele­fonba az összeget ismeretlen ismerősöm, ki szinte kérdőre von: ebben a szegény országban miből futja. Mármint arra, hogy egy olimpiai aranyéremért 3,5 millió forintot adjanak át a bajnoknak? Bevallom, nem akartam hinni a fülemnek. Ugyan­is, mikor először röppentették világgá a hírt, miszerint az atlantai olimpián gold medált kiérdemlő magyar versenyzőnek a fent többször is említett három és fél millió jut, magamban épp azt motyogtam: no, ezt bizo­nyára nem irigyli el senki. Hiszen a sport világából keveset ismerők is sejtik, mekkora munka, négy év hány órányi gyűrődése áll egy élsportoló mögött, ami­korra kvalifikáltatni tudja magcit az ötkarikás játékok­ra. Azt is tudják még a laikusok is, hogy a modern sportban szinte esélye sincs annak olimpiai aranyra, aki nem kicsiny gyerekkorától emelgeti a mázsákat, vagy futja, ússza a kilométereket. S persze azt is nyil­vánvaló tényként kell elfogadni, hogy napjainkban közel kétszáz ország legjobbjainál kell még jobbnak lenni ahhoz, hogy tiszteletére eljátsszák a nemzeti himnuszt. Ehhez passzítani a három és fél milliót? Netán még el is irigyelni attól a sportolótól, aki harmincéves ko­rára jó eséllyel pályázik izületeinek ezernyi bajára, s negyven után esetleg már többet jár orvoshoz, mint egy rokkantnyugdíjas? Furcsa egy logika, nem mon­dom. Különösen, ha hozzáteszem, hogy a teljesítményt mind jobban megbecsülő világban a mesés gazdagság­ban aligha fürdő oroszok is 50 ezer dollárt szánnak egy aranyérmesnek. Vagy figyelembe veszek még két tényt. Az egyik: tíznél több olimpiai bajnokra sajna aligha számíthatunk, tehát legfeljebb harmincöt milli­ót kell kiosztani. A másik: ebből 10 milliót gondos ál­lamunk adóként máris visszarendel a kincstárnak, csak hogy még jobb legyen a bajnokok hangulata. S persze előhozakodhatom egy harmadik összeggel is: a hírek szerint mostanság elég kevés olyan, válogatottba pályázó, NB l-es labdarúgó van, aki egyéves szerző­dést szentesítő aláíráséri ne kérne többet, mini egy olimpiai arany ára. Mindösszesen pedig talán csak annyit: egy olimpia aranyra személyenként még 40 fillért sem adakozunk magyar polgárként. S ezt talán még mi is elviseljük... Bátyi Zoltán labdarúgás Bütyök sporttábor • Munkatársunktól A Mórahalom SE, a vá­rosi képviselőtestület sport­albizottsága és a Csongrádi Építők SSE július 22-től au­gusztus 17-ig nyári sporttá­bort szervez, melyen hatna­pos turnusokban vehetnek részt a fiatalok. A focit szerető, a sportág iránt tehetséget érző, 1981. január 1-je után született gyerekek jelentkezését vár­ják, akiknek szakemberek irányításával tartanak fog­lalkozásokat. Bővebb felvilágosítást a 62/381-24l-es telefononszá­mon, Gyuris Pétertől kap­hatnak az érdeklődők. Je­lentkezni is ezen a számon lehet. SZIIE-diadal • Munkatársunktól A napokban 8 egyesület 220 sportolójának részvéte­lével nemzetközi úszóver­senyt rendeztek Mórahal­mon. Az egyesületi verseny végeredménye: 1. SZUE 109 pont, 2. Vojvodina 70, 3. Makói SVSE 55. Egyéni­ben Risztov Éva (Hód Úszó SE) négy, és Molnár Ákos (SZUE) három győzelem­mel volt a legeredménye­sebb. A verseny támogatói vol­tak: Kószó Mária műszaki­cikk-kereskedő, Bagi Gyula Rozsmalom Kft., Varga Pékség, Bácska MMBT, Gémes János cukrászmes­ter. Zsombóiak vendégszeretete A zsombóiak, amikor építeni kezdték a háttérben látható új öltözőt, nem gondoltak arra, hogy nem­zetközi női mérkőzéssel avatják majd fel az új léte­sítményt. (Fotó: Gyenes Kálmán) A zsombóiak vendégsze­retetét élvezték tegnap dél­után a megyénkben tartózko­dó martinique-i női focicsa­pat tagjai. Megérkezésükkor Faragó Vilmos polgármester és Pusztai Dénes, a Zsombói SE elnöke fogadta és köszön­tötte a kedves vendégeket. Az ismerkedés után a Juhász Antal vezette Fenyves Sör­házban uzsonáztak, majd a mérkőzés után ugyancsak itt közös vacsorán vettek részt a szegedi lányokkal, akik ezen a délutánon ellenfeleik vol­tak. A mérkőzésre a felújított helyi labdarúgó-pályán került sor, amelynek új öltözőjét és klubházát, valamint lelátóját ezúttal avatták fel ünnepélye­sen. A találkozó kezdőrúgá­sát Faragó Vilmos polgár­mester végezte el, s a szép­számú közönség előtt a két csapat nagy csatát vívott egy­mással. A nézők élvezték a községükben első ízben meg­rendezett női focimeccs szép akcióit, a vendégek kombina­tív játékát, a szegedi junior csapat küzdeniakarását. Vé­gül a találkozót a martinique­i csapat nyerte 1-0 arányban, de a gól mellett a vendégek még négyszer a kapufát talál­ták el. A mérkőzés után a marti­nique-i vezetők hangsúlyoz­ták és megköszönték a szí­vélyes vendéglátást, amely az Akasztón, a Stadler stadion­ban tapasztalttal vetélkedett. Ma délután, Szegeden nagyszabású gálaműsor kere­tében mutatkoznak be karib­tengeri vendégeink. Ellenfe­lük a Szegedi Boszorkányok FC NB l-es gárdája lesz, s is­merve a két csapat képessé­geit, jó mérkőzésre lehet szá­mítani. Találkozójuk után a magyar öregfiúk és a szegedi öregfiúk válogatottja méri össze erejét, ami szintén lát­ványosjátékot ígér. P. S. J. Nagylaki, a visszatérő nünk ahhoz, hogy továbbra is az NB II-ben maradhas­sunk. • Szakmai dolgokba is lesz beleszólása? - A szakmai irányítást to­vábbra is az általam is kitű­nő edzőnek tartott Vágó At­tila végzi. De ha igényli ta­nácsaimat, szívesen állok a rendelkezésre. • Mit tart legfontosabb feladatának? - Szeretném mihamarabb „kibékíteni" a Kiskundorozs­ma és a SZEAC vezetőit, mert szerintem ez a háborús­kodás, ami közöttük zajlik, egyikünknek sem használ. Lehetne egymást segítve is élni... A másik pedig az, hogy elfogadtassam magam a dorozsmaiakkal. Ezt csak eredményes tevékenységgel tehetem, s remélem, meg is teszem. • Milyen ellenszolgálta­tást kap mindezért? - Egy fillért sem kértem, szerencsére nem ebből élek. (Nagylaki Kálmán a Feszti­vál ételbár bé-lője.) Amit csinálok, azt a foci, a szege­di labdarúgás iránti szerete­tem miatt teszem. P. Sándor Jázsef - Móricz Zsigmond egyik színműve címének hasonla­tával kell élnem, hogy ponto­san válaszolhassak. Móricz főhőse azt vallja, hogy „Nem élhetek muzsikaszó nélküf..." Én viszont azt, hogy a foci nélkül nem tudok meglenni... 9 Annak ellenére, hogy sok sérelem és vád érte? - A sérelmeken túltettem magam, a vádak pedig nem bizonyultak igaznak. 0 Tehát jött az első hívó szóra... - Nem tagadom, örültem, amikor Fejes Ernő, a sport­kör elnöke felkért a feladat­ra. • Miből áll majd feladat­köre? - Mindenből, ami a csa­pattal kapcsolatos. Tevé­kenységem során sok érde­keset tapasztaltam már a fo­ciban. Ezeket szeretném ka­matoztatni. természetesen a dorozsmai csapat javára. Bemutatkozásként egyéb­ként már részt vettem az MLSZ-ben megtartott sor­soláson, ami szántunkra nem sikerült rosszul, hiszen az első három fordulóban olyan meccseket játszunk, amelyek nyerhetők. Márpe­dig a jó start sokat lendíthet a csapat szekerén, hiszen az első nyolcban kell végez­Nagylaki Kálmán fi­atal kora ellenére több évet eltöltött már a lab­darúgásban - mint játé­kos, edző és klubelnök. A legtöbbet a Szeged FC-nél; aztán egy fél éve „eltűnt" a fociélet­böl, hogy most újra fel­bukkanjon, mint a Kis­kundorozsma újdonsült NB ll-es csapatának szakosztályvezetője. Kí­váncsiak voltunk, miért vállalt ismét szerepet a szegedi fociban a sokak által „minden hájjal megkent" vezetőnek tartott Nagylaki Kál­mán? Nagylaki Kálmán: „A labdarúgás szeretete vonzott..."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents