Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-06 / 131. szám

1 • 1 11 1 CSÜTÖRTÖK, 1996. JÚN. 6. HANGSÚLY 5 • Még falat is bántották a tolvajok! Házgyári időutazás Az utolsó nagycsarnok: kö kövön nem maradt! (Fotó: Gyenes Kálmán) Szabadon jár ki-be a nyitott kapun bárki az egykori Délép hatalmas központi telepén. Eltűnt a múlt és eltűnt a szigor is. Nem áll egyenruhás portás a kapuban, senki sem kérdi, ki, miért sétálgat erre. Talán csak a Jóisten tudná odaföntről megszámolni, hány kisebb-nagyobb kft. fészkelte be magát az egykori gyártelepre. A telefontudakozó mindössze négy számot adott meg erre a címre, az itt dolgozók viszont úgy tartják, legalább negyven cég fér meg egymás mellett békességben a nagy telepen. Az időutazást a hatalmas csarnokban kezdjük. Ezt már a fénykor legvégén emelték, azután kiderült, panel volt, de nem lesz. Most üresen tátong az óriási épület. A hat-nyolc méteres vaskapu fölött felesleges már a felirat: „Vigyázat, állandó kihordókocsi közlekedés!". Hordani persze sok mindent Mi jut Mucsi Istvánná (nyugdíjas védőnő): - Természetesen a panellakás, de nem mondhatok róla semmi rosszat. A közeli hozzátartozóim közül egy rokonom él lakótelepen a családjával, ők pedig maximálisan elégedettek a lakásukkal. Máig is ott laknak, eszükbe sem jutott elcserélni. Ami még beugrik a témával kapcsolatban, az a felújítás, a rekonstrukció. Nem tudom, hogyan oldódik meg ez a kérdés, remélem, kitalálják a szakemberek és nem dőlnek össze házak. hordtak innen ki az elmúlt években. Pontosabban szólva, loptak el élelmes erre járók. - Még falat is bontottak, hogy két kazánt el tudjanak csórni! - állítja a csarnokban dolgozó egyik munkás. Bíró Gyula az Alukonstrukt Kft. nevében felügyeli a munkákat. A csarnokot nemrégiben ók vásárolták meg, s most próbálnak új életet lehelni a lecsupaszított falakba. - Ami mozdítható, elvitték. Ami nem, azt lángvágóval levágták és úgy vitték el. G Milyen üzemet csinálnak itt? - Alumínium nyílászárókat fogunk gyártani. Az egyik falon hatalmas tábla: „Az MSZMP KB Kongresszusi Zászlójával, az MT-SZOT Elnöksége Vörös Zászlójával kitüntett vállalat". Mellette az ötágú vörös csillag őrzi a letűnt idők emlékét. • Hogyan szedik le olyan magasról a jelmondatot? Barna Istvánná (bolti eladó): - A házgyári lakásokra gondolok, ha meghallom a Délép nevet. Én is egy ilyen másfelesben lakom. Nem vagyok vele megelégedve, mindössze 47 négyzetméter, s elég kicsi a fürdőszobája. Ráadásul egy idős panelről van szó, idén lesz húszéves. Lassan aktuális a felújítása, mivel elavultak a vezetékek, rossz a szigetelés. Ijesztgetnek bennünket, milyen sokba fog kerülni, és könnyen elképzelhető, hogy az összes költséget a lakóknak kell állni. - Sehogyan sem. Ott hagyjuk. A házgyárban ma is kísért a múlt. A hatalmas zsaluszerkezeteket belepte a por. Nehéz ma már elképzelni, hogy ebben a ridegségben meleg otthonok születtek. - Jobb idők is jártak ránk. Amikor csúcsrajárt a Délép, közel négyezer lakás betonelemeit öntöttük ki egyetlen évben - mondja Szalma Ferenc, aki ittragadt a főbejárat melletti nagycsarnokban. Még ma is öntenek panelt, igaz, nem olyat, mint egykor. - Ezen húzza végig a kezét! - mondja a Dél-magyarországi Vasbetonipari Kft. ügyvezetője. A Matáv-nak gyártott betonelemeket megirigyelné bármelyik panellakó: sima a felülete, mint a tükör. Azt mondja Szalma úr, ott kellett volna elkezdeni a panelgyártást, ahol befejezték. Már mint minőségben. De ez már csak a szép múlt... - Ötödik éve próbálkozunk ebben a káeftében, oda Tóth István (egyetemi hallgató): - A Délép nevéről nekem az jut eszembe, hogy én voltaképpen a vállalat régi munkásszállójában laktam, a jelenlegi Károlyi-kollégiumban. Mivel nem vagyok szegedi, nem hallottam semmit a cég előéletéről. Akkoriban csak olyan információk jutottak el hozzám, hogy nagy változások történtek, tönkrement a cég, de hogy egészen pontosan milyen események zajlottak, arra már nem figyeltem oda. megyünk, ahol munka van. Csarnokokat építettünk, betonfödémeket gyártottunk az elmúlt években is. Ma már az elfelezett csarnok egyik részében mindössze negyvenen dolgoznak. A ház másik lakója, egy használt gépekkel kereskedő magáncég, magas téglafalat húzott keresztbe a hatalmas „hajóban". Az irodaház is félig üresen tátong. Igaz, a cégek többségének neve ma is „dél"-lel kezdődik. A negyvenből több mint egy tucat, amelyik az egykori nagy építőipari cégből vált ki. - Kit keresnek? - kérdezi egy munkásember kifejé jövet. • Csak a múltat. - Akkor nem jó helyen járnak. % És ha a jövőt keresnénk? Vakar egyet a fején és elindul a hosszú betonúton. Nem érti, hogyan keveredtek ide ezek a csodabogarak. Rafai Gábor Kovács István (nyugdíjas hídépítő): - Hogyne emlékeznék a régi Délépre, amikor pár évet dolgoztam is a vállalatnál, kőművesek mellett segédmunkásként. Ez a 80-as évek elején történt, akkor épültek az újszegedi panel családi házak. Nem fizettek valami jól, de hát ez már a múlté. Sok mindenre emlékszem, de sok mindent el is felejtettem. Nem csoda, nyolcvanhárom éves vagyok. Hetvenötévesen mentem nyugdíjba a hídépítőktől. (Fotó: Miskolczi Róbert) Délbeton Kft. A transzportbeton gyártására és eladására alapított, a Délépítő Kft. és a Hejőcsabai Cement- és Mészipari Rt. tulajdonában lévő Délbeton Kft.-t 1990-ben hozták létre. A mostani székhelyet és üzemet menet közben vásárolták meg a Déléptól, a valamikori anyavállalattól. A jelenlegi alkalmazottak mind a tizenegyen régi délépesnek számítanak - tudtuk meg Makra János műszaki vezetőtől. A céget érinti az építőiparban tapasztalható általános recesszió, éppen ezért más kiegészítő tevékenységgel is foglalkoznak. Például a betongyártáshoz szükséges folyami kavicsot értékesítik. A megrendelők között éppúgy található építőipari nagyvállalat, mint magánszemély, aki házépítésre szánta rá magát. A megrendeléseket szinte azonnal teljesítik, hiszen jelenleg nem képesek teljes kapacitással termelni. Ablakgyártó és Forgalmazó Kft. Az Ablakgyártó és Forgalmazó Kft. elődjét, a Délép ablakgyártó üzemét 1985-ben avatták fel. 1989 végén a cég a legelsők között önállósította magát tájékoztatott a történtekről Szalai László cégvezető. A jelenlegi tulajdonos a Panoráma osztrák-magyar kft., amelynek hazai oldalát a Borsodchem, a Borsodi Vegyikombinát Rt. képviseli. A környék egyedüli műanyagablakgyárának számító cég azon kevesek közé tartozik, amelyik az általános építőipari recesszió közepette is prosperál. A tulajdonos folyamatosan korszerűsíti az üzemet, annak ellenére is, hogy a berendezések nem számítanak elavultnak. A Budapesti úti telek az eltelt évek során már magántulajdonba került. A dolgozók száma jelenleg 20. Déléptek Kft. A régi Délép területén lévő Házépítők Boltja fogalom volt a múlt rendszerben, hiszen akkoriban nagyon nehéz volt hozzájutni az építőanyaghoz. (A régi konstrukcióban a Délépé volt a terület, a fővárosi Éptek Vállalaté az építőanyag.) Ma, amikor se szeri, se száma a hasonló profilú üzleteknek, a bolt még mindig megvan, az elnevezés pedig Déléptek Házépítők Boltja Kft.vé változott. Az egyértelműen utódcégnek nevezhető kft. ügyvezető igazgatója, Nagy Zoltán 1992 óta az egyszemélyi tulajdonosa is a vállalkozásnak. Nem volt ez mindig így, kezdetben 20 százalékot képviselt a Délép-, 80-at pedig a magántulajdon. A kft. 9 főt alkalmaz. Nagy Zoltánnak egy másik vállalkozása, az általa alapított fuvarozó bt. pedig jól kiegészíti tevékenységével a fó profilt, az építőanyagkereskedelmet. F. K. eszébe a Délépröl? [Áldás és átok íldás és átok volt egyszerre a Házgyár. Áldás, mert f\ sok telepi, egészségtelen ház helyett mégiscsak összkomfortos, világos otthonok épültek, de átok is, mert egy egészen másfajta életformát hozott létre a betonba tömbösödés. Sok fiatal mit nem adna ma egy kétszobás panellakásért, amikor kimondani is csillagászati egy társasházi lakás árát. De ezen már kár morfondírozni. Mint ahogyan azon is, mi lett volna, ha úgy kezdik a panelt, ahogyan befejezték: igényesebben,jobb minőségben. Mindenesetre a Délép egykori központi telepe mára atomjaira hullott szét. Igaz, még csak csíráiban látszik egy újfajta gazdasági magatartás meghonosodása. Itt-ott apró társaságok ütötték fel a fejüket a gigászi méretű telepen, nagy területen; sok a kicsi érdekeltség, más-más a gondolkodásmód, de azért egyben mégis egyetértenek: csak gazdaságosan lehet termelni. A Házgyárban még ma is kísért a múlt. A sok új kistulajdonos megpróbál megküzdeni azzal, hogy véletlenül se képzelje nagyobbnak magát a kelleténél. ( (77TL(áa G/?> Visszaemlékezés Sípos Mihály, a Délép egykori vezérigazgatója: - Felépítettük a házgyárat és gyorsan felfutott a cég. Nemcsak paneleket gyártottunk, jelentős szerkezetépítési munkáink is voltak. A csúszózsalus technológiával például még a pestieket is kiszorítottuk a hazai piacról. A gabonaipamak az egész országban mi építettük a silóit. Nyolcvanegyben sikerült beolvasztanunk az Alépet a Délépbe, ezután jelentős mélyépítési profillal is bírtunk. Később kereskedelemmel próbálkoztunk. A magyar építőcégek közül nekünk volt elsőként külkereskedelmi jogunk, majd saját tervezőirodát létesítettünk. Egyszóval, kiteljesedett a vállalat. Hetvenben épült fel a Házgyár. Ez alapozta meg a kezdeti sikereket és a nyolcvanas évek végén ez lett a cég sírbaeresztő kötele. Teljesen uralni akartuk a megyei építőipari piacot, kaptunk is a fejünkre, hogy monopolhelyzetet alakított ki a Délép. Közben piaci szisztémával próbálkoztunk. Baustúdium Az asztalosok éppen vizsgáznak - „Gyerekeket nevelni csak rendezett környezetben lehet" - mondja az igazgató. A Délép-telepi szakmunkásképző utódja, a Baustúdium valóban a rend szigetének tűnik a káoszban: kerítést, nyírott gyepet, büfét, orvosi rendelőt telepítettek az egykori nagyhatalom tanműhelyei köré. Amikor a Délép felszámolása megkezdődött, a vállalat szakmunkásképzőjében oktatóknak két választásuk volt: vagy máshová mennek, vagy megveszik addigi munkahelyüket. A tanári kar 28 tagja úgy döntött, dolgozói tulajdonba veszik a műhelyeket, a berendezést. A felszámolóktól kedvező ajánlatot kaptak; a becsült érték feléért, három éves részletfizetéssel jutottak az iskolához még 1990-ben, amikor a munkavállalói részvényprogramról még szó sem volt. Megalakították a Baustúdium Kft.-t, amely németes neve ellenére magyar vállalkozás, .Jósemberek gyülekezete" - fogalmaz Süle József igazgató. Később a vállalkozás a csődbe jutott CSOMIEP-től is átvett 300 tanulót és megvásárolta a tanműhelyt is, Vásárhelyen Szegedhez hasonlóan a Délép-műhelyeket vették meg, Makón és Szentesen pedig pályázat útján nyert pénzből építettek tanodát. A Baustúdium 700 tanulót oktat 20 ipari, építőipari szakmára. A szegedi 600-as és 624-es szakmunkásképzővel, egy szentesi, egy hódmezővásárhelyi és egy makói intézettel működnek együtt úgy, hogy a szakmunkásképzőkben történik az elméleti, a Baustúdiumban a gyakorlati oktatás. A vállalkozás nonprofit, de az állami iskoláknál magasabb óraszám miatt a fizetés itt valamivel több, a munkahely biztos. Az anyagi fedezet nagy részét a szakképzési alapból származó költségtérítés biztosítja, mely törvény szerint jár minden olyan vállalkozásnak, amelyik gyakorlati szakképzést folytat. Emellett különböző cégekkel kötnek szerződést szakmunkások képzésére, amiért térítési dijat kapnak. A fejlesztést, a bővítést pedig abból a pénzből valósítják meg, amit a legyártott és értékesített munkadarabokért kapnak. 17 szegedi, 18 vidéki tanműhelyben, 46 szakoktatóval folyik a képzés. A szakmunkásvizsga letétele után a tanulók 65-67 százaléka tud elhelyezkedni. Az arány feltehetően azért nem jobb, mert a képzés három éves, ez pedig túl hosszú idő ahhoz, hogy az azonnali munkaerőpiaci igényeket ki lehessen elégíteni. Hosszabb távra pedig nehéz tervezni, bár a Baustúdium e téren sokat remél a kamaráktól, amelyek két éve készítenek piaci prognózisokat. K. G.