Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-04 / 129. szám
KEDD, 1996. JÚN. 4. HIRDETÉS 9 f Podmaniczky, Háy, Kemény, Eörsi Pesti Szalon-est a Tolkienben A szombat esti Tolkien Könyvesházban tartott szegedi rendhagyó könyvpremier után - amikor is a Kilimandzsáró-járó éghajlatkutató, Fábián Tamás diavetítéssel egybekötött előadáson mesélt kenyai kalandjairól vasárnap este ugyanott hagyományos könyvpremierre, pontosabban premierekre került sor. Az olvasóknak a Pesti Szalon szerzői - munkatársunk, Podmaniczky Szilárd költő, író, Kemény István költő, Háy János költő, író, valamint Eörsi István író - mutatták be újonnan megjelent köteteiket. Az estre várták Kőrössy P. Józsefet is, aki moderátorként működött volna közre, a kiadóvezető azonban nem érkezett meg. Háy János, aki nemcsak szerzője, de szerkesztője is a Pesti Szalonnak, elmondta, hogy a kortárs magyar irodalomban jelen lévő kiadó állandó financiális gondokkal küzd. A kiadóhoz tartoznak olyan neves íróemberek is, mint Konrád György vagy Csaplár Vilmos. De egy fiatalabb írónemzedék is kötődik a Pesti Szalonhoz, akik közül többen a jövő évi könyvhéten mutatkoznak be. Ha mittöHll-' . meg iw/-oen is a kiadó - tette hozzá lakonikusan Háy János. Ezek után a szerzők ízelítőt adtak könyvheti műveikből. Kemény Istvánnak „A néma H" című verseskötete a hatodik. A kötet a mai harmincasok egyik legjelentősebb költőjének az utóbbi években írt verseit foglalja magába. Eörsi István elmondta: sokműfajú embernek tartja magát, hiszen írt már verset, drámát, kisprózát. Az új kötet, ,Az ötlábú bárány" az író negyvenévnyi régi és új publicisztikai munkásságából ad átfogó válogatást. Háy Jánosnak a „Dzsigerdilen - A szív gyönyörűsége" című írása az első regénye. A lendületes, kalandoktól forgatagos regény a török kor paravánjai előtt egy megrendítő szerelem történetét meséli el. Háy János kérdésre válaszolva közölte: nem nem okozott neki gondot a stílusváltás, hiszen előtte írt már hosszabb-rövidebb prózákat. Kollégánknak, Podmaniczky Szilárdnak a „Megyek egy kört az alvázon" című kispróza-gyűjteménye második kötete. A mindennapi életből vett témákat sziporkázó humorral dolgozza fel az író, hőseivel azonban sohasem nyegle és gunyoros. Sz. G. Sz. • '99-ben indul az algyői erőmű? Egyelőre csak tájékoztatnak! Jó ideje hírlik, Algyőn villamos energiát termelő erőművet építenek. Az Algynvest Kft. - amely 50 százalékban külföldi érdekeltségű, illetve a Mol Rt. és az MVM Rt. tulajdona - már évek óta dolgozik a kivitelezés részletein. A terv mára elkészült, most egy mérnökszolgálati kft., az ESBI ETV közvéleménykutatást tart, hogyan fogadják a szegediek és az algyőiek egy gázturbinás erőmő építését. A tervek szerint az idén lebonyolítják a lakossági vélemények összegyűjtését, majd pályázatot Írnának ki a megvalósításra. Leghamarabb 1997-ben indulhat majd az építkezés Algyőn, a Mol Rt. telepén. A befejezés várható időpontja 1999. - Független szakértőként kértek fel bennünket, hogy tájékoztassuk a lakosságot mondta tegnap egy tájékoztatón Balázs Péter, a mérnökszolgálati kft. szakembere. - Ez garancia arra is, hogy a tervezett erőmű üzemelésének előnyeiről és hátrányairól is tájékoztatjuk a lakosságot. A szakemberek egyébként állítják, nem „levetett" gépeket, hanem vadonatúj, világszínvonalú technikát hoznak Algyőre. Homola Viktor energetikai tanácsadó szerint semmilyen veszéllyel nem jár az algyői erőmű telepítése és működtetése. A gázturbinás, 190 megawatt teljesítményű erőmű telepítését éppen az algyői gázmező indokolta. Itt ugyanis gyakorlatilag korlátlanul áll rendelkezésre fűtőanyag. A kombinált ciklusú turbinarendszer mára egész Európában elterjedt. A berendezések egyébként rendkívül környezetbarátok, a teljes erőmű ára - az előzetes számítások szerint 15 milliárd forint. Az elkövetkezendő hónapokban közvéleménykutatást végeznek, lakossági fórumokat tartanak és végül közmeghallgatás keretében is elmondhatják a szegedi és algyői polgárok véleményüket, kételyeiket az erőművel kapcsolatban. Az építők úgy vélekednek, hogy nem elfogadtatni akarják a lakossággal az építkezést, hanem hitelesen szeretnék tájékoztatni a polgárokat. R. G. Versenyolvasók" • Volt egyszer egy szakszövetkezet... Mórahalmi capriccio n • Munkatársunktól Könyveket, könyvjelzőket, csokoládét és emléklapokat osztottak ki pénteken délután a szegedi Somogyikönyvtár taijáni fiókkönyvtárában a Természet világéve alkalmából gyermekek számára kiírt olvasóverseny eredményhirdetésén. Huszonnégyen töltötték ki a megjelölt irodalomra vonatkozó kérdőiveket, s közülük Savanya Imre (Deszki Általános Iskola) érte el a legmagasabb pontszámot. A további jutalmazottak (az elért helyezések szerint): Csontos Noémi (JATE Ságvári Endre Gyakorló Általános Iskola); Bálint Csaba és Veszelovszki Anita (Rókusi II. sz. Általános Iskola); Gyurki Anita és Bozsó Beáta (Tarján IV. sz. Általános Iskola); Béres Pálma (Rókusi II. sz. Általános Iskola). Homokkultúra után - új barázdát szánt az eke. (Fotó: Gyenes Kálmán) Hol volt, hol nem volt, élt a homokháton túl egy ország, békében éltek és dolgoztak benne az emberek - gyarapodott a gyarapodott az egyén. Egyszer aztán egy szép napon meghalt az öreg király... A nép új uralkodót választott, aki hamarosan idegenekkel vette körül magát. Kiderült, a király könnyelmű és csapodár, szalad az udvar, dézsmálják a kincstárat, vigadnak a cimborák... Ha ök igen, akkor dézsmálunk mi is így a nép, aztán meg már törvényesen is vihette kiki a magáét. Mígnem egyszercsak végleg elfogyott a birodalom. Melyet úgy hívtak, hogy Homokkultúra Szakszövetkezet... Szakszövetkezet-ügyben Mórahalmon aligha lehet igazságot tenni. Véleménye mindenkinek van, ki el meri mondani, ki nem, akad aki adná a nevét, a többség azonban nem. Sok-sok kis igazság, pozíciók, jussok, szerzemények, szerencsék, avagy szerencsétlenségek, szándékok és vérmérsékletek, politikai attitűdök szerint. Egy dologban azonban ma már mindenki egyetért: kár a Homokkultúráért... Paradicsomi idők Ugyan a szövetkezetesítés errefele is külső kényszerrel ment végbe, ám a homoki térség sajátos tagoltságának, termőföldi adottságainak köszönhetően a kolhoztípusú téeszesítésre, a nagytáblás művelésre a homoki térségben nem volt lehetőség. Ez lett a térség legnagyobb szerencséje, „bányakincse". Papírforma szerint részaránytulajdonként itt is ki-ki bevitte földjét a közösbe, ám azt azonnal „vihette is haza" művelésre. A magyar szakszövetkezeti modell példás eredőjeként ma már kissé hihetetlen módon, megmaradhatott az egyéni érdekeltség, az emberek megtalálták számításukat, nem felejtettek el gazdálkodni, számolni, tervezni, sőt fejlesztettek, gépeket, eszközöket vásároltak maguknak - nem csoda, hogy jó sansszal indultak a privatizációban. A megkötés mindössze annyi volt, hogy a beszerzés, s az értékesítés a szövetkezeten keresztül történjék. Ebben sem volt hiba, hisz az tf í'-. Slcrzoöések alapján biztonságossá, kiszámíthatóvá vált a megtermelt áruk piacra juttatása, s a Várható bevétel is. Azt mondják, azidőtájt egy jó hold paradicsom árából Zsigulit lehetett venni... Szinte az egész falu kapcsolódott a szövetkezethez, hisz hosszú ideig kétezer tagot számláltak. Ötszáznak pedig kifejezetten a Homokkultúra adott munkát. Az éves termelési érték elérte a 125130 millió forintot, s rendre 10-15-18 milliós nyereséget produkált a közösség. Paradicsomi idők voltak ezek a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. A szakszövetkezet élén akkortájt az a ma már legendás emlékű Dobó Szilveszter állt, aki lelkiismeretes, szakszerű, szinte megszállott kitartással gyarapította, éltette a Homokkultúra vagyonát. Micsoda idők, micsoda erkölcsök Aztán Dobó Veszter után más idők, más erkölcsök jöttek. Új elnök, új garnitúra többnyire idegenek -, megkezdődött a szakszövetkezet, ha úgy tetszik, általa Mórahalom züllése. Ingyen szántás, vetés, aratás, mindenki előtt való értékesítés a „tatának"; aztán már eltűnhettek egész vagon szőlők; megkezdődött az össznépi magyar játék: ,Jia a főnököknek lehet, nekünk is..." Ki mit ért, vitte... Az egyszerű dolgozó persze legfeljebb csak egy-egy láda szőlőt, kacsát, vagy csirkét tudott „megmenteni". Senkinek nem volt erkölcsi alapja arra, hogy a másikat felelősségre vonja. Egy kis malíciával akár a mórahalmi eredeti tőkefelhalmozás első szakaszának is nevezhetnénk ezt az időszakot - mert lett aztán egy második is... - , ugyanis többen úgy vélik, a mai mórahalmi elit egy része az akkor körön belül lévők közül került ki. Halálos ítélet Nem csoda, hogy a rendszerváltást már 26 milliós adóssággal, s 13-14 milliós behajthatatlan kintlévőséggel - melynek jó részérói persze maguk a vezetők sem tehettek - , s vezetőváltással érte meg a szövetkezet. Az elnöki tiszt alig akadt váiiaíkozó. Aztán egy középvezető mégis... Ennek az időnek is többes az olvasata. Egyesek szerint következetes és szigorú gazdálkodással, a tevékenység jelentős átszervezésével megmenthető lett volna a szövetkezet, s néhány év alatt az adósságot is vissza lehetett volna fizetni. E nézet vallói egyetlen, a legjobban felszerelt telepet tartották volna meg csupán: ahol a kiváló infrastruktúrával ellátott irodákon kívül, műhelyek, felvásárló létesítmények (raktárak, mázsaház stb.) egyaránt megtalálhatók. Ellenben az állattenyésztő telepektől, a gépektől, a kiegészítő ingatlanoktól, s a földektől ők is megváltak volna. A vezetőség ezt nem vállalta fel, nem tudta megállítani a romlást, így nem csoda, hogy amint arra a törvény lehetőséget adott, az emberek mindent ki akartak és ki is vittek a szövetkezetből. A másik nézet vallói szerint, s ezek közé tartozik a szakszövetkezet utolsó vezérkara is, a rendszerváltás mindent elsöprő politikai hangulata cincálta szét véglegesen a szövetkezetet, amire az az ominózus átmeneti szövetkezeti törvény minden felhatalmazást meg is adott. A szakszövetkezeti rendszernek köszönhetően felkészült, az önállóságban járatos gazdák éltek is az alkalommal. Nem jött az adóskonszolidáció csodája sem - melyben ugyancsak többen bíztak -, ellenben megszűnt a hátrányos helyzetű gazdálkodó szervezetek támogatása... Az utolsó játszma Az említett törvény hatálybalépését követően első körben 700-an jelezték kiválási szándékukat. Megkezdődött a vagyon feletti osztozkodás. A 200 milliós működtető vagyon felét azonnal ki kellett jelölni az igények kielégítésére. Óriási volt az érdeklődés, az egyszerű „igazságos" elosztásra nem volt lehetőség. 1991. decemberében és 1992. januáijában 24 napig tartott az árverezés. Elment az összes traktor, vagy 40-50, a maga munkagépfelszereléseivel együtt, gazdára/gazdákra talált a 18 kombájn is, stb. Nagy .Jcártvpi**^" akkor Mórahalmon a vagyonjegyekkel - ki kivel áll össze, ki honnét, kitől szerzi és mennyiért... A vagyon másik fele már készpénzes értékesítés útján talált gazdára a szövetkezet, aztán a felszámoló, illetve a foglaló hitelezők (APEH, tb.) által. Tavaly május 8-án ugyanis megkezdődött a mórahalmi Homokkultúra Szakszövetkezet felszámolása. A vagyon értékesítéséről - noha a felszámoló képviselője minden egyes vagyontárgy esetében hivatalos értékbecslésről és nyilvános üzleti tranzakciókról beszél - rémtörténetek sora járja Mórahalmon. Szinte mindenkinek van egy sztorija - kivéve azokat, akik egy zsírosabb falathoz így, vagy úgy hozzájutottak. Többektől hallottam legendát a kacsatelep építményeinek eladásáról, amikor is az egyesek szerint 50, mások szerint 70-80-100 milliót érő vagyont 3, azaz három millióért adták el (az már csak hab a tortán, hogy az építményt is, meg a telket is másnak - legalább van min pereskedni...); ki a felvásárlótelep új tulajdonosairól suttog, ki a telephelyi benzinkutasról; mások az erdőkön, vagy épp a madarásztói halállomány vesztén keseregnek... Bizonyítéka persze senkinek semmire nincsen! Mindenesetre a már említett mórahalmi eredeti tőkefelhalmozás második szakaszát többen erre a korra teszik. A mórahalmi szakszövetkezet a csendes kimúlás napjait éli: most már csak a mindössze a 100 hektárnyi szőlőn, a 35 hektárnyi - időközben tönkrement - őszibarackoson, s a kárpótlásra kijelölt mintegy 50-60 hektárnyi szántón kell a felszámolónak, illetve a sorban álló hitelezőknek túladnia. Várhatóan év végén teljesen lecsúszik a roló, a bent maradt, értéküket vesztett vagyonjegyekkel együtt, s az egykor virágzó, s legendás hírű mórahalmi Homokkultúra Szakszövetkezet végleg az emlékezés homályába merül. S mindent lehet kezdeni élőiről, a nulláról - de ez már egy másik történet, a pihe szárnyait is éppen csak bontogató Mórakertész Szövetkezeté. difi F • c® w c Vámosok a végeken Hétről hétre figyelemmel kísérjük lapunkban a vámosok tevékenységét Békés és Csongrád megyében. Az elmúlt napokban - az átlaghoz képest - a megszokottnál lényegesen több szabálysértést és bűncselekményt jegyeztek. Szám szerint 77et, 13 millió 300 ezer forint értékben. A röszkei vámosok már régóta „vadásztak" arra az üllői asszonyságra, aki ugyancsak gyakran járt társasúton Isztambulban. Vajon miért? tették fel magukban a kérdést az illetékesek. A válasz az elmúlt héten derült ki. Az autóbuszon, a pihenést könnyítő fejpárna cihájában, az ellenőrzéskor 549 ezer forint értékű, 369 gramm súlyú medált és nyaklácot leltek a szemfüles pénzügyőrök. Hasonló ügyben foglaltak le 121 ezer forint értékű aranyat másik két hölgytől. Nagylaknál jelentkezett belépésre a román B. C„ olasz rendszámú kamionjával, amelyet üresnek tüntetett fel az okmányokon. A hír majdnem igaznak bizonyult, ám a vámosok 5 szarvasagancs-trófeára bukkantak, ameiv»» i c millió forintot émek. A gyulai átkelőn sem zajlott események nélkül az elmúlt hét. A pénzügyőröknek szemet szúrt, hogy egyre több román turista célozza meg Lengyelországot. Ez rendben is lett volna, ám visszafelé szinte valamennyien vámkezelt kínai portékával igyekeztek haza az „ősi dák" földre: Temesvárra, Aradra és máshová. Amikor a turisták körmére néztek, akkor derült ki, hogy nem minden stimmel. Lefoglaltak-2300 pólót, 11 ezer sportsapkát, 375 sportnadrágot, 3600 melltartót, 400 trikót, 50 darab nadrágszoknyát, 525 szoknyát. A lefoglalások okán raktárra került még egy tálalószekrény, 5 szőnyeg, 24 bronzszobor, 740 karton cigaretta, 250 nadrágszíj, 900 darab villáskulcs és még sok más. V. F. S. Jótékonysági est • Munkatársunktól Gyulay Endre megyés püspök, dr. Szalay István polgármester, Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke és dr. Mécs László kisebbségi tanácsnok védnökségével nagyszabású jótékonysági bált szerveznek június 8án, szombaton este 7 órakor Szegeden, az új Hungária Étteremben. A rendezvény bevételét a határon túli magyarság támogatására és a Szegedi Magyar Ház létesítésére fordítják. Ez a létesítmény adna otthont a határon túli magyar szervezetek képviselőinek, továbbá a Magyarok Világszövetségének és a kisebbségi szervezeteknek is. A június 8-i rendezvényre a 312-388-as telefonon, illetve a Bolyai utca 11. (Tető) alatt lehet vásárolni, keddtől péntekig 11-13 és 15-17 óra között. Véradó nap Mérahalmon Véradás lesz ma délelőtt 9 órától délután 3-ig Mórahalmon, a Közösségi Házban.