Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-25 / 122. szám

II. STEFÁNIA SZOMBAT, 1996. MÁJ. 25. • Egy kiadó sosem hallgathat csak a szívére... Szűkítsék szeretnek a földön járni nőtt föl, és a mai napig is rengetegen keresik. Hogyha az embernek rossz kedve van, kint esik az eső, nem jöttek össze a dolgok, akkor elő lehet venni egy Rejtő­könyvet, és ki lehet szakadni ebből a rohanó, eltaposó vi­lágból. Bárhol lehet olvasni, be lehet tenni a hátizsákba, az se baj, ha egy kicsit meggyűródik. Ha pecsétel­nek, verik az írógépeket kö­rülötted, csörög a telefon, nem lehet Bruntont vagy Konfuciuszt olvasni, meg origamit se lehet hajtogatni. Tolkien varázsa • Melyik volt az a könyv, amelyik a legna­gyobb országos visszhan­got váltotta ki? - Egy visszhang lehet po­zitív és negatív is. Nagyon kellemes, meglepetés volt számomra a Tolkien köny­vünk fogadtatása. Tudtam, hogy Tolkiennek van egyfaj­ta varázsa, ami már évtize­dekkel ezelőtt megteremtő­dött. Az először kiadott pél­dányszám kevés lett, „A gyűrű keresését" után kellett nyomni. Igyekeztünk szép könyvet letenni az asztalra, de nem hittem, hogy ennyit el lehet érni vele. Kellemet­len élményem, Tömörkény­től a „Rónasági csodák", amit egyébként már a Nagy­apa is kiadott. Érthetlen ku­darc számomra Roald Dahl „Meghökkentő meséinek" második kötete is. Az első­ből még eladtunk ötezer pél­dányt, a másodikból meg alit kétezret. Semmi nem indo­kol egy ilyen nagy mértékű példányszámcsökkenést, hi­szen a két könyv között alig háromnegyed év telt el. 9 Van-e valami jele an­nak, hogy a kiadó körül igazi könyvműhely volna kialakulóban? Csoporto­sulnak-e a kiadó köré fordítók, szerzők, lekto­rok, grafikusok... - Igen, kifejlődőben van ilyesmi. Nagyon sok ember van most már körülöttünk, tudunk közülük válogatni. Mivel túl sok kiadó nincs Szegeden, ezért kicsit pá­holyban is vagyunk. Zöm­mel szegediekkel dolgozta­tunk, beleértve a nyomdát is, hozzá kell tennem: legna­gyobb megelégedésemre. Ma már nagyon sokan nyi­tottak az irányunkba, nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy nem tudunk elvégeztet­ni egy munkát. Ha más a külalak 0 A végére egy megke­rülhetetlen kérdés: mik a terveid? - Szeretek a földön járni. Mindenek előtt a múlt évi szintünket lenne jó tartani, esetleg kicsit erősíteni. Va­lószínűleg terjeszkednünk kellene, de még magam se' döntöttem el, hogy ez előbb­re visz-e, ezért az idei év még a várakozásé lesz. A konkrét tervek inkább arra korlátozódnak, hogy milyen könyveket adjunk ki, milyen új sorozatokat indítsunk. Óriási különbség van ugyan­is könyv és könyv között, minden könyv önmagában mérettetik meg: hiába ugyanaz a kiadó, más a szer­ző, más a külalak, más az ár és ettől más-más a könyvek fogadtatása iá. Zoltán Csaba A Szukits családot hosszú évtizedek óta „jegyzik" Szegeden, söt, az idősebb szegediek már-már könyves di­nasztiaként emlegetik. Mostanra az egész oszág megismerhette a nevüket, minthogy né­hány éve sikeres könyv­kiadót is működtetnek. E sorok írója Szukits Lász­lóval több esztendőt együtt töltött el a könyv­szakmában, így „két­szeresen" is volt miről beszélgetni a Szukits an­tikváriumban. 9 Amikor valaki belép ide, akkor fó helyen lát­hatja a nagyapád és az édesapád fényképét. Hogy is kezdődött? - Ezt sokáig lehetne me­sélni. Nagyon röviden csak annyit, hogy ez a könyves dolog a nagyapám nevéhez fűződik, bár nem egyedül ta­lálta ki. Hárman voltak fiú­testvérek, mindegyiküknek volt egy kis boltja, és időn­ként könyveket is kiadtak. Ezek a könyvek elvesztek, a családnak sem maradtak pél­dányai, így jóformán nem is tudjuk, hogy a nagyapa mi­ket adott ki, az biztos, hogy leginkább a szegedi és az al­földi témákra koncentrált. Aztán jött az államosítás, a mi könyvesboltunkat is el­vették, ami a Kölcsey utcá­ban állt. Úgy emlékszem, csak 1984-től lehetett újra könyvkereskedésről, vagy akár antikváriumról gondol­kodni. Mindenféle enged­élyek meg tanfolyamok kel­lettek hozzá, amiket édes­apám végig is járt, és csak azután nyithatta meg ezt az antikváriumot. Ahogy telt az idő, az embernek tovább ló­dult a fantáziája, de a könyv­kiadás csak a 80-as, 90-es évek fordulóján szabadult föl. Jött a '92-es év és meg­jelent két könyvünk. '93-ban már körülbelül harminc ki­adványunk volt, '95-ben már negyven-ötven. Több lábon kell állni 0 Az újrainduláskor volt-e a kiadónak más valami célkitűzése, netán hitvallása? - Sok elképzelésünk volt, természetesen szerettünk volna valamelyest ragasz­kodni a családi tradíciókhoz. Mindent önerőből kezdtünk el, és ami biztonságot adott a vállalkozásnak, az az antik­várium volt. Bizonyos érte­lemben mutatta a piaci igé­nyeket, hiszen bejöttek a vá­sárlók és elmondták, hogy mi az, amit régóta nem tud­nak beszerezni. Ma már azért nem támaszkodnék csak ezekre az információk­ra, hiszen Szeged nem az or­szág. Kezdetben nem is min­den könyv sikerült úgy, mint ahogy szerettük volna, és eb­ből megtanultuk, hogy ha egy kiadó csak a szívére hallgat, akkor bizony bajba kerülhet. • Hogyha valaki végig­nézi a kiadványaitokat, akkor föltűnhet, hogy sok a távol-keleti témájú könyv. Csak néhány szer­ző: Konfuciusz, Paul Bronton, Baktay Ervin. Ennek mi az oka? - Édesapa úgy gondolta, és ebben egyetértettünk, hogy egy kiadónak több lá­bon kell állnia, ez természe­Szukits László tesen a könyvek témájára ér­tendő. Az egyik „láb" az ezoterika. Van persze egy­fajta személyes érdeklődés is, hiszen nagyon nehéz el­szakadni az érzelmektől, meg a családi hagyomá­nyoktól. Bruton például Édesapának volt a szívügye. Bruntonnek a háború előtt jelentek meg a könyvei, ugyanúgy, mint Baktay „Diadalmas jógája". Ezek beszerezhetetlen művek vol­tak, ritkaságok, ezért úgy gondoltuk, hogy érdemes velük foglalkozni. Én a gra­fológiát is ide sorolom, bár mivel már három grafológia könyvünk jelent meg, és az idén újabbat tervezünk, a grafológiának nyitottunk egy külön sorozatot. Konfuciusz esetében pedig már egy újabb sorozatról van szó, „A bölcselet mérföldkövéről." Sok kiadó nyúlt vissza a gö­rögökhöz, a rómaiakhoz, de azok a gondolkodók, akik sokkal hamarabb teremtettek iskolát, mint például Konfu­ciusz is, nem jutottak el hoz­zánk. Ezek a szerzők és ezek a művek a piacon eladhatók, igény van rájuk, ezt próbál­juk mi kielégíteni, lehetőleg alapművekkel. Mocorgás, tárgyalás 0 A különféle könyvsi­kerlistákon, budapestie­ken is, szinte rendszere­sen szerepelnek Szukits­könyvek. Ezek szerint egy szegedi kiadónak sikerült betörnie a nagyok közé? - Az, hogy egy kiadó si­keres legyen, nem föltétlenül azon múlik, hogy milyen könyveket ad ki. Mozgolód­ni, mocorogni, tárgyalni kell a kereskedőkkel, ki kell épí­teni a kapcsolatokat. Ez nem máról holnapra megy, lépés­ről lépésre alakultak ki azok a kapcsolatok, amelyek nél­kül nem törhettünk volna be. Azt viszont hangsúlyozmon kell, hogy a siker nem egy emberen múlik, hanem csa­patmunka eredménye. Más kiadók úgy próbálják átvé­szelni ezeket a nehéz időket. hogy embereket bocsátanak el, kevesebb könyvet adnak ki. Mi egyre több könyvet adunk ki eleve kevés ember­rel, és bizony elég sok mun­kával. Itt mindenki mindent csinál, fölvállal mindenből egy picit. Én például egy személyben vagyok raktáros, sofőr, pénzügyes, értékesítő. Az én üzenetem az esetleg gondban lévő nagyobb ki­adók felé az, hogy így is át lehet vészelni ezeket az idő­ket. 9 A kiadványaitok skálá­ja nagyon széles. A teljes­ség igénye nélkül pár név: Rejtő, Asimov, Poe, Shakespeare, Baudelaire, Benedek Elek, Nyíró. Az antikváriumon kívül hol találtok rá szerzőre és művére? - Kezdetben nagyon nem is gondoltunk arra, hogy egyszer majd külföldi, jogdí­jas szerzők műveit fogjuk kiadni, de később láttuk, hogy elkerülhetetlen. Meg­kerestük a budapesti irodal­mi ügynökségeket, egyikkel­másikkal sikerült is jó vi­szonyt kiépíteni, és ma már az a jellemző, hogy nem is annyira mi keressük óket, hanem ők minket. Gyakorla­tilag az egész világra kiterje­dően olyan írókat, könyve­ket tudnak nekünk ajánlani, akik és amik a kiadó szem­pontjából érdekesek lehet­nek. Emellett most már nem első alkalommal az idén újra megrendezték Budapesten a Nemzetközi Könyvszemlét. Ezen megjelentek külföldi kiadók is, elhozták a világ könyvtermésének egy igen színes palettáját. Például magunktól lehet, hogy soha nem is gondoltunk volna ar­ra, hogy origami könyvekkel is kísérletezzünk, ha két éve az egyik német kiadó stand­ján nem látjuk meg azokat az origami könyveket, ami­ket később nagy sikerrel ki is adtunk. Zuhanó példányszám 0 Melyik volt a legsike­resebb kiadványotok? - Szeretek sorozatokban gondolkodni, úgyhogy azt mondom: a „Szórakoztató regénytár." Ebben a sorozat­ban jelent meg a legtöbb kö­nyünk, most már lassan har­minc. Legutóbb Rideg Sán­dortól az Indul a bakterházat adtuk ki, de nagyon sok Rej­tő-könyv jelent meg itt. Egyébként a példányszámok minden könyvnél a töredé­kére estek vissza. Például '93-ban kiadtunk egy Kar­inthyt hatezer példányban, ma pedig ott tartunk, hogy az idei Karinthynk, a „Bete­gek és bolondok" hárome­zerben jelent meg. " 9 Van-e kedvenced? - A kezdet kezdetén szin­te minden könyvet elolvas­tam, mert hiszen ha valamit kiadunk, akkor az ember tudjon róla valamit, ez ku­tyakötelessége. A növekvő kiadványszám és a vele járó több munka mellett most már sajnos nem nagyon ma­rad időm olvasni. Számomra a legkedvesebbek még min­dig Rejtő Jenő könyvei. So­kan mondhatnák ugyanezt, hiszen egy fél ország Rejtőn A könyvek között mindig gyorsan múlik az idó. (Fotó: Révész Róbert) - „a második otthona" előtt A nagyapa és az édesapa fényképe az antikvárium fő helyén lóg

Next

/
Thumbnails
Contents