Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-25 / 122. szám

SZOMBAT, 1996. MÁJ. 25. STEFÁNIA III. Mi a véleménye Sipos Istvánról? v A Győri Ferenc, ultramaratonista: - Tisztelem, mert az életét tette a futásra, s a magyar ultramozgalom egyik úttörője. Pista lassú versenyző, az állóképessége viszont nagyon jó. Különleges lelki beállítottság kell ahhoz, hogy valaki napokon keresztül fusson, és semmi mást ne csináljon. Amit ő művel, az nem is futás, inkább túlélési verseny. Dr. Gyetvai György, a JGYTF testnevelési tanszékének vezetője: - Sipos István valószínűleg az emberi teljesítőképesség határait igyekszik kifürkészni, s azt próbálja bizonyítani, hogy ilyen határ nincs. Az igazi sportot szá1momra a világbajnokság és az olimpia jelenti. Az ultramaratoni futás sportértéke véleményem szerint vitatható. Dr. Mózes Ervin, ultramaratonista: - Nagyra értékelem mint futót, sokáig együtt is edzettünk. Jó barátok is voltunk, ez mostanra kicsit halványodott. Sok az irigye,'persze ő sem hibátlan: előbb-utóbb minden médiával sikerült elrontania a kapcsolatát túlérzékenysége miatt. Elment a misztikum felé, pedig ő egy normális, józanul gondolkodó fiú. Alexa Szabolcs, sprinten - Emberfeletti produkció Pistáé, ám a sportértékét már vitatom. Nem mindenki képes a monotóniatűrés ilyen szintjére eljutni, ehhez elsősorban kitartás kell, mfg a tehetség inkább a rövidebb távokon érvényesül. Szóval elismerem őt, kalapot emelek, de az olimpiai sportágakhoz nem lehet hasonlítani azt, amit Sipos csinál. - Természetes továbblépésnek tekintem részemről. Ráadásul 85-ben, mikor először kapcsolatba kerültem ezzel a világgal, 600 ultraviadalt rendeztek a Föld számos országában, tehát van rá versenyzői és közönségigény. - Ha visszagondolok, persze ez utólagos igazolásnak is tűnhet, készültem erre a kihívásra. A Schirilla-sztorit, a könyvet, sokszor elolvastam - nagy hatással volt rám. Többször éreztem, hogy jó lenne valami olyat, mint a moszkvai futás, megcsinálni. Tudat alatt ez elraktározódott, erre készültem, s mikor dönteni kellett, hogy a gyaloglás után a pékséget, vagy a futást válasszam, biztos .befolyásolt. Szerettem volna igazi, nagy eredményeket elérni. Sokat jelentett, hogy az SZVSE-nél, Halász Antal elnöknek és Sajtos Péternek a MÁV igazgatóság vezetőjének köszönhetően, minden kedvezményem megmaradt, nyugodtan sportolhattam tovább. Pedig az ultramaratoni „csak" dicsőséget, olimpiai pontokat nem hozott az egyesületnek. • Amit te csinálsz, az fizikai, vagy lelki teljesítmény? - Nem lehet kettéválasztani, ez egyaránt testi és lelki probléma. Harmónia kell a kettő között. • Ez túl egyszerűen hangzik... - Ha erősen eldöntesz valamit, akkor az isteni gondviselés segíteni fog, hogy végrehajthasd. Olyan emberekkel találkozol, akikre számíthatsz. De ez csak akkor sikerülhet, ha a döntés lélekből fakad. • A keleti filozófiát New Yorkban hirdető Sri Chinmoy is ilyen ember volt? - Sokat köszönhetek neki, lelkileg fejlődtem, határozottabb irányt kapott az addigi kereső voltam. Szerettem volna valamit nagyon jól csinálni, csak még nem tudtam, hol, hogyan, mikor... - Az elmúlt éveket böngészve megkaptad a választ. - Minden egyes léleknek, amelyik ideszületik a Földre, határozott célja van, üzenet, amit át kell adni az embereknek. • A tied mi? - Egy részét már átadtam... Az, hogy megdolgozMegcsináltam... tam az eredményekért, semmit nem kaptam ingyen. • Sok emberben felvetődött: anyagilag megéri ennyi kilométert futni? - A világon sok nagyszerű dolog nem jött volna létre, ha mindig azzal kezdték volna: mennyit kapok érte? Megteremtettem a körülményeket, s eleinte nem fizettünk rá, ezért üzletnek tűnt, hogy a hobbymat csinálhatom. • De ebből még nem lehel megélni... - Párszor felmerült: pénzszűke miatt abba kell hagynom. Márti, a feleségem Az első spártai „koszorú" felpróbálása után Sipos-adatbank Sipos István 1958. május 28-án született Apátfalván, 173 cm magas, 68 kg. 1975. december 1-től sportol az SZVSEben, edzője Antal Andor. Eredményei: négyszer teljesítette a Spartathlont (85, 86, 89, 95), 1000 mérföldön második (91), 700 mérföldön első (92), 2000 kilométeren és 1300 mérföldön Európa- és világrekordot állított fel (93), megnyerte a világ leghosszabb futóversenyét, a Trans Americát (94). Ezenkívül 29 országos csúcsot tart 22 ultramaratoni számban, tavaly hétnapos viadalon lett második, az idén Ausztráliában 1000 mérföldön 5. A különleges sportteljesítményeket produkáló embereket összefogó Megszállottak Klubjának tagja. A héten Szegedért Emlékérmet vehetett át a város napjának ünnepségén. Illtraéletút: Apátfalvától Amerikáig Sipos István. Sokaknak beszédes e név, tudják, hogy viselője a magyar ultramaratoni futás egyik jellegzetes, senkihez sem hasonlítható alakja. Gyaloglóként kezdte atléta pályafutását a Szegedi VSE-nél, majd a távolság varázsa egyre hihetetlenebb kilométermennyiségek „elfogyasztására" ösztönözte. Az eddigi csúcsot a Trans America, a kontinensnyi ország, az Egyesült Államok keresztülfutása jelentette: 64 nap, 4709 km. De szerinte nincs felső határ, az ember teljesítményének csak a benne levő tudati korlátok szabnak gátat. Ezeket pedig, vallja, le lehet rombolni. Következzék egy őszinte beszélgetés, melyből talán kiderül, milyen ember Sipos István. - Szülőfalumban fociztam az általános iskolában, mint minden korombeli srác, de testnevelőnk - örök hálával tartozom neki -, Varga Sinka József nagyon nagy hangsúlyt feketetett az atlétikai képzésre. Persze a labdarúgásban is inkább munkás tfpusú voltam: futkároztam, mert nem rendelkeztem zseniális labdaérzékkel. • Volt családi indíttatás? - Nem, otthon senki sem sportolt, egyszerű földműves családba születtem. A labdarúgópályától 150 méterre laktunk, s amikor focimeccs volt, a házunk előtt mentek el az emberek, sokan az udvarunkon hagyták a kerékpárjukat. A töltés „funkcionált" lelátóként, ott már futottam. Azóta; is főszerepet játszanak a töltések az életemben, most is ott tréningezek. - A focikorszak a középiskolában szakadt meg, bár a Fodor József élelmiszeripariban - ahol a pék szakmát tanultam ki - még szerepeltem az iskola válogatottban. Ördögh Istvánnak, a szegedi súlyemelőpápának tartozom hálával, ő volt akkor a testnevelőm. Középtávfutó szerettem volna lenni, látott bennem fantáziát, s elküldött az SZVSE-be, Antal Andorhoz. Ez 1975. december 1jén történt. • De Antal Andor gyalogló volt... - Igen, akkor hagyta abba igen eredményes pályafutását, s lett a vasútnál vezetőedző; persze mindenkiből gyaloglót akart faragni... Ráadásul a csapatukból hiányzott egy 59-es születésű, éppen kapóra jöttem. Ott ragadtam, mert volt tehetségem, ami rengeteg munkával párosult, és jöttek az eredmények is. Csapatban több országos bajnoki címet nyertem. De aztán technikailag nem tudtam fejlődni, éreztem, váltani kell! • S jött a hosszútávfutás? - Nem, először arra gondoltam, hogy 100 km-es és 24 órás gyaloglóversenyeken indulok, de megtudtam, hogy sokkal több ultrafutóviadalt rendeznek. A klasszikus maratonin már akkor 2:10 körüli időket futottak, a magyar csúcs 2:12 volt, én • viszont 2:35 körül tudtam teljesíteni a 42195 métert. Izgatott azonban, mi van „efölött". 0 Szóval, kíváncsiságból trappolsz heteken, hónapokon keresztül? mindig kiállt mellettem, akkor, a virágzó Délépnél jól keresett. Később 91-ben a Zepter edények árusítása mentett meg minket a csődtől, hisz Mártit elbocsátották. Kitanultuk a termékértékesítői szakmát. Az emberek csodálkoztak is, hogy ügynökösködöm, ismertek, azt hitték, jól élek a futásból. 0 Tovább erőszakoskodom: nem? - A futásból nem lehet meggazdagodni, a szponzorok is „csak" a felkészülést és a versenyekre való utazást fedezik. Nem üzlet, nem a pénzért csinálom, viszont a feleségemmel már hétszer voltam az USA-ban, most Ausztráliában jártunk és Nyugat-Európa szinte mindé országát bebarangoltuk. Csodálatos helyekre jutottunk el, barátságokat kötöttünk, a bensőm gazdagodott... - Szerintem sport, amit csinálok, hisz reggel korán kelek, egészségesen élek, rengeteget edzem, s a környezetemben is ezt hirdetem. Szerintem az ultramaraton az egyik legtisztább sport, mert nincs benne pénz és dopping. Az olimpiai részvétel nem minősíthet valamit sem pozitívan, sem negatívan, magyarán nemcsak azok számítanak sportnak, melyek szerepelnek sz ötkarikás játékok műsorán. 0 S ha fiaid, Attila és Péter is az ultrafutásra adnák a fejüket? - Elmondanám, hogy én mit éltem át, hisz az ő érzéseiket nem tapasztalhatom meg. Nem gátolnám, segíteném őket. Engem is le akartak beszélni, de nem sikerült. - Jó a kapcsolatom a sajtóval, csak egyes emberekkel nem, de úgy érzem, nem számítok kivételnek... Sokszor előítélettel közelítettek, s nekem rögtön védekezni kellett. Nem akartam a szenvedési oldalt reflektorfénybe állítani, a pozitívumokról szerettem volna beszélni. Ez nem az őrültek sportja, én is normális vagyok! Nem akartam olyannak látszani, mint amilyennek láttatni akartak, talán ez lehetett a baj. S tudom, az embereket, az olvasókat sok minden érdekli, még az én sztorim is: kíváncsiak arra, olyan problémákkal küzdök-e, mint ők. Sokan külön kasztnak tekintenek minket, pedig olyanok vagyunk, mint ők, küztük élünk. Ez nem kitaláció, emberekkel beszélgettem erről. 0 A család hogyan dolgozza fel az eredményeidet, miként viszonyul a teljesítményedhez? - Rendszeresen látogatom a rokonokat Magyarcsanádon, és ők teljesen hétköznapi dolognak tartják, hogy futok. Kicsit beszélgetünk erről is, de utána rögtön a hízókra, növényekre, a ház körüli munkákra terelődik a szó, a mindennapokat tárgyaljuk meg. Büszkék rám, de nem nagyítják fel a történetet, látják a valóságot: a mai napig egyszerű, hétköznapi ember maradtam. 0 A mai, rengeteg viselkedési normát felvonultató világban mi vagy: példakép vagy csodabogár? - Valószínűleg mindkettő... Fogadjanak el, s értelmetlenül ne bántsanak engem, minket, ultrafutókat, a világ azért szép, mert sokszínű. S ebből én sem lógok ki. Imre Péter Mindig egyedül Ferihegyi csapatkép