Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-23 / 120. szám
2 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 1996. MÁJ. 23. Harti láz •WTúltoznak az idők, változnak a rendszerek és válV toznak az emberek. Most például annak a Csehországnak a szakemberei okítanak ki bennünket Meciar magyarellenességéről, akik a szudétanémet kérdés kezelésében következetesen végigviszik Benes akaratát és végrendeletét... Gondolatmenetünket nem függetleníthetjük e ténytől, tisztázván, hogy ők, mármint a csehek is megtalálták a maguk bármikor bevethető „magyarjait"... Viszont a szomszéd kertjébe vetett pillantásuk utáni helyzetelemzés kiállja az idők e heti próbáját. Történt ugyanis, hogy Vladimír Meciar szlovák kormányfő a múlt héten kijelentette, miszerint „akinek nem tetszenek a szlovákiai állapotok, az szabadon távozhat". Vegytiszta demokratikus elszólás lenne az idézet, ha nem célozná meg a legjelentősebb szlovákiai kisebbség amúgy is ingatag önbizalmát. Bugár Béla, a kereszténydemokraták vezetője igen visszafogottan fogalmazott válaszában; szerinte „minden kormányfőnek joga és kötelessége megtenni a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az ország minden polgára otthon érezze magát a Szlovák Köztársaságban". Meciarnak ez körülbelül annyit jelent, hogy köszöni a felvilágosítást... A szlovák kormányfő saját, szlovák ellenzékével sem bánik kesztyűs kézzel. Tegnap például transzparensek és csöndes percek uralták a szlovák parlamentet. Ivan Lexába, Meciar bizalmasába, a titkosszolgálat igazgatójába mégsem tudták belefojtani a szót, s tgy megtarthatta a szolgálatról szóló jelentését. Előzőleg a házelnök kényszerszünetet elrendelésével sietett a segítségére. A kormánypártiak tapsoltak, az ellenzék, köztük a magyar pártok képviselői, kinevette és kigúnyolta a titkosszolgálat igazgatóját... Az ellenzék egyperces néma csenddel emlékezett meg a három hete felrobbant autójában szénné égett Róbert Remiásról, az ifjabb Kovác elhurcolása ügyében fontos tanúnak számító személy közvetlen barátjáról, akit szerintük a titkosszolgálat bűnösségét leplezők öltek meg. Ugyanerről a Róbert Remiásról, mint „baleset áldozatáról" külön egyperces csenddel emlékeztek meg a kormánypárti honatyák. A kormánykoalíciós tagsággal állítólag kacérkodó baloldali képviselők mindkét néma perc alatt felálltak - mondván, hogy ők kétszer adóznak Remiás emlékének, aki tegnap lett volna 26 éves. E színjáték jellemzi a kormányfő környezetét. A Meciar-féle vonalvezetésnek mindez hihetetlenül kedvez. Az egykori ökölvívó a belső ringben csak adok-kapokban gondolkodik, s helyzeti előnyét kihasználva többet üt, közben elhajlik, s learatja a tapsot. A magyarokat eleve leírt edzőtársnak tekinti. Állandó harci láz hevíti, hiszen a néhány éves szlovák állam nevében teheti mindezt. Meciar most szlovák történelmet ír. Nem szlovákiait. Meciar magyarellenességének „ magyarázata " • Prága (MTI) Vladimír Meciar szlovák kormányfő szilárd hazai pozícióját és szinte töretlen népszerűségét két tényezőnek köszönheti: az első az, hogy sikerül személyesen kisajátítania a gazdasági reform sikereit, míg a második tényező „hazafiassága". „Azok az új törvények, melyek szerint a házasságkötés nem folyhat magyarul, nem lehetnek kétnyelvű iskolai bizonyítványok, és még abban a községi képviselőtestületben sem szabad magyarul beszélni, ahol pedig egyetlen szlovák sincs, jóval inkább tetszenek a lakosságnak, mint Moravctk (volt kormányfő) ez irányú békülékeny politikája" - állítja a mai szlovákiai helyzettel foglalkozó elemző (rásában a Respekt című tekintélyes cseh politikai hetilap. A lap szerint Dél-Szlovákiában nyíltan garázdálkodik a maffia, amit a Bugár Béla magyar parlamenti képviselő kocsija elleni bombatámadás is bizonyít. A rendőrség viszont nem sok figyelmet szentelt az esetnek, bár „az első nyílt, alkotmányos tényező elleni támadásról van szó ". Valószínű, hogy a tetteseket azon négy személy környezetében kellene keresni, akiket másfél évvel ezelőtt a maffiával való kapcsolatok gyanúja miatt tartóztattak le, de nemrégiben szabadon engedtek, amit Bugár képviselő bírált. „A kormány mindent megtesz azért, hogy az emberek ne érezzék magukat biztonságban " - értékeli az eseményeket Bugár. „A magyar kisebbség lakta terület nyomasztó hangulatát Meciar nemzetiségi politikája még tovább mélyíti" - állítja a lap. Bugár szerint az emberek például már gyerekeiket is félnek magyar iskolába adni, nehogy elveszítsék munkahelyüket. A szlovákiai magyarok nehézségeit politikai vezetőjük nem a szövetségi állam szétesésének számlájára írja. „A jelenlegi kormánykoalíció a hibás" - szögezi le Bugár, s hozzáteszi: „Amennyiben a hangulat megnyugodna, az emberek újra bíznának a kormányban, és akkor a bűnözők ellen is hajlandóak lennének tanúvallomásokat tenni." A szlovák politikai színtér sajátossága, hogy a hazai gondok elfedésére mindig külső ellenséget kell keresni. Ezt a háládatlan szerepet „általában a magyarok játsszák el, mert kisebbségük van Szlovákiában. Mindjárt utánuk azonban a csehek következnek" - mutat rá a Respekt. Zjuganov virággal jön... A kommunisták oroszországi elnökjelöltje, Gennagyij Zjuganov virággal a kezében üdvözli híveit a brjanszki területen tett kampánykörútja során. A politikus közölte a nagy számban megjelent vörös tagkönyvesekkel: megválasztása esetén nem hagyja, hogy polgárháborúba sodródjék az ország... (MTI Telefotó) Harminc éve kezdődött a ..kulturális forradalom" Az utolsó katona • Tokió (MTI) „Magánháborúja" helyszínére, a fülöp-szigeti dzsungelbe látogatott el az a japán katona, aki csak 29 évvel a japán fegyverletétel után adta meg magát. A most 74 éves veteránt vegyes érzelmekkel fogadták Lubang szigetének lakói; volt, aki fátylat borított a múltra, egyes csoportok viszont kártérítést követelnek a volt felderítő tiszttől, amiért állítólag több falusit megölt. Az „utolsó katona", Onoda Hiroo keblére ölelte azt a ma 81 éves parasztembert, akit még a hatvanas években sebesített meg, amikor az véletlenül megközelítette rejtekhelyét. Onoda 1974. márciusában vetejt számot a történelem változásaival, ekkor jött csak elő viseltes japán uniformisában, mocskosan a dzsungelből és adta át megadása jeleként, ünnepélyesen kardját egy fülöp-szigeti tábornoknak. Most öltönyben, videóval felszerelkezve játja be magánháborújú helyszínét és ad át egy 10 ezer dolláros csekket a helybélieknek. A pénzt a lubangi gyerekek oktatására szánja. • MTI Panoráma Harminc évvel ezelőtt, 1966 májusában kezdődött Kínában „a nagy proletár kulturális forradalom", a távol-keleti ország amúgy is viharos újkori történelmének talán legpusztítóbb korszaka, mely egy évtizedig tartott. A külvilágban többnyire csak azok a képek maradtak meg ezen évek Kínájáról, hogy fanatizált fiatalok tömegei őrjöngő lelkesedéssel lobogtatják a Mao Ce-tung intelmeit tartalmazó vörös könyvecskéket a Tienanmen téren rendezett eksztatikus hangulatú nagygyűléseken. A homályos, közhelyszerű ismeretek fő oka, hogy a jelenlegi kínai vezetők, noha szakítottak a „kulturális forradalom" gyakorlatával, nem érdekeltek az akkori események részletes feltárásában, a pusztítás mértékének nyilvános összegzésében, s kifejezetten ellenérdekeltek az akkori tömeghisztéria okainak tisztázásában. Bár szórványosan megjelenhetnek visszaemlékezések e korszak egy-egy részletéről, átfogó elemzések nem készülhetnek. A pártarchívumok hét pecsét alatt őrzik a legfontosabb kordokumentumokat, sem hazai, sem külföldi kutatók nem férhetnek hozzájuk. A legközkeletűbb elképzelés szerint a káosz mögött a kommunista párt belső hatalmi harcait kell keresni. Mao Ce-tung, az addig korlátlan hatalmú vezér, államfő és pártelnök az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején sokat veszített párton belüli befolyásából, mert az általa kierőszakolt voluntarista iparosítási kampány, a „nagy ugrás" súlyos éhínséget egyes adatok szerint 15 millió éhhalált - idézett elő az országban. Át kellett engednie az államelnöki posztot a pragmatikusabb gondolkodású Liu Sao-csinek, és le kellett nyelnie, hogy a párt vezetői szerveiben bírálták irányvonalát, megkérdőjelezték addig megkérdőjelezhetetlen tévedhetetlenségét. Mao a tömegek körében élvezett népszerűségét felhasználva, mozgalmat indított a párt és az állam hatalmi gépezetének „megtisztítására". Rohamosztagként a felheccelt, fanatizált fiatalokból szervezett „ Vörös Gárdát" vetette be. A mozgalom jelmondata - „a lázadás jogos" - jegyében a fiatalok sokkal tovább mentek a lázadásban, mint amennyire mozgósítójuk tervezte. Nem álltak meg ott, hogy terrorizálták a Mao által .jobboldali elhajlóknak", „kapitalista úton járóknak" minősített párttisztviselőket, állami hivatalnokokat. Sokhelyütt megkínozták, megalázták, néhol meg is ölték népszerűtlen tanáraikat, leszámoltak személyes ellenségeikkel, sőt a hirtelen szerzett hatalomtól megrészegült ifjú gárdavezetők sokszor egymással is összekaptak, s egymás ellen uszították a vezetésük alatt álló vörösgárdistákat. Olyan torz közszellem alakult ki, amelyben a békés termelő munka osztályszempontból gyanúsnak bizonyult. így szinte teljesen leállt a termelés és megbénult a közlekedés. Emiatt Mao egy évvel a „kulturális forradalom" meghirdetése után megkezdte a leszámolást a rá hivatkozó, őt őrjöngve istenítő rohamosztagokkal. A hadsereggel verette szét a fosztogató, gyújtogató, garázdálkodó vörösgárdista alakulatokat, s tagjait Mao falura, munkatáborokba küldte dolgozni, hogy „tanuljanak a parasztoktól". A korábban rettegett rohamosztagosok kényszermunkatáborokba kerültek, ahol embertelen körülmények között, éhezve, kemény munkát kellett végezniük sokféle megaláztatás közepette. Bár a vörösgárdistákat a kulturális forradalom viszonylag korai szakaszában leszerelték, a törvénytelenségek nem értek véget. A hatalmi harc tovább dúlt, tisztogatások és egy állítólagos államcslnyklsérlet formájában. A kulturális forradalom tombolása teljességgel csak Mao halála, 1976 szeptembere után ért véget. Teng Hsziaoping pragmatikus reformirányzatának győzelme után Mao özvegye, Csiang Csing és további három szélsőbalos vezető - „a1 négyek bandája" - nyakába varrtak szinte minden felelősséget a történtekért. Nem büntették meg a többi bűnöst, a gyilkosokat, a kínzókat és a feljelentőket. Bár a kommunista párt elismerte a nyolcvanas években, hogy Mao „követett el hibákat", de kitartott amellett, hogy a „Nagy Kormányos nagyszerű forradalmár volt", s „hetven százalékban helyesen cselekedett". A „kulturális forradalom" elindításában játszott szerepét mindmáig elhallgatják Kínában, s „30 százaléknyi tévedéseiről" nemigen esik szó. A „kulturálisforradalom" még egyáltalán nem lezárt fejezete a kínai történelemnek. A teljes igazság feltárása alighanem földindulást váltana ki Kínában, s ennek a kockázatnak döntő szerepe van abban, hogy a Kínai Kommunista Párt mai vezetői nem feltárni, hanem eltemetni igyekeznek a „kulturális forradalom" tényeit. Több mai vezetőnek szembesülnie kellene akkori tetteivel, saját felelősségével, s legfőképpen a kommunista pártnak, mint intézménynek kellene elszámolnia múltjával, ami az amúgy is kiélezett társadalmi helyzetben beláthatatlan következményekkel járhatna a rendszerre nézve. Az orosz föld adásvételéről • Moszkva (MTI) A duma elfogadta az új orosz földtörvényt, amely nem ismeri el a mezőgazdasági művelés céljára használt területek magántulajdonát, és ily módon nem teszi lehetővé azok adásvételét sem. A duma ezzel kesztyűt dobott Borisz Jelcin elnöknek, aki a közelmúltban hozott földrendeletében egyértelműen állást foglalt a földmagántulajdon mellett. Moszkvában általános vélemény szerint Jelcin nyilvánvalóan elutasítja a földtörvény aláírását, amely ellentétes a föld magántulajdonlásának jogát rögzítő orosz alkotmánnyal. Horvátaikrán fegyverbarátság • Zágráb (MTI) A horvát-ukrán katonai együttműködésről írtak alá memorandumot szerdán Zágrábban az ukrán védelmi miniszter látogatása alkalmából. Mind Horvátország, mind Ukrajna alapvetően egyetért az európai biztonság fejlesztését és a NATO kiszélesítését illetően - közölte Valerij Smarov a tárgyalásokat követően. Gojko Susak horvát hadügyminiszter az ukrán vendéggel folytatott megbeszéléseken köszönetet mondott azért, hogy Kijev kiveszi részét a békefolyamatból: mind az ENSZ-erők, mind az ennek feladatait átvevő NATOerők, mind a kelet-szlavóniai ENSZ-erők tevékenységében részt vettek ukrán katonák. A britek fenntartásai • Brüsszel (MTI) Alig 24 órával John Major brit obstrukciót kilátásba helyező londoni bejelentése után Nagy-Britannia EUképviselete már az „együtt nem működés" elvét követve utasította el, hogy London egyetértését adja egy most készülő új, a csődök közösségi kezelésére vonatkozó konvenció véglegesítéséhez. A hírt a brit képviselet szóvivője jelentette be, jelezve egyúttal, hogy mostantól kezdve brit részről minden, közösségi és EUtisztviselők szintjén születő döntéssel szemben fenntartást fognak hangoztatni. Kisobbségi németek • Varsó (MTI) A lengyelországi német kisebbség képviselői szerint az államvédelmi hivatal (UOP) állandó megfigyelés alatt tartja az országban élő németeket. A kisebbség kulturális szövetségének vezetői szerint ennek legújabb bizonyítéka, hogy nemrégiben betörtek a szervezet opolei székházába, ahonnan ugyan semmi sem tűnt el, ám bizonyíthatóan átnézték a teljes levelezést és valamennyi ott tárolt dokumentumot - olvasható a Zycie Warszawy című varsói napilap riportjában.
