Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-18 / 116. szám

44 SZOLGÁLTATÁS SZOMBAT, 1996. MÁJ. 18. Szabó Sándor 1932ben született Túrkevén. Édesanyja varrónő volt, édesapja szövőmester, majd napszámos és hat testvérével együtt nevelték fel. Általános iskoláit szülővárosában végezte, majd Budapesten tett szakérettségit. Ezt követően az Oleg Kosevoj előkészítő iskolában tanult, s így került 1952-ben Leningrádba, ahol 1957-ben agrárközgazdászi diplomát kapott. Még ebben az évben elhelyezkedett a deszki gépállomáson üzemgazdászként, majd '58 januárjától már a megyei pártbizottság munkatársa lett. Később osztályvezető-helyettesi és osztályvezetői pozícióba lépett elő a mezőgazdasági, illetve az összevonás után a gazdaságpolitikai osztályon. 1973-tól már a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai titkára volt, 1980-tól Csongrád megye tanácselnöke, 1985-től pedig a megyei pártbizottság első titkáraként dolgozott 1988 végéig. egyes volt igazgatók -, hogy a megyei pártbizottság (ritka kivételektől eltekintve) gazdasági folyamatokba nem szólt bele. Különösen akkor nem, ha az a vállalat rentábilasan is dolgozott. Egyébként ajánlom mindenkinek átnézésre az akkori tényszámokat. Csongrád megye hosszú éveken át az ország második, harmadik legütemesebben fejlődő megyéje volt mind a termelés alakulását, mind a lakosság életkörülményeit figyelembe véve. A nyolcvanas évek közepére már sokat tettünk azért, hogy megszűnjék az a nagy különbség, ami Csongrád és a dunántúli megyék között volt, a Duna túlpartján lévők javára. Hát ahogy látom, ez az egyensúly mostanra igencsak felbillent, újra... No, de visszatérve a szocialista gazdaságra: egy szóval sem állítom, hogy a sikereket csak Forrongott egyszer a pártértekezlet. Az a bizonyos utolsó, Csongrád megyében. Grósz Károly, az MSZMP akkori el só titkára érdeklődve hallgatta Szabó Sándor szavait. Majd átbeszélgettek egy fél éjszakát... (Fotó: Nagy László archív) és kizárólag a jó megyei pártirányításnak köszönhettük, de azt igenis kimondom, hogy részünk volt benne. • Sikereket említ, ugyanakkor a 80-as évek végére mindebből csak rendszert változtatni akaró indulat maradt. A szocializmus megbukott, mégpedig a legkeményebb vizsgán is, az első választásokon is. Ön hatalmon belül élte meg a rendszerváltást megelőző, politikailag igencsak feszült hónapokat. Miben látja annak a nagy földindulásnak az okát - Abban, hogy a változtatást mindenki akarta. A párt vezetése éppúgy, mint az ellenzék, csak éppen a cél és a levezénylés módjában volt nézeteltérés. Mert például a többpártrendszer létrehozását, a parlamenti demokrácia kialakítását az MSZMP vezetése is támogatta. Az indulatok geijedésének pedig az volt az egyik, de fontos oka, hogy a nagy számonkérésben hirtelen minden volt vezetőt korruptnak, pénzhajhászónak, a hatalmával visszaélőnek kiáltottak ki. Rólam például megjelent olyan cikk, melyben azt állította a szerző, hogy úszómedencés nyaralóm van, a tanyámra pedig közpénzen vezetettem be a telefont. Holott aki jobban ismer, pontosan tudja, hogy ez nem igaz, s ma is abban a lakásban lakom, itt a belvárosban, amelyikbe pártbizottsági munkatársként költöztem, s vagyont soha nem is akartam, de nem is tudtam magamnak szerezni. Ezért számomra akkor roppant sértő volt az általánosítás, de ma már csak mosolyogni tudok rajta. t De azt tudja, hogy különösen a nyolcvanas években, amikor már a pénz illata körbelengte egy kicsit ezt az országot is, az MSZMP vezetői között jó néhányan igyekeztek jóval többet összeharácsolni, mint amennyit a nemzeti játzlés elfogadhatott? - Természetesen ilyen esetek is a tudomásunkra jutottak, s állítom, hogy mi keményebb eszközökkel léptünk fel az ilyen jelenségek ellen, mint ahogy azt a mai vezetés teszi. De elismerem, lehettünk volna még következetesebbek is. 9 A rendszerváltozást megelőző forrongásra visszatérve nem lehet megkerülni egy kérdést. Ön fékezte, vagy támogatta a reformokat? Ugyanis ezügyben igencsak szélsőséges véleményeket ismerek. Sokan utalnak például arra a megnyilatkozására, amikor az országos pártértekezletről hazatérve azt mondta: Csongrád megyében nincs szükség ilyen értekezletre, mert nálunk jól mennek a dolgok. - Én ezt nem nyilatkoztam. Egészen pontosan azt mondtam, hogy mi ne értekezleteket tartsunk, hanem a reformok végrehajtását szorgalmazzuk. Én az átalakítás, a változtatás mellett vollam.Egy rendszert megreformálni nem azt jelenti, hogy meg kell buktatni, hanem a rendszer hibáit kijavítani. 9 Aztán mégiscsak lett megyei pártértekezlet, ahol maga Grósz Károly is megjelent. És akkor azt beszélték az ülésteremben - mint a sajtó tudósi—, hogy maga a párt első titkára szántotta fel Önt a szünetben, hogy vonassa vissza a jelölését, mert új embert akar látni az országos vezetés a Csongrád megyei első titkári székben. - Ennek az ügynek a pontos története pedig az. hogy Grósz Károly a választást megelőző este és éjszaka sokat beszélgetett velem, az igaz. Másnap kora reggel saját elhatározásomból Írásban kértem a jelölőbizottságot, hogy tekintsenek el a jelölésemtől. Egyébként a jelölőbizottság engem javasolt, s az is elképzelhető, hogy meg is választottak volna. Mint ahogy a megyei pártbizottságba ezen a választáson be is kerültem. 9 Szabó Sándorból mindenesetre már évek óta nyugdíjas lett. Hogyan élte meg a rendszerváltás napjait. Érték-e inzultusok? Hiszen akkoriban igencsak felkorbácsolódtak az indulatok - Az emiitett újságcikken kívül engem nem bántott senki. Akadt ugyan olyan volt vezető, aki a találkozásunkkor átment az út túloldalára, csak ne kelljen köszönnie nekem. De hát mit mondjak erre, az ember gyarló. De az igaz barátok máig megmaradtak, s bármi gonddal, bajjal nyugodtan hozzájuk fordulhatok. Azokra sem tudok haragudni, akik a váltáskor elkezdték pocskondiázni azt a korszakot, amelyikben igencsak jó egzisztenciát építettek ki. Aki belebolondult a pénzbe, az nehezen szokik le róla, s ők úgy látták, hogy a rendszerváltás után a felemelkedés útja éppen ez a pálfordulás lehet. Egyébként ezek a dolgok azért sem tudtak felizgatni, mert akkor már a feleségem súlyos beteg volt, s én minden időmet az ő ápolásával töltöttem. 9 S most? Úgy tudom, a politikától távol tartja magát. Mivel telnek hát napjai? - Négy gyerekem van, és hat unokám. Mivel a kicsik elvesztették nagymamájukat, én igyekszem pótolni ezt a hiányt, és besegítek gyerekeimnek. Jelenleg nem vagyok semmilyen párt tagja sem. Egyébként politizálni szoktam, de tudomásul kell venni, ami elmúlt, az elmúlt. Ez azt is jelenti, hogy helyünket új, fiatal nemzedékeknek kell átadni, mert ők a mai rendszerben jobban tudják képviselni a dolgozók, a lakosság döntő többségének érdekeit. 9 E beszélgetés végéhez közeledve egy fontos kérdést tennék föL Az ön szíve joga, hogy válaszoljon rá. Szabó Sándor most is kommunista embernek tartja magát? - Igen, annak. Bár tudom, hogy ez a szó lejáratódott, mert mindenki mást ért alatta, mint amit jelent. A kommunista ember ugyanis az, aki hajlandó a közösségért dolgozni, s egy igazságosabb társadalom kialakítása a célja. Meggyőződésem, hogy az ilyen jellegű baloldaliság az egész világon teret fog még hódítani, de természetesen csak úgy történhet, hogy a múltban elkövetett hibák nem ismétlődhetnek meg. 9 S egy kommunista ember hogy érzi magát a kapitalista világunkban? - Meglehetősen rosszul. Mert fáj látnom, hogy nincs közbiztonság, a lakosság nagy része kiszolgáltatott, elszegényedik, nagy a munkanélküliség. Az oktatás és az egészségügy állapota egyre rosszabb, és a fiatalok kilátástalanul néznek a jövőjük elé. De azért reménykedem, hogy a helyzet a jövőben változni fog, de ehhez összefogásra, és ha kell, kőkemény érdekérvényesítő harcra lesz szükség. Bátyi Zoltán Ha egy tinédzsernek, netán egy húszas éveit taposó fiatalnak ezt a nevet mondjuk - Szabó Sándor - legfeljebb ilyen megjegyzést tesz: hát ez bizony elég gyakran eláfordul a telefonkönyvben. A hetvenes, nyolcvanas években sem volt kevesebb Szabó Sándor, ám akkoriban e név hallatán valahogy mégis egy emberre gondoltak mindazok, akiket valamennyire is érdekelt a politika, s tudták, milyen hierarchia működik egy megye vezetésében. Szabó Sándorból ugyanis szűkebb pátriánkból egy volt, aki igazán meghatározta e terület sorsát az, aki a megyei tanács elnökeként döntött, s az, aki később az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságát vezette. S akiről a rendszerváltozás óta szinte egyetlen hírt sem közöltek az újságok. Teljesen visszavonult a közélettől, már nem politizál. De akkor vajon m)t csinálhat? - tették föl nekem is sokan már a kérdést. S most érkezett el annak az ideje, hogy válaszolni is tudok rá. Mert fogadott szegedi, belvárosi lakásában, s készségesen vállalta az interjút is. 9 Ugye nem haragszik, ha azt mondom, a magáénál tipikusabb pártkarriert keresve sem találhatnánk. Egész életét az MSZMP szolgálatában töltötte el. S most, látva, hogy az úgynevezett kommunista világrend összeomlott, nem érzi úgy, hogy hiábavaló volt minden ténykedése? - Ha újra kezdhetném, ugyanezt újra végigcsinálnám. Mert igenis büszke vagyok arra, hogy jómagam is részese lehettem egy olyan korszaknak, amelyben Csongrád megye rengeteget fejlődött. Gondoljon csak vissza: akkoriban ebben a megyében öt híd épült, tízezrével adták át az új lakásokat, könyvtárral, levéltárral lett gazdagabb Szeged, a falvak addig soha nem tapasztalt fejlődésen mentek át, többek közt sikerrel teljesítettük a gázprogramot, de jutott pénz az oktatásra, a kutatásra és az egészségügyre is. Ezek szerintem elvitatha-, tatlan tények. Mint ahogy az is, hogy a késői Kádár-rendszerben a nagy tömegek számára általános volt a közbiztonság, adott volt a megélhetés számos feltétele. Ezt a mai rendszer nem mondhatja el magáról, bár elismerem, hogy most átmeneti korszakot élünk, s elképzelhető, hogy az új rend is egyszer jobblétet kínál az ország polgárainak. 9 Az előbbi felsorolás valóban impozáns, ám azt már tényként könyveli el mindenki, vagy legalábbis a túlnyomó többség szerte a világon, hogy a szocializmus megvalósult formája történelmi zsákutcának bizonyult. Önnek erről más a véleménye? - Nézze, én változatlanul marxista vagyok. És ma is meggyőződésem, hogy a kapitalista világrend változtatásokra szorul. Persze nem olyan irányban, mint amit mi szocializmusnak neveztünk, mert be kell látnunk, hogy az nem is volt, nem is lehetett szocializmus. Ugyanis, bár a társadalmi egyenlőség mégvalósult, mellette száSzabó Sóndor ma is kommunistának vallja magát mos olyan hiányosság jellemezte, ami el is torzította. Gondolok itt arra, hogy a demokratikus elemeket, különösen a kezdeti időszakban, nem kellő mértékben vette figyelembe, sőt olyan diktatórikus rendet vezetett be, amelyet ma joggal bírálnak. De ne feledjük azt sem, hogy az a rendszer megszüntette a munkanélküliséget, kiszámítható életpályát kínált minden fiatalnak, bár kétségtelenül hibája volt, hogy nem honorálta a kiemelkedő teljesítményeket. Ám ezt az akkori pártvezetés is látta, s ezért dolgoztunk folyamatosan a reformokon. Mondhatom ezt olyan emberként is, mint aki tagja volt annak a Havasi Ferenc vezette közgazdasági elméleti munkabizottságnak, amely a 80-as években próbálta hatékonyabbá tenni a magyar gazdaságot. Sajnos az is tény, hogy számos jó kezdeményezés elbukott idő előtt. Ennek számtalan oka volt. Többek között az is, hogy a KGST és Varsói Szerződés rendszerében a magyar gazdaságnak nem volt megfelelő mozgástere. Amennyi viszont volt, azt megítélésem szerint sokszor sikerrel használta ki. Emlékezzünk csak a Fehér Lajos által kidolgozott mezőgazdasági rendszerre, amely a háztáji és szövetkezeti tulajdon egységét úgy alakította ki, hogy Magyarországon a szocialista rendszerben végig megfelelő volt a közellátás, és mezőgazdaságunk még tetemes exportra is képesnek mutatkozott. 9 Ha ezeket az eredményeket sorolják - tegye azt bárki is -, azonnal ütközhet az ellenérvvel: hazánkban csak azért lehetett ilyen kényelmes szocializmus, mert rengeteg nyugati hitellel erősítették meg a gazdaságot. - Hogy mennyit segített rajtunk az a pénz? Szerintem erről még ma sem készült pontos elemzés. De az tény, hogy a felvett hiteleket nem herdáltuk el, hiszen évtizedeken át folyamatosan gazdagodott az ország. Ma ennek ellenkezője érvényesül. A nagyvállalatok privatizálása kapcsán milliárdos vagyonok tűntek el nyomtalanul, az a vagyon, amit 40 éven át kemény munkával éppen ez az ország állított elő, miközben a külföldi és a belső adósság soha nem látott méreteket ölt. A rendszerváltozás legnagyobb bűnének éppen azt tartom, hogy olyan vállalatokat vert szét, amelyek meggyőződésem szerint ma is hatékonyan tudnának működni. De hangsúlyozom, ez az egyéni véleményem. 9 Jó, hogy említi a szocialista nagyvállalatokat. Már csak azért is, mert azok egykori vezetői, visszaemlékezve saját tevékenységükre, egyértelműen a pártirányltást okolják a legtöbb hibáért. Kíváncsi lennék az Ön véleményére ez ügyben. - Tény, hogy az elmúlt rendszerben működött a ,.hatásköri lista"; megyei vállalat igazgatója csak az lehetett, akit támogatott a megyei pártbizottság. De ezt a rendszert az akkori vezetők elfogadták. Az is tény - állítsanak bármit is utólag „Egyébként politizálni szoktam, de tudonmud kai vaum, hogy ami volt. (Foto: Nagy LasxÉo)