Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-18 / 116. szám

SZOMBAT, 1996. MÁJ. 18. STEFÁNIA III. Kísért a sport Ha a szegediek a Széli János nevet hall­ják, sokan közülük előbb gondolnak az úszósport­ra, mint az újszegedi szövő rt.-re. Nem csoda, hiszen a vezérigazgató 10 évig állt a Szeged SC úszószakosztályának élén, majd 1991-tól két esztendeig az SC elnöki székében ült. Mára min­den kapcsolatot megsza­kított a sporttal, mondja ő, miközben minden má­sodik telefonáló ilyen ügyben keresi, minden ismerőse, barátja a sportra tereli a szót (és a régi szép időkre). Vagyis a sport varázsá­tól nem tud megszaba­dulni. S hogy miért mondott le annak idején az elnökségről? „Olyan idők következtek, ami­kor a sporthoz már pro­fik kellettek. Ráadásul saját cégemnél is a leg­nehezebb időszakot él­tük át akkoriban." Aki Széli János tem­póját föl akarja venni, annak a sarkára kell állnia, vontuk le a kö­vetkeztetést fotós kollé­gámmal, miután hűsé­gesen elkísértük egy napján. Pedig ez a bizo­nyos szerda a nyugod­tabbak közé tartozott, hiszen a Heavytex Rt. vezérigazgatója „csak" Szegeden tartózkodott, és nem vidéken - az ó szóhasználatában ez a pejoratív kifejezés Pestet jelenti se nem Üzbe­gisztánban, a gyapotföl­deken, a keleti mentali­táshoz szokott üzleti partnereknél. Széli Já­nos tősgyökeres szege­di. A sors iróniája, hogy mindkét gyermeke Pes­ten tanul, s ennek szinte egyértelmű a következ­ménye... „Nehéz meg­barátkoznom a gondo­lattal, hogy én, aki föld­hözragadt szegedi va­gyok, s az utcámbál se költöznék el, nemhogy Szegedről, a fővárosban tudjam a gyerekeimet. Akikre mellesleg na­gyon büszke vagyok." Az ifjabb Széli, akit Csa­bának hívnak, 26 éves, építészmérnök, a KÉSZ Kft. budapesti főmér­nökségén dolgozik és az utolsó félévét végzi a közgázon. Széli Anikó pedig 21 évesen az In­ternational Business Sco­ol harmadéves hallgató­ja­Reggel (pontosabban hajnali) 4 óra 30 perc. A Szent-Györgyi Albert utcai társasház első emeleti laká­sában megszólal a vekker és Széli János fölkel. (Mari, a feleség alhat, hiszen ő ké­sőbb kezd a munkahelyén.) Fél 6 -kor már a cégnél nyo­mogatja a kávéfőző gombjait a vezérigazgató. Gyors egy­másutánban három kávét is megiszik, ezzel viszont le­tudja az egész napi adagot. Majd, mielőtt az angoltanár megérkezne, még gyorsan átnézi a „leckét". Egy tanár már kidőlt mellőle, mert nem bírta a korán kelést. Só­regi Ildikó azonban jól szok­ja a gyűrődést. Annyi a ked­vezmény, hogy nem egy órát ad mindennap, hanem heti háromszor másfelet. Szigo­rúan 6 órai kezdettel. • Még mindig reggel, 7 óra 30 perc. Vége az angol­nak, egy lélegzetvételnyi szünet következik. Közben 7-kor megérkezik Széli úr titkárnője, Godóné Zsembe­ri Klára, aki 15 éve dolgo­zik a főnök mellett. „Már a konfekciógyárban is együtt dolgoztunk, és amikor Új­szegeden igazgatónak ne­vezték ki, magával hozott" - emlékszik vissza az együtt töltött évekre a nagyon csi­nos, fiatalos titkárnő. Még hozzáteszi: „Nehéz dolguk lesz a Széli úrral, mert őt csak a Heavytex érdekli. No és a gyerekei. De amint ide beteszi a lábát, megszűnik számára a külvilág." Klári­ka ráerősít a főnök koránke­lési szokásaira. Azt meséli, ha véletlenül csak 7-kor je­lenik meg, restellkedve somfordál be az ajtón. „Nem azért kelek korán, mert szeretek korán kelni, hanem mert imádom a reg­gelt. Ráadásul, amíg a ter­melésben dolgoztam és 'há­rom műszakban ment az üzem, szerettem tudni, hogy zártak az éjszakások. És ak­kor még nem is beszéltem arról az időszakról, amikor a gyerekeim úsztak, s reggel 6-ra a medence szélén kel­lett állniuk..." töltött óra után hazaindu­lunk. A Szent-Györgyi Al­bert utcai kilenclakásos tár­sasház Széllék lakta 88 négyzetméterén körülnézünk egy kicsit. Nagyon kellemes, ízlésesen berendezett otthon. A gyerekek szobáin látszik, hogy már csak féllábbal van­nak itthon. A konyha Széli János birodalma, s kénytelen azt is bevallani: imád enni. „Ha csak beszélek az ételről, hízok közben egy kilót." (Ami mellesleg nem látszik rajta, s ez egy 50 éves férfi­tól szép teljesítmény.) Na most, mivel egy nap csak egyszer eszik - ilyenkor ­kicsit megadja a módját. Ez az előkészületekkel együtt egy kerek órát vesz igénybe, miközben átolvassa az újsá­gokat is. Kiderül, szombat­vasárnap is hódol a főzési szenvedélynek. A család jól tolerálja. Mari, a feleség ­aki közgazdász diplomával az önkormányzat gazdasági ellátó szervezetét, valamint a Széli-családot vezeti - a fő­zést leszámítva mindenért felelős. Még cipőt is úgy vesz a férjének, hogy annak fel sem kell próbálnia.. • " .lóxitii Délután 17 óra 15 perc. Irány a kert! A művelet nem vesz sok időt igénybe, <nqi] maga a kert a lakástól 60 méterre található, ugyanod­ban az utcában. Rajta öreg házikó áll, aminek gondolat­ban már megpecsételődött a sorsa. Egyelőre azonban a családi lomokat, valamint a kerti szerszámokat őrzi. Van itt veteményeskert is, de az az anyósék műve. Széli Já­nos a pázsitra, a tujákra és a fákra büszke. „Nem igazán szeretek kertészkedni, ami­nek az az oka, hogy gyerek­korom a kerti munkákkal telt el. Újszegedi szegény csa­ládból származom és szüle­im fő jövedelemforrása a Műhely utcai kert volt." A Szent-Györgyi Albert utcai telket különben öt éve vet­ték, a vezérigazgató - ami­kor ilyen lazább napja van — itt pihen, locsolja a pázsitot, olvasgat. • Délután 18 óra 5 perc. Újra otthon. Megérkezik Mari, a feleség, kaiján bevá­sárlószatyrokkal. Ez nála mindennapos elfoglaltság. Átöltözik, kipakol, miköz­ben férjével pár mondatban átbeszélik a nap legfonto­sabb eseményeit. Mari szemlátomást boldog, hogy otthon találja Jánost. „Ami­kor vidéken tartózkodik - mi már tudjuk, hogy az általá­ban Pestet jelenti -, ritkán jön meg este 9-10 előtt. Az­tán meg hetekre elutazik külföldre." De harmincöt év ismeretség és huszonhétévi házasság után ilyen aprósá­gok nem okoznak problémát egy összeszokott pár életé­ben. • Este 18 óra 55 perc. Az éremgyűjtemény bemutatá­sára is sor kerül. Széli János 35 éve numizmata. Az első érem a bátyjától származott, aki egy ezüst kanadai egy­dollárost nyomott a marká­ba, amikor disszidensként először látogatott haza a 60­as években. ,.Amióta egyre többe kerülnek az érmék, már nem csinálom olyan in­tenzitással" - mondja sajnál­kozva a családfő. • Este 19 óra 30 perc. Kezdődik a híradó. Már va­lamennyien megvacsoráz­tunk, és átérezve a félóra je­lentőségét, hallgatunk. Majd lassacskán szedelőzködünk, hiszen tudjuk, a főnöknek másnap korán kell kelnie... Fakót* Klára • Vezérigazgató - reggel, délben, este Széli János: A gyáram a váram Mq|iisi locsolás aranyat ©•*. (Fotoks Gyenes Kolntan) A cég konyhája. Aki reggel eisónek érkezik, Miénk a gyár. „beüzemeli" a kávéfőzőket Értekeznek a tulajdonosok Valaha együtt kézilabdáztak Tripolszky hm ével Irány a kert! Délelőtt 8 óra 30 perc. Egyórás szindikátusi tárgy­alás kezdődik a tulajdonos­társakkal. Az előzményekről annyit illik tudni, hogy a a Heavytex Rt. többségi tulaj­donosa (50,1 százalék erejé­ig) a menedzsment: 24 dol­gozó - ők vették meg 1993 végén E-hitel segítségével a céget a vagyonügynökségtől. Ezen a szerdai napon a 24 magánszemély - akiket szin­dikátusi szerződés köt össze - a közelgő részvénytársasá­gi közgyűlésre készül. Délelőtt 10 óra. Tri­polszky Imre érkezik, az Ativizig szakaszmémöke, a vízügyi sport elnöke, aki „elszámol" a főnökkel. A Heavytex Rt. ugyanis szponzorálta, vagyis kupát ajánlott föl a 13. szegedi nemzetközi regatta számára a Maty-éren. Kiderül, hogy nemcsak sport- és üzleti kapcsolat fűzi egymáshoz a két férfit, hanem sokkal több, mégpedig egy ifjúkori barátság. Aminek egy epi­zódja, hogy míg Tripolszky Imre a Radnóti, addig Széli János a Textilipari Techni­kum kézilabdacsapatát erő­sítette a 60-as években. Jó­barátokként küzdöttek egy­más ellen. Ráadásul ugyan­nak a lánynak udvaroltak egy darabig. Kérdésemre, hogy hadd tudjuk meg, ki az illető, mindkét férfiú diszk­réten hallgat, majd ezt vála­szolják: „Nem biztos, hogy a hölgy büszke lenne ránk..." A Maty-éren külön­ben a bólyazsinórzatot a Heavytex Rt. készítette. Amikor a baráti beszélgetés üzleti tárgyalásba csap át, szó esik arról, mennyi ho­mokzsákot tudna készíteni az újszegedi cég az Ativizig számára, és milyen áron. Árvíz ellen ugyanis sosem lehetünk bebiztosítva. • Délelőtt 11 óra. Egy kis séta az üzemben. Itt minden gép, minden sarok Széli Já­nos szívéhez közelálló do­log. Ebben az üzemben vala­ha 10 millió négyzetméter ponyvát gyártott 1200 szö­vőnő a nagy szovjet partner­nek. Ma 350-en dolgoznak a KSZV-utód Heavytex Rt.­nél, és azt gyártanak, ami kelendő a piacon. Újra rene­szánszát éli például a kender - ebből az alapanyagból még ing is készül amerikai megrendelésre. Délután 13 óra. Újabb üzleti tárgyalások kezdőd­nek, amelyeknek a témáját legnagyobb sajnálatunkra, de nem kötik az orrunkra. A jelenlévők listája úgy indul, hogy Széli János, de a foly­tatástól el kell tekintenünk. • Délután 16 óra. Ma, ugye, lazább nap van, így ­immáron a tizedik munkával i

Next

/
Thumbnails
Contents