Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-20 / 93. szám

II. STEFÁNIA SZOMBAT, 1996. ÁPR. 20. » A szegedi iskolapadtól a pretoriai nagyköveti székig Afrikában is kötelező a zsakett Gergely András: Elmúltak a romantikus idók., Egy fotó a The Swazi Observer 1994. március 4-i számának címoldaláról. Ezúttal III. Mswati, szváziföld királya veszi át a nagyköveti megbízólevelet, Afrikához kétségtelenül illő öltözékben. A királyság különben arról híres, hogy az uralkodónak minden évben meg kell nősülnie. III. Mswatinak még csak öt felesége van, mivel csak öt esztendeje uralkodik. A papa viszont majdnem negyven feleséggel büszkélkedhetett halála előtt A pretoriai nagykövetség kertjében. Gergely András nagykövet (jobbról) felesége és a délafrikai protokollfánök társaságában. A zsakett meleg, de kötelezá viselet: innen indultak ugyanis de Kleric államfőhöz a megbízólevél-átadási ceremóniára Gergely András szegedi família sarjaként Csongrád megye székhelyéről indult a világba. A szegedi Ságvári gimnáziumban érettségizett. Onnan vezetett útja a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre, a '90-es években pedig 6 lett a Magyar Köztársaság elsó dél-afrikai nagykövete. Annak idején át és családját is sokan ismerték. Ezért is eredtünk nyomába: mi van vele? Budai lakásában sikerült találkozni vele. 9 Sokak számára nem titok, a Radnóti gimnáziumban osztálytársak voltunk. így hát tegezhettek. Hogy is van ez? Radnótista voltál és a Ságváriban érettségiztél. - Volt akkor egy KISZlap, úgy hívták: Ifjú Kommunista. Szegeden járt tőlük egy újságíró és készített velem és Csúri Károllyal - aki most a JATE osztrák tanszékének vezetője - egy interjút. Mi néhány dolgot kifogásoltunk az iskolával kapcsolatban, példának okául azt, hogy már évek óta nem rendeznek Radnóti-bált. Szóval a nyilatkozat minden volt, csak politikai bűncselekmény nem, de hát az igazgató rendkívül nehezményezte, hogy az engedélye nélkül nyilatkoztunk. Végül érettségi előtt másfél-két hónappal a Ságvári gimnáziumban kötöttünk ki. Ahová hősökként vonulhattunk be. • Mindezek után fölvételi vizsga nélkül kerültél be az egyetemre. - Ezt a tévének köszönhetem, pontosabban a Ki Miben Tudós? vetélkedőnek, amelyben történelemből a döntőbe jutottam, és amely döntő éppen akkor volt, amikor az előbb említett ügy zajlott. Ebből a nézők annyit láthattak, hogy eleinte a névtáblámon a Radnóti, a végén pedig már a Ságvári szerepelt. Szóval második lettem, és így fölvételi nélkül bekerülhettem az egyetemre. Az ELTE-t választottam. '64ben elkezdtem az egyetemet, '65-ben fölvettek az Eötvös Kollégiumba. Egy tizenöt fős filozófia szak, egy százfős örténelem szak és egy százötven fős Eötvös Kollégium - ez volt az a három közeg, amiben az ember mozgott '64 és '69 között. Különösen a filozófia szak volt érdekes, amire sok kádergyerek járt akkoriban. Olyan emberekkel jártam együtt, mint Haraszti Miklós, Radnóti Sándor, Kolosy Tamás, akiből híres-neves szociológus lett. Vagy kettővel fölöttem járt Kis János, Bencze György. De oda járt Révai József fia is, no meg az egyik hallgatóról azt suttogták, hogy Rákosi rokona. Ez nekem, mint vidéki gyereknek természetesen érdekes volt... 9 Mindeközben jött a tudomány, mégpedig a reformkori magyar történelem. Miért pont ezt a korszakot választottad? - Nem jártam latinos osztályba, nem tudtam eléggé a nyelvet, így a korábbi korszakok forrásai el voltak zárva előlem. A későbbiek, főleg a 20. század pedig már teljesen át volt itatva ideológiával. így csak a reformkornál köthettem ki. Nem csak a korszak szépségei miatt, hanem a teljes kutatói szabadság miatt is. Személyes okok is közrejátszottak, mert amikor a kisdoktorimhoz kerestem témát, engem is inspirált Szabad György szeméA Gergely család - Anyai ágon majd' száz éve vagyunk szegediek - ismerteti a családi krónikát Gergely András. - Anyai nagyapám, Benkő István ugyan Orosházáról indult, de szegedi pedagógus lett. Eötvös-kollégista volt, Kodállyal végzett a századelőn, 1908-tól pedig a szegedi Klauzál főreálgimnázium (a mostani Radnóti) latintanára lett. Ott is dolgozott nyugdíjazásáig, 1943-ig. Még 1910 körül vette meg a Bach-családtól azt az 1883-ban, az árvfz után épült Teleki utcai házat, ahol én is fölnőttem. - Édesapám, Gergely Győző fogorvos volt, OTI-alkalmazott. A '40es évek közepén Sopronban éltek anyámmal magam is ott születtem 1946-ban -, aztán apám megpályázott egy szegedi állást, hogy együtt lehessen a család. 1948ban került a szegedi rendelőintézetbe, aminek aztán nyugdíjazásáig a vezetője volt. Az pedig csak kerekíti a képet, hogy édesanyám, aki zeneakadémiát végzett, a '60-as években a szegedi Radnóti gimnázium ének-zene tanára lett, ahová magam is jártam. Gergely András most Budapesten él. Két gyermeke van. A 19 éves Anna hamarosan érettségizik, színésznek készül, a 17 éves András az Eötvös gimnázium tanulója. lye, mint oly sokunkat. így aztán doktorimat nála és Széchenyiből írtam. • Az egyetem után az MTA Történettudományi Intézetébe mentéi.. - Oda szerencsére akkoriban mindig fölvettek egyegy fiatalt. És az intézetben akkor éppen nem volt reformkoros kutató. így aztán rögtön egy nagy föladatot kaptam: a tízkötetes Magyarország-történetbe kellett írnom egy fejezetet. Igaz, a kiadvány szerkesztője, a szintén szegedi Mérei Gyula először bizalmatlan volt, de olyan jól sikerült az a munkám, hogy végül azt adhattam be kandidátusinak. 9 A hetvenes években jelentek meg első könyveid... - A Széchenyi-könyvem jelent meg akkor és egy népszerű kötetem A kiegyezés után címmel. 9 Aztán ismét az egyetem? - '76-ban kérdezett meg Szabad György: visszajönnék-e az egyetemre? Mindig vonzott a tanítás, (gy igent mondtam. 9 A '80-as évek eleje: Mozgó Világ. Hogy kerültél oda? - Ha nem is közelről, de ismertem Kulin Ferencet, akit a lap akkori, '80-as válságakor kineveztek főszerkesztőnek. Az volt az elképzelése, hogy a polgárpukkasztó, mindig sok botrányt okozó szépirodalom helyett a szociográfiai-társadalomtudományi vonulatot erősíti a lapnál. Egy, a nemzeti hagyományokkal foglalkozó rovatra gondolt, amiben történelmi esszéket szeretett volna látni. Ennek szerkesztésére hívott meg engem. Az elképzelés politikai szempontból nem vált be, mert kiderült, hogy ezek a történeti és szociológiai esszék éppen elég gyúanyagot tartalmaznak. Berkovits György kollégám volt a szociográfiai rovat szerkesztője, ott volt Czakó Gábor... Szóval egy nagy csapat volt a Mozgó Világnál akkor. Szerkesztői munkám során mélyülhetett el a kapcsolatom Illyéssel, Csoórival, Mészöly Miklóssal. Rengeteg izgalmas személyiséggel is megismerkedhettem: Konrád Györggyel, Radnóti Sándorral, Esterházy Péterrel, Hajnóczy Péterrel... 9 Akkoriban már voltak szamizdatok. Milyen kapcsolataitok voltak a kiadóikkal illetve a formálódó ellenzékkel? - Az volt a koncepciónk, hogy a legális kereteket tágítsuk. így mindazoktól igyekeztünk anyagokat közölni, akik nem szerepeltek tilalmi listán. Például Csoóritól, Bauertól és sokaktól. De a szerkesztőségben ismerkedtem meg Demszkyvel is, mint szamizdatos kiadóval. Amit mi végképp nem vállalhattunk, az a szamizdatokhoz került. Ezt a tojástáncot '83 őszéig folytathattuk, amikor a hatalom nem tűrte tovább és Kulint menesztették, a szerkesztőség pedig távozott. 9 Tehát már a '80-as évek elején találkoztál a későbbi politikai ellenzék reprezentánsaival. Érezhető volt-e akkoriban valami a későbbi, mai kemény ellentétekből, megosztottságból? - Nem, semmiféle ellenségeskedés nem volt tapasztalható. A közös nyomás is összetartotta az embereket. 9 Fölmerült-e akkoriban, hogy a liberalizmus ellenségképként fog valaha megjelenni? - Soha. Ilyen jellegű törekvések nem voltak. Akkor ismertem meg például Kéri Kálmán bácsit és a régi rendszer más reprezentánsait, akik úgy tekintették magukat, mint utolsó, vert mohikánokat. Nem zászlót lobogtattak, azt mondták: én innen jövök, de nem ez a jövő. Tehát még a legidősebb nemzedék részéről sem volt tapasztalható antiliberális hangulat. És - a liberális szót nem használva - a nyugat-európai polgári demokráciák lebegtek mintaképpen a szemek előtt. És akkoriban nem is gondolt még senki igazán a rendszerváltás lehetőségére. Folytatódó reformokban, lassú, fokozatos nyitásban, a politikai élet liberalizálásában lehetett reménykedni. '85 előtt legalábbis. 9 Aztán jött a '80-as évek vége. Lakitelek, az MDF, aminek külpolitikai tanácsadója lettél. Hogyan történt? - Úgy kezdődött, hogy '86-ban Humboldt-ösztöndtjjal Németországba mentem. '87 nyara végén jöttem vissza, ezért nem is voltam ott Lakitelken. Néhány nap múlva találkoztam Mészöly Miklóssal, aki a kezembe nyomott egy Bauer Tamás által fogalmazott, a Parlamentnek szóló levelet, mondván: írd alá. Amit meg is tettem. Ez volt a százak levele, ami '87 őszén a költségvetés megszavazásának veszélyeire figyelmeztette a honatyákat. Ismeretségeim révén aztán többnyire ott voltam az MDF Jurta színházi fórumain, mint ahogyan a '88-as második lakitelki találkozón is, amikor megszületett a lakitelki kiáltvány és a Fórum egyesületté alakult. Az elnökség köré szerveződött meg a tanácsadók laza köre. Mintegy negyvenen voltunk, akik gyakorta összeültünk a teendők megvitatására. Magam is többnyire ott voltam. Szabad György Antall Józsefre emlékezve éppen mostanában Irta meg, hogy éppen én javasoltam akkor, hogy rendezzünk március 15-én országos gyűlést, adjunk ott országos, szabatosabb, egy lehetséges párt felé mutató programot. Antall József ezt a javaslatot a magáévá is tette. Később Antall József elkezdett maga körül egy tanácsadó csapatot szervezni. Tekintettel arra, hogy tudtam nyelveket és ismert is, mint történész kollégát, magam is az MDF külügyi csoportjába kerültem. így kezdődött az én „külügyes" pályafutásom, mivel akkoriban már nagyon sok beszélgetést folytattunk idelátogató politikusokkal illetve nagykövetekkel. így aztán részt vettem a kerekasztal-tárgyalásokon is az erőszakszervezetekkel foglalkozó bizottságban, amelyben például a Ligát a hozzám hasonlóan botcsinálta „erőszakszakértő", Jancsó Miklós képviselte. 9 A fordulat: 1990... - A választások, ami után rögvest elmentem fél évre Hamburgba vendégtanárnak. Mindig naiv voltam ugyanis, mert úgy hittem, hogy a rendszerváltásban bábáskodók vissza fognak vonulni és átadják a terepet az Isten tudja honnan jövő hivatásos politikusoknak. Akkor vissza is utasítottam, hogy hivatásos politikussá váljak. Mondtuk is egymásnak egy kollégával, aki ugyanígy tett: menekülünk a húsosfazék elől. 9 Végül mégis külügyes lettéi - Amikor '90 nyarának végén hazajöttem, Jeszenszky Géza megkeresett azzal az ajánlattal, hogy menjek oda dolgozni. '91 januárjától aztán a minisztérium főtitkára lettem, az adminisztratív ügyek tartoztak hozzám, helyettes államtitkári rangban. A többi minisztériummal is nekem kellett kapcsolatot tartanom, így megismerhettem az egész felső államigazgatást csakúgy, mint Antall munkamódszerét. 9 Milyen képed alakult ki róla? - Hihetetlen munkabírású és memóriájú ember volt, aki jól látta a gyenge pontokat. Csakhogy szorításba került. Hiszen a fontos posztok értelemszerűen politikai posztok voltak. Sok gyenge ember került politikusként ezekre, Antall viszont eldöntötte, hogy nem cserélgeti az embereket. A másik oldalról az államigazgatásnak is volt néhány örökölt gyenge pontja, amelyeket szintén politikai okokból nem akart túlságosan bolygatni, nehogy kommunistaüldözéssel gyanúsítsák. Végül az összes ebből fakadó probléma föltorlódott rá. Hallatlan munkabírással igyekezett kezelni ezeket a gondokat és mindez valahogyan működött is addig, amíg a betegsége miatt már nem volt képes kézben tartani a dolgokat. 9 Közben a te helyzeted is változott. '92-ben kineveztek Dél-Afrikába, a Magyar Köztársaság első nagykövetévé. Hogy történt? - Már jó ideje kerestek valakit erre a posztra. Antalinak az volt az elképzelése, hogy oda nem küld karrierdiplomatát, mert egy kényes, de értékes terület. Közben valakinek eszébe jutott, hogy egy korábbi holland ösztöndíjam jóvoltából tudok hollandusul, ami alkalmassá tesz arra, hogy afrikaanszul is megtanuljak és így közeli kapcsolatokat építhetek ki az ottani fehérek többségével is. Igent mondtam. így kerültem ki '92 őszén. Egy különleges országba, első nagykövetnek. 9 Amikor kint voltál, éppen akkor kezdődtek a nagy dél-afrikai változások... - Dél-Afrika ugyanúgy demokratizálódott, mint Magyarország. De mégis másképpen, mert ott a fehéreknek volt egy működő demokráciájuk, mellette pedig egy apartheid rendszer, amely elnyomta a feketéket. Éspedig nagyon durván. Valódi rendőrterrorral, ami viszont nálunk nem volt. Mégis, Magyarországhoz hasonlóan tárgyalásos úton vitték végbe a demokratikus átalakulást. Ott is volt egy nemzeti kerekasztal a fehérek és a feketék között, ahol megszületett a megállapodás, amit az utolsó fehér parlament végül elfogadott, csakúgy, mint nálunk. Magam végigkísérhettem a folyamatot, hiszen megbízólevelemet de Klerk elnöknek adtam át, amikor pedig eljöttem, Mandelától búcsúztam el. A problémák nagyon is hasonlóak voltak, mint Magyarországon. Például: mi lesz a titkosrendőrséggel, a régi rendszer bűneivel, a hivatalnoksággal, milyen lesz az új választójog, mi lesz a kisebbséggel - azaz már a fehérekkel! -, az egyházakkal, a vallásszabadsággal, a külkapcsolatokkal stb.? Tehát azt mondhatnám, hogy ismerős terepen mozogtam. 9 Aztán hazatértél. 1995 elején. - A választások után úgy döntöttem, lemondok megbízatásomról. Pedig maradhattam volna, hiszen amikor beadtam a lemondásomat az új külügyminiszternek, kérve, hogy néhány hónapig még maradhassak, lévén hogy kint éppen akkor zajlott le az átalakulás és eközben kínos lett volna eljönnöm, semmiféle nehézséget nem támasztott. '95 tavaszán jöttem vissza - az egyetemre. 9 Tehát újra tanítasz és a történelemmel foglalkozol A pártokhoz van-e közöd? - Az MDF-hez nincs, mert onnan a közelmúltban kiléptem. A Magyar Demokrata Néppártot támogatom. 9 És a politika? - Itthon közben kialakult egy profi politikusi gárda, amelyik jól-rosszul, de végzi a dolgát. Elmúltak a romantikus idők, a magamfajta amatőr politikusokra már nincs szükség. Közéleti vágyait pedig kiélheti az ember publikációkkal vagy a mind jobban magukra találó civil szervezetek körében. Szávay István