Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-20 / 93. szám

SZOMBAT, 1996. ÁPR. 20. STEFÁNIA III. A pénzről Bizonyára nagyon sokan gondolják azt, ha valaki két csapatnak az edzője, akkor annak igen magas lehet a jövedelme. Rákérdeztem a „bevételre": - A klubtól 45 ezer forintot kapok. A telefonszámlám 20 ezfr forint havonta. Ebből „maszek" körülbelül 10 százalék, az is elsősorban a két lánnyal való kapcsolattartás, amit el lehet könyvelni csapatérdeknek is. A többit a póló teszi rá. A Pesten edző játékosokkal csak így tudok kommunikálni, továbbá eléggé sok elintéznivalóm van a szövetséggel is. Említhetem a gépkocsihasználatot is, s azt a sok szaladgálást, amit a két csapatért kell megtennem. A közelmúltban ruháztam fel - a feleségem is adott egy kis pénzt - a játékosokat, mintegy 800 ezer forint értékben. Ezek után ki lehet számítani, hogy nekem a havi edzői fizetésemből mi marad... Azt nem állítom, hogy dr. Tóth Gyula, a két szentesi pólócsapat és a magyar nói vízilabdaválogatott szakmai irányítójának élete nyitott könyv előttem, de tény: az elmúlt 22 esztendőben, amióta ismerjük egymást, elég sokat sikerült megtudnom róla. Amikor 1974-ben az újságírói pályára léptem, a pólópápa már egy esztendeje a Szentesi Vízműben játszott. Otthagyva a Honvédot, inkább olyan helyet választott, ahol a sportolás mellett a végzettségének megfelelő - állatorvosi állást is kapott. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy elsőként írhattam róla, amikor 1975-ben a szentesi vízilabdáiból edzőt „csináltak". Aztán együtt örvendeztünk 1980-ban az általa vezérelt Kurcaparti férficsapat MKgyózelmének. 1991-ben a „fiaival" már a bajnoki dobogó második fokára is felállhatott, két évvel később pedig mesteredzői címet kapott. Közben a női válogatottal előbb Európa-, majd világbajnok lett, míg klubcsapatával 1993ban BEK-et nyert... Se vége, se hossza nem lenne annak a felsorolásnak, ami dr. Tóth Gyula és családja elmúlt 23 évét jellemezné. Voltak mélypontok is a szakmai munkájában, de 6 soha nem sértődött meg, ha azt a feladatot kapta, hogy az ifjúsági, vagy a serdülöcsapatot trenfrozza. Ő ugyanis egy olyan ember, aki a kapott és vállalt feladatait hibátlanul el tudja végezni. • Jártam már többször is a Honvéd utca 35. szám alatti házban, de ezen a szerdán azért mégiscsak volt bennem egy kis drukk, hiszen a család belső életébe, apró rezdüléseibe pillanthattam be. Pedig most igazán csendes volt a ház, hiszen a „gyerekek", a két leány, Gabriella és Noémi, valamint az elsőszülött Gyula otthon sem voltak. • Reggel 8 óra, a családi fészek: Amikor fotós kollégámmal megérkeztünk, a doktornak éppen lejárt a (magán(rendelési ideje, Gabi asszony pedig, a férj „cukkolása" közepette, még a szépítőszerekkel volt elfoglalva. Az ízlésesen berendezett lakásban az első, ami a vendég szemébe ötlik, egy gyönyörű, muzeális értékű zongora. - Az édesanyámtól örököltem. Gyermekkoromban tanultam „klampírozni", de csak a leányaimat tudtam az egykezes játékommal elbűvölni. Mindig azt kérték, hogy játsszam és énekeljem el - nagyon gyönyörűen adtam elő... — Az én apukám egy olyan híres bohóc című régi slágert. Gabriella lányom, otthon csak Huginak hívjuk, biztosan tőlem örökölte a zenei tehetségét. Mindig is sejtettem, hogy egy állatorvosnak nem akkor kezdődik a napja, mint egy hivatalnoknak, mondom inkább magamnak, mint vendéglátómnak. - Ugye, fiam, minden reggel hét órakor az ágyba viszem a kávét - fordul neje felé teljesen komolyan a ház ura, majd hozzáteszi: - A nap további részében már a feleségem feladata a „feketeleves" elkészítéseDélután 13 óra, az ebédlő: A családfő nem bíija tovább a koplalást, s megterít magának. Miután elolvassa a fogyókúrarecept aktuális direktíváit, kitesz az asztalra egy joghurtot, egy uborkát, egy narancsot, egy főtt tojást és egy kétszersültet. Ezt pillanatok alatt eltünteti... Amikor pedig mi ülünk asztalhoz, hogy elfogyasszuk a roppant finom ebédet, a ház ura elbujdokol, hogy még az étel illatát se érezze... • Délután 14 óra, a vágóhíd: A Pankotai Agrár Rt. Flex Kft. vágóhídján ezen a napon már másodszor jár dr. Tóth, hiszen a vágás előtt már szúrópróbaszerűen megvizsgálta a sertéseket, s akkor is, valamint második ellenőrzése során is mindent rendben talált. A levágott állatok belsőségeit saját maga szedi szét, s vizsgálja meg. Amikorra pedig a takarítást és a fertőtlenítést is elvégzi a Hevesi Károly üzemvezető által irányított team, akkorra már rohanni kell - ez ekkorra már számomra sem volt rendkívüli, hisz mindenhova úgy száguldottunk, mint hajdan Fittipaldi... - a nyúlátvételhez. Közben azért a vágóhíd vezetőjétől megtudom, hogy szinte a hét minden napjára, a hét vége kivétel, jut vágás, egy-egy alkalommal 30-55 sertés „fut neki" a késnek, ez pedig azt jelenti, hogy rendszeres a kapcsolatuk az állatorvossal. • Délután 16 óra, az utca: A Vásárhelyi utca 67. szám alatti ház előtt kisebb tömeg áll. Ki kosárban, ki kistraktorral, ki csak a szatyorban hoz nyulat, mert az Olivia Kft. Lajosmizse átvételt tart. Dr. Tóth Gyula a nyulak egészségi állapotára volt kíváncsi, különös tekintettel a myxomatózisra. • Délután 17 óra, az uszoda: Most sokkal több játékos dolgozik a medencében, mint délelőtt. A gyengébb nem képviselői előbb kapnak egy kiadós „úszóleckét", majd labdatechnikai edzést vezet a mester. A férfigárda pedig a bemelegítés után egy edzőmérkőzést játszik a Bertók és Tsa Bt. (a Szentesi VSE NB I/B-s)) gárdájával. Előre kiköti Pásztor Antal edző, hogy nem kell számolni a gólokat, hiszen nem az a legfontosabb, hogy melyik csapat mennyit lő, hanem, hogy a taktikai utasításokat mennyire hajtják végre a játékosok. - Nekünk nagyon jól jön az, hogy itt, helyben tudunk „életszerűen" kétkapuzni. A jövő héten ugyanis megkezdődik számunkra a szövetség által szervezett, s a válogatottak nélkül lebonyolítandó Olimpia Kupa-sorozat. Az SZVSE sem jár rosszul, hiszen ők a másodosztály dobogóját tűzték ki célul. Az sem kizárt, hogy osztályozót játszhatnak az OB I-ből kieső KSI-vel. • Este 19 óra 30 perc, az öltöző: Vége az edzésnek. Még egy kis terefere a játékosokkal, hogy másnap mi lesz a feladat, s irány a Honvéd utca 35. Amikorra belépünk a házba, már 20 óra is elmúlik. Nem nehéz gyorsan bekapkodni a koplalósra szabott vacsorát, s máris a tévé elé telepedtünk. Kezdődik a Panathinaikosz-Ajax labdarúgó-mérkőzés. Ennek vége- ^ redményét már nem várjuk meg, hiszen éppen eleget lábatlankodtunk a Tóth-családnál. Vagy mégsem?... Süli József • A szentesi sikeredző a konyhában is otthon van Dr. Tóth, a póló és az állatok A kismalacokat is röntgenszemmel kell vizsgálni. (Fotó: Gyenes Kálmán) Mindig mosolygó feleségétől megtudjuk, hogy neki délelőttönként nincs sürgős dolga. Amikor meghallotta, hogy ezen a napon vendégeik lesznek, úgy alakította az életét, hogy egy kicsit lazíthasson. Közben a gyerekekre terelődik a szó. Gabi és Noémi egyaránt az ELTE másodéves hallgatója. Előbbi nyelvtanárnak készül, míg utóbbi a biológia-testnevelés szakpárt választotta. A 23 éves „kis" Gyula pedig a Hungerit üzletkötője, s egy húsáruház üzemeltetője. Tovább folytatnánk a beszélgetést, de a házigazda ellentmondást nem tűrő hangon a tudomásunkra hozza, hogy indulni kell, mert hamarosan az Erötakarmánygyárban kell lennie. • Reggel 9 óra, az erőtakarmánygyár területe: A nagy rohanás közben kiderül, hogy dr. Tóth Gyulának rendszeresen hatósági elleni főzik, ússzon 5-6000 mét őrzéseket kell végeznie a gyárban. Ott tartózkodásunk - mármint Gyenes Kálmán fotóriporteré és az enyém egy kis felbolydulást is okoz, de végül Kovácsné Petrovszki Mária üzemvezető is megnyugszik, hogy mi csak a kísérők vagyunk... Az itt is népszerű állatorvos a dr. Polner Tibomé által vezetett gyógyszerrészleget is meglátogatja, majd így összegzi a tapasztaltakat: „Az előírásoknak és a mai követelményeknek megfelelőnek találtam mindent." • Délelőtt 10 óra, a vásártér: A malacfelvásárlást is ellenőrizni kell: a doktor azt is megvizsgálja, hogy eléggé tiszta-e a kocsi platója, s hogy van-e beteg állat az elszállítandók között. • Délelőtt 10 óra 30 perc, az uszoda: Szremkó Krisztina, az idei BEK-döntő második legeredményesebb góllövője kissé vacogva fogadott bennünket. Aztán jöttek a többiek is: Berki, Dongó T„ Tary, Bárányi, Pitti, Pellei, Halápi és végül a második leány, Sipos Edit. - Ha mi elhatározzuk, hogy levesszük a sátortetőt, egészen biztosan fagyos időszak következik. Most is így jártunk - mondja mosolyogva a mester, majd kiadja a bemelegítésnek szánt penzumot, amit most kivételesen a kismedencében is le lehet tudni. Később is megenyhül a szíve, mert az edzést most egész végig a „melegvizesben" végezhetik. • Déli 12 óra, a családi otthon: Gyula kijelenti, hogy nem megyünk étterembe, mert neki nagyon fontos a fogyókúrája, amit április 12-én, a nevenapján úgyis megszegett, s most bűnhődnie kell érte. Gabi asszony közben a tűzhely körül szorgoskodik, s közben arról beszélgetünk, hogy huszonhat „Belsóséges évvel ezelőtt hogyan ismerkedett meg két pesti fiatal: - Gyula a Honvédban pólózott, s naponta többször is elment a fodrászüzlet előtt. Én akkor ott voltam tanuló. Ő is bejáratos volt az üzletbe, s egy idő után már nem csupán kuncsaftként jött be... Nekem a korom miatt szülői beleegyezés kellett a házasságunkhoz. Egy évvel később megszületett Gyuszi fiunk Pesten. Ezért nem is tudtam rögtön leköltözni Szentesre Gyulával, hanem csak hónapokkal később követtem a féijemet. Bevallom, korábban soha nem jártam itt, s az első benyomásaim sem voltak a legjobbak. Ma már igazi szentesiek lettünk, akiket el sem lehetne zavarni innen. Az első adandó alkalommal munkába álltam: ma vállalkozó vagyok, sportruházati boltom van. Az ebédig arra is volt idő, hogy beszélgessünk a pólóról meg az állatorvosi munkáról. hangulatban - Honvédos voltam, amikor elvégeztem az állatorvosit. Én már akkor a fejembe vettem, hogy nem kell a sportállás, dolgozom a végzettségemnek megfelelően, s mellette sportolok is. Az első egyesületem, a Fradi hívott is vissza, s felajánlott a Tejipari Vállalatnál egy hivatalnoki, élelmiszer-ellenőri, állást. Nem tetszett ez nekem; akkor keresett meg a Szentes, s az első szóra teljesítette a kéréseimet. Három hónapig a dr. Drávai Gyula vezette állatkórházban dolgoztam. Főleg háziállatokat kellett gyógyítanom. Nagyon jó iskolának tartom a mai napig az ott töltött rövid időt. Üresedés után lettem körzeti állatorvos, s ezt a munkát a mai napig élvezem. A kollégáim - Szigeti Sándor, dr. Polner Tibor és dr. Búzás Károly - megértése mellett tudok a sporttal is foglalkozni. Jobbára utóbbi veszi át távollétemben a feladataimat.