Délmagyarország, 1996. március (86. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-14 / 63. szám

8 ÜNNEP DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1996. MÁRC. 14. A nagy átalakulásban összefogott a nemzet A győri polgárság első osztályának zászlószentelése 1846-ban. „Kossuth és reformpárti köre előtt nem volt vitás, hogy az orosz-német szorításban a magyarság önmagában túlságosan gyenge, tehát mint egy védőernyőre, szüksége van a Habsburg-birodalomra. Kezdetben, amikor 1848-ban megfogalmazták a függetlenségi programot, akkor ezalatt nem a birodalomból való kiszakadást értették, hanem azt, hogy a Habsburg monarchián belül a lehető legnagyobb állami önállóságot érjék el. Az ország kívánatos új státusát perszonálunió formájában gondolták helyesnek, amelyben csak az uralkodó személye kötötte össze a Habsburg birodalmat Magyarországgal." 9 Kedves Deák Ágnes, olyan beszélgetésre szeretném kérni, amely az 1848-as forradalom előtti időszak újító eszmei-politikai törekvéseit mutatja be. Megfigyelésem szerint a köztudat gyakran megfeledkezik a magyar reformkor és a negyvennyolcas forradalom eszméi közötti összefüggésről. Kossuth Lajos alakja jó példa erre: a forradalomhoz kapcsolódó tevékenységét inkább ismerik, mint azt, amit reformkori ellenzéki politikusként tett. Javaslom, arra keressük a választ, hogy mit köszönhet a forradalom a reformellenzéknek, és hogyan záródnak te a reformtörekvések a forradalomban. Érdekes lenne feltárni a reformkori politikai folyamatokat, és különbséget tenni néhány korabeli politikai fogalom között. Hadd kezdjem azzal a kérdéssel, hogy ön mit ünnepel március 15-én? - Március tizenötödikének szerintem az adja meg különleges helyét ünnepeink között, hogy eszméi a mai társadalom általánosan elfogadott alapértékeivé váltak. Annyira magától érthetődőek már, hogy nem lehetnek aktuális viták tárgyai. Bele sem gondolunk, hogy az 1830 körül Magyarországon színre lépett reformnemzedék nagyjai: Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Eötvös József, Wesselényi Miklós számára mekkora kihívást jelentett a megvalósításuk. A rendi társadalmi szerkezet polgárivá alakítása, a modern alkotmányos eszmék és a megfeleld intézmények meghonosítása, valamint a modern nemzetállam megteremtése olyan eszmék, amelyek egy új Magyarország teremtésére voltak hivatva. A jogegyenlőség kis lépései 9 A reformkorban polgári átalakulásról beszéltek, s ez az egész társadalmi rendszer átalakítását jelentette. Mi jellemezte a reformkor előtti magyar társadalmat? - A rendi társadalomban a születés határozta meg az egyén magánjogi és politikai állását. A nemesek előjoga volt például a földtulajdonlás, és hivatalt is csak nemesember viselhetett. A nem nemesi értelmiség, az orvosok és a tanítók csak 1844-től vállalhattak hivatalt a közigazgatásban. A nemesség nem fizetett adót, és semmilyen'módon nem vett részt az állami közteherviselésben. Ugyanakkor a jobbágyság egyáltalán nem bírt a ma állampolgári jogoknak nevezett jogokkal. Igaz, hogy II. József rendelete óta a jobbágy szabadon költözhetett, de az általa használt föld használati jogáról nem volt joga rendelkezni. Azonkívül fennállt még az úriszék intézménye, amely azt jelentette, hogy a jobbágy saját földesurának joghatósága alá tartozott, vagyis saját nevében nem indíthatott pert. Nos, a reformmozgalom a társadalmat a különféle jogállású csoportok helyett egyenlő jogokkal és egyenlő kötelességekkel rendelkező állampolgárok közösségévé próbálta tenni. Egyenlő jogok alatt mindenekelőtt egyenlő polgári jogokat értettek: a személy szabadságát, a tulajdoni szabadságot, a törvény előtti egyenlőséget, vagyon szerinti közteherviselést. A magyar történelemben először, a társadalom működését egységes magánjogi és büntetőjogi törvényekre kívánták építeni. 9 Milyen politikai vitákat váltott ez ki? - A polgári jogegyenlőség tekintetében a reformmozgalmon belül nem voltak viták; ebben Széchenyi is, Kossuth is, Eötvös is egyetértett. Ami Bécset illeti, a kormányzatnak alapvető célja volt ugyan a rendi társadalom status quojának megőrzése, de nem zárkózott el egyes modernizáló folyamatok elől. A nemesi adómentességet például szívesen eltörölte volna, hiszen az a kincstárnak csak kedvezett. így aztán 1830-tól, a reformkor folyamán araszolgatva, de haladt a polgári jogegyenlőség ügye. Minden reformkori országgyűlésen született valami előrelépés. Az 1832-36-os országgyűlés törvényt hozott arról, hogy a jobbágytelket művelő, saját tulajdonnal nem rendelkező nemeseket is vonják adózás alá. Ugyanekkor törvény született arról, hogy a jobbágy eladhassa a földtulajdon használati jogát, és korlátlanul végrendelkezhessen felette. A következő országgyűlésen elfogadták az úgynevezett önkéntes örökváltság programját, amelynek lényege, hogy a jobbágy pénzért megválthassa a földet, annak tulajdonosává váljon, s kikerüljön a földesúri jogszolgáltatás alól. Az 1843-44-es országgyűlésen pedig eltörölték a földbirtoklás nemesi privilégiumát. Érthető módon azonban a polgári előrelépésnek nem csak a bécsi kormányzat részéről voltak gátjai. Amikor 1843-44-ben az ellenzék először akarta elfogadtatni, hogy a megyék intézményeinek fenntartására szóló háziadót a nemesség is megfizesse, a reformmozgalom saját szövetségesével, a vármegyei nemességgel került szembe. Polgári jogok polgárt keresnek 9 Milyen politikai bázisra számíthatott biztosan a reformmozgalom? Volt-e olyan réteg, amelyik többet akart; volt-e az 1840es években forradalmi hajlandóság a reformellenzékben, illetve támogatóiban? - A reformkori ellenzék stratégiájának nagy kérdése volt, hogy liberális programjának hogyan tud politikai bázist teremteni. A reformmozgalom kezdettől hangsúlyozta, hogy nem forradalmi módon kívánja az átalakulást megvalósítani, hanem legitim úton, a meglévő politikai intézményrendszer keretein belül. A francia forradalom ebben az időszakban elrettentő példa volt. Az 1840-es években csak egy igen szűk értelmiségi csoport volt forradalompárti: a későbbi márciusi ifjak, köztük Jókai Mór, Petőfi Sándor, Vasvári Pál. Ők voltak azok, akik a francia forradalom történetét olvasták és lelkesítő példát láttak benne. A reformkori liberálisoknak azonban a forradalom nem volt követendő út. Kossuth Lajos számára éppúgy, mint Wesselényi báró számára a vármegyei nemesség megnyerése kecsegtetett legtöbb sikerrel. A liberális reformerek reformkori stratégiája arra épült, hogy megpróbálják a nemesi mozgalmat, amely hagyományosan a rendi alkotmány védelmezője volt az udvarral szemben, reformalkotmány-párti mozgalomé alakítani. De hát, ha szétnézünk Magyarországon, milyen más politikai szövetségest találhattak volna? Magától érthetőnek tűnne, hogy a nyugat-európai mintájú polgári átalakuláshoz a polgárság a legjobb szövetséges. Ez azonban nem volt ilyen egyszerű. Magyarországon a polgárság gazdaságilag gyenge volt. A szabad királyi városok közvetlen a birodalmi kormányzat irányítása alá tartoztak, s a nemesi vármegyékhez képest sokkal kisebb politikai súllyal ugyan, de volt képviseletük az országgyűlésben. A mezővárosokat a megyék irányították, és önálló politikai képviseletük nem volt. A szabad királyi városok polgársága azonban éppenhogy szembe került a reformellenzékkel; gondoljunk arra, hogy Széchenyi Stádiumában szerepelt a céhek és a hatósági árszabályozás megszüntetése, s ez ellentétes volt a céhes polgárság érdekével. így a szabad királyi városi polgárság csak akkor jöhetett számításba a reformok bázisaként, ha sikerül elérni, hogy a céhes polgároknál szélesebb társadalmi réteg vegyen részt a városi követválasztásban. A reformpárt ezt fel is vetette; az úgynevezett városi kérdés állandóan napirenden lévő indítvány volt. További problémát jelentett, hogy a szabad királyi városok küldötteinek együtt volt egyetlen szavazata az országgyűlés alsóházában. A mezővárosok viszont még a megyegyűlésben sem képviseltethették magukat. így a harmincas-negyvenes évek magyar politikai színterén tulajdonképpen csak a vármegyei nemesi mozgalom jöhet számításba, mint a reformok politikai bázisa. Úri politizálás 9 Beszéljen, kérem, arról, melyek voltak a reformkori Magyarországon a politikai működés színterei? - A magyar rendi országgyűlésnek két táblája volt; a felső táblán a főnemesi családok nagykorú férfitagjai, valamint az elismert felekezetek főpapjai vettek részt. Az alsótáblán az 52 nemesi vármegye követei, valamint a szabad királyi városok együttvéve egy szavazattal rendelkező követei foglaltak helyet. Minden vármegyének két követe volt. Őket a vármegyei gyűlés választotta; ezen a gyűlésen azoknak a nemesnek volt joga szavazni, akik a vármegyében éltek, vagy ott birtokkal rendelkeztek. A két vármegyei küldöttnek az országgyűlésen közösen volt egy szavazata, és ez csak akkor volt érvényes, ha mindketten egyformán szavaztak. A vármegyei követ köteles volt a vármegyei gyűlés állásfoglalása szerint szavazni. Ha nem így tett, vissza kellett adnia a mandátumát. Kölcsey Ferenc például azért mondott le az 1832-36-os országgyűlésen a Szatmár vármegyei követségről, mert elveinek ellentmondott volna, hogy - a megye utasítása szerint - a jobbágy önkéntes örökváltsága ellen szavazzon. 9 A vármegyei gyűlések, gondolom, nem hasonlítottak egy mai közgyűlésre. - A vármegyei gyűlés az országgyűlés időszaka alatt is tanácskozott és adott kérdésben akár saját korábbi határozatát is megváltoztathatta. Ez attól is függött, hogy éppen kik vettek részt az illető gyűlésen. A megye „bocskoros" nemességének ugyanis egyáltalán nem volt arra pénze, hogy folyamatosan a megyeszékhelyen tartózkodjék. A követ választás időszakában a reformpárti, illetve a kormánypárti tehetősebb nemesek saját költségükön vitték fel a vagyontalan nemeseket. A korabeli korteskedés eszköztárához tartozott a szavazók itatása, etetése, sőt, az is, hogy időnként jól elverték egymást. Deák Ferenctől tudjuk, hogy egy Zala megyei vitában az ellenpárt hetente behozatta embereit, s úgy fogadtatott el egy-egy határozatot, mire a következő héten a reformpárt tette ugyanezt. Deák abban bízott, hogy végűi az ellenpártnak csak elfogy egyszer a pénze. 9 A korábban említett politikai törekvések mind a régi rendi-nemesi intézményekből indultak ki. Volt-e kísérlet arra, hogy ezt a rendszert átalakítsák? Őrizzétek meg a királyokat! - Kossuth Lajos az 1840es években már javasolta, hogy a nem nemesi származású értelmiségieknek, illetve a mezővárosi polgárságnak biztosítani kellene a politikai jogokat, legalább a vármegye gyűlésében. Ez az elképzelés már a rendi politikai társadalom kereteit feszegeti. A reformmozgalom célja ennél több volt: az, hogy a rendi alkotmány helyére polgári alkotmány kerüljön. Ezt a programot azonban kezdettől mint elérendő, de távoli célkitűzést tekintették. Előbb a magánjogok területén keresték az előrelépést; a politikai szerkezet átalakítása egy későbbi cél volt. Egyedül Eötvös József irányzata, a centralisták iktatták a napi politikai küzdelmekbe a népképviseleti országgyűlés megteremtését; az ő kezdeményezésükre került az be az ellenzék hivatalos programjába 1847-ben. 9 Az akkori politizálás ugyebár még nem a képernyőn folyt; hiányzott széles nyilvánosság. Mit gondol, mi az oka annak, hogy Kossuth neve mégis kiemelkedett a reformkori országgyűlés politikai köreiből? - Kossuth a harmincas évektől következetesen liberális politikus volt. Egyrészt elfogadta a reformmozgalom stratégiájaként azt, hogy a meglévő rendi kereteket kell felhasználni, másrészt erőteljesen próbálkozott annak kiszélesítésével. Ne feledjük, hogy Kossuth az Országgyűlési és a Törvényhatósági Tudósításokkal, majd a Pesti Hírlapban megteremtette a modern magyar politikai sajtót, s ezzel a politikai vitákat a rendi nyilvánosság körein kívülre közvetítette. Az 1832-36-os országgyűlésen ebben a törekvésében Wesselényitől Deákig valamennyi reformpárti politikus támogatta őt. Amikor Kossuth 1841-ben átvette a Pesti Hírlapot, annak 200 előfizetője volt, s a lap fénykorára az előfizetők száma mintegy 5 ezerre emelkedett, az olvasottsága pedig ezt is messze túlhaladta. 9 Ön azt mondja, Kossuth liberális volt. Szeretném, ha tisztáznánk ezt a fogalmat. Például köztársaságpárti volt-e Kossuth Lajos? - Itt vigyázni kell! A jelen fogalmait használva hajlamosak vagyunk összekeverni a reformkori liberálist a demokratával. E kettő az 1840-es években két élesen elkülönülő és szembenálló irányzat volt. A demokrata mozgalmak Nyugat-Európában az 1840-es években jelentek meg, és férfiakra kiterjedő általános választójogot követeltek, szemben a liberálisok cenzusra alapozott választójogával. A köztársaságpártiság a demokrata mozgalmakra volt jellemző, nem a liberálisokra. Magyarországon azonban csak a márciusi ifjúság körét, valaAz évek tükrében 1830 - Megteszi első útját Bécs és Pest között az első Dunai Gőzhajózási Társaság első gőzhajója. Az Akadémia megtartja első ülését. 1831 Kolerafelkelés az országban. Megjelenik Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, Széchenyi István: Staduim cfmű műve. 1832 - Kossuth Lajos elindítja az Országgyűlési Tudósításokat. 1833 - Először szólal fel az országgyűlésen Deák Ferenc. 1834 - A Lánchíd ügyében kiküldött választmány benyújtja első jelentését. 1835 - Az alsótábla szerint az építendő Lánchídon a nemesek is fizesssenek adót. Megalakul az óbudai hajógyár. 1836 - Kossuth megjelenteti a Törvényhatósági Tudósítások első számát. Megkezdődik a Nemzeti Múzeum építése. Pest lakossága 70 373 fő. 1837 - Kölcsey Ferenc megírja a Parainesist. Megjelenik az Athenaeum. Kossuthot letartóztatják. 1838 - Jeges árvíz Pesten. Wesselényi Miklós az árvízi hős. 1839 - Kossuth pere. Megalakul a Pesti Műegylet. 1840 Működni kezd a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülés. A Habsburgház államadóssága 1 milliárd 45 millió forint. 1841 - Megjelenik a Kossuth szerkesztette Pesti Hírlap. A pesti ifjúság fáklyászenét ad Kossuth Lajos tiszteletére. 1842 - Megjelenik Petőfi Sándor első verse. A Lánchíd alapkőletétele. Széchenyi vitája Kossuth-tal. 1843 - Véres megyegyűlés Zala, Gömör és Szatmár megyében. 1844 - A Nemzeti Színház bemutatja Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját. Petőfi megírja a János vitézt és A helység kalapácsát. 1845 - Vásárhelyi Pál tervezete a Tisza szabályozásáról. Magyarország kivitele 71735 683 pengő forint, behozatala 68 514 437 pengő forint. Megjelenik Eötvös József: A falu jegyzője című regénye. 1846 - Liszt Ferenc Pesten koncertezik. Arany János megírja a Toldit. Pest lakossága több mint 110 ezer fő. 1847 - Táncsics Mihály letartóztatása. Megjelenik Eötvös József: Magyarország 1514-ben és Kemény Zsigmond: Gyulai Pál című regénye. 1848 március - A Pilvaxban az Ellenzéki Kör elfogadja a tizenkét pontot. Petőfi megírja a nemzeti dalt.