Délmagyarország, 1996. március (86. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-09 / 59. szám

1996. MÁRCIUS 9., SZOMBAT % Majoros Tibor A Vak Csóka MLisipMim • A felnőtt magyar lakosság úgy benne él a mesében, mint mi ott, Alsó-Rácegresen (Fotó: Révész Róbert) „A világ tele van tündérekkel" Találkozás Lázár Ervinnel A „ Berzsián és Dideki" a .Gyere baza Mikkamakka a .Négyszögletű Kerek Erdő" című mesék Írója, Lázár Ervin idén májusban lesz 60 esztendős. Lázár Ervin kiadójával az Osirissal - nemrégiben járt Szegeden. Miután balászlével, pacallal és vörösborral megnyugtatta gyomrát, válaszolt kérdéseinkre. - Ki tárta fel ön előtt a mesék csudálatos világát? - Tudni kell, hogy én a Tolna megyei alsó-rácegresi pusztán n<Rtem fel, ahol tizennyolc család élt együtt. Eblien a zári közösségben a mese életünk része volt. A puszta a mesevilágot jelentette számunkra, úgyhogy nem kellett messzire mennünk. A felnőttek által költött mesékben - melynek hősei olyan élő személyek voltak, akiket mi gyermekek is ismertünk - ugyanolyan csodás dolgok történtek, mint a népmesékben. A nagybirtok urának, Suhatoni grófnak például volt egy vad lova, amihez nagyon ragaszkodott. A lovon mindennap kilovagolt, annak ellenére, hogy az állat nem szerette öt. Egyszer a ló úgy eldobta magát, hogy a gróf meghalt. Hideg, szeles estéken, amikor az emberek befejezték az etetést a lóistállóban, cigarettát sodortak és mesélgettek. Ha a szél megmozgatta a tetócserepekel, s azok kopogtak, akkor azt mondták: a Sabatoni gróf éppen most lovagolt el felettünk, s a ló patája megérintette az istálló tetejét. Ezt teljesen komolyan mondták, s mi gyerekek is komolyan vettük. Nos, fgy folyt össze a pusztán a mese az élet valódi dolgaival. - Akart-e gyermekkorában elásott kincsek ulán kutatni, tündérekkel beszélgetni? - Alsó-Rácegres közelében létezett egy hely, ahol a török koriran falu állt. Ezen a helyen különböző téglákat találtunk, amélyekhen még látszott a polyva helye, és mi ilyenkor mindig kincsekre gondoltunk, s azt hittük, hogy egyszer majd az igazit is megtaláljuk. S hogy szerettem volna-e tündérekkel beszélgetni? Nézze, a világ tele van tündérekkel. Maga AlsrVRácegres is tündérvilág volt. - Hogyan került be a gyermekir<utalómba? - Nem tudom megmondani. hogy miből ered a meséhez való vonzódásom. Az úgynevezett .felnőtt" irodalmat mindvégig együtt csináltam a gyermekirodalommal. Meséket már pályám elejétől fogva (rok. - Ön szerint a mai magyar kulturális közvélemény mennyire tartja fontos kérdésnek a gyermekirodalmat? - Semennyire... De magával a kultúrával sem törődnek sokat. A .felnőtt" irodalom is hátrányos helyzetbe került, a gyermekirodalom pedig teljesen ebek harmincadján van. -A könyvpiacot elárasztják a méregdrága Watt Disney ki aáványok, amelyek bár külsejükben szépek, tartalmukban igen csak gyérek - Ez kétségtelenül így van. Nem tudom, hogy ez ellen mit lehet tenni. Amikor három évvel ezelőtt megjelent a legutolsó könyvem, a .A manógyár", akkor mondták, hogy magyar frónak új meséskönyve altban az évben csak az az egy jelent meg. A többi meséskönyv mind nyugati volt. Mesét fmi egyrészt nem kifizetődő, másrészt nincs rá igény, éppen ezért a magyar kiadók sem jelentetik meg. - Ön miben reménykedik ebben a helyzetben? - ANtan, hogy előbb-utóbb kialakul majd valami normális értékrend, s a szülök- csak megveszik gyermekeiknek az értékesebb meseirodalmat is, azt, ami nem ahhoz a kommersz vonulathoz tartozik, amivel most elárasztják a világot. De ehhez kell egy kis idő... - Az Osiris Könyvkiadó képese. tudja-e pótolni a gyermekkönyvkiadásban azt a hiányt, ami keletkezett? - Ezt a kiadótól kell megkérdezni. Én hálás vagyok nekik, hogy kiadják a régebbi és új könyveimet is. Biztos vagyok abban, hogy nem mind hozott anyagi hasznot a kiadónak, de ezt nem hányják a szememre. Én azok közé a szerencsés magyar frók közé tartozom, akiknek. miután kiadják a könyvét, még fizetnek is. - szegény Dzsoni és Ami ka" clmü meseregényéből egész estés filmet készítenek a nyolcvanas évek közepén. Érzésem szerint a film nemcsak a gyermekek, de a felnőttek képzeletét Is mozgásba hozta, azaz sikerült azt elérni, ami a mese lényege. Nomármost, itt vannak a Walt Disney-produkciók, amelyek közül néhány annyira leegy* szerűstti a mesél, bogy az már-már képregény formáját ölti A történetből kilúgoznak minden mélyebb értelmet és jelentést. - Azt mondta nekem valaki, aki nézi ezeket a produkciókat, hogy van közöttük jó is. Walt Disney az üzlet csapdájába esett. Amikor ugyanis elkezdte az egészet, akkor gyönyörű dolgokat csinált. Aztán kiderült, hogy ez nagy üzlet, s elkezdték a sorozatgyártást. A mesék mára elüzletiesedtek, a gyártók pedig teljesen rámentek a pénzre. Szerintem a sorozat megöli a mesét. A Micimackóból egyszerűen nem lehet sorozatot csinálni. A másik: az emberek nagy része szereti a sorozaimúfajt. Azért van ilyen óriási sikere. Én sohasem nézek ilyeneket, de hallottam, hogy volt egy brazil rahszolgalányról szóló sorozat a tévében, s azt olvastam, hogy Magyarországon szabályos gyűjtést indítottak. hogy felszabadítsák. Ez azt bizonyítja, hogy a felnőtt magyar lakosság legalább úgy benne él a mesében, mint mi ott Alsó-Rácegresen. Ebből is látszik, hogy a mesének milyen nagy ereje van. - Mit eredményezhet az az agresszív vizualitás, amely videó-, rajzfilm és képregény formájában töri be a gyermekek életébe? - Remélem, valamilyen csapat belátja majd, hogy jobban jár, ha másfelé orientálódik. A fogyasztói társadalom azon van. hogy a legkisebb erőfeszítéssel a legnagyobb dohányt sajtolja ki belőlünk. Nem vár mást az olvasótól, a nézőtől, mint tunya befogadást. Egy komolyabb irodalmi mű vagy film már erőfeszítést követel. Erre azonban az emberek nagy része ma nem hajlandó, nem feccöl ebbe energiát. Lazán elheveredik a televízió előtt, megnéz egy filmet, hogy kikapcsoljon, közben nem veszi észre, hogy bekapcsolták a rendszerbe. A gyerekeket arra kell megtanítani, hogy erőfeszítés nélkül nem jutnak sehová. - Platón ideális államában a jövő polgárainak irodalmi nevelése mítoszok mesélésével kezdődött volna, s nem a puszta tények közlésével, nem úgynevezett racionális tanítással Lázár Ervin ideáUs államában mivel kezdődne a jövő polgárainak irodalmi nevelése? - A népmesékkel. Azzal, ami a racionális világot összeköti az irracionális világgal: azzal, ami utat talál a lélekhez. Azért van az irodalom és a művészet, hogy ezeket a pontokat megtaláljuk. Igaza van a mesternek... Sz. C. Sz. Saruban, bőrkötésben érkezett az ősi figura a városi iskolába. Nem mondom meg melyikbe, hiszen úgyis tudja mindenki, hová. És azt se, hogy szinte az égből pottyant, mert ez is természetes. Fürtös haja fénylett, teste illatozott. Oldalán lant volt. A tanár, merthogy ő se ma lépten le a falvédéről, nem leptődött meg. Célzott rá többször, ebben az osztályban bármi megtörténhet. Péntek volt, uccsó óra. - Vakcsókák - szokta volt mondani -, ide még a rézfütyülő baglyok is betévednek. Komoly sötétséget árasztanak a fejek. - Az ókorból érkeztem - szól a mély hang, mint mikor tuba bódül. - Atyaisten - kap fejéhez az Elsópados, épp dolgozatírásra kiültetve -, mikor is volt az ókor, és a görögöknél lehetett-e, és a tanár neki abból adott-e kérdést, ha már papírral-tollal fölszerelkezve kirendelte az osztálynak elébe. - Na, ez betesz neki. Sztereóban nyomatják majd - hasít belé. A tanár az idegent bevonja a helytállásba: - Kedves ókori, kit tisztelhetünk Uraságodban? - Ha kimondom a nevem, megharagusznak az olümproszi istenek. És, akkor, végem. Elsópadosban megáll az ütő: A kurva életbe... nekem is. Ha nem húzzák el a többiek valamivel az órát. De látja, amit lát. Harcostársai csendben eszegetnek, zenét hallgatnak, szexújságot laprozgatnak. Néhányan már a „csórözésre" gondolnak meg az esti bulira. Érdekli is őket a felelő. A tanár mintha kézbe akarná venni az irányítást, eltekint Elsőpados kínzásától, a vendéggel nyájaskodik. Keressen magának helyet. Keltse föl - bök az egyik padra azt a rézfejü majmot. - Inkább maradnék, és felelnék. Elsópados, mint akit farba szúrtak, ugrik. - Akkor rám itt semmi szükség. - Nono - kap parancsot, igen rettenetest, a rettegett tanártól -, nem én állok bukásra. Kérdezzük meg együtt az urat, ismeri-e a görögöket? Mell kidomborítva, has behúzva amannál. - Közülük valónak vallom magam! - Magasságos Zeusz! - örvend hangot magából az Elsőpados. Berémlik neki valami a jónok, dórok, akhájok füzetbéli összevisszaságából. Adva a nagyot, meg hogy húzza az időt, rákérdez: - Netán épp mükénéi? - Jón vagyok. Hisznek itakainak, hisznek tráknak... de én azt hiszem, ha szívből fakadón elmondom, hogy „rátok rontok, ronda trákok!" akkor megértitek, hogy az argoszi, a tébai, a jón mind hellén, vagyis: görög lett, nem trák. - Ne trákogjatok már - köpi be a hessenyőpoént a második padból valamelyik, majd követi „a vastyúk megint belelépett a szögbe" beszólás, mire a tanár beint: - Csönd, tökfejek! Ki tudja, mióta görög a trák? - Amióta lelökték! — harsan rá az Aranyszáj. - Barátaim - szól oda ujját emelve a dicső hellén —, aki görög, az ne görögjön. A jó jónnak sem kell a cégér. Poros nyomába léphet viszont a dór az attikai, az argoszi meg az akháj. Szolón, Periklész, Szophoklész, amerre ballag, ott az ész. - Uram! — csettint a tanár. - Mondok egy tósztot! Éljenek a trösztök! - Csak nem a hős trójaik? - Dicsérő szavaim zengjék Priamoszt az agg királyt; az aranyalmás deli Párizst; a szép Helénét, kiért hadra keltek a harcos Agamemnon bősz hajósai; meg a névtelen nóket, lónevelőket. - Ismeri az Iliászt?! - Töviről-hegyire. A kedvenc eposzom - büszkélkedik. íme a ma szavaival: „Nem tudom, fölrója-e majd Trója, / Hamár szeri tettünk falóra. / Belsejében lapulva / mikor etéren a téren / kapóra jött a Naptóra. // Viraddóra! // Üt az óra / Hajnal hasad a jó dórra/ Dirr-durr, csitt-csatt / Ha már itt mind kába, a harc hiába. / Vissza, vissza / Ittakába." A tanár a legnehezebb pillanatokban is tanár: - Jó, jón, ne reppteljen! A lényeget! - Az istenek segítettek Odüsszeuszéknak. így lenyomták Priamoszékat. A görögök a trójaiakat! - Bravó! Innen legyen a szó most már a mieinké. Kezdjük, fiam - int oda a kihívottnak: - Mükéné! Elsópadost mintha ptofon vágták volna. Erről halvány lila fingja sincs. Az Iliász se dereng neki... bár, lehet, hogy volt ilyen nevű. Mintha Odüszeusszal csatázott volna... tán meg is ölte, mert a hellének nagy ölök. - Ikháj, bakháj, ha meggyógyul, nem fáj! — neki most csak ennyire futotta, a nagyapa mondogatta ezt, ha fájlalta valamijét. A tata kutyájáról ugrik be annak görögös neve. És Hektor - kérdi hetyként, mint akinek kisujjában az összes trójai csatázó -, arról nem mondasz semmit? - fordul a fürtös lantoló hantolóhoz. Barátom - emeli fájdalmasan a karját az ég felé az ősi figura -, mélabús húrokat zengetsz. Hektóit megölték! Megalázták. Testét végigvonszolták a városon... Akhilleusz a mi hősünk. A győztes, a délceg, az akháj. Akinek az istenek sánta kovácsa, Héphaisztosz formált ezüstből pajzsot, kevert ónból lábveretet, aranyszálból lóforgós sisakot... - Hú, azannyát! - ájul bele Elsőpados a köréje hömpölyülő Okeánosz nagy vizébe. - „Mit nem tudsz, te, Csicsókám." Háromágú gamó képié rémlik. Megbukik. Poszeidőn érces szigonya döfköd felé. A tanár gyanút fog. Mentené a menthetőt a börrojtos hellénnél: - Ahá, Odüszeüsz, a trója háború hóse! Idebolyongott Uraságod, és cselt vet nekünk?! - Hízelgő, hogy kedvencemnek hiszel, de nem vagyok a leleményes itakai. - Valamelyik Folyamisten lennél, tán? - kotyog ki a középról Föokoska. - Miért, járnak ma köztünk Istenek? - kérdez vissza az érintett. Nagy húha és moraj. Belökik: Fradika! Nirvána! Pierrot! Mire az: « - Zeusz fiaira, lányaira értettem a kérdést. A némaság boruló leplét a tanár érzi. - Bocsánat Ókorikám, engedd meg, hogy így nevezzelek. Még nem merülhettünk el a Te országod mélyében, és nem hághattunk annak magaslataira. - Mitológiaországban nézgelődni sohasem késő. - Az Osztályosszosz inkább a számítógépiek megszállottja, meg a bulizásé. Unatkozó, a hátsó rész réme, a végszóra kap gellert. Berikkant: - Vágjunk akkor a Vakvilágba! - Mire gondolsz? - kérdez vissza a tanár elöl az idegen. - A kocsmára, buzigyerek robban köréje a hehehe. Megélénkül mind. Röpködnek a beköpések. A tanár összeomlik. Asztalára borul. A csöngetésre mint a vad akháj had, tör ki Osztályosszosz népié. Az ókor jó jónja pördül a tengelye körül, fölemelkedik és, nicsak: keményen nekimegy a falnak. - Vak Csóka - ocsúdik a tanár -, látod, ezektói nagyot koppansz és elhallgatsz, mint Arany János bogara „A családi kör"-ben. Az ósi figura erre igencsak elkenődik. Aztán izegve-mozogva illeszkedik rá az epxiszíró Homérosz képiére. - Na, ne! - rázza meg magát a tanár elképiedve. — Homérosz, a vak verseló? Szellemed járta volna át az osztályt? Ez nem lehet igaz... Ijdetében rányom az eLsó pad bukásmentó dolgozatára egy büdösnagy kettest, utóirattal: „Helléneknek dicső kora... ... nem jő vissza többé soha." Hála - Istennek! Hála!? aMMSamMMMMMMI — Nem tudom, mi lesz így?! Már egy hete fölvettem ezt az álarcot, és az Istennek se jön le. Pedig próbáltam már mindennel: feszegettem, ráspolyoztam, de nem használ semmi. Nem merek hazamenni. Vége a farsangnak, de nekem is végem, ha ez a maszk nem jön le. Egy hete töprengek, és közben egészen furcsa dolgokat tapasztaltam: nagyon kívánom a kukoricát meg a moslékot. És érzem, hogy a kezeim és a lábaim is változásnak indultak. Lehet, hogy meg kell várnom a jövő évi farsangot, hogy kimehessek az utcára? Nem tudom, bízhatok-e abban, hogy jó az ismerőseim arcmemóriája? Jól van, na, kibírom, ha ezen múlik. Csak egy dolog idegesít addig még lesz néhány disznóvágás. ( podmaniczky )