Délmagyarország, 1996. február (86. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-05 / 30. szám

A megyei kapitányság éjszakai „agya": az ügyeletvezető birodalma A határsértők nem aludhattak a kocsiban • Bűnügyeim Nőkérdés vagy striciprobléma? Sokat tűnődtem általam fontosnak vélt kérdéseken akkor, amikor az útszélen munkálkodó prostituáltakról írtunk, illetve vettünk fel anyagot. Egyfolytában azon rágódtam, vajon hogyan lehetne rendes mederbe terelni ezt a kérdést, milyen megoldások, és nem utolsósorban szankciók lehetnek. Azt ugyanis kizártnak tekintem - és senki sem erősítette meg ezt az álláspontot -, hogy a prostik bárcát kapjanak, adószámmal, számlakönnyvvel. Aki akarja, elszámolja a szaxit vagy a szexit, de legalább nyoma lenne a „cselekménynek". És lenne egy olyan réteg, mely inkább adózna az államnak, mint a striciknek. Szép álom, mondhatják sokan, persze, hogy nem lesz ilyen. Strici nélkül nincs kurva sem. Mit lehet tenni? Az út szélén álló lányokat be lehet gyűjteni, őrizetbe lehet venni (majd elengedik őket pár óra múlva), de egyetlen konkrét bűncselekmény bizonyítható: közúti közlekedés veszélyeztetése. Mert elvonják a figyelmet az útról, nem figyelnek oda a sofőrök. S ebben az is benne van, hogy a lányokat elütik, hiszen ott állnak este, sötétben, kimennek az út közepére, mert oda küldik őket. Igazából azokat kellene - de nem lehet szankcionálni, akik ga(rá)zdálkodnak a lányokkal, s embertelen módon kihasználják őket. Egyetlen dolgot mondok, amit nem is akartam hinni: az egyik lány - állítólag - azért dolgozik, s azért perkál le naponta egy bizonyos összeget, hogy a gyerekét ne verjék, s adjanak neki ennyit. A kérdés ugyanaz: mit lehet tenni? Arató László A tapasztalat az, hogy fizetés körül, pláne, ha hétvége is van akkortájt, megnő a hajlam az agresszivitásra. Nem kell bonyolult dologra gondolni: a felvett fizetés remek lehetőséget teremt a szomjoltásra, új barátok keresésére, esetleg egy idő után verekedésre, meg ami belefér. A városi kapitányságon csend van, nem sok minden történt, de azért a 07 gyakran megszólal. Az ügyeletes tisztnek nemcsak jó rendőrnek, de türelmes pszichológusnak is kell lennie. A hívók nagy része ugyanis úgy gondolja, a családi vitákat majd a rendőrök elintézik, illetve fellépésükkel pótolnak egy polgári peres ügyben hiányzó ítéletet. Dörömböl a volt szerető Előfordul, hogy kétségbeesett női hang közli: „Egy ismeretlen veri az ajtót, be akar jönni a lakásba. " Pár kérdés után azonban kiderült, az ismeretlen a volt szerető. Természetesen, ha szükséges, odairányítanak egy járőrt, bár forgalmasabb órákban ez nem megy olyan gyorsan. A pénteki nap „híre" egy hajléktalan férfi félholtra verése volt, ennek részleteit taglalták a rendőrök a nyolc órai váltás után. Hamarosan mi is elindultunk egy szolgálati Skodával. A gyakorlat az, hogy a járőr egész éjjel köröz a városban, ha gyanúsat lát, megáll, ha pedig küldik valahová, odaindul. Ezen az estén azonban egyik eset sem fordult elő gyakran, • A 07 gyakran megszólal • Olykor éjszaka is sértik a határt • Szeged — a rendórautóból Az a jó, ha nincs balhé #f n amin még a szolgálatot teljesítő rendőrök is meglepődtek, hiszen ők is tapasztalták, hogy a hétvége mindig nehezebb, problémásabb. De mint egyikük mondta: „Az a jó,'ha nincs balhé. " Épp ezen elmélkedtünk, amikor megszólalt az URH: azonnal menjünk a Baumaxhoz, határsértőket fogtak el. A külső körúton voltunk a riasztáskor, s innen villogó kék lámpával igyekeztünk a megadott helyre. Nem kell bizonygatni, valamivel gyorsabban haladtunk, mint a 90es busz, s egy másik járőrrel szinte egy időben értünk oda. Ahol nem kell a cipőfűző Egy olasz rendszámú személygépkocsit és egy kisbuszt állítottak félre. Az autóban ülő férfi nagy lendülettel szállt ki, s azonnal hozzálátott az érveléshez. Jobb, ha az elején tisztázzuk: véletlenül sem a fentebb vázoltak reményében döntöttünk úgy, hogy pár óra erejéig részt veszünk a rendőrségi járőr rutinmunkájában, egy hideg, pénteki estén, február 2-án. Sok foganatja nem volt, de azért hozzám is odalépett, hogy „Parle italiano?", de sajnos nem. A rendőrautók közrefogták a járműveket, s bekísértük azokat a kapitányság udvarára. Itt szállhattak ki az utasok, az olasz vezető, asszonyok alvó kisgyerekekkel az ölükben és a buszt vezető férfi. Az olasz beszédbe hamar román is keveredett, így aztán lassan összeállt a kép. A zárkába csak a két férfit ültették be. Egyikük szó nélkül kifűzte a cipőfűzőjét: talán nem először került ilyen helyzetbe. Feltehetően az áll az ügy hátterében, hogy az olasz áthozta a románokat a határon, aztán szerette volna dél felé minél hamarabb tovább is vinni őket. Nem sikerült. A rendőrségnek van egy névjegyzéke (van több is), melyen tolmácsok szerepelnek. Felhívták az olasz tolmácsot, de ezt már nem vártuk meg, visszaültünk a rendőrautóba, s ismét körülnéztünk a v4rosban. Ami a határsértőket illeti, ez az ügy már a határőrség dolga, úgyhogy a fogda „vendégszeretetét" nem sokáig érvezhették. A kivilágítatlan Lada Talán a nagy hideg okozta, de semmi különös nem történt Szeged utcáin. Egészen addig, amíg fél 11 körül - furcsa, de ismét a külső körúton voltunk - egy kivilágítatlan Lada el nem ment velünk szemben. 180 fokos fordulattal utána mentünk, s a járőr félreintette az autót, mely akkorra már teljes díszkivilágításban tündökölt. A rendőrök természetesen megkérdezték, miért csak időnként van lámpájuk. A négy fős társaság egyik tagja, akit az autót is vezette, elmondta, hogy most tankoltak, s elfelejtették a lámpát bekapcsolni. Csak pár száz métert tettek meg, de ígérik, többet nem fog ilyen előfordulni. így aztán még egy rendőri figyelmeztetésben részesültek, majd tovább mehettek. Hazamentek a legények... Kísérőink egybehangzó állítása szerint a legtöbb zűrös esemény este 1 l-ig lejátszódik. a legtöbb hívásuk is ekkortájt van, utána már bezárnak a kocsmák, csomagolnak a zenészek és hazamennek a legények. Még néhány kör a kihalt utcákon, s mi is így döntöttünk. A rendőrautóból kiszállva azért találtunk még olyan helyet, amely nyitva volt ekkortájt (ti. még nem csomagoltak a zenészek), de ez éppenséggel nem ide tartozik. Arató László Megverték a hajléktalant Egyelőre nem tudni, kik vertek félholtra egy hajléktalant. A 47 éves D. Tamási a Bite Pál utcai, használaton kívüli óvoda területén támadták meg pénteken a hajnali órákban. Nemcsak ő, hanem a vele lévő két - szintén hajléktalan társát is megverték. D. sérülése azonban igen súlyosnak bizonyult: a SZÖTÉ Újklinika Intenzív Osztályán megállapították, hogy subdurális hematómát (agyhártya alatti vérzés) szenvedett. Sajnos, nem az első ilyen eset a mostani: az utcára kényszerült, fázó és éhes hajléktalanok sokaknak útban vannak. Holott talán inkább segíteni kellene rajtuk, mert ők sem igen tudják, milyen lehetőségeik vannak sorsuk jobbra fordítására. D. Tamás ügyében az eljárást azonnal megindította a forró nyomos csoport, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének alapos gyanúja miatt. A következő szomorú hírt kaptuk a megyei rendőr-főkapitányságtól: „A Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság mély megrendüléssel tudatja, hogy Csanádi Mihály rendőr törzszászlós életének 55. évében, 1996. február 3-án, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Több évtizedes becsületes, lelkiismeretes munkája előtt tisztelegve emlékét megőrizzük. A Csanádi Mihály emlékére rendőrség saját halottjának tekinti, temetéséről később történik intézkedés." Eddig a közlemény Csanádi Mihályról, aki a futár csoport vezetője volt a főkapitányságon. Bizonyos szempontból ez a részleg működteti a rendőrséget, hiszen a futárok tartják az oly fontos kapcsolatot a különböző intézményekkel. Csanádi törzszászlós a munkájának élt. Harminc éves rendőri pályafutás után tavaly már nyugdíjba mehetett volna, de maradt még egy évre, mely idő ezekben a napokban telt volna le. Azonban aki ismerte, biztosra vette, hogy újabb egy évvel megtoldja a szolgálatot. Erre sajnos már nem volt módja. Itt is fontos az egyenjogúság