Délmagyarország, 1996. február (86. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-05 / 30. szám

DELMAGYARORSZÁG 6 HAZAI TÜKÖR • Fűrészektől hangos az ásotthalmi tölgyes Az erdő nem aranybánya Ha húszezret megkeresnek, az már jó... Kiütéssel gyóz: a favágó. (Fotó: Gyenes Kálmán) Amikor már egy órája topog, téblábol az ember a hóban, akkor - ha esetleg .kétségei lettek volna ­egyre inkább ráébred, nem gyerekjáték a favágók munkája. És akkor még csupán a hidegről beszél­tünk, hol van a motoros fűrész emelgetése, irányítá­sa, a rönkök rakosgatása, a gallyazás, meg a többi. Lehet tippelni, mekkora pénzt visznek haza a vállal­kozók, merthogy ma már így dolgoznak a favágók. HÉTFŐ, 1996. FEBR. 5. Befektetési jeggyel segítenek Hétfőtől jegyezhetők a Kurázsi Befektetési Alap értékpapír­jai, amelyeket Magyarországon először kizárólag nonprofit szervezetek, azaz az alapítványok, egyesületek, közhasznú tár­ságok, közalapítványok és közérdekű kötelezettségvállalások számára bocsát ki a Quaestor Befektetési Alapkezelő Kft. A mi­nimum kétezer darab, egyenként 50 ezer forint névértékű, névre szóló, nyílt végű befektetési jegyet azért hozzák forgalomba, hogy segítsenek a sokezer bejegyzett nonprofit szervezetnek megtartani pénzük értékállóságát. Újdonság, hogy a befektető szervezetek az alap jegyeit bármikor, tehát a jelenleg legrövi­debb idejű és elfogadható hozamú egy hónapos lekötésnél is rö­videbb időn belül visszaválthatják az állampapírhoz hasonló magas hozam mellett. fvTT Az Alföld nem éppen a hatalmas erdeiről htresült el, de azért akad mifelénk is mutatóba. A Dél-Alfóldi Er­dészeti Rt. ásotthalmi erdé­szetének vezetőjével, Polner Frigyesnével egyebek kö­zött arról beszélgettünk, hogy télen milyen időszerű munka adódik számukra, miként változott az utóbbi néhány esztendőben a tér­ségben az erdők tulajdonvi­szonya. - Hét község határában, 5120 hektáron gazdálkodunk - magyarázta. - Az utóbbi időben a szakmunkásképző 450 hektárt kapott, kárpót­lásként pedig közel 1300 hektárt osztottak ki. A hoz­zánk tartozó faállomány 40 százaléka feketefenyő, 27 százaléka az erdeifenyő, mintegy 20 százaléka hazai­Uji-juj! Bárkivel előfordulhat, hogy véletlenül rácsapódik ujjára az autó ajtaja. Akit ért hasonló baleset, az tudja, iszonyú fájdalommal jár. Ilyenkor a pórul járt ember egyetlen dologra vágyik: mi­hamarabb orvos kezébe ke­rüljön, az minél előbb eny­hítse fájdalmát. A napokban a Mars téren csukódott egy hölgy kezére az ajtó. A piachoz közel a Vasas Szent Péter utcai ren­delő, ezért pillanatok alatt odaértek, a sebészetre siet­tek. A férj, Adamik Mátyás elmondása szerint, amikor kiderült a sebészeten, hogy nincs betegkártyájuk - Né­metországban élnek, dolgoz­nak -, akkor ahelyett, hogy mielőbb ellátták volna a ne­jét, hosszas kérdezősködés vette kezdetét. Milyen papí­rokkal tudják magukat iga­zolni, van-e pénzük, hogy kifizessék az ellátást? Kide­rült, feleségének eltört az uj­ja, tényleg nagy fájdalmakat kellett kiállnia. Érzéstelenf­tőt sem kapott. Érthetetlen számára, miért nem a se­gélynyújtással foglalkoztak nyár, a nemesnyár 3, az akác 9 százalék. Sajnos tölgyből csak 1 százalék van, miként az egyéb fajtákból is. • Milyen korúak az er­dők? - Széles korosztályban gazdálkodunk, a 0-tól a 100 évesig. Meghatározó jelentő­ségű egy gazdaság számára, hogy mennyi az idős fája, mert a magasabb bevétel ezek biztosítják. A század­fordulón telepített erdőségek először. Ráadásul az ujját úgy kötötték be, hogy a kö­tés csöpögősre vérzett át. Hangsúlyozta, nem a 3250 forintot kifogásolták, hanem a hozzáállást. A sebészet vezetőjétől, dr. Schweighardt Istvántól érdeklődtünk a történtekről. Elmondta, nem érti,, miért nem a helyszínen jelezték akár az orvosnak, akár neki, hogy problémájuk van az el­látással, amely egyébként az adminisztrációs adatok rög­zítésével párhuzamosan tör­ténik, történt ebben az eset­ben is. A hölgyet soron ktvül hívták be már csak azért is, mivel kismama. A kártya­rendszer szigorú szabályokat ír elő az orvosoknak, ám el­ső mindig a beteg ellátása. Senkit nem küldenek el, még azokat a hajléktalanokat sem, akiknek személyi iga­zolványuk sincs. Egyébként a sebészet vezetője - miután telefonon személyesen be­szélt a panaszossal, Adamik úrral - majd' két órát várt rá­juk, hogy tisztázzák a kér­dést, ellenőrizzék az ellátást. Hiába, azóta sem jelentkez­tek - mondta dr. Schweig­hardt István. V. F. S. „letermelése" az elmúlt években befejeződött. Jelen­leg ott tartunk, hogy a máso­dik világháború utáni erdősí­téseket vágjuk le. Az állo­mány jelentős hányada 30 év alatti erdő. A pénzt hozó munkák így eléggé háttérbe szorultak, inkább az erdő ne­velése, művelése, kezelése került előtérbe. A 60 és 100 év közötti csupán minden öt­venedik fa. 9 Most éppen idősebb tölgyek kerülnek fűrész alá... - Természetesen nekem is nagyon rosszul esik, amikor régi fákat vágunk ki - vallot­ta be az erdészetvezető. ­Ezelőtt 10 évvel még csodá­latos látvány volt, de mára a fák 80 százalékának kiszá­radt a csúcsa. Ilyenkor nincs más megoldás. # Saját alkalmazottaik vágják a fát? - Az elmúlt néhány évben jelentős átalakuláson ment át az erdészet, amelynek a lét­számát minimalizáltuk, né­hány éve 220-an dolgoztak itt, ma 20-an vagyunk. A ki­termelést vállalkozásban jó­részt éppen azok végzik, akik nálunk álltak alkalma­zásban szakmunkásként, be­tanítottként. Általában 5 fős csapatokban dolgoznak. Ál­lománytól, a munkától füg­gően havi 200-500 köbmé­tert képes kitermelni egy­. egy társaság. • Az erdészetben szak­emberek irányítják az gazdálkodást, az újratele­pítést, az időszerű teen­dőket. Tapasztalatai sze­rint milyen a sorsuk a kárpótlásba adott erdők­nek? - Az új gazdák egy része próbálja keresni a szakembe­reket, akik az erdő kezelésé­hez tanácsadással szolgál­nak. Mások pedig tévedésbe esnek, aranybányának gon­dolják az erdőt, minél ha­mabb, minél többet szeretné­nek kihozni belőle. Pedig az erdőből nem lehet meggaz­dagodni - mondta Polner Frigyesné. A favágók szerint nem hogy meggazdagodni nem lehet, de megélni is csak alig-alig. Az adóelőleg, a té­bé, a jó ég tudja, hogy még mi nem, a végén alig marad - magyarázta a motoros fű­részt szorongatva Sipos Já­nos. A fűrész motorja nem vízzel megy, hanem benzin­nel, a hidegben gyakrabban hibásodik meg a masina, aminek a felújítása 50 ezer­be kerül, a rakodáshoz a traktort bérlik, és így tovább. Ha 20 ezret megkeresnek, az már nagyon jó. Általában csak 16-17 ezret visznek ha­za. A munka végét pedig ugyancsak meg kell fogni. Már azon gondolkodnak, hogy bedobják a törölközőt. Áztán beindította a fű­részt. A hatalmas tölgy pilla­natok alatt megadta magát. V. Fekete Sándor Arany és Két üzenet jött Sán­dorfalváról: ünnepre készül két idős házas­pár, arany- és gyémánt­lakodalomra. A meghí­vót sohasem az ünne­peltek küldik. Gyerme­keik, vagy unokáik ké­rik, legyen meglepetés a szeretett szülőknek vagy nagyszülőknek a megemlékezés lapunk­ban. Meg is lepődnek mindig nagyon, és meg­hatódnak, mert eddig ők csak olvasgatták az újságot és lám! Most bele is kerülnek. Vercsernyés Józsefékhez kopogtattunk be először. A fétj legénykorában MÁV for­galmi szolgálattevő volt, ké­sőbb lakatosként a Textilmű­vekben dolgozott. Felesége, Dobronyai Margit varrólány volt, a ruhagyári szalag mel­lett eltöltött 27 év után ment nyugdíjba. Azóta Sándorfal­ván élnek. - Cudar világ volt akkor, 50 évvel ezelőtt! Emlékszem, egy kiló zsírral fizettünk egy csokor virágért! - meséli nevetve a feleség. Nem is veszekedtünk mi soha! Jaj, de egyszer igen. Emlék­gyémánt szel, apa, amikor levágattad a bajuszod. Akkor kikaptál! Fiuk, lányuk, három unoká­juk körében ünnepeltek szom­baton. Ballai Jánosék már a hatva­nadik házassági évfordulóju­kat ünnepelték. Ma már Sze­geden élnek, de mindketten Sándorfalvainak érzik magu­kat, ott élték le életük javát. A hajdani fiatal napszámos ott kötött házasságot Hajós Iloná­val, később harminc éven át dolgoztak együtt a falu temp­lomában. A férj mint sekres­tyés és harangozó szolgálta munkahelyét felesége segítsé­gével. 1961-től már a Magas­építő Vállalatnál, később a Vízműveknél dolgozott nyug­díjazásáig. Ballaiéknak hét gyermekük - 4 lány és 3 fiú - született, ma már 13 unokájuk és 4 dé­dunokájuk is látogatja őket csöndes megányukban. - Hányan is ünnepelünk most? - Éppen negyvenen. Csak szűk családi körben! ­számolja könnyes-boldogan a gyémánt-menyasszony. Nyugodt, békés, szép éve­ket, boldogságot kívánunk az arany- és gyémántlakodalmas párnak. Kép és szöveg: Somogyi Károlyné Elkörcsi binyozítvány Talán már soha nem fogok eljutni an­nak a gyújtószikrának igazi okáig, amely lángra lobbantotta azt az elképzelést, hogy a felsőoktatási intézményekbe jelent­kezőknek az erkölcsi bizonyítvány is beug­ró legyen. Csak gondolati variációim vannak, de ezek egyike sem tud meggyőz­ni, mert az ügybe fektetendő pénz és ener­gia sehogyan sem áll arányban a hoza­dékkal. Nekem inkább pontosan olyan ér­zésem yan, mint a nyolcvanas évek elején, amikor az ifjonti hév hajtásától ilyen­olyan ideológiai botrányokba kevered­tünk, s a vezérebb alakokat le is kapták a tíz körmükről: kirúgások, eltiltások, zak­latások, vagy éppen a kegyes szemet hu­nyás ellenében egy jó kis besúgói „állás". Nem vagyok hiányában személyes tapasz­talatoknak. Persze akkor nem kelthetett erkölcsi bizonyítvány, mert mindenkiről mindent tudtak. De ez az idő, azt remél­nénk, már a múlté, a történelem nagy po­cakjában fölemésztődött ez is. És ha elmúltak, marad a tanulás, vagy mint szabad országban illik, az úgyneve­zett „reformok" elleni felháborodás és lá­zongás, de ezek már szabad érdekcsaták, amelyek nem vonhatnak maguk után tör­vényes elmarasztalást. Mondom, állítólag szabad ország. Viszont azt kétlem, hogy a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők közül kerülnének ki a fiatalkorú vagy hu­szonéves bűnözők. Statisztikákat ugyan nem ismerek, de talán nem vagyok azzal egyedül, ha azt állítom, hogy akinek to­vábbtanulási szándékai vannak, annak ta­lán némi elképzelése is van egy bizonyos jövőről, és az ilyen elképzelések szerintem mentálisan nemigen férnek össze bármi­lyen bűnözési formával. Az más tészta, hogy egy ilyen országban idővel nem túl nehéz egy fiatal munkanélküli pályakez­dőnek meghasonlania, elkeseredni, netán később korrumpálódni; nem mindenki egyformán erős vagy gyenge. De itt már jóval a felvételi után tartunk. És ha mégis feltételezzük, hogy a sok tízezer felvételizőből néhány - többet el­képzelni sem tudok - delikvens fennakad ezen a nagy lyukú rostán, akkor is azt álla­píthatjuk meg, hogy hatékonysága olyan csekély, amivel semmi nincs megoldva, mi több, a befektetett pénz, idő és energia máshol megnyerőbben kamatozna. Egyébként is, ahol a feketegazdaság ilyen szépen virágzik, nem hiszem, hogy éppen a továbbtanuló diákoktól kell erkölcsi bi­zonyítványt kivakarni. A helyzet faramuci: ilyentől vesztik el a szavak az értelmüket, mintha csak azt hallanánk: elkörcsi bi­nyozítvány. Ha ez az ötlet el is vétetik, azon meg lehetünk döbbenve, hogy vannak úgyneve­zett felső rangú koponyák, amelyekből ilyen, valószínűleg üzemzavartól keletke­zett szikrák pattognak kifelé. De ha ez így megy tovább, idén augusztus huszadikán remekül takarékoskodunk: elég lesz őket felküldeni a Citadellához. Podmaniczky Szilárd Vecsernyés Jázsefék, az „aranyosak" Ballai Jánosék, a gyémántosok

Next

/
Thumbnails
Contents