Délmagyarország, 1996. február (86. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-21 / 44. szám

SZERDA, 1996. FEBR. 21. 1 1 JL GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Életem harmadik föl­vonásába lépvén se fog­hatja rám senki, hogy nem haladok a korral. Nadrágomat a pénzügy­minisztériumi főszabó­ságban a legújabb divat szerint szabják hátul is lukasra. Azt hallottam, legalább egy centivel ki­sebb lesz a lukja, ha be­zupálok a vállalkozók se­regébe. Annak idején olvas­tam róla mutatós álri­portban, mekkora lelke­sedéssel vitte gabonáját a kübekházi parasztem­ber a cséplőgéptől egyenesen a begyűjtő­be. Bár a párhuzam ké­zenfekvő, belőlem a lel­kesedés kimaradt. Ha lúd, legyen kövér fölfo­gás szerint még a gyere­két is elugrasztotta a szerencsétlen hazánkfia, hogy kérje el a tanítótól a zásztlót, mert a család szájától elkobzott gabo­nával csak föl lobogózva lehetett túlteljesfteni a begyűjtési tervet. Nem­zetiszínű lelkülettel ed­dig se vittem adóm pap­írjait, de az a bizonyos szabósági luk jobban iz­gat, amióta nyugdíjamat várom. Mit meg nem tesz az ember azért a kicsike centiért! Megyek tehát az első helyszínre, és állom a soromat, hogy kérdőív­ből csomagot kapjak. Halmozom az élvezete­ket, még aznap beállok másik helyen másik sor­ba, hogy erkölcsössé­gem folyamodványához is fölszerelkezzem. Ott­hon nekihasalok, körmö­lök, miközben birkának érzem magamat, mert a nagy juhász engem kör­möl. Hamar rájövök, ke­vés ehhez a két diplo­ma, a tanárság, a könyv­tárosság, a rubrikagyártó közhivatalban eltöltött kilenc esztendő, és a hu­szonhét év normális be­tűvetés, jó kapcsolatai­mat is be kell vetnem. Soron kívül protekciós adószámot is kaptam. Boldog idők! Nem tupírozom a szé­nakazlakat, máris ott áll­tam megint újabb lepe­dők forrásánál, a hosszú sor legvégén. Kértem, kaptam, és fizettem. Út­baejtettem még két má­sik hivatalt, és hazaérve örömmel tapasztaltam, erkölcsi bizonyítványom már meg is érkezett a székesfővárosból. Vissza a legelső ablakhoz, ahol megint talákoztam az emberi segíteniakarás legmagasabb fokával: azonnal kezelésbe vett a nagyon kedves hölgy. Csak a postára kellett el­ugranom az ötezer forin­tos illetékbélyegért, mert ilyet még mindig nem árulhatnak ott, ahol szükség van rá. Három perc az út, legalább húsz, amíg megkapom, futottam vissza, mert kö­zel a záróra. Hatalmas lélegzet: adószámom mellé vál­lalkozói szám is termett. Kicsi kell a boldog­sághoz. A legutolsó lepedő­csomagot jóságos enge­dékenységgel már pos­tán is föladhattam volna, de nem mertem. Kicsi a fantáziám ahhoz, hogy elhiggyem, minden megy első nekifutásra. Háromszor igyekeztem, de a rémhosszú sor min­dig visszafordított, most egy életem, egy hal­álom, kivárom. Amikor végre az ablakon túli högy színe elé kerülhet­tem, másodpercek alatt kiderült, stréber voltam. Ami rubrika azon a lepe­dőn volt, állampolgári hithű igyekezettel min­det kitöltöttem, pedig legalább felét szűzi tisz­tán kellett volna hagy­nom. Áthúzni ilyen fon­tos iratot nem lehet, tes­sék visszamenni a mu­tatványos-nyomtatvá­nyos bódéhoz, a sor leg­végére, megint leperkál­ni ugyanannak a nyom­tatványnak az árát, a legkisebb sarokban kitöl­teni, és az ebédszünet előtt öt perccel már me­gint ott állhatok, ahol az előbb álltam. Gondolkoztam köz­ben: hány birkanyíró ab­lak előtt kell föláldoz­nom maradék energiám aszú levelét a feneketlen papzsák oltárán? Boldog idők! Mennyi­vel egyszerkűbb adócsa­lónak lenni! Horváth Dezső Kulisszák mögött a MINTS 99 Végigépítették" Európát j/ A Majoros János által ala­pított cég, a Majoros Interna­tional Szeged, vagyis a MINTS Kft. 1990-ben ala­kult meg, tagjai között még egy magánszemély, valamint a Szőreg és Vidéke Takarék­szövetkezet található. Ma úgy jegyzik a piacon, mint egy, a Délmagyarországon egyedülálló kiállításépítő vál­lalkozást. Ötéves múlttal a hátuk mögött külföldön job­ban ismerik őket, mint itthon. Ezért kértük meg Majoros Já­nos ügyvezető igazgatót, va­lamint feleségét, Farkas Ág­nest, aki vállalkozóként a cég egyik üzletágáért felelős, hogy mutassák be kft.-jüket. - Az induláskor fuvar­szervező, szállítmányozó és szolgáltató kft.-ként vezettük be a nevünket a piacra ­kezdte Farkas Ágnes. A fu­varszervezés azonban las­sacskán visszafejlődött, má­ra maradt a kiállítások építé­se, a szó szoros értelmében vett kulcsrakész kivitelezés. Dél-Magyarországon egyes egyedül mi foglalkozunk ez­zel a tevékenységgel, de Bu­dapesten is csak egy céget jegyeznek rajtunk kívül. • Ha a MINTS Kft. ennyire monopolhelyzet­ben érzi magát, könnyebb­e a helyzete a piacon? - Most már igen, hiszen komoly referenciákkal ren­delkezünk. Az eltelt öt év so­rán viszont el kellett magun­kat fogadtatni és az indulás nehéz volt. Hiszen Szegeden a nemzetközi vásáron kívül alig rendeztek kiállításokat. Ezért is kezdtünk el külföldre járni - egyedi megbízások alapján. Az „A" kategóriás országprogramos kiállításokat Farkas Ágnes és Majoros János: „Próféták lehetünk a saját városunkban." (Fotó: Révész Róbert) Rendhagyó portrét jelentetünk meg ezúttal az Egy százalék hasábjain, hiszen ketten nyilatkoz­nak az eltelt pár év sikereiről. Egy házaspár: Far­kas Ágnes és Majoros János. A frigy annak Ide­jén egyben a szakmák sikeres találkozása Is volt, hiszen a férj a Hungarocamionnál dolgozott 18 évig, a röszkel határkirendeltség, majd a szegedi iroda vezetőjeként, a feleség pedig a Mátradecor szegedi Irodavezetője volt. mind külföldön rendeztük be. Szinte „végigépítettük" Euró­pát Albániától és Ukrajnától kezdve Románián és Görög­országon át Németországig. 0 Mivel kezdődik egy fel­kérés? - Miután a szervezők „megnyernek" egy kiállítást, megkeresnek bennünket, hogy építsük föl a pavilono­kat. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a pohártól az asztalterí­tőig mindent mi viszünk. Az árut a saját vámügynöksé­günk szállítja oda-vissza, va­lamint a kinti vámügynöki tevékenységet is mi végez­zük. Ez a férjemnek köszön­hető - mutatott rá Farkas Ágnes Majoros Jánosra -, ó foglalkozik a vámügyi fel­adatokkal. Különben ketten öt nyelven beszélünk, úgy­hogy tolmácsot sem kell al­kalmaznunk. • Ezek szerint egy teljes vásár felépítéséhez szük­séges összes berendezés mind az Önök tulajdoná­ban van? - Jelenleg 800 négyzet­métert bárhol, bármikor fel tudunk építeni, asztalokkal, színes tévével, szökőkúttal ­vette át a szót Majoros Já­nos. - Amikor kezdtünk, egy referencia filmanyagra köl­töttünk, többre nem futotta. Majd a Diófánál állítottunk fel 50 négyzetmétert, még az első karácsonyi vásár idején. Szóval, innen indultunk, meg egy sötét garázsból. Ma két raktárunk és egy előké­szítő műhelyünk van Szege­den. Tegyük azért hozzá, hogy nem boldogultunk vol­na a Szőreg és Vidéke Taka­rékszövetkezet hitele nélkül. 0 Mekkora volt a tavalyi árbevétel? - Az éves forgalmunk 10­15 millió forint, mindezt há­rom főállású alkalmazottal, valamint felkérésre alvállal­kozókkal produkáljuk. Alap­elvünk, hogy a hasznot min­dig visszaforgatjuk a cégbe. Az első pár ezer forinttal is ezt tettük. 0 Hoz-e fordulatot az életükben az 1996-os év? - Idén éijük el azt, hogy próféták lehetünk a saját vá­rosunkban - folytatta Farkas Ágnes. - A Szegedi Nemzet­közi Vásárral megkötött szerződésünk alapján a Vá­sárszervező Kft. összes kiál­lításának a generálkivitele­zői lettünk. Ez azt jelenti, hogy a millecentenárium ko­ordinálói joga alapján vala­mennyi munka, valamint a nemzetközi vásár külföldi kiállításainak a kivitelezése is minket illet meg. Ez az év megkoronázhatja az öt év te­vékenységét. De azért babo­nából várjuk még meg az esztendő végét... Fekete Klára Az idegenforgalmi bevétel alakulása Magyarországon (1 991 -1 995) Jönnek a külföldiek Miközben évről évre egyre siralmasabb szezont zárnak a ba­latoni vendéglősök és butikosok, mondván, kevés a külföldi, a számok nem őket igazolják. Az MNB és az IKM adatai (lásd mellékelt grafikonunkat) ugyanis cppen az ellenkezőjét, vagyis azt tanúsítják, hogy egyenletcsen növekszik hazánkban az ide­genforgalomból származó bevétel. Ráadásul milliárd dollárban számolva, így mégcsak azt sem mondhatjuk, hogy az állandó forintleértékelés miatti az emelkedés. Persze, a tavalyi 1,7 milli­árd dollárunkat azért néhány szomszédos ország bevételével is össze illene vetni, hogy tisztán lássuk - helyünket a világban. Március 2-án: Táncolnak a közgazdászok • Az önkormányzatok segítenek HT0 - új támogatási rendszer A napokban lép életbe az a kormányrendelet, amely a hto-val fűtött háztartások tá­mogatását szabályozza. A költségvetés az idén erre a célra hétmilliárd forintot kü­lönített el, ennek elosztásá­ról dönthetnek majd az ön­kormányzatok. Az adatok alapján 2920 településen 178 ezer háztartásban fűtenek ma hto-val. A támogatást a költ­ségvetés közvetlenül az ön­kormányzatoknak utalja át annak arányában, hogy egy­egy településen hányan fűte­nek háztartási olajjal. Az ön­kormányzatok úgynevezett méltányos alapterülettel szá­molnak. Ez 1 főre 40, min­den további főre 20 négyzet­métert jelent egészen 6 csa­ládtagig. A támogatás mérté­ke havonta - 40 négyzetmé­terre vetítve - egy főre 5000 forint, minden további közös háztartásban lakóra 1000 fo­rint jut havonta. Gazdaság és erkölcs Gazdálkodók tanodája A gazdaság törvényszerű­ségeit annyira megmásítha­tatlannak tekintjük, mint a természeti törvényeket. Ez tévedés - mondja Gazdaság és erkölcs című könyvével Muzslay István. „A közgaz­daság nem fizikai törvények által irányított gépezet; a tár­sadalmi és gazdasági rend megteremtője nem piac ár­mechanizmusa, hanem az emberi értelem és akarat." Ezen egyszerű igazság hang­súlyozása itt és most nem felesleges, hiszen a többség óriási tehervállalásával szü­letik valamiféle új gazdasági rend. Egy új, „vadkeleti" szisztéma, melynek farkas­törvényeitől szenved a ma­gyar társadalom. De milyen ez a társada­lom? Nem ideális. De nincs is ideális társadalom. Igaz, tökéletes közgazdaság se. Hogyan lehetséges mégis a fejlődés? Muzslay szerint úgy lelhetjük meg a megol­dásokat, ha a szolidaritás szellemében meghallgatjuk egymást, ha szót értünk és ha „figyelünk arra a hangra is, amit a világot teremtő és fenntartó Isten ültetett a le­künkbe..." A szerző társadalom és közgazdaságtudományi ta­Hagyományteremtő ese­ményre, az első hivatalos, vacsorával is egybekötött közgazdász bálra kerül sor március 2-án, szombaton 19 órai kezdettel a Pick Klub­ban. A rendezvénynek már volt előzménye, tavaly, ugyancsak a Pick Klubban, vacsorára várta tagjait, tá­nulmányait Hollandiában a tilburgi egyetemen végezte. Muzslay István 1961 óta a Leuveni Katolikus Egyetem Alkalmazott Közgazdaságta­ni Karánnak professzora. Tanulmányai francia és hol­land nyelven jelentek meg. Gazdaság és erkölcs című munkáját a mai magyaror­szági fiatalságnak ajánlja. A szerző először a közgazda­ságtan fogalomrendszerében kalauzunk, majd bemutatja a gazdasági gondolkodás fej­lődését és a közgazdasági el­méleteket. A társadalmi rendszer és gazdasági rend mogatóit a Magyar Közgaz­dasági Társaság Csongrád Megyei Szervezete. A bál fő védnöke dr. Veress József egyetemi tanár, a Magyar Közgazdasági Társaság el­nöke. A részletekről a 484­284/175-ös telefonszámon lehet érdeklődni. ismertetése után tér rá a gazdaság és erkölcs össze­függéseinek feltárására. Mert Muzslay szerint maga a gazdálkodás is feltételezi az erkölcsi rendet. A vállalat nem a termelési tényezők halamaza, nem is csak egy részvénycsomag, hanem munkaközösség, a szolidari­tás iskolája. A kötetben ol­vashatunk az egyház szociál­is tanításáról is. A Gazdaság és erkölcs cí­mű tanulmánykötet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hit­tudományi Karának sorozatá­ban, a Márton Áron Kiadó gondozásában jelent meg. Ú. I. A korok és a divatok vál­tozásával aztán lettek tanfo­lyamok, ezüst, meg aranyka­lászos tanfolyamok, tovább­képzők, népfőiskolák, ki tudná hirtelenjében mindet felsorolni? A lényeg ugyanis nem változott, az pedig sem­mi más, mint ismeretek, in­formációk szerzése a min­dennapi gazdálkodáshoz, megélhetéshez. Boldogabb tájakon persze ez is másként van, ugyanis az ismeret, az infláció ház­hoz megy, reggelizés közben a gazdálkodó bekapcsolja a számítógépet és lehfvja azo­kat az adatokat, amelyek ép­pen a fólia alatti uborkater­mesztés növényvédelméhez kellenek. Hol tartunk mi et­től? Bár elég sok szervezet ígéri a teljeskörű informáci­ós hálózat kiépítését, addig még sokat alszunk rá. Az élet viszont nem vár­hat, a termelés időszakokhoz kötött, nem meglepő tehát, ha egy-egy jól szervezett elő­A hagyományok, meg a kényszer arra okította évszázado­kon át a magyar pa­rasztot, hogy a téli napokon vegye elő a kalendáriumot, az első betűtől az utol­sóig rágja át, mert abból kiokoskodhat­ja a jövendőt. adáson, tájékoztatón rengete­gen vesznek részt, hiszen a gazdálkodás bizony egyre bonyolultabb, költségesebb, pénz meg nincs hoZzá, jöve­delme sem mutatkozik ezek­ben az években. Ez a titka annak is, hogy a Csongrád. Megyei Agrárkamara szerve­zésében tartott előadás-soro­zatnak (Makón, Hódmezővá­sárhelyen, Szentesen, Csong­rádon, Kisteleken, Mórahal­mon és Szegeden) több ezer hallgatója volt. Mi érdekelte ezeket az embereket? Új rendeletek megjelené­se, hogyan juthatnak a kü­lönböző pályázatokhoz, illet­ve támogatásokhoz, hogyan működik az agráramara, mi­lyen adójogszabályi változá­sok történtek, miként le­helne) hitelt kérni, lesz-e pi­aca annak, amit termelnek, miért esett vissza a sertés­hús-felvásárlási ára, mikor és mennyiért veszik meg tő­lük a hagymát, mi is az a pi­acszabályozás, mit érdemes termelni? A kérdéseknek nincs vé­ge. Nem is lehet, hiszen a gazdaság változik, a körül­mények szintén. Ezért dön­tött úgy a megyei agrárkama­ra, ezt a hagyományos okí­tást ősszel is megszervezi. Sz. Lukács Imre

Next

/
Thumbnails
Contents