Délmagyarország, 1996. február (86. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-21 / 44. szám

IV. GAZDASÁGI MELLÉKLET c SZERDA, 1996. FEBR. 21. § Audi és Opel motorok - világszínvonalon A beszállító hálózat piramisrendszere A kilencvenes évek elején újjászületett a magyar autóipar. A korábbi időszakban a KGST-szakosodás következtében hosszú évtizedekig szünetelt az autógyártás, csak alkatrészeket szállíthattak a magyar vállalatok. Persze nem az autók „lelkét" jelentő motorokat vagy sebességváltót, hanem műszerfalat, ablaktörlőt, akkumulátorokat, zárakat, kulcsokat stb. A KGST feloszlatása után a beszállttói kapcsolatok többsége fennmaradt, de a Lada magyarországi piacvesztése, a lengyel autógyárak privatizálása és az egykori Jugoszlávia területén zajló háború miatt az „aranykornál" sokkal kisebb mennyiségben lehet már eladni ezeket az alkatrészeket. 1992-ben azonban új időszámítás kezdődött: az Opel és a Suzuki beruházásai ismét megteremtették az autógyártást, és az Opel révén újraindult a motorgyártás is. A Ford ugyancsak 1992-ben átadott gyárában pedig magas színvonalú elektromos alkatrészeket gyártanak. Számos kisebb befektető követte a nagyok példáját, egymás után indultak a vegyes vállalatok, elsősorban német tókével. 1994-ben újabb nagyvállalatok csatlakoztak a sorhoz, ekkor avatták az ITT Automotive Europe veszprémi üzemét és az Audi AG győri motorgyárát. Közben a világ autóiparában is alapvető szerkezetiszervezeti átalakulások kezdődtek. Hosszú évtizedekig úgy tűnt, hogy semmi sem állíthatja meg a fordizmus diadalútját. Az 1980-as Az Ecotec-motor. Itthon gyártjuk évekre azonban kifejlődött, s megkezdte hódító útját egy alapjaiban más termelési rendszer, a Toyota-módszer. Talán a legfontosabb újítás a beszállítókkal kialakított hosszú távú kapcsolatrendszer, amely a szoros együttműködéssel elérhető előnyök kölcsönösen elfogadható megosztásán alapul. Azaz már nem elszigetelt vállalatok, hanem az összeszerelők és a beszállítók hálózatai a piaci szereplők. Egy-egy ilyen hálózat szervezeti felépítését a legjobban egy piramissal lehet szemléltetni. A közvetlen beszállítók feladata egy-egy alkatrész fejlesztése is, vagy teljesen önállóan, vagy az autógyárral közösen. A fejlesztéstől eltérően a gyártásra általában már két beszállítónak adnak megrendelést. Ezeket a szerződéseket több évre kötik, amelyben a közösen elvégzett, rendkívül részletes költség- és piaci elemzések alapján rögzítik a mennyiséget, az árat és a költségcsökkentés mértékét. Az árnak ugyanis folyamatosan csökkennie kell, ahogy egyre inkább begyakorolják az adott alkatrész gyártását. Az ezen felüli megtakarításokból eredő hasznot viszont már megtarthatja a beszállító, tehát érdekelt az állandó költségcsökkentésben. Az autóiparban megfigyelhető másik fontos változás a termelés földrajzi áthelyeződése. Az éleződő verseny és a legtöbb piacon még mindig lanyha kereslet miatt az autógyárak illetve közvetlen beszállítóik a fejlett ipari országok peremvidékeire telepítenek egyre több tevékenységet, és ott keresnek további alvállalkozókat is. A Magyarországon letelepedett autóipari cégek is természetesen eltérő üzemben és mértékben - magyar alvállalkozókat keresnek, hogy leszorítsák költségeiket. Ugyanez a törekvés vezérli a többi nyugat-európai céget is, ezért egyre többen keresnek beszállítókat a térségünkben, Magyarországon elsősorban a német vállalatok. A piacváltás lehetősége tehát adott a magyar alkatrészgyártók számára, a vállalatokon - és részben a kormány gazdaságpolitikáján múlik, hogy sikerül-e időben és eredményesen megragadni ezt a lehetőséget. Az átalakulás számszerű hatásait nem elemezhetjük, ugyanis a magyar autóalkatrész-gyártás adatait egyetlen szervezet sem gyűjtötte az elmúlt évtizedekben. A nyolcvanas évekig ez így volt a világ legtöbb országában, hiszen addig az alkatrészek döntő többségét az autógyárak készítették, az önálló alkatrészgyártók pedig többnyire számtalan, különböző iparágakban működő felhasználó részére szállították a termékeiket, tehát szinte lehetetlen volt a statisztikai megfigyelés. Azóta azonban a szervezeti, tulajdonosi és műszaki változások jelentősen felértékelték az alkatrészgyártás jelentőségét, s ennek következtében megkezdték az adatgyűjtést is. Az egyetlen magyar forrás a Magyar Járműalkatrész-gyártók Országos Szövetsége által végzett felmérés. A szövetség tagjai közül 1994-ben 81 vállalat gyártott alkatrészeket (a tagok között vannak tervező és szolgáltató vállalatok is). Ez a 81 vállalat 55,6 milliárd Ft árbevételt ért el 1994-ben, ebből 24,1 milliárd Ft származott az autóipari tevékenységükből. A 81 vállalat összlétszáma 26 100 fő volt. A szakértők becslése szerint azonban jóval több, mintegy 300-350 vállalat gyárt autóalkatrészeket Magyarországon, összesen 5060 milliárd Ft értékben. A becslés megalapozottságáról semmilyen információ nem áll rendelkezésre. • Huszonegymillióéin az éterben Beszélj tovább! Már több mint 21 millió mobiltelefon előfizető van Nyugat Európában. Eljött az idje annak, hogy a Motorola bejelentse, jócskán előbbre lépett a beszélgetési és a stand-by teljesítmény növelésében. A Motorola új telepcsomagjaival 70-80 százalékos teljesítménynövekedés érhető el számos Motorola telefontípusnál, miközben a készülékek súlyukat és méretüket tekintve megőrizték vezető helyüket. Stve Bell, a Motorola európai igazgatója szerint: "érdemes gondosan használni a telepet és minél többet megtudni róla. A mobiltelefonja világában talán a telepeket ismerik legkevésbé és hanyagolják el leginkább." E téren a Motorola számos fejlesztést vitt véghez. Kutatási adatok tanúsítják, hogy amikor a felhasználók elkötelezik magukat egy-egy márka mellett, leginkább a beszélgetési idő, illetve a készenléti idő adatai befolyásolják őket." v A Motorola legtöbb termékét már lítium-ion (Lion), illetve nikkelmetál-hidrid (NiMH) teleppel látja el, ami az azonos súlyú nikkelkadmium (NiCd) telephez képes 21-82 százalékos teljesítménynövekedést eredményez. Az extraként megvásárolható lítiumos telepek, illetve a NiMH telepek ugyanakkor azoknak a környezetvédelmi előírásoknak is megfelelnek, amelyek számos országban a telepek kidobását, illetve újrahasznosítását szabályozzák. A fogyasztói javak árszínvonalának alakulása Magyarországon (1996. január) 1 hónap criatti novekedes 9?7 60 50 40 30 20 10 0 /o 0 2 4 Forrás: KSH, 199Ó 02 Ha valamiben, hát az árakban tartottuk, sőt növeltük is a színvonalat az elmúlt években. Akadt tavaly olyan szolgáltatás - a háztartási energia amely közel 60 százalékkal került többe egy év leforgása alatt. S bármennyire is csodálkozunk, az élelmiszerek csak sereghajtónak bizonyultak az áremelkedési versenyben. Minden bizonnyal azért, mert a piac már nem volt képes magasabb árnövekedést Színvo nalaink tolerálni. Ami az idei esztendőt illeti, most sem volt gond a „belépővel": a szeszesitalok és dohányáruk árát alaposan megemelték. Jelezvén egyúttal azt is, akadnak még lyukak fogyasztási szerkezetünkben. Az áremelés ellenére ugyanis egyetlen kocsma sem ürült ki környékünkön. Az elektromosenergia került az idén az utolsó helyre: legalábbis egyelőre, hiszen máris köztudott, márciusban és októberben ismételten jelelentősen megemelik a villamos energia árát. Grafikonunk még szemléletesebb lenne, ha mellé tennénk, a jövedelmek növekedésének, reálértékben csökkenésének görbéjét. Most csak elképzeljük. Sajnos, nem kell túl nagy fantázia hozzá. R. G. APEH az adóelőleg-levonásáról Nem tudni, Bokros Lajos pénzügyminiszter pontosan hányszor is mondott le tisztségéről, de azt Is nehéz megszámolni, hányféle adóelőleg-levonási állásfoglalást olvashattunk az elmúlt két hónapban. A mostanit azzal a szándékkal adjuk közre, hogy idén - mondjuk, tavaszig - már nem lesz újabb változat. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban Szja tv.) 47. § (12) bekezdése felhatalmazást ad az adóhatóságnak, hogy a munkáltató, a bér kifizetője (a továbbiakban: munkáltató) számára előírt adóelőlegmegállapítási szabályoktól eltérő számítási rendszert engedélyezzen. A pénzügyminiszternek az ezen rendelkezés egységes alkalmazása céljából kiadott 7001/1996. (PK. 3.) irányelvében foglaltakkal összhangban, az Adóés Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: APEH) a következő tájékoztatót (a továbbiakban: Tájékoztató) adja ki. Jelen tájékoztató a hivatkozott törvényi rendelkezésben említett eltérő adóelőleg-levonási rendszeriek) és alkalmazható módszerek engedélyezésével és az azokra történő áttéréssel kapcsolatos tudnivalókat tartalmazza. 1. Az adóhatóság csak i a bér fogalmába sorolt (a továbbiakban: bér) jövedelmekre vonatkozó eltérő adóelőleg-levonási rendszerre ad ki engedélyt. Ez azt jelenti, hogy az engedélyezett módszer nem érintheti a bér fogalmába nem tartozó jövedelmek adóelőlegét, a kifizetőknek azokra vonatkozóan a törvényben előírt rendelkezést kell alkalmazniuk (ez a munkáltatóra is vonatkozik, ha a dolgozónak nem bért, hanem pl. megbízási dijat, tiszteletdíjat fizet ki). 2. Az engedélyezett módszer csak akkor alkalmazható, ha az előleg-számttási rendszer eredményeként az év végén elszámolandó adókülönbözet (alul- vagy túlvonás) mérséklődik. Az adóelőleg alul- vagy túlvonásának mérséklésére vonatkozó követelménynek a magánszemély összevont adóalapjába tartozó jövedelmeiről (nyugdíj, gyes, ösztöndíj, munkáltatói nyugdíjpénztári, biztosítási befizetés megbízási díj, vállalkozásból származó összevonható jövedelem stb.), valamint bevallásra kötelezett osztalékáról, árfolyamnyereségéről, külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedelméről (a továbbiakban: együttes jövedelem) az év elejétől a bérkifizetés időpontéig rendelkezésre álló információk alapján, a várható adóhoz viszonyítva, minden egyes bérkifizetésnél érvényesülnie kell. 3. Az adóhatóság az áttérés időpontjától függetlenül, a bejelentés tudomásulvételével adja meg az engedélyt, ha a munkáltató a 4. pontban elírt adóelőleg-levonási rendszer alkalmazását választja. A munkáltató a bejelentést az adózás rendjéről szóló törvény 3. számú mellékletének A/l. pontja szerinti adatszolgáltatás A 95/29, vagy az A/95, számú Adatkísérő lap cím alatti részén a következők feltüntetésével teheti meg: „Az APEH által a Pénzügyi Közlönyben (PK. 1996. évi 3. szám) közzétett Tájékoztató 4. pontja szerinti adóelőlegszámftási rendszert alkalmazom." Azok a munkáltatók, akik az adatszolgáltatást követő időpontban térnek át a 4. pontban jelzett rendszerre, ezt az áttéréssel egyidejűleg az előbbi tartalommal írásban jelentsék be az adóhatóságukhoz. 4. A 3. pontban említett módon engedélyezett adóelőleg-levonási rendszer az, amely megfelel az 1. és 2. pontban foglalt feltételeknek és alkalmazása egyidejűleg a következő számítási módszerekkel történik: - a munkáltató a saját nyilvántartása és a magánszemély munkavállalónak az 1. számú melléklet szerinti tartalommal tett nyilatkozata alapján, és kérelmére - a más forrásból (beleértve a más kifizetőtől kapott jövedelmet is) származó együttes jövedelmeiről, az azokból levont adóelőlegekről általa rendelkezésre bocsátott adatok alapján azok beszámításával, illetve a bér, valamint a nyugdíj és az azzal azonosan adózó jövedelmek (a továbbiakban:_nyugdíj) éves várható előrevetítésével, valamint az adótáblára és az adójóváírásra vonatkozó rendelkezések (Szja törvény 30. § és 33. §) alkalmazásával számítja ki az adót, illetőleg a személyre szóló adójóváírás levonásával - figyelembe véve a 47. § (5) bekezdését is - a várható adót, és - az év során a beszámított tételekből már levont adóelőlegeket is figyelembe véve - állapítja meg (az év elejétől halmozottan) minden bérkifizetésnél az adóelőleget; - a munkáltató a magánszemély más forrásból származó jövedelmére vonatkozó bejelentését - annak nyilvántartásba vételét - akkor veszi figyelembe, ha az a jövedelem felvételét (jóváírását) követő 30 napon belül történik és annál a bérnél számítja be, amelynek bérszámfejtése lezárását megelőzően a bejelentést megkapta; - a bérnek nem minősülő jövedelmek előzőek szerinti figyelembe vétele csak a bér „halmozott" adóelőlegét befolyásolja olymódon, hogy a bér adóelőlegeként az együttes jövedelem alapján megállapított adóelőleg és a bérnek nem minősülő kifizetésekből (40 százalék) levont összesített adóelőleg különbözete jelenik meg. Az előzeknek megfelelően a várható adó kiszámítása a következő: a/ Össze kell adni a rendszeresen kifizetett bér és egyéb munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem tizenkétszerese (évesített) és a havi nyugdíj tizenkétszerese együttes összegéhez a más forrásból származó - a bérkifizetés időpontjáig közölt -, az összevont adóalapba tartozó jövedelmeket. b/ Ki kell számítani az előbbi várható összevont adóalap adóját az adótábla szerint. c/ Ki kell számítani az a/ pontban évesített bérrel arányos adójóváírás összegét az együttes jövedelem figyelembe vételével. d/ A b/ pont szerinti összegből le kell vonni a c/ pont szerinti összeget, a 47. § (5) bekezdésében levonandó évesített összegeket^^/alamint a bérkifizetés időpontjáig közölt - az összevont adóalapba tartozó - jövedelmekből levont adóelőleget (legfeljebb 40 százalékot). Az adott bérkifizetés összegéből adóelőlegként a d/ pont szerinti összeg annyiad részét kell levonni, ahány hónap - az adott hőnappal együtt - az év végéig még hátra van. 5. A 4. pontban foglaltaknak megfelelő rendszerre a jelen Tájékoztató megjelenését követően át lehet térni akkor is, ha a munkáltató addig másként jár el, továbbá év közben is, ha a munkáltató a magánszemély kérésére a rendelkezésre bocsátott információk változása alapján azt választja. Ez azt is jelenti, hogy ha a magánszemély január hó folyamán csupán arról nyilatkozott, hogy más forrásból is számít jövedelemre, e nyilatkozatát (a 2. számú melléklet szerinti tartalommal) kiegészítheti, hogy kéri a munkabérére jutó arányos adójóváírás figyelembe vételét, önként vállalva a más forrásból származó jövedelmei, az ezekkel összefüggésben levont adóelőlegek összegeinek bejelentését, illetőleg annak elmulasztása esetén a mulasztással járó jogkövetkezményeket. Ha a munkáltató év közben tér át az engedélyezett módszerre, minden - az adóévben korábban kifizetett bért és általa ismert (együttes) jövedelmet, illetőleg azok adóelőlegét figyelembe kell venni. 6. Azok a munkáltatók, akik az 1996. január havi bérekből nem a 47. § (12) bekezdésében lehetővé tett módszer választásával vontak adóelőleget és e Tájékoztató közzétételét követően áttérnek a 4. pontban leírt módszer alkalmazására a következő bérkifizetésnél 4/a-d/ pontok szerinti számítással és az 5. pontban leírtak szerint betudhatják legfeljebb az adott hónap bér adóelőlegének mértékéig a januári bérből levont többlet adóelőleget. Amennyiben ez nem elegendő, a következő hónap(ok) bér adóelőlegénél lehet beszámítani. 7. Az előleg-számítási módszer jelen Tájékoztató szerinti módosítása esetén a munkáltató által korábban benyújtott havi bevallást ezen a címen nem kell önellenőrizni, e helyett - a tényleges helyzetnek megfelelően - a következő havi bevallásban kell az elszámolt adóelőleget szerepeltetni. A Szja törvény 47. § (12) bekezdése szerinti eljárásra történő áttérés nem kötelező, azonban az éven belüli egyenletes és méltányos adóterhelés megvalósítása, az éves adó és az adóelőleg közelítése érdekében az APEH - számítva együttműködésükre - felkéri a munkáltatókat, hogy a közleményben foglaltak figyelembe vételével, a törvény 47. § (12) bekezdését alkalmazzák a bér adóelőlegének megállapítására és levonására. Az APEH kéri továbbá, hogy azok a munkáltatók, amelyek (akik) a korábbi adóhatósági (jelen Tájékoztató közzététele előtti) közleménnyel és ajánlásai alapján már áttértek a 4. pont szerinti rendszer, illetőleg módszerek alkalmazására, a 3. pontban foglaltak figyelembe vételével bejelentésüket utólagosan tegyék meg. A zökkenőmentes áttérés érdekében az adóhatósági ügyfélszolgálat minden segítséget és tájékoztatást megad az érintetteknek. Budapest, 1996. február 12. Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal