Délmagyarország, 1996. január (86. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-08 / 6. szám

2. • Sok múlik az edzéseken • Mindig a legtökéletesebbet akarja • Minden tekintetben igazi profi Egy játékos, okitői tanulni lehat... Fél év nem nagy idő egy ember életében, ah­hoz viszont mindenképpen elegendő, hogy el­döntse, jól választott-e, amikor az általa még járatlan útra lépett. Tavaly nyár óta játékosa a bajnok és kupagyőztes Medikémia Szeged röp­labdacsapatának a 214-szeres válogatott Szabó Kálmán (36 éves), akit arról kérdeztem, volt-e értelme a megszokott közösséget felcserélni az ismeretlenre, napokat távol töltve a családtól, hosszú órákon át magányosan üldögélni egy ti­zedik emeleti garzonban... 1996. január 8. Szabó Kálmán (balról) olykor tanácsaival is segíti társait. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ez az igazi, ízig-vérig sportember a Bp. Honvéddel kétszer nyert bajnokságot, négy évig profiskodott Tö­rökországban, majd négy évet a Vasasnál is lehúzott. A minap, egy spontán be­szélgetésünkkor került szó­ba, hogyan lehet(ne) itthon hasznosítani a kinti tapaszta­latokat, mit kell(ene) tenni azért, hogy a sportág olyan szintre jusson, mint volt a '80-as évek elején, amikor a válogatott, élén vele (az utolsó mohikánnal), sikert sikerre halmozott. A csevely során természetesen arról is vallott, hogyan érzi magát Szegeden, és bogy milyen csapat is a Medikémia Sze­ged gárdája. - Hihetetlen, mégis igaz, a törököknél is nagyon ko­molyan veszik a profizmust, keményen kézben tartanak mindent - így a sportág do­yenje, aki a korát játékával sorozatban meghazudtolja. ­Kint teljesen mindegy, hogy edzésről, avagy mérkőzésről van szó, nincs pardon, fe­szülni kell, mégpedig a vég­sőkig. A külföldi csapatok, legyenek azok bármilyen nemzetiségűek, pszichikai felkészítésben messze előt­tünk járnak. Náluk nincs félsz az elrontott helyzet mi­att, nem szokás azon medi­tálni, pláne nem meccs köz­ben, hogy valaki hibázik. Nem maszatolnak, nem fi­nomkodnak, a kritikus szitu­ációkban is mernek rizikóz­ni. Ha kell, neki mennek a falnak, mert mindig és min­denáron győzni akarnak. Mindent bátran csinálnak, mert nagyon is tisztában vannak vele, aki kevesebbet hibázik, az nyer! Ezt nekünk is mindenkor tudomásul kell vennünk, mert eredmény csak így érhető el. Gondo­lom, sokan emlékeznek még a Vojvodina elleni BEK­mérkőzésünkre, amin az új­vidékiek játéka messzeme­nően igazolta, amit most el­mondtam. 0 A szegedi játszótár­sak mennyire teszik eze­ket magukévá? - Más a társaság, mint ősszel volt, előnyükre változ­tak a fiúk. Vannak, akik ki­fejezetten profi módon gon­dolkodnak, és vannak, akik erősen hajlanak e mentalitás felé, ami mindenképpen di­cséretes. Hidd el, tényleg na­gyon keményen dolgozik a csapat, a Vojvodina ellen ugyanis valamennyien a sa­ját bőrünkön tapasztalhattuk, hol is tartunk valójában. Jó elmondani - bár ez nem az én tisztem -, hogy a srácok érzik, tudják, minden az edzéseken, az ott végzett munka milyenségén dől el! Ha a gyakorlások során ké­pesek vagyunk (leszünk) nyolcvan-kilencven százalé­kos szinten teljesfteni, ez a mérkőzéseken - a szurkolók által előidézett hangulat, az egészséges stresszhatás kö­vetkezményeként - a maxi­mumig fokozható. A megfe­lelő felkészültség határtalan önbizalmat kölcsönözhet. Ez azonban rengeteg munkát igényel, és - ami ugyancsak nem mellékes - fejben is mindig naprakészen kell vár­ni az éppen soronkövetkező mérkőzést. 0 Személy szerint tő­led, mit várnak az edzők? Azt, hogy mutass példát az edzéseken, mindenkor te legyél a húzóember, váUsd meg a csapat körü­li világot? - Na nem, ilyesmiről szó sincs, meg különben sem va­gyok „vezérürü" alkat. Min­dig azt csinálom, amit a csa­pat érdeke kíván, amivel Sa­nyi bá'-ék éppen megbíznak. Ha úgy látják, hogy nyitást kell fogadnom, fogadok, ha ütnöm, vagy mezőnyöznöm muszáj, akkor megpróbálok azokban jeleskedni. A po­zsonyiak elleni meccsen, ha tetszett, ha nem, sorozatban fogadtam a nyitásokat, még­pedig úgy, hogy a csapat mi­nél többet profitálhasson megmozdulásaimból. 0 Jól érzed magad Szegeden? - Nagyon jól! Egy pilla­natig sem bántam meg, hogy így választottam, bár a csa­lád kimondhatatlanul hiány­zik... 0 Szerződésed egy, plusz egy évre szól, azaz a nyáron mindkét fél sza­bad akarata szerint dönt­het a továbbiakról. Med­' dig leszel a Medikémia játékosa? - Jó kérdés! Amennyiben a csapatnak továbbra is szüksége van rám, szívesen maradok. Ha nem kellek - a profivilágban ezt is meg kel­lett tanulni! - veszem a ka­bátom, és harag nélkül távo­zom. 0 Kétszer már részel­hettél bajnoki örömök­ből, és talán éppen ezért, bizonyára nem vennéd zokon, ha harmadszor is nyakadba akaszthatnák az aranyérmet... - Értem, hajaj, de még mennyire értem, hogy mire gondolsz! Nem félek, miért is félnék kimondani: a baj­nokságot és a kupát az idén csak mi nyerhetjük el! Le­het, hogy menet közben be­csúszik egy-egy vereség, de a fináléban nem bukhatunk el! Bizakodásomat magára a csapat egészére, a közösség mérhetetlen együvé tartozá­sára, arra a körünkben ta­pasztalható hangulatra ala­pozom, ami a siker záloga lehet, kell, hogy legyen. 0 A medikémiások vezetőe­dzőjének, Nyári Sándornak majdhogy kétségbe vonták józan ítélőképességét, ami­kor leigazolta az „öreget". Nos, a kétkedőknek csatta­nós választ adott Szabó Kál­mán az elmúlt fél évben, amikor is bebizonyította, mi mindent tud a röplabdázás fortélyaiból. Nem véletlen, hogy Nyári Sándor oly' so­kat beszélget vele a sportág gondjairól... - Felkészültsége hatal­mas, az edzéseken mindig be tud „dobni" olyasvalamit, amelytől színesebbé, moz­galmasabbá válnak a gya­korlatok. Szívesen jött Sze­gedre, úgy látom, jól érzi magát közöttünk. Érdekes személyiség... Vannak, akik nagyon szeretik, de akadnak olyanok is, akik - profi szemlélete miatt - féltéke­nyek szakmai tudására! Az a játékos típus, aki mindig a legtökéletesebbet akarja nyújtani. Óriási értéke a tár­saságnak! Olyan ember, aki­től - fiatal kora ellenére ­nem szégyen tanulni. Végte­lenül örülnék, ha megúszná sérülés nélkül a tavaszt, mert akkor a kezdő hatosban min­dig lenne egy olyan, roppant felkészült játékos, áki az egy­üttes kulcsfigurájaként segít­hetné jó szereplésünket a ku­pa és bajnoki menetelésünk­ben... - festett róla kérésem­re egy miniportrét a csapat mestere, Nyári Sándor. GYÜRKIERNŐ Gulácsi István még ennél is keményebb védőőrizetre számíthat a veszprémiek ellen... (Fotó: Gyenes Kálmán) • Kézilabda MK-negyeddöntő, első mérkőzés • Holnap, 17.15-kor Szegeden: Makó KC-Fotex Csak a tisztes helytállás lehet a cél Nem túlzás, az év mérkőzésére készül a Makó KC férfi kézilahdagárdája. Ugyan mi másnak lehetne minősíteni azt a találkozót, amelyen egy NB Il-es kiscsapat a nyolcszoros MK-győztes, 6-szoros ma­gyar bajnok, '92-ben pedig - csekélység... - KEK­nyertes Fotex Veszprém SE csapatát látja vendégül? Azt az együttest, amelyben csak úgy hemzsegnek a nagyohbnál nagyobb sztárok... • Gyermek-labdarúgótorna Kalocsán H egyesiek tornagyözelmet érő bronza Szinte kivétel nélkül, minden veszprémi már ma­gára öltötte a címeres mezt. Leghíresebb ászuk a világ­és Európa-válogatottban is szerepelt Éles József, de a kézilabda szerelmeseinek minden bizonnyal - a teljes­ség igénye nélkül - jól cseng Sótonyi László, Gyurka Já­nos, Csoknyai István, Pász­tor István, Szathmári János, Gulyás István, vagy éppen Igor Zubrjuk neve is. Félel­metes névsor, de mint tud­juk, a jobbtól, az erősebbtől sohasem szégyen kikapni. Ettől függetlenül, a nyol­caddöntőben a Százhalom­batta csapata ellen már jól bevált újszegedi Sportcsar­nok küzdőterére nem eleve feltett kézzel lépnek Zsódiék holnap délután. - Nincs veszíteni valónk, az esélytelenek nyugalmával készülünk a Fotex ellen ­közölte Nagy György Sán­dor, a Makó KC elnöke. Majd így folytatta: - A sor­solás okozta megrökönyödé­sünkből most már magunk­hoz tértünk, izgatottan vár­juk a bajnokot. Pontosan tudjuk, hol is van a helyünk a magyar kézilabdázásban, de legalább ezen a szegedi találkozón szeretnénk tisz­tességgel helytállni. 0 Akárhogy is alakul a mérkőzés, Vinczééknek hatalmas élmény lesz Eu­rópa egyik legjobb együt­tese ellen szerepelni... - Ez pontosan így van, egy-két idősebb játékost le­számítva, még nem küzdöt­tek ilyen rangos ellenféllel szemben. Arra azonban vi­gyázni kell, nehogy elkapja a hév a fiúkat. Argyelán György edzőnek is az a véle­ménye, amennyire csak le­het, lassítani kell a játékot, nem szabad megengedni a veszprémieknek, hogy ké­nyük-kedvük szerint lero­hanjanak bennünket. Sport­szerű meccset várok, melyen rettentően ránk férne a kö­zönség lelkes buzdítása. 0 Apropó, szurkolók! Mennyi nézőre számíto­tok? - Nagyon bízom a telt házban. Már csak azért is, mert Makón valóságos kézi­labdaláz uralkodik. Felhívá­sunkra már hat autóbusz megtelt, de minden percben újabbak jelentkeznek. És ak­kor még nem szóltam a ko­csikkal utazókról. Számukat lehetetlenség megjósolni. Az is biztos, a szegedi drukke­rokat is érdekli a Pick Sze­ged legfőbb riválisának a teljesítménye. A makói tele­vízió jelen lesz az esemé­nyen, fgy azok is láthatják a mérkőzést, akik nem tudnak átjönni Szegedre. 0 A legjobb összeállí­tásban fogadjátok a du­nántúli gárdát? - Örömmel mondhatom, nincs egyetlen sérültünk sem, mindenki egészséges. A következő keretből kerül­nek ki a pályára lépők: Far­kas József, Lajkó Péter, Kú­rái László (kapusok), Teleki Zsolt, Hajnal László, Balogh László, Fekete Szabó Gyula, Vincze Zoltán, Paku László, Gulácsi István. Szabó Attila, Bárány Zsolt és Zsódi Imre (mezőnyjátékosok). SZÉLPÁL LÁSZLÓ Van abban valami jó is, hogy Szegeden néhány esz­tendeje nincs igazi felnőtt foci. így legalább jobban odafigyelünk a Tisza Volán SC utánpótlás szakosztályá­ra, melyre nemcsak mi vet­jük vigyázó szemünket, ha­nem - túlzás nélkül - az egész ország. Nem véletlen ugyanis, hogy rangos tornák sorára hívják a Volán külön­böző korosztályaiban játszó­kat, akik minden alkalom­mal a legjobbak között vé­geznek. Tegnap is így történt Ka­locsán, a tizenegy éveseknek kiírt nyolcadik Szent István kupán, ahol a jóhírű hazaia­kon kívül négy fővárosi csa­pat randevúzott az egy kor­osztállyal fiatalabb szegedi­ekkel. Az utánpótlás labdarúgást ismerők jól tudják, hogy a BVSC és a Budapest FC fo­cisulija a legerősebbek közé tartozik (talán csak a Debre­cen és a Margitsziget mérhe­Kiemelkedő sportértékű nemzetközi ökölvívóverseny Magyarországon történő megszervezését határozta el Mezey Tamás, a New York­ban élő üzletember, a Nem­zetközi Ökölvívó Szövetség (IBF) magyarországi igazga­tója. Az ismert szaktekintély ­az ő nevéhez fűződik a Ma­gyarországon 1989-ben első ízben lezajlott hivatásos ökölvívó világbajnoki döntő megszervezése - az MTI washingtoni irodájának va­sárnap elmondta: az ügyben hamarosan felveszi a kap­tő hozzájuk), s hasonlóan erős a legnépszerűbb klub, a Ferencváros kölyökcsapata iá. Nos, mellettük még a Csepel látogatott Kalocsára, ahol olyan éles volt a ver­sengés, hogy a csoportmér­kőzéseken egy gólnál na­gyobb különbségű győzel­met egyik csapat sem aratott. Halkó Pál tanítványai előbb 2-l-re győztek a haza­iak ellen, majd szoros meccsen 1-0-ás vereséget szenvedtek attól a Ferencvá­rostól, amelyik csapat ké­sőbb a döntőben 5-0-ra gá­zolta el a BFC-t. A csoportmérkőzések után a Volán-csoport látvá­nyosan igazolta, hogy az erősebbnek vélt BFC, BVSC, Csepel triónál most többet tudott a másik hár­mas, hiszen a Kalocsa né­gyet rúgott egy ellenében a Csepelnek, a Volán pedig 2-0-ra győzött a szép szál legényekből álló BVSC el­len. csolatot mind a magyar szö­vetséggel, mind az amerikai amatőr liga vezetőivel, illet­ve a nemzetközi szövetség illetékeseivel. A terv: szeret­nék még időben beiktatni a remélhetőleg nagy neveket felvonultató tornát a nemzet­közi versenynaptárba. Mezey elképzelése szerint a Budapesten megrendezen­A nagyon magas színvo­nalú tornán újra láthattunk néhány nagyszerű tehetsé­get. Közülük is kiemelkedett a szegediek összes gólját szerző Hegyesi László, aki most is hű maradt önmagá­hoz: ha nem sikerül gólki­rályként - mivel a ferencvá­rosi középcsatár eggyel töb­bet lőtt -, akkor legjobb játé­kosként hoz el egy különdí­jat. Mivel a szegediek egy év­vel idősebbekkel szemben szerezték meg a harmadik helyet - a szarvasi és a bá­csalmási tornán elért érme­ket is betudva -, immár az ország legjobbjai között tart­hatjuk őket számon. Ezt fe­jezte ki a ferencvárosiak gra­tulációja is, amikor hazánk egyik legnevesebb utánpót­lás-edzője, Serli Sándor kö­zös nyári edzőtáborra hívta a Tisza Volán SC labdarúgóit. D. I. dő viadalt Adler Zsigmond egykori kitűnő sportoló és edző emlékének szentelnék. (Mezey Tamás maga is Ad­ler tanítványa volt.) A ring­csatát minden évben azonos időpontban imák ki. Először az atlantai olimpiát követő esztendőben, tehát 1997­ben. fidler Zsigmond-emlékverseny - amerikai elképzeléssel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents