Délmagyarország, 1996. január (86. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-31 / 26. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1996. JAN.31. • A PSZE és a Kihívás 2000 Gigantikus életútfejlesztés Szeged viszonylag fiatal politikai képződménye a Polgári Szegedért Egyesület. Tagjai a legutóbbi önkormányzati választások előtt tűntek fel, s szereztek is néhány mandátumot a közgyűlésben. Az egyesület vezetői a közelmúltban újult erővel vetették magukat a munkába, s kidolgoztak egy keretprogramot, melyet nemcsak a város, hanem az ország felemelkedése érdekében is szeretnének megvalósítani. Az elképzelések meglehetősen nagyszabásúak, sok olyan részletet is tartalmaznak, melyek kivitelezése ugyan másnak is eszébe jutott már, de nem sikerült. A Kihívás 2000 - ez a program neve - lényege, hogy az oktatás és a nevelés a jövő kulcsa. Idézet a Kihívás 2000-ből: „A kemény munka, az elhivatott nevelés, együttműködés a szülőkkel, gyermekekkel, pedagógusokkal, közigazgatással, fegyveres testületekkel, élsportolókkal és civil szervezetekkel, meghozza a várt eredményt és teljesíteni fogjuk elhatározásainkat. Ezek az elhatározások, amikről beszélünk, nem csak óhajok vagy kívánalmak, amikben reménykedünk. Ezek célpontok, mondhatnánk háború, melyet meg kell nyerni, muszáj teljesítenünk." A program szól az oktatók hatalmas felelősségéről, de velük egyetemben a tanulók és a szülők is érdekeltek kell legyenek a képzésben, s a közös jövőben. A Kihívás 2000-et Brunner Győző és Oláh Attila készítette el, akik egy futballmeccshez hasonlították tervezetüket. Gólokat kell lőni, s eredményes csapatban kell dolgozni - mondják. Céljaik között megjelölik, hogy 2000-re a középiskolai végzettek száma 90 százalékra kell emelkedjen. Olyan tudásanyagot kell elsajátítani, mely alkalmassá teszi a fiatalokat arra, hogy a következő évezredben teljes jogú világpolgárrá váljanak. A széles ismeretanyagot pedig arra kell felhasználni, hogy a magyar gazdaságot felvirágoztassák. Végül hangoztatják a program kidolgozói, hogy nem csak az iskolában, hanem az élet valamennyi területén és színhelyén folyamatosan kell művelődnünk, képeznünk magunkat. A fentebb röviden ismertetett program értékelésére felkérték dr. Zakar András egyetemi docenst, a Magyarországi Pályaválasztási Tanácsadók Egyesületének elnökét. Elemezésében Zakar András egytértett azzal, hogy jövőnk döntően attól függ, mire tanttjuk fiataljainkat. Kitér arra is, hogy bár nemzetközi tanulmányi versenyeken jól szereplünk, az élerte való nevelés terén már vannak hiányosságok. A szerzők - ltja Zakar András - együttműködést sürgetnek, amivel egyet lehet érteni. Viszont azt is látni kell, hogy a mai körülmények között ez nem megy önmagától, ennek koordinálása igen összetett feladat. Bár az egyén, a család és a szűkebb környezet viszonylatában a lehetőségek határtalanok, messze kihasználatlanok. Összeségében a szakértő elemzés arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Brunner Győző és Oláh Attila által felvetett hasznos gondolatok szakirányú értelmezése és kidolgozása jelentősen és átfogó módon segítené továbbfejlődésünket. Zakar András - tekintettel szakterületére - úgy gondolja, hogy „egy nemzeti életútfejlesztési program keretében lehetne hozzálátni e gigantikus (de semmiképpen sem elodázható) feladat mielőbbi teljesítéséhez". A Polgári Szegedért Egyesület a fentiekkel összhangban egy levelet juttatott el Horn Gyula miniszterelnöknek. A levél nem a közeljövő, hanem a jelen kérdéseivel foglalkozik, s örömmel üdvözli azt, hogy megszabadultunk egy tehertől és az Országgyűlés megszavazta Magyarország részvételét a boszniai béke biztosításában. Úgy vélik: „E nem várt, világpolitikai jelentőségű feladat, melynek keretében immár a világ legjobb harci ereje is hazánkba lett vezényelve, kihívást jelent számunkra a mában. Minden magyar állampolgár számára Magyarország jövőjét alakító kihívást, az Amerikai Egyesült Államok, a győztes világhatalom oldalán." A. t. Kismarton János is megérkezett Masáék lova, a Laci. (Fotó: Enyedi Zoltán) • Hazatérni a legjobb A láger boldogsága Lehet még szólni a világháborúról? Több betűt leírtak már róla, mint ahány ember megfordult benne. Aki nem élt még akkor, meglehet, a könyökén jön ki, és süket dumának érzi, minek szólna róla, de aki benne volt, annak szinte minden pillanatban ráfordul az esze. Annál ocsmányabb pusztítás talán nem is létezhet. Higgadt eszével ugyan tudja az is, sietett lekörözni a civilizációs otrombaság, elképesztő esetek sorozatban történnek akár napjainban is, de a pusztítás tömege még nem hajazta azokét az időkét. Masa János pusztamérgesi parasztember is megfordult benne. Van egy dalocska, Karády Katalin énekelte valamikor, aztán évtizedekig embargós lett: Muszka földön lassan jár a posta... Masa János 1944 őszén írta haza, hogy jól van - mást nem is írhatott, mert az a levél el se indulhatott volna - , és már 1946-ban meg is érkezett. Micsoda érzés volt megtudni két év múlva, hogy jól van. És hányan voltak, akik időközben annyira jól lettek, hogy bele is haltak! Mert akármikor állt is meg a fogolyszállító vonat, a halottakat mindig kirakták a vagonokból. Hatvannégy ember kapott egy napra tizenkét liter vizet, enni meg semmit. A pallatról kanállal kaparták az odafagyott izzadságot, és azt rakták a nyelvükre, mindig volt tehát kirakni való. Amikor a Fekete tengeren ment velük a hajó, megtömve hatezer fogollyal, akkor a vízi lovaknak meg bálnáknak dobálták ki a holtakat. • Jani bácsi, milyenek azok a vízi lovak? - Azt én nem tudom, csak a fölcsapódásukat láttam. Meg a bálnákét is. Akkora halak voltak, egészben nyelték el az embert. Ha időközben vitéz Johannes Háryvá változott volna, azt se csodálnám. (Közben megérkezett Kismarton János, 6 is elkezdte mondani a maga történetét. Azt is meg kellene egyszer írnom.) Odesszába vitték őket, a 3. barakkban lakott. Istenáldása Odessza - Szibériához képest. Négy őrhajó kísérte őket, szentül hitték, útközben elsüllyesztik velük együtt a hajót, pedig akkor nem csecsenek szállták meg. Találkoztam már odesszai hadifogollyal, aki állította, gázkamra is volt a lágerban. Kiderült, a tetvek ellen használt vegyszeres-szárazgőzös fertőtlenítő lehetett az. Mert tetű már akkor lett, amikor Cegléden hadifogságba esvén megszabadították őket katonaruhájuktól, és tetves göncöket kaptak, a láger priccsei pedig ráadásképpen poloskával meg pocokkal voltak tele. Az emberi nyomorúságnak vérszívó vámszedői vei. Nem volt az a fertőzés, amely végig ne ment volna a táboron. Aratott a kaszás. Az is meghalt, aki a levél szerint még jól volt. Azt nem lehet tudni, hová mentek, akiket a hajó után megint vonatra raktak. Lehet, hogy Szibériába? A kikötőt kellett újjá építeniük. - Tik bombáztátok le, nektek kell fölépítenetek. • De koszt ott már legalább volt? - Vóni vót, de délután háromkor mindig megszólalt a kicsi templom harangja. Amerikai hajók is jártak ott, az urak mentek a templomba, aki tehette, elment a lépcsejére, koldulni. Vagy egy darab kenyeret tettek a sapkájába, vagy rubelt pottyantottak bele. • Szép város Odessza. - A lányom is azt mondta, amikor kirándulni volt ott, de akkor nem volt szép. Akkor szétlőtt törmelék volt az egész. Mi hangárokat építettünk. Az is megesett, amikor az átvevő bizottság jött, akkor derült ki, hogy nem jó helyre tették, akik a helyét parancsolták. Nagy baj nem lett belőle, szétvertük, és tíz méterrel arrébb megint fölépítettük. Maszinkával hordtuk a salakbetont, nekünk mindegy volt, hová visszük. • Mi a maszinka? - Itthon targoncának mondanánk, de akkor nem itthon voltunk. • És télen? - Vágtuk a jeget a hullámtörőkön. Negyvenhat telén innen mentem a nazaretbe. • Az mi? - Fogolykórház. Hat hónapot töltöttem benne. Elfagyott a lábom, az volt a jó világ. Pólyába tették, és fehér kenyeret adtak. • A fagyott lábnak is lehetett örülni? - Annak lehetett igazán. Akik onnan hazajöttek hosszú névsor következett ezután -, az utóbbi években mindnek elkezdett vizesedni a lába, aztán kifakadozott, és abba haltak meg. Látja, én megmaradtam mostanáig. • A kórház után? - Akkor jött ránk az igazi jó világ. Kikértek bennünket kolhozokba, zöldséget termelni. Annyi paradicsomot, paprikát, káposztát ehettünk, amennyi belénk fért. Akkor láttuk, az emberek nálunk is rosszabb körülmények között éltek. Tutajra épített házban laktak például. Hogy mi a tutaj. Vesszőfonat, sárral betapasztva. A teteje is úgy volt összefogva, mint a banyakemencének. Asszonyokat láttunk csak, meg gyerekeket, emberfélét egyet se. Minden este lovas hozta a hírt, hogy jön a víz. Muzsinszkira volt ültetve a növény, a zsinszkiben meg folyt a víz. Annak az útját kellett igazítgatnunk. Itthon árasztásos öntözésnek mondják. • Onnan? - Negyvennyolcban már a följavító lágerbe vittek bennünket. Valamivel jobb kosztot és májinjekciókat kaptunk. Itthon a szénás kosarat nem tudtam megfogni, hogy a 16 elé vigyem, olyan gyönge voltam. Hfrt azért így is küldhettem, az Illés János egy évvel hamarabb hazajöhetett, mert megbetegedett. A Németh Gyulával jöttem aztán, ha maga szegedi, talán ismeri is. Hogy hol lakik? Látja, azt nem tudom, pedig egy éjszakát náluk töltöttem. Nagyon megígértük egymásnak, hogy találkozunk majd, de azóta se láttam. Ha él még, mondja meg neki, én is élek, de sokan elmentek már azóta. • Kisvonaton jött? - Kijött elém a feleségem meg a fiam. Na, azt maga soha le nem írja, mit éreztem én akkor. A fiam azt mondta, megismert, de nemrég bevallotta, ha nem az anyjával jött volna, nem ismert volna meg. Amikor látta, hogy összeölelkezünk, akkor gondolta, én vagyok az apja. • És a lánya? A Maca? - Ő a másik nagyanyjánál volt akkor. Amikor bevonultam, tudtam, hogy teherben van a feleségem, ki is számítottam, mikortájt kellett megszületni neki, de azt nem Judtam, gyerek lett vagy lány. Előhozzák egyszer, megkérdeztem: kicsi lány, te ki lánya vagy? Azt mondta, Masa Jánosé. Mikor születtél? Azt is meg tudta mondani. Erre mondtam neki, az a Masa János én vagyok. Akkor maga az én apukám? Ezt a boldogságot maga meg tudja Írni? Nincsen olyan toll, amelyik tudná. Horváth Dezső Szepesi Attila költő vagy ahogyan szerényen önmagát definiálja: versíró előző héten kapta meg a Tiszatáj-dfjat. Az ötgyermekes családapa 1968-ban végzett a szegedi tanárképző főiskolán. A poétával - aki több mint negyedszázada él távol Szegedtől - a díjátadás után ültünk le beszélgetni. • Lehet, hogy profánul hangzik a kérdés, engem azonban nagyon érdekel: hogyan és miből él a költő most, amikor tömegek csúsznak lefelé a társadalmi ranglétrán? - Jó a kérdés, de megmondom őszintén: sokszor magam sem tudom, hogy . miből élek. Egy esztendeje nincs állásom, (gy aztán alkalmi tiszteletdíjakból tar• Villáminterjú Szepesi Attila ícö/föve/ A kilátások nem valami fényesek ## tom fenn magam. Eddig még sikerült nem éhen halnom. A kilátások viszont nem valami fényesek. Nem tudom, mi lesz a jövőben, mivel az irodalmi folyóiratok helyzete is meglehetősen labilis. • Izgalmas-e ön számára a jelen? - Ha szabad gorombán válaszolnom, akkor azt mondanám, inkább ellenszenves, mint izgalmas. Amikor bekövetkezett a rendszerváltás, boldog voltam. A bolsevizmus bukása például életem egyik legnagyobb élménye. Hogy mi lett belőle, az egy másik kérdés. Ma már valahogy nem érzem jól magam a rendszerben. Nemrégiben láttam egy kedves karikatúrát valamelyik országos napilapban. Nos, az hűen tükrözte a világ jelenlegi működését. Egyedül ül egy ember a csupasz fán, pontosabban egy faágon, és saját maga alatt fűrészeli a fát. • Több, gyermekeknek szóló verseskötete jelent meg. Ön szerint hol áll ma a gyermekirodalom? - Úgy gondolom, az irodalom összes ága közül a gyermekirodalom szenvedte meg leginkább az elmúlt esztendőket. Miért? Mert „Sokszor magam sem tudom, hogy miból élek." (Fotó: Révész Róbert) egyrészt a különböző napilapok és folyóiratok elsőként a gyermekirodalmat faragták le, másrészt a könyvkiadásban nagyon véletlenszerűen jelennek meg gyermekeknek szóló könyvek, s azok is rendkívül vegyes színvonalúak. • Világszerte diadalútját járja a videó, a rajzfilm, a képregény. Sajnos az igényes gyermekirodalom az „olcsóbbik" fajta szórakoztatási formák után kullog a sorban. - Ez, sajnos, tényleg (gy van. Az ember csak abban bfzhat, hogy mint minden divat, a videó és a többi is el fog tűnni egy idő múlva, s az irodalom java, ezen belül pedig a gyermekirodalom, új életre támad. • Szepesi Attilának mi a művészi-emberi hiszekegyje? - Füst Milán szerint ez rendkívül tág kérdés, amire nagyon nehéz bármit is válaszolni. Ne haragudjon, de erre most nem tudok semmi bölcset mondani, ostobaságot pedig nem akarok. • Milyen tervei vannak a jövőt illetően? - Nézze, egy költő, vagy fogalmazzunk szerényebben, egy versfró nem tudja tervezni a jövendő munkáit. Bfznia kell a szerencsében, s akkor talán születnek majd versek. Tervezhető a próza, az esszé, a könyvismertető, amiket szintén trok. A vers egészen mást, például belső impulziót kíván. Sz. C. Sz. iod<Ü> Lfcí&A (itíRiüá x9M»yO ötbl .tuí ji'jólu m JÍ>« idt yyő topcsviő cdiszovi Dűk. cbug.'Tsd >an {Lratí ,t sa