Délmagyarország, 1996. január (86. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-31 / 26. szám

Az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. széles körű pénzügyi szolgáltatásokkal áll a vállalkozók rendelkezésére! Jólét helyébe... C

sontig rágott fogalom lett az elmúlt tizenöthúsz évben a reform. Elsőként Nyers Rezső és csapata szerette volna másik oldalára fordítani a gazdaságot, de csak annyira futotta, hogy a „legvidámabb barakk" lett Magyarországból. Azután jöttek sorba a gazdaság reformerei annyian lettek mára mint épülő házon a jelzálog. Megint nyakig merülünk a gazdasági reformokba. Bokros Lajos napok óta, órákon át magyarázza a tévé különféle csatornáin, reformok nélkül nagy bajba kerülünk hamarosan. Itt van mindjárt társadalombiztosítás, ami nem is biztosítás, hanem kötelezően kirótt „adó", mellyel saját szüleinket tartjuk el. Nincs ez jól így, magunknak kellene előre takarékoskodni - állítja a miniszter. S igaza van. Ahogyan Bokros gondolja, úgy a reform alapjaiban nem más, mint a fokozatos államtalanítás. Kivonul a „jóságos nagybácsi" az egészségügyből, a nyugdíjrendszerből, s gondoskodjék mindenki maga magáról, ahogyan tud. Szurkolok Bokrosnak, nehogy a nagypolitika megtorpedózza elképzeléseit, mint annyi más elődjéét. Már csak arra vagyok kíváncsi, vajon pénzügyminiszterünk mit tesz majd a hatalmasra duzzadt államapparátussal, a milliárdokba kerülő, ma még igen csak kiváltságos hivatalnoksereggel, azaz az igazi államtalanítással. Eddig ez még senkinek sem sikerült. Legegyszerűbb lenne haza küldeni nagy részüket, talán még fizetést is adni nekik, de akkor legalább a gazdaságnak nem árthatna tovább ilyen sok bürokrata. Ugyanis, ha sem sikerül az államtalanítás, cikkor... Akkor jólét helyébe, jót ne várjunk. Báloztak az iparosok Tartotta magát a hagyományokhoz a Szegedi Ipartestület. Január utolsó szombatján a szerét ejtette, hogy a Forrás Szállóban a szokásos iparosbál keretében újra vendégül lássa a tagtársakat. A zenét a MOM-trió szolgáltatta. Szerkesztőségünket az Egy százalék stábja képviselte. A táncterembe az út Ribizsár Péter alelnök szőlőpálinkáján keresztül vezetett, amely megadta az est alaphangját. (Hozzá kell tennünk, aki nem ismerte föl, miből készült az átlátszó folyadék, fekete pontot kapott.) Az egybegyűlteket a teljes vezérkar köszöntötte, köztük a betegségéből felépült Pálvölgyi Zoltán elnök. Majd a „vacsora alá valót" a Molnár Dixieland Band szolgáltatta. Jelentjük, a menüvel mindenki elégedett volt, senki sem küldte vissza a Forrás főszakácsának. A hangulat éjfél körül hágott a tetőpontjára, miközben odakint nagy pelyhekben hullott a hó. A legkitartóbbak hajnali négyig ropták a táncot, és azzal búcsúztak a rendezőktől: 1997-ben újra találkozunk! F. K. • Kényszerűen magas tartalékok Intel: rekordok éve A személyi számítógépipar Pentium proceszorra történő 1995. évi áttérése lehetővé tette, hogy az Intel Corporation 40 százalékos éves bevétel emelkedéssel és 50 százalékos részvényre jutó nyereség emelkedéssel új rekordot éljen el - jelentették be minap a vállalatnál. 1995 volt a hatodik olyan egymást követő év, mely mind rekod bevételt, mind rekod részévnyenkénti nyereséget hozott az Intel számára. Az összes bevétel 16,2 milliárd dollár volt, szemben az 1994. évi 11,5 milliárd dollárral. A tiszta bevétel 3,6 milliárd dollárra emelkedett, avagy részvényenként 4 dollárra az előző évi 3,2 milliárd dolláros, illetőleg részvényenkénti 2,62 dolláros értékhez képest. Andrew S. Grove elnökvezégigazgató kijelentése szerint: a IV. negyedév a szolid bevétel-növekedés időszaka volt az Intel számára. Nyereségességüket csökkentették a PC alaplapjainkon történő használatra vásárolt alkatrészek szokatlanul magas tartalékai. A tartalékokra azért volt szükség, mert a IV. negyedévi értékesítési időszakban a kereslet növekedése nem érte el a belső előrejelzéseiket és a vásárolt alkatrészek árai csökkentek. Történelmükben a legnagyobb mikroprocesszor termékválasztékkal léptek át 1996-ba. A Pentium Pro és Pentium processzorok kombinációja a vállalati és házi PC-készítőket kiszolgáló eredeti készülékgyártók számára a megoldások széleskörű választékát nyújtja. Az Intel szerint a 75 MHz-es Pentium processzorok gyártási volumene volt a legnagyobb a IV. negyedévben, azonban a piac gyors ütemben tolódik el a 100 MHz-es és ennél is nagyobb frekvenciájú processzorok irányába. Japán és az ázsiaicsendes óceáni térség voltak a legnagyobb növekedést mutató területek. Az IDC és a Dataquest becslései azt mutatják, hogy a világon a PC-k értékesítése mintegy 25 százalékkal haladta meg az 1994. évi értékeket. A DM KFT. HETI GAZDASÁGI MELLÉKLETE • Exportálni is lehetne, a többség mégis eldobja • Termékdíjtörvény már van, az árakat is emelik • Akut akkuk, avagy,,. csapdája Az autósok és a huszonkettes A hétvégén csapatostul jövő guberálók is csak beléjük rúgnak. Tudják, semmire sem jók, egyetlen fillért sem lehet kiárulni belőlük, márpedig az üzlet az üzlet még a kukázóknál is. A panelvárost viszont lassan ki lehetne kövezni az utcára hajított akkumulátorokkal. Megveszi az autós a boltban az újat, otthon kiszereli a rosszat és azzal a mozdulattal ki is dobja a kuka mellé, vagy a közeli bokor alá. Senki sem törődik azzal, hogy a kisgyermekek akár ólommérgezést is kaphatnak egy-egy eldobott „biológia bombától". A mérgező, ám az ipar számára még hasznosítható, rossz akkumulátorok egyre nagyobb gondot jelentenek Szegeden is. Mint minden, valahol persze ez is gazdasági okokkal magyarázható. - Eddig mi is fizettünk azért, hogy az itt hagyott akkumulátorokat szakszerűen elszállítsák - mondja a Bosch márkaszerviz műhelyfőnöke, Bodó Zoltán. A Bosch díjmentesen csak a saját márkájú, rossz akkumulátorokat viszi el. Szerencséjükre, tavaly jelentkezett egy székesfehérvári vállalkozó, aki 1 forint 50 fillért fizet minden kiló akkumulátorért. Ami persze nem sok, hiszen ezeket a veszélyes hulladékokat szakszerűen kell tárolni és ez persze pénzbe kerül. - Az autósok kilencvenkilenc százaléka szívesen itt hagyja a régi aksit. Örül, hogy megszabadulhat tőle. De láttam már olyat is, aki megvette nálunk az újat, kiment az utcára, kicserélte, s a régit bedobta az árokba. Mi meg behoztuk, elfért a többi között, ne szennyezze a környezetet. Mondják, évi 150-200 akkumulátort hagynak az Ősz utcai márkaszervízben. A szerelők szerint akár üzleti vállalkozást lehetne építeni az ólom visszanyerésére. Ma persze még inkább teher ilyesmivel foglalkozni, hiszen veszélyeshulladék lévén, az átvevőnek több kilónyi papítja is elfogy évente a sok adminisztráció miatt. A Dél-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Rt. kereskedelmi igazgatójánál, Ambrus Ferencnél is érdeklődtünk, ők átveszik-e a veszélyes akkumulátorokat. • Úgy hírlik, a MÉH még pénzt is kér az átvételért! - A lakosságtól sosem kértünk. A gazdálkodóktól egy időben valóban csak pénzért vettük át, hiszen veszélyes hulladékról van szó, amelynek befogadásáért mindenki díjazást számol föl. Ma már ott tartunk, jelképes összeget fizetünk is az akkumulátorokért. Egyelőre azonban pang a világpiacon is ez az üzlet. Most várunk az idei kiviteli engedélyekre, így nem soká, talán február második felében, már 1-2 forintot fizetni is tudunk majd kilónként. A visszagyűjtés persze itt sem olcsó mulatság. Akadt év, amikor 3 ezer tonna akkumulátort is felvásárolt a MÉH Rt., tavaly azonban csak 1500 tonnára találtak vevőt. - Valamikor a benzinkutakon létesítettünk átvevőhelyeket. A privatizáció után azonban a kutasok szinte kitiltottak bennünket mondván, kisülhetnek az akkumulátorok, s a szikra veszélyes egy töltőállomáson. • Volna egy rossz akkumulátorom, elvihetem? kérdeztem telefonon Papp Lászlót, a szegedi BP-kút vezetőjét. - Hű-ha... Jó kérdés. Végülis elfogadjuk, ne dobja az utcára. De nem tudunk vele mit kezdeni. Négy-öt darabot ma is őrzünk. • Miért nem adják tovább? - Néhány éve próbálkoztunk a MÉH-nél. Azt mondták, öntsük ki először a savat, mielőtt elvinnék az akkumulátorokat, de könyörgöm, hová? Szóval, ez a huszonkettes csapdája. Pedig nagy gond a kis akkumulátor... Annak idején Gyöngyösorosziba terveztek egy akkuezer forint is lehetne a bírság összege egy oldobott akkumulátor miatt. Gazdálkodókkal más a helyzet, egy szegedi autós céget nem régiben bírságoltunk meg, fellebezett. Egyébként nem ez a megoldás. Akkor mi? - teszi fel a kérdést az ember magában. Valójában már meg is született az a törvény, amelyik hosszú távon rendezheti ezt az áldatlan állapotot. A termékdíjtörvény szerint ugyanis a jövőben az akkumulátorok árába be kell építeni az ártalmatlanítás költségeit is, amelyet az kap majd meg, aki elvégzi ezt a munkát. A tavaly hozott törvény elvben január l-jétől hatályos. Minden bizonnyal hamarosan megemelkedik majd az akkumulátorok ára is. Igaz, mindezt a forgalmazóra bízza a törvény, de hogy szokott ez működni ma még nálunk? Ha lehet, mindenki árat emel. - Nyugat-Európában is hasonló megoldással vetettek gátat az ilyen fajta környezetszennyezésnek. Minden bizonnyal nálunk is „bejön" előbb-utóbb a törvény jótékony hatása. Eddig azonban senki sem látott igazi üzletet a hulladék ártalmatlanításában. A szép szó pedig önmagában kevés. Gazdasági racionalitással lehet csak rászorítani a lakosságot is, a cégeket is arra, hogy környezetünket is védjék. Rafai Gábor Panelváros: ólommérgezésben? (Fotó: Kamok Csaba) mulátor-ártalmatlanító üzemet. A lakosság tiltakozásán bukott meg a dolog. A láncreakció pedig beindult: ha nincs aki ártalmatlanítsa, akkor az sem lesz, aki átvegye, mert nem tud vele mit kezdeni. Bajt pedig senki sem vesz csak úgy a nyakába... - Évek óta gond Szegeden ez a fajta veszélyes hulladék - mondja dr. Major Tibor, az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója. - A rendezetlen helyzet eredménye, hogy az ember még az erdőben is átesik a kihajigált akkumulátorokon. • Miért nem bírságolnak? - Nagyon nehéz tetten érni az elkövetőt. A törvény szerint azonban akár 250 Akad műhely, ahol szakszerűen tárolják az akkumulátorokat. (Fotó: Gyenes Kálmán)