Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-30 / 305. szám

• Miben jártak a cowboyok? Vetkőzési tanácsok KOS: Ebben az évben először hízni fog, aztán fogyni, majd me­gint hizni, és ez így megy év vé­géig, mikor is megtalálja testi egyensúlyát. Szerelmi életében főként a szerényebb képességű partnereket keresi, hiszen az el­múlt évben Húsvétkor is befür­dött egy okostojással. Munkájá­ban előmenetel várható, így lé­pést tarthat a korral. Az idén ke­vesebbet pihenjen, az ágya már nem bírja sokáig. BIKA: Eső után köpönyeg, az­az a tavalyi sok megfázás után le­gyen ön a réteges öltözködés út­törője. Az idén több lesz életében a romantika, lehet, hogy egyszer még a nótáját is elhúzzák. Ne ijedjen meg, a vonón nem volt gyanta. Dolgozzon csak lassan, szépen, ahogy a gyáva gyerekek sétálnak a jégen. Meglesz az eredménye: először ön látja meg, hogy hol a lék. Költekezésben át­esik az érme harmadik oldalára. IKREK: Alig fog magára ismer­ni, mintha kibújt volna a bőréből. Többször gondol a sportra, mint ahányszor sportol. Érzelmei eb­ben az évben választóvízhez ér­keznek. Ne szánakozzon, csapjon a lovak közé, ott ugyanis nem ta­lálja el a lovakat. Véleményét en­gedje szabadlábon kószálni, nincs annál jobb, mint amikor önként visszajön. De a robot az nagy lesz, húzza meg jól az anyacsava­rokat. RÁK: Mindenkit csak a háta mögött mer dicsérni, ettől pszi­chésen megkeseredik, a mosolya is csak akkora lesz, mint egy gombostű feje. Önt mindig báto­rítani kell, mindig ön kapja az el­ső csókot, s csak azután jut eszé­be, hogy milyen bátor. A meteo­rológusok nem kímélik a légből kapott hírekkel, szánja rá magát legalább havonta egy iszapfür­dőre. Hiába nemesít a munka, ha ön még a krumplifőzelékből is kirakja a babérlevelet. OROSZLÁN: Túl nagy a szája, ezért azt hiszik, hogy folyton ha­rapni készül, pedig csak ásítozik a fáradtságtól. Az idén ne higgy­jen senkinek, nagylelkűségét cse­MÉRLEG: Többet ésszel, mint heverővel. A bútorok az idén fon­tos szerepet játszanak majd az éle­tében, de ne gondolja azt, hogy a kétszárnyú szekrény, valami an­gyalka. Elfogja önt a gyújtószen­vedély, olyannyira, hogy már-már orvoshoz készül. De nyugodjon meg, sokkal rosszabb is lehetne. Többet időzzön a szabad levegőn, már nem is emlékszik, hogy mi­kor látta az eget. Ragadja karon a szerencséjét és sétáljon vele. SKORPIÓ: Megszállja önt az Horoszkóp 96 rélje kislelkűségre, hátha kiugrik a nyúl a bokorból. Nagyon jól tudja, hogy mit vár magától, de az idén jobb, ha behúzott farok­kal sompolyog. De azért gondol­jon a jövőre, tavaly is ezt tette. Vigyázzon, könnyen kitilthatják az állatkertből. SZŰZ: Mágikus erejének kö­szönhetően mindent magához vonz: pénzt, sikert, szerelmet és csillogást. De sajnos úgy érzi, hogy éppen a csillogás árnyékolja be életét, mert nincs ehhez hoz­zászokva. Lépjen túl ezen, mint egy kocabagós á kezdeti tilalma­kon. Gondolatai mélyen fognak szántani, úgy hogy rendesen ka­paszkodjon az eke szarvába, hogy amikor kifordítja a ládikát, még csak véletlenül se csússzon ki a barázdából. életerő, mint seregélyek a cse­resznyefát. Csodálkozik is, hogy már nyitott szemmel tud aludni, ami főként halálosan unalmas környezetének köszönhető. De azért lépjen csak rá a gázpedálra, hiszen a kipufogócső nincs az ab­lakon bevezetve. Ha majd lassan eléri a fénysebességet, figyelje, hogy mindennek a másik oldalát fogja látni: a jónak a rossz, a rossznak a jó oldalát. NYILAS: Most lesz csak igazán terülj-terülj asztalkám, el is terül az asztal. A mókát kissé összeke­veri a csipkelődéssel, a különbsé­get onnan veheti észre, hogy az utóbbinak nyomai maradnak. Ka­landokra vágyik, de amikor ott a kaland, ön még mindig azt kérde­zi, hol a kaland? Azaz nem lát túl az orránál, de az orrát legalább szabadon maradjon. Ekkor egy kézi lombfűrésszel vágjuk le a cipőnk orrát, majd a kidugott lábujjon feszülő zoknit megra­gadjuk, és a szandálos esethez hasonlóan lerántjuk a lábunk­ról. 2. amikor öltözködünk, már akkor kössünk egy nagy teherbírású, de nem feltűnő spárgát (damilt) a zoknink or­rára, s amikor feltettük ismerő­seinknek a kérdést, hogy vajon le tudom-e vetni a zoknimat anélkül, hogy levetném a cipő­met, akkor egyszerűen csak megrántjuk a spárgát, s a zokni máris a kezünkben van. Minden eddiginél nehezebb feladvány az alsó fehérnemű levetése, miközben a nadrág rajtunk marad. (Ennek a trükk­nek egy régebbi, de sokkal pri­mitívebb változata, ha a szok­nya levetése nélkül szabadu­lunk meg alsó fehérneműnk­től.) Itt is két eset lehetséges: 1. Fogunk egy ollót, benyú­lunk vele a nadrág derekán, s egyszerűen elcsippentjük az ol­dalpántot, minekutána a fehér­nemű előhalászása már nem igényel különösebb szakértel­met. 2. Ez az eset visszavezet­hető a szoknyás módszerre. Ezúttal is fogjunk egy ollót, s nadrágunk aljánál kezdve vág­juk föl a nadrágszár belső ré­szét, szépen folyamatosan, majd mikor a kanyarba érkez­tünk, vágjunk tovább, s lassan lefelé haladva a másik száron, azt is teljesen felnyitjuk. így gyakorlatilag a nadrágunkból egy ideális szoknyát készítet­tünk, amelyben a fehérneműtől való könnyű megszabadulás már szinte gyerekjáték. Végezetül egy vetkőzéstörté­neti dilemmát szeretnék meg­oldani. Ugyanis mindenki tud­ja, ha egy cowboy levetkőzik, akkor utoljára a kalapját veszi le, azt persze a fejéről. Ennek okát sokan abban látták, hogy a cowboyok soha nem jártak pulóverben, hanem farmering­ben, amit nem kellett a fejen át lehúzni (talán erre való tekin­tettel nem találták még fel a farmerpulóvert). (Jó sokan meg is fáztak közülük.) Nem, sajnos nem ez volt az oka, és nem is csupán egyszerű hiúsági kér­dés (kivéve azokat, akik a ka­lapban őrizték a milliókat érő mikrofilmet). Mert nem igaz az sem, hogy a cowboyok ki nem állhatták azt a kérdést a vetkő­zés végén, hogy hová tettem a kalapom. Nem és nem. A cow­boyok azért vették le utoljára a kalapjukat, hogy két kezüket a kalap karimájához emelve je­lezzék, megadták magukat. A gömbvillámakció jól látja, és ez biztonságot ad. Nyáron többet nézzen a napba, és szívja le mélyen az oxigéndús levegőt. BAK: Gyöngédsége nem ismer határokat. Még azt is a kebelére emelné, aki kígyót melenget a keble alatt. Persze van ebben né­mi önzés is, így szeretne a köz­pontban maradni. Ám ott is ma­rad, bent a központban, sok lesz a túlóra. De akkor már késő, hogy a fehér zsebkendőjét lobog­tassa, senki nem akarja, hogy megadja magát. Lesz bőven ideje elgondolkodni ezen, ön körül egy évre megáll az idő. VÍZÖNTŐ: Szeretne mindent elmondani ebben az évben, annyi élmény fogja érni. Új étele­ket fedezhet fel, amelyek nem csupán pikánsak, de gyomorpa­naszaiban is megerősítik. Azt se tudja, hova kapjon, de tudja, a sok kapkodásnak edénytörés a vége. Ha szerelmes vallja be, már úgy is mindegy, mit csinál. Ha kikosarazzák, zsákutcába ke­rült, ahonnan csak a szemközti ház tetején át vezet kiút. Vissza soha! HALAK: Gyávaságot színlel, csak hogy ne kelljen az erejét fi­togtatnia. Úgy is eltelhetnek na­pok, hogy szinte semmit nem csi­nál, ilyenkor azt kell gondolnia, hogy felkészül valamire. Hogy mire? Az majd elválik. A házas­ságtörésbe ne menjen bele, mert ez a románc csak először csillog, aztán opálos lesz, majd végül a közvilágítást is kikapcsolják ön körül. Ha teheti, az idén kerülje a szardíniát és a konzerveket. 1. Madarat tolláról, embert madaráról 2. Bagoly mondja verébnek: nagyszerű! 3. Reszket az operatőr, mert madárka szállott rája 4. Akkor lássak madarat, amikor a hátam közepét 5. Mehetek-e már a lottózóba? Mindezek következménye: A hír szent, a vén legény tagad Az utóbbi évszázadokban annyi szó esett már arról, ho­gyan kell öltözködni, hogy tel­jességgel elterelte a figyelmet egy másik, igen jelentős ruha­tudományról, amit röviden csak a vetkőzés tudományának nevezhetünk. A közhiedelem alapvetően csak egyetlen vetkőzési stílust ismer. Ez pedig az, hogy min­dig a fölülről lévő ruhadarabot vesszük le magunkról, s így szépen sorjában. Állítani me­rem, hogy rajtam kívül senki nem ismerte még meg annak fantasztikus izgalmát, amikor például a télikabáton, a zakón, a pulóveren, az ingen keresztül először trikónkat próbáljuk meg levetni. Tehát: első lépés­ben kezünkkel nyúljunk be a trikó pántjához és próbáljuk meg vállunkról lehúzva egész karunkat kibújtatni. Ha ez mindkét oldalon sikerült, húz­zuk ki a nadrágba tett inget, majd alatta fogjuk meg a trikó széleit, s lassú, csavaró moz­gással húzzuk a csípőnk, majd a térdünk, végül a cipónk felé. S lám már nincs is rajtunk tri­kó, pedig kívülről úgy nézünk ki, mint akin még van. Ha ezt kisebb közönség előtt mutatjuk be, a siker garantált. Vagy például nézzük azt az esetet, hogy hogyan vetnénk le zokninkat anélkül, hogy kibúj­nánk a cipőnkből. Egy egysze­rű nyitott szadálnál ez kézen­fekvő: a szandál orrnyilasánál megragadjuk a zoknit, lábun­kat felemeljük, hogy a szandál egészen lazán álljon, majd hir­telen lerántjuk. Zárt cipőnél ez már sokkal bonyolultabb, de nem lehetetlen. Két njódszer létezik: 1. szorítsuk ökölbe láb­ujjainkat, hogy a cipő orr része Az idén is számos megmagyarázhatat­lan természeti jelenségnek voltunk - ha nem is szemtanúi - fültanúi. Hogy mégse essen olyan messze a macska a fájától, fo­tóriporterünk egy termelési riport alkal­mával megörökítette, amint két káposzta­földön dolgozó asszony megpróbál elkap­ni egy káposztához megtévesztésig hason­lító gömbvillámot. Tudósítónk jelentette: nem sikerült. Miután a gömbvillám elunta a pajkos játszadozást, bevette magát egy közeli patyolatba, ahol a mosógépek telje­sen megbolydultak és három napig cent­rifugázták N. Gergely kisiparos munkaru­háit. A három nap elteltével a gömbvillám átköltözött a tehenészetbe, ahol a fejőgé­pekben okozott zavart azzal, hogy a tej mellett, mint mellékterméket, a teheneket is beszippantották. A térségben azóta is folyik a küzdelem az ismeretlen eredetű égi jelenségekkel. A helyszínre érkező ku­tatók, a további tragédiák elkerülése vé­gett, megették az összes káposztát, hogy ezzel kizárhassák az optikai csalódás le­hetőségét. (manczy) Elfogyasztott miniszter ABIDJAN. Az elefántcsontparti kormány furcsa körülmények között veszítette el egyik miniszterét. A ka­binet vezetője elküldte Biaka Bodát, hogy mérje fel az országban uralko­dó élelmiszerhelyzetet, s készítsen jelentést a legsürgősebb tennivalók­ról. A miniszter aztán a saját bőrén tapasztalhatta, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint gondolták volna: a magas rangú politikust ugyanis az ország belsejében élő kannibál tör­zsek egyike egyszerűen elfogyasz­totta! Kíváncsiak lennénk, hogy a mi bátor minisztereink közül vajon ki vállalkozna egy hasonló körútra?... Variációk a képaláírásra

Next

/
Thumbnails
Contents