Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-23 / 301. szám

SZOMBAT, 1995. DEC. 23. DÉLMAGYARORSZÁG KARÁCSONY 7 Masd fitote Zatykó László ferences házfőnök Órák óta írni készülök karácsony titkáról. Farkasszemet nézünk egymással én és a nagy fehér papír. Már-már irigylem azokat, akik oly könnyedén tudják hallatlanra venni a názáreti-betlehemi történetet, vagy akik az egészből mint szilvóriumból a decemberi fagyos télben, csak időleges, felejthető, jámbor mámort, szívmelegítőt nyelnek, s aztán a hatás múltán visszazökkennek a rideg valóságba, kijózanodva, újra az érdek, ellenérdek vásárán árulnak, elárulnak, vesznek, veszítenek. Mégsem őket irigylem. Megpillantok egy gyerekrajzot, rajta karácsony története mindenestül és harmóniában, együtt az ég és a föld, isteni és emberi. Gyermek jászolban? Mit lehet látni? Nagy szemeket meresztve (szemüveg is van rajta) gratulál éppen Máriának az ökör. A szamarat, aki csupa ámulat, József fogadja. Siralmasan szép jelenet. Izajás próféta keserve hangzik benne: „Az ökör megismeri gazdáját, a szamár ura jászolát, csak Izrael nem ismer rám, népem nem képes felfogni semmit.", s ugyanígy Pál apostol reménysége: „A teremtett állatok is nagy szorgalmatossággal várják az Isten fiainak dicsőséges megjelenését..., mert jól tudjuk, hogy minden teremtett állatok egyetembe fohászkodnak, és együtt mind ez ideig mintegy szüléshez készülvén keseregnek." (Rómaiakhoz írt levél 8,19-22. Károli Gáspár ford.) Két (s)óhaj, két kérdés: Valóban jól tudjuk? Beletartozom-e a „minden teremtett állatok" egyetemébe? A rajzon égbe borul a föld. A betlehemi Csillag új Napként ragyogja be az istállót, a jászolt, s a többi csillag is fényében fürdik. Az égen a legnagyobb tünemény, amely nagyobb a dombnál, az istállónál is, uralja e kép világát: a mennyei mózes-kosár (micsoda előkép!), benne, számtalan aranyló betlehemi csillagtól övezetten, a pólya, mejy a Gyermeket rejti. A Gyermek ugyanakkora a rajzon, mint a Csillag. E rajz úgy szól a jászolban fekvő kisdedről, hogy egy pillanatra sem felejti Izajás-próféta hatalmas. távlatos látomását: ,.Minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. Mert egy Gyermek születik nekünk, Fiú adatik nekünk. Az uralom az Ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos, Tanácsadó, Erős, Isten, Örökkévaló Atya, Béke Fejedelme..., A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt.!" (Iz 9,4-6) A rajzoló gyermek azt látta meg karácsony titkában, amit a jeruzsálemi templomban az agg Simeon, karjában a negyven napos pici Jézussal így fejezett ki: „Ő az ellentmondásjele." (Lk. 2,34) Ott, a jeruzsálemi templomban, volt akkor egy nyolcvannégy éves prófétaasszony is, Anna, ő is karjába vette Mária csodaszép fiacskáját, és áldotta Istent. Ennek én tanúja voltam. Nem, nem zavarodtam meg kedves olvasó, hallják csak a történetet. Betért a templomba egy hétrét görnyedt, két bottal küszködő rokkant öregasszony. Odabicegett a betlehemhez. Jól körülnézett, s amikor meggyőződött, hogy egyedül van, két botját a földre fektetve négykézlábra kászálódott, majd teljesen a földre borult, s így imádta zokogva Jézusát, Urát és Istenét, aki „ Bár isteni rangját meg nem tagadhatta, kiüresítette magát, rabszolga lett azonosulván az emberekkel." (Fii. 2,6-11; Szedő Dénes ford.), majd föltápászkodott, kivette a jászolból a parányi Jézuskát, összecsókolgatta, könnyeivel öntözgette, aztán visszafektette, megsimogatta, s újra leborult előtte, e műveletek után két botja szárnyán boldogan hagyta el a Budapestújlaki templomot. Es én mindezt láthattam, mert a hideg szél elől oda menekültem. Ott értettem meg, hogy milyen az egészséges emberi élet, az egészséges emberi gerinc, ott értettem meg a Jézust fölkereső bölcseket, akik azért hagyták el hazájukat, vállalták a veszélyes utazást, hogy leboruljanak Őelőtte: „Megpillantották a gyermeket anyjával, Máriával, leborultak a földre, és imádták őt." (Mt. 2,11) A bölcsek nem borulnak le az önhatalmát féltő zsarnok Heródes előtt, de földig borulnak a Gyermek előtt. Minden erőnek őket, a kicsinyeket - legyenek azok erőtlen öregek, kiszolgáltatott betegek, élhetetlen szerencsétlenek, válságba jutott javakorabeliek, vagy éppen a gondjainkra bízott gyermekek - kell szolgálnia, minden hatalmat, kizárólag ez a szolgálat, ez a leborulás hitelesít. Ebben, a szeretetből fakadó szolgálatban válhatunk olyanná, mint amilyen Jézus, csak ő örök és történelmi születésénél fogva: Isten gyermekévé. Isten fogadott fiainak szabadságára vagyunk meghívottak, arra, hogy az Elsőszülött testvéreiként, az ő lelkületével és Lelkével fogadjuk el ezt a meghívást. Itt az ideje, hogy újjászülessünk vízből (tiszta szív) és Szentlélekból, hogy az idei karácsony karácsonyunk legyen. A kicsinyek (a gyermek és az öreg néni) segítségével megtelt a papír, vedd szívesen (kérlek, szívleld meg) kedves olvasó. Zatyká László Szabadság, egyen/őség, testvériség Az emberek úgy viselkedjenek, min* a jé testvérek - kívánja Csákány Bélar a matematika prafesszara Ámbátor a közoktatás helyzete Magyarországon ma nem éppen a legrózsásabb, mégis az intézmények többségében kétségtelenül továbbra is oktatnak fizikát. S ha ez így van, az ott, egykor és most tanulók jelentós része bizonyára emlékszik az általános gáztörvényre (képlete: pV/T=konstans); azaz arra a tényre, hogy az illető gáz nyomása és térfogata fordítottan arányos egymással, míg mindkét fenti mennyiség egyenesen arányos e gáz abszolút hőmérsékletével. Amennyiben a jelzett műveleteket elvégezzük, egy, a gázra jellemző állandó mennyiséget nyerünk eredményül. Dr. Csákány Béla, a JATE matematika professzora a néhány esztendővel ezelőtti, elsősorban kelet-európai történelmi változások hatására (is) igen figyelemre méltó metaforával állt eló, jelesül: rendkívül érdekes következésre juthatunk, ha ezen fizikai mennyiségeket fontos társadalmi jelenségekkel, „változókkal" helyettesítjük, nevezetesen a szabadsággal, az egyenlőséggel és a testvériséggel. • Professzor úr! Ha elvégezzük ezeket a behelyettesítéseket, könnyen analógiákra lelhetünk. A testvériség - véletlenül kezdőbetűje is a magyar nyelvben erre utal - a Tvel jelölt hőmérsékletre asszociáltat, azaz a társadalom „hőfokát" példázhatja. Mi módon feleltetjük meg a másik két fizikai mennyiséget az emberiség fontos alapértékeivel, a szabadsággal és az egyenlőséggel? - Minél nagyobb a térfogat, annál nagyobb a szabadság - ez viszonylag egyszerű metafora. S hogy egy közelmúltbéli másik történelmi hasonlattal éljek: minél nagyobb a nyomás, annál nagyobb az egyenlőség... Megfigyelhető, hogy olyan társadalmakban, ahol igen-igen törekedtek az egyenlőségre, ezt a szabadság korlátozásával próbálták elérni. Ahol pedig a szabadság a prioritás, az első számú eszmény, ott lassanként - jó példa erre hazánk legutóbi néhány éve - már-már a társadalom működőképességét zavaró egyenlőtlenségek alakulnak ki. Ez egyébként viszonylag triviális elképzelés, bárkinek eszébe juthat, legföljebb az nem, hogy éppen az általános gáztörvényt vegye hasonlatnak, ám bármilyen esetben, ahol fordított arány áll fenn - tehát a két mennyiség szorzata állandó -, ott hasonló jelenséggel találkozunk. Végül is lehetne modellezni mindezt a feszültséggel, az áramerősséggel és az ellenállással is... • Am ez kétségkívül nem volna ilyen frappáns. Térjünk azonban vissza az eredeti metaforához. Ideális állapotnak azt tekinthetnénk, ha társadalmunkban úgy növekedhetne a szabadság foka, hogy közben a különböző csoportok között nem nyílna ki ily' elképesztő mértékben az a bizonyos olló, sem gazdasági értelemben, sem az érdekérvényesítés terén. Az egyenlőség és a szabadság „szorzatának" növekedése viszont szükségképpen feltételezi a tört nevezőjében szereplő testvériség fokának ugyanilyen mértékű emelkedését, hogy ama bizonyos pV/T=konstans egyenletben a konstans valóban konstans maradjon. - Igen. Ha azt szeretnénk, hogy társadalmunkban az egyenlőség - és ezen nem feltétlenül a klasszikus szocialista társadalmakban működött, vagy inkább rosszul működött egyenlőséget értem, hanem az esélyek egyenlőségét, a törvény előtti egyenlőséget, az állampolgári jogokban való tényleges egyenlőséget -, s még azt is el kívánjuk érni, hogy ezzel együtt az állampolgárok szabadsága is igen magas szintű legyen, akkor ez csak úgy képzelhető el, ha a társadalomban az is magas szinten van, amit kissé durva leegyszerűsítéssel testvériségnek nevezünk. Mit jelent ez? A szolidaritást, az empátia képességét -, azt, hogy az emberek úgy viselkedjenek, mint a testvérek. Hozzáteszem: nem úgy, mint József testvérei, hanem mint a jó testvérek. • Az általános gáztörvényben szereplő konsA mai koalíció egy ragyogó valami lehetne, ha el tudnák egymást testvérként fogadtatni. (Fotó: Gyenes Kálmán) tans különböző gázoknál különböző. Esetünkben is meghatározhatjuk ezt a konstanst országspecifikusként, uram bocsá' nép- vagy nemzetspecifikusként? - Valóban, lehetséges volna valamilyen mérőszámot kidolgozni rá. E mérőszám már csak azért is érdekes lenne, mert akik az egyenlőségfétis hívei, rögtön arról az oldalról támadnák, amit politikai meggyőződésük diktál. Azok pedig, akik a szabadságfétis hívei, a másik oldalról tennék ugyanezt. Elképzelhető, hogy egy profi társadalomtudóssal összefogva tudnánk egy, a gáztörvénnyel analóg képletet alkotni, ám valószínűleg annyi támadás - jobb esetben tréfálkozás - tárgya lenne egy ilyen képlet, mint jelenleg az Alkotmánybíróság. Ugyanis egy ilyen képlet megpróbálna csak arra támaszkodni, ami megfogható, felmérhető, így szükségképpen érdekeket sértene. Az Alkotmánybíróság általában konkrét, egy ilyen esetleges képlet pedig absztrakt érdekekkel állna ellentétben. • A legutóbbi magyar parlamenti választás korteshadjáratában az MSZP az egyenlőség, az SZDSZ a szabadság eszményét tűzte zászlajára. Ha ez a gyakorlatban megvalósult volna, akkor ama képlet számlálója a mi vágyaink szerint alakult volna. Kérdésem: ez esetben a nevezőben szereplő testvériség növekedése iránti igényt a Kereszténydemokrata Néppárt testesíthetné meg? - A testvériséget - és ez kicsit vicces dolog - a szakszervezetek testesíthetnék meg, minthogy a szolidaritás és a testvériség rokon fogalmak, s a szakszervezetek egyik alapértéke a szolidaritás. Elméletileg a mai koalíció egy ragyogó valami lehetne, abban az esetben, ha el tudnák egymást testvérként fogadtatni. Idézek egy régi orosz közmondást, ami így hangzik: az éhes nem hisz a jóllakottnak. E koalíciónak minden esélye megvolt arra, hogy sikeres legyen; sajnos, egyelőre nem fgy alakult. • Professzor úr! Ön az átmeneti időszakban, amit én nem szívesen nevezek rendszerváltásnak, kedvenc egyetemem rektora volt, s ilyen minőségében az egész felsőoktatásra közvetlen tapasztalatai révén „rálátással" bírt. Nem lehetséges hasonló gondolatkísérlettel, az általános gáztörvénnyel modellezni ezt a szférát is? - Azt hiszem, nem eléggé autonóm és nem eléggé nagy populáció ez a szféra ahhoz, hogy a felsőoktatás aktorainak, a diákoknak és a tanároknak a viselkedése modellezhető legyen az általános gáztörvénnyel. Azt a fordított arányosságot, ami e metafora mögött meglapul, itt nehéz volna felfedezni. Túl kicsiny a minta, és nagyon egyediek a szereplők. • Ha már ide lyukadtunk ki, fejezzük be a beszélgetést egy felsőoktatási témával. Milyen különbséget lát a 10-15 évvel ezelőtti egyetemisták - az én, s egykori társaim nemzedéke - és a mostaniak között, tekintettel arra, hogy az utóbbiak „eszmélkedése" már a nyitott, szabad világra esik; nincs tapasztalatuk sem a kemény, sem a puha diktatúráról? - Tapasztalatom szerint most a körülmények diktatúrájával találkozik az egyetemi hallgató, és nem is igen tudja, mi volt az a régi. Következésképpen azt sem tudja, mitől kell óvakodnia. Közszájon terjengő szlogen volt a hatvanas években, hogy „felnövekedett a háborút nem ismertek veszélyes nemzedéke", most felnövekszik a csupán egyfajta politikai veszélyeket ismerő fiatalok nemzedéke. S ez éppen úgy, mint a háború nem ismerése, veszélyes dolog. Sandi István Az elmúlt évtizedek jelentős angol és francia politikai eszmetörténeti és politikaelméleti munkáinak magyar kiadásával foglalkozó pécsi Tanulmány Kiadó 1996-ban folytatja az idén ősszel kedvezően fogadott „Eszmék a politikában" könyvsorozatát. A kiadó vezetője Takáts József (egykor a szegedi bölcsészkari folyóirat a Harmadkor elindítója) elmondta, hogy a politikai kulcsfogalmakat többféle aspektusból bemutató sorozat a nacionalizmus témaköre után másodiknak a szabadság eszméjét választotta, ezt pedig a konzervativizmusról szóló könyv követi majd. A Tanulmány Kiadó idén a szegedi Pompeji alapítvánnyal közösen A filozófus • A Tanulmány Kiadó tervei Eszmék a politikában az amerikai életben címmel - többek között Emerson, W. James, Cavell és Rorty tanulmányaival - adott ki kötetet az amerikai filozófiai gondolkodás gyökereiről (a kiadónál 1995-ben megjelent még Pierre Manent - A liberális gondolat története, Fran9ois Furet - Gondoljuk újra a francia forradalmat; Anthony Quinton - A tökéletlenség a politikában; az angol konzervatív gondolkodás történetéről). Ami a jövő évet illeti, a Tanulmány Kiadó a neves francia kultúrantropológustól, Louis Dumont-tói tervez könyvet kiadni. Dumont egyik főműve Homo Hierarchicus címmel jelent meg az indiai kasztrendszerről; ezután politikai gondolkodástörténettel kezdett foglalkozni és Homo Equalis címmel egy másik könyvet is írt, amelyben azt az elgondolását fejti ki, miszerint az egyenlőség az a központi kategória, amely körül a modern európai ember élete forog, s amelynek alapján az európai individualizmus kialakult. A Tanulmány Kiadó ez utóbbi, a szerző által saját nézetei összefoglalásának tekintett könyvét jelenteti meg, Esszék az individualizmusról alcímmel. Konzervatív gondolkodással kapcsolatos könyvei sorában a kiadó 1996-ban Róbert Nisbetli, politikaelmélettel foglalkozó amerikai szerző könyvét, a Konzervativizmus, álom és valóság címűt tervezi megjelentetni. A rövid konzervativizmustörténet a maga nemében az első magyar nyelven olvasható mű lesz, amely a témát rendszerbe foglalja. A kötet egyetemi előadásokból formálódott, tehát könnyen olvasható a szélesebb közönség számára js. Szakmaibbnak ígérkezik viszont az elméletek határterületeit vizsgáló sorozatban ezúttal a politikai eszmetörténeti írást témául választó kötet, amely a cambridge-i iskola négy legjelesebb gondolkodójától jelentet meg egy-egy tanumányt. A Tanulmány kiadó végül a T-Twins kiadóval közösen Emmanuel Lévinas francia filozófus egy művét adja ki 1996-ban. Panek Sándor