Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-18 / 296. szám

Az erőviszonyok alapján valamivel esélytelenebbnek tartott magyarok iga­zán nem panaszkodhattak a körülmé­nyekre, hiszen honfitársaik zsúfolásig megtöltötték a bécsújhelyi Nova Aré­nát, több ezren ruccantak át a határon túlról, hogy a helyszínen szurkolhassa­nak kedvenceiknek. Azonban az ázsiai­ak ellen ez sem segftett, öt góllal ők nyertek, fgy övék lett a világbajnoki cfm, a Laurencz-tanítványoknak meg kellett elégedniük a vb-ezüstéremmel. IMIIMM laurus SZOREG ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET • Záróra a női kézilabda vb-n • Lányaink minden várakozást felülmúltak Magyarország vb-azűsMrmas! A döntőben Korea-Magyarország 25-20 Az 1. helyért: Koreai Köztársaság­Magyarország 25-20 (9-11) Bécsújhely, 5500 néző, v: Gallego, Lamas (mindkettő spanyol) Koreai Köztársaság: Moon Hyang Ja - Kim Eun Mi 5/2, Hong Jeong Ho, Lim O Kyoung 6/4, Kim Rang, Oh Seong Ok 5, Kim Mi Sim 5 cserék: Oh Young Ran (kapus). Park Jeong Rim 4/3 Magyarország: Meksz Anikó - Szilágyi Katalin 1, Németh Helga 6, Kökény Beatrix, Pádár Ildikó, Nagy Anikó, Szántó Anna 1 cse­rék: Hoffmann Beáta (ka­pus), Erdős Éva, Mátéfi Ész­ter 3/3, Kocsis Erzsébet 7, Farkas Ágnes 2. Kiállítások: 6, illetve 10 perc Hétméteresek: 12/9, il­letve 3/3 A magyarok védekezés­sel kezdték a 60 perces játé­kot, ekkor a hórihorgas, a vb legmagasabb játékosaként nyilvántartott Nagy kapott helyet a kezdőcsapatban. Támadásban azonban nem Mátéfi, hanem a világ leg­jobbjának megválasztott Ko­csis váltotta őt. A kapitány ugyanis ügy döntött: inkább a kétbeállós játékkal próbál­kozik, a falban helyetfoglaló Pádár mellé rendre Kocsis­nak kellett befutnia. A harmadik percben még­is Mátéfi nyitotta a találatok sorát. Csak addig volt pá­lyán, mfg belőtte a hétméte­rest. Egy perc múlva Lim O Kyoung ugyancsak büntető­ből volt eredményes, majd az egyik oldalon a mozgékony Kocsis, a másikon a szenzá­ciós rugókkal rendelkező Oh Seong Ok vette be a kaput, így a nyolcadik percben 2-2­re álltak a csapatok. A követ­kező időszak az ázsiaiaknak sikerült jobban, két góllal el­húztak. s ha nagyobb szeren­cséjük van, akár hárommal is vezethettek volna, de Mek­széknek segített a kapufa. A félidő közepén Laurencz László újabb adut húzott elő zsebéből, lehívta Pádárt, s helyére Farkas Ágnest küldte be balátlövőnek. Ez a váltás bejött, mert 4-6-ról nyolc perc alatt 9-7-re fordítottak Kökényék, s ezt a különbsé­get a fordulásig meg is őriz­ték - főleg annak köszönhe­tően. hogy Kocsis mellé Né­meth is felzárkózott eredmé­nyességben. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy a korábban biztos kezű ítélet­végrehajtó, Lim O Kyoung két hétméterest is kihagyott. Sőt, még szebb lehetett volna az eredmény magyar szem­pontból, ha a játékrész utolsó percében egy ügyes labda­szerzés után Németh belövi a ziccert. A térfélcsere után is ki­maradtak a magyar lehetősé­gek. Park Jeong Rim két büntetőjével 11-1 l-re egyenlítettek a dél-koreaiak, majd szinte pillanatok alatt a vezetést is átvették, a 37. percben már 13-12 volt a ja­vukra. Ezt követően még 14-14 és 16-16 is volt az ál­lás, de utána is inkább az ázsiaiak elképzelései jöttek be. A magyarok egyre job­ban fáradtak, különösen a széleken nem ment a véde­kezés. Sem Szilágyi, sem Szántó - mindketten világ­válogatottak - nem tudta megoldani feladatát. A kapi­tány több variációval is'pró­bálkozott: a kapuba Hoff­mannt állította, a jobbszélre pedig a balszélső Erdőst küldte be. A 48. percben még felcsillant a remény, mert a sokat vállaló Németh kettős emberhátrányból is gólt tudott szerezni, de a tá­madásbefejezések mind pon­tatlanabbakká váltak, ugyan­akkor a dél-koreaiak megtál­tosodtak, s szinte képtelenek voltak hibázni. Amikor az 51. percben 21-17-re me­gugrottak az ázsiaiak, már látszott, hogy Kökényék tel­jesen elkészültek erejükkel, s nem tudnak megújulni. A legvégén végképp sem­mi sem „jött be" Farkasék­nak, a rossz bejátszások pon­tatlan átlövésekkel, középen erőltetett próbálkozásokkal párosultak, de egyszerűen semmi sem vezetett ered­ményre. Az olimpiai bajnoki címet védő dél-koreaiak 21-19 után még négyszer is megadásra késztették Hoff­mannt, s ezekre már csak Németh tudott válaszolni, így azután ötgólos vereség lett a vége. A magyarok minden di­cséretet megérdemelnek, hi­szen méltó vetélytársai vol­tak az ázsiaiaknak, akiknél öten is fantasztikusan jó tel­jesítménnyel, eredményes játékkal hívták fel magukra a figyelmet. A Laurencz-ta­nftványok közül többen nem tudták hozni remélt formájú­Ria, ria, Hungária! kat, s ez bizony döntően be­folyásolta az eredmény ala­kulását. Ha jobban ment vol­na Szilágyinak, Szántónak, Kökénynek és Farkasnak, akkor talán lehetett volna esély még szebb eredmény elérésére. Ám az ezüstérem is igen jó eredmény, főleg azok után, hogy a magyarok nem is olyan régen még a C­világbajnokságon voltak kénytelenek szerepelni. Ánnyit még érdemes meg­jegyezni, hogy a magyarok harmadszor lettek világbaj­noki ezüstérmesek: legutóbb 1982-ben, az otthon megren­dezett vb-n állhattak fel a do­bogó második fokára. Az osztrák-magyar közös rendezésben megrendezett 12. női kézilabda világbaj­nokság végeredménye: 1. Koreai Köztársaság 2. Ma­gyarország 3. Dánia 4. Norvégia 5. Németország 6. Oroszország 7. Románia 8. Ausztria 9. Ukrajna 10. Horvátország 11. Svédor­szág 12. Szlovákia 13-16. Angola, Csehország, Ja­pán, Kína 17-20. Brazília, Egyesült Államok, Elefánt­csontpart, Kanada. A két szövetségi kapitány nyilatkozata a dél-kore­ai-magyar világbajnoki dön­tő (25-20) után: Chung Hyung Kyun (Koreai Köztársaság): - Eddig még soha nem si­került világbajnoki érmet szereznünk. Legjobb ered­ményünk egy hatodik helye­zés volt. Ezért most mindent a dobogós pozíció kiharco­lásának rendeltünk alá. Tud­tuk, esélyesek vagyunk, hi­szen olimpiai bajnokként ér­keztünk erre a vébére. Ami a döntőt illeti: a magyarok jól helytálltak, gratulálok telje­sítményükhöz, de mégis fölé­jük kerekedtünk. Laurencz László (Ma­gyarország): - Azzal kell kezdenem; nem vagyok csalódott, csak egy kicsit mérges. Méghozzá azért, mert a három belső já­tékosunk sorozatos fegyelme­zetlenségei nagyban hozzájá­rultak ehhez a vereséghez. A torna előtt boldogan kiegyez­tem volna az ezüstéremmel, hiszen ilyen előkelő helyen 1982 óta nem végzett a ma­gyar válogatott. Ez a második hely számunkra egyben az eu­rópai elsőséget is jelenti. Az ellenfélről pedig csak annyit: egyértelműen a legjobb csa­pat vitte el a pálmát. Háciben: Kicsit őszek, kicsit pocakosak lettek a húsz évvel ezelőtti szegedi és debreceni kedvencek (ma már öregfiúk), de tudásuk nem kopott meg. (Fotó: Gyenes Kálmán) • A második helyen telel a Pick Szeged ' N Zúgott a biztatás Ha valaki a női kézilabda-világbajnokság előtt azt mondta volna, hogy a magyar csapat a döntőbe kerül és ott, Bécsben több mint 3000 hazánkfia skandálja majd, hogy „Ria, ria, Hungária", kicsit megmosolyog­tam volna. Azt sem hittem volna, hogy női kézilabdá­zóink vasárnap kora délután a fél országot a tévé kép­ernyője elé ültetik, s körmünket rágva szurkolunk majd lányainkért, a félidőben pedig már arról fogunk álmodozni, hogy legyőzzük a világ jelenlegi legjobb csapatát. Sajnos a koreaiak (s néha a spanyol bírók is) gyorsan lehűtötték vérmes reményeinket... Végül is a papírforma igazolódott, győzött az ázsiai együttes, de meggyőződésem, hogy az a több mint 3000 magyar ott, Bécsújhelyen, valamint többszázezren itthon, a képer­nyők előtt, nem csalódtak. Nem. mert csalódni csak abban lehet, amit nagyon biztosra veszünk és nem kö­vetkezik be. Nem voltam egyedül, aki nem várta ezt a bravúrt lányainktól, fgy most csak az elragadtatás hangján szólhatok teljesítmijpyükról. Szép volt, lányok! Olyan dolgot vittetek vcghez, amelyről csak felső fokon lehet beszélni. Bár más spor­tolók (például a labdarúgók) is követnék példátokat. Mert valamikor ők is a tévé elé ültették az országot... P. S. J. • Kővári bajnokcsapata győzött fí Dunaferr nem mindig volt „fer" közi 2. Csere: Molnár 5, Med­gyessy. A fiatalságunkat idéző nosztalgiamérkőzés után kissé feldobódva várta idei utolsó bajnoki mérkőzésére a közön­ség a Pick Szegedet. Skaliczki László, a hazaiak szakvezetője a bajnokság előtt négy csapa­tot jelölt meg, amely megne­hezítheti találkozójukon a dol­gukat. A felsoroltak között volt a Dunaferr is. A Duna­partiak eddigi szereplésükkel alátámasztották a szegedi mester állítását... Mindezek azonban már az első öt perc­ben merő ijesztgetésnek bizo­nyultak, hiszen Fekete Robiék az első ellentámadásnál letet­ték névjegyüket s a folytatásra sem lehetett panaszunk. A vendégek 4-0-ás Tisza-parti vezetés után tudták csak be­venni a szegedi kaput. A 10. percben is maradt a két csapat között a négy gólos különb­ség, azonban amfg a vasgyári­ak a tüdejüket „kiköpték", annyira hajtottak, addig a ha­zaiak könnyedén - néha könnyelműen - játszottak. Az első félidő 15. percétől 3-0-ra állt be a két csapat góljai kö­zötti különbség. Ennek elle­nére egyetlen szegedi szurkoló fejében sem fordult meg, hogy nem a Pick lesz az összecsa­pás győztese. A második félidőt Fekete L., majd Bajusz találata vezet­te be, hogy aztán ismét legyen mit leadni az előnyből. A 35. perctől ugyanis úgy meglódul­tak a „kohászok", hogy egy­más után háromszor juttatták a szegedi kapuba a labdát. Sze­rencsére ezzel a vendégek ki­ürítették a sorozatlövőjüket, mert állandósult az eredmény­ben a hat gólos különbség. Fo­kozatosan elfáradtak a dunaúj­városiak, amelynek az volt a jele, hogy egyre durvábban játszottak. Az 52. percben György a harmadik két perces kiállítását „gyűjtötte be", ami azt jelentette, hogy neki bizto­san jutott melegvíz az öltöző­ben... Az ilyen mérkőzések után van nehéz helyzetben a króni­kás, mert ha azt a konklúziót vonja le, hogy ez az összecsa­pás élvezetes és jó játékot ho­zott, akkor sem állít igazat, de ha az ellenkezőjét akarja bebi­zonyítani, akkor is távol jár az igazságtól. Egyet el kell is­merni, a Pick Szeged ezen a napon >úgy játszott, hogy egy pillanatig sem legyen kérdéses a győztes csapat kiléte. Skaliczki László: - Sok sé­rültünk és betegünk volt az el­múlt hetekben, ennyire tellett erőnkből, úgyis mondhatnánk, ledaráltuk az ellenfelünket. Pick Szeged-Dunaferr 27-20 (14-9) Újszegedi Sportcsarnok, 1500 néző. Vezette: Ladiszlai. Tavarnay. Pick Szeged: Fekete R. ­Radovics 1. GRŐBER 1, BORSODI, Mezei 4, BAR­TÓK 6, AVAR 4(1). Csere: Dobos J. (kapus), dr. Oszlánc­zi 3, Bajusz 3, Fekete L. 5 (3), Dobos L. Edző: Skaliczki László. Dunaferr: Pulai - Sári 1, Barita I, György 3, GÁL 6, FENYŐ 3(1), Kajcsa. Csere: Dolezsál (kapus), Imre 2, Var­ga, iváncsik 1, Kemény 3. Edző: Kajcsa András. Kiállítások: 6, ill. 12 perc. Hétméteresek: 6/4, ill. 1/1. SÜLI JÓZSEF Húsz évvel ezelőtt Debre­cenben és Szegeden bajnok­csapatot köszöntöttek a helyi kézilabda-barátok. Igaz, a két eredmény között volt némi kü­lönbség, hiszen a cívisváros férfigárdája a nemzeti bajnok­ság legmagasabb osztályában, míg a Tisza-partiak együttese „csak" a B-ben diadalmasko­dott. Az elmúlt szombaton a két település akkori sztárjai együtt nosztalgiáztak az ISA Rent a Car és Hódi Tamás vál­lalkozó. illetve a Csongrád Megyei Kézilabda Szövetség jóvoltából az újszegedi Sport­csarnok küzdőterén, majd pe­dig a fehér asztal mellett. A biztos siker összes kellé­ke együtt volt ahhoz, hogy a közönség jól szórakozzon, egy órácskára visszapörgesse az idő kerekét s ismét fiatalként lássa a debreceniek soraiban a három doktort, Süvöltóst, Lu­kácsot és Takácsot, a gólvágó Varga Pistás vagy a hazai csa­patban Tamást, Skaliczkit, Budayt, Leiét, Giriczet, Noelt, Oláht, s az örökifjú Kővári Árpád edzőt, aki szokásos ele­ganciával irányította sikerre csapatát. Kalász János, a sportág megyei szövetségének korábbi elnöke pedig egy ko­rabeli jegyzőkönyvvel tette korhűbbé a mérkőzést. Nem hiszem, hogy az olvasó egy részletes tudósítást vár, annyit azért megérdemelnek a két év­tizeddel ezelőtti szereplők, hogy ismét megörökítsük mér­kőzésük jegyzőkönyvét. Szegedi Volán SC­Debreceni Dózsa 25-23 (12-10). Újszegedi Sportcsarnok, 1000 néző. Vezette: Fekete J„ Tárnok. Volán: FARKAS J. - Hol­lós 1, Tamás 6, Bárok 1, Kiss 2, Buday 2, Giricz. Csere: Pár­tos (kapus) 1, Skaliczki 1, Le­le 7, Hidegkúti, Barát, Oláh 3, Noel 1. Debrecen: Pócsi - dr. Ta­kács 3, Varga 4, Benyáts 5, dr. Lukács 2, dr. Süvöltős 2, Sár­Bartókót (a labdával) még szabálytalanságok árán sem tudták megakadályozni a dunaújvárosiak abban, hogy ne terhelje meg hat góllal a kapujukat

Next

/
Thumbnails
Contents