Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-02 / 283. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1995. DEC. 2. BPt- 7 —í Vállalkozói „kukoricázás" olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Köszönet a karbantartóknak Az Alsóvárosi Általános Iskola klebelsbergtelepi tagiskola szülői munkaközössége, nevelőtestülete és tanulói nevében köszönetünket fejezzük ki az Útgazdálkodási és Karbantartó Vállalat dolgozóinak sportpályánk rendbetételéért, a klebelsbergtelepi kertésznek. Kamocsai Józsefnek, hogy iskolánk parkosítását ingyenes évelő növényekkel, tujákkal segítette. Örömmel tesszük közzé köszönetünket, bfzva abban, hogy a segítőkészség örök emberi érték marad. Sashegyi Tiborné isk. vezető Válasz Újszegedre Kofaasszonyok között téblábolva egy csődületre figyeltem föl. A kíváncsiság oda hajtott. - Mit adnak itt? - Tojást, két forinttal olcsóbban. Egy bajuszos fiatalember tréfálkozva kínálta a portékáját, pedig reklámra nem is volt szüksége. Úgy vették tőle, mint a cukrot. - Asszonyok! Eladók a tojásaim! Ezt süsse meg a férjének estére! Nem fogja megbánni! A tréfa tette-e, vagy az olcsó tojás, de általános volt a vidámság. Akaratlanul is mosolyra húzódtak a szájak. Csak egy savanyúképű férfi, a sor végén, nem vette a lapot. Úgy állt ott fapofával, mint akit karóba húztak. Meg is büntette az Isten, mert nem jutott neki az olcsó áruból. A pórul járt ember villámló pillantásokat vetett az eladóra. Morgott, dohogott, de aztán mégis csak megenyhült. - Hogy tudja olyan olcsón adni, amikor méreg drága a takarmány? - Takarmány!? Az meg minek? Összeszedik az én Pipigazdaság pipikéim az árokparton, meg a csatornaparton, amire szükségük van. - De azért esténként csak ad nekik egy kis kukoricát. - Nem én, egy szemet se. A szemüveges hitte is, meg nem is, de nem hagyta annyiban. - Engem nem lehet becsapni! Hallottam a rádióban egy előadást a baromfitenyésztésről. Én tudom, milyen ráfordítások vannak. Ott van például a keltetőgép üzemeltetése. - Nálunk a kotlóstyúk keltet. - De a felesége csak kiviszi reggelente a tyúkot, hogy megetesse, ennek a munkadíja? - Nem úgy van az! A tyúkok maguktól ülnek el a kazlak és a szárkúpok között. Már csak akkor vesszük észre, amikor előjönnek az orozva kelt csibékkel. - Jó! Jó! De akkor is sokban van a baromfinevelés. Például ólat is kell építeni. A téglát nem adják ingyen. Nem igaz? A bajuszos széfes jókedvében elmosolyodott. - Jöjjön ki hozzánk a tanyára! Ha lát egyetlen tyúkólat is, én ingyen adok magának egy kosár tojást. - Miért? Hol töltik az éjszakát a tyúkjai? - Egyrészük az akácfán, másik fele az eperfán. Ez már sok volt a szemüvegesnek. erre már nem tudott mit mondani. Dühösen legyintett és hátat fordított. - Jöjjön vissza, no! Az előbb füllentettem egy keveset. Délután mégis adok a pipikéimnek egy kis kukoricát. És ha nagyon nagy a tél, nem az eperfán alszanak, hanem behúzódnak a tehénistállóba. Miért csapnám be magát? Az igazi parasztember becsületes. Kövér Károly Miskolci hangufatkép - a kongresszus idején Mások okulására és nem a tisztességes és közmegbecsülésnek örvendő vállalkozók ellen szeretném néhány sorban papírra vetni a hét szerdáján velem megtörtént esetet. A Mars téri piac kofasorán, a templom felől haladva jobb oldalon a középtájékon egy idősebb, különböző magokat áruló kereskedő hölgytől vásároltam általa 50 dekagrammnak mondott (220 Ft/kg) pattogatni való kukorocát, ami előre ki volt csomagolva, 110 forint összegben, alku nélkül. Betérvén egy közeli elárusítóhelyre, kíváncsiságból lemérettem az árut, ami 41 dekagrammot mutatott, egy másik helyen is kontrolláltatlam, ott 39 dekagrammot mértek 50 dekagramm kicsomagolt áru helyett. Pár perc elteltével visszavittem az árut, és tisztességes hangnemben kértem az árkülömbözetet vissza. (Durván 22-24 forintot.) Mondanom sem kell. minden voltam csak fehér ember nem. A vitába egy idősebb „úr" - a kereskedő ismerőse lehetett - bekapcsodott, mi több, előbb szóval, majd egy bottal szeretett volna jobb belátásra bírni a reklamáció miatt. Nem tágítottam, lgazaKözeledik advent, egyházunk nagy ünnepe. Várakozás. Várunk Valakire, akitől segítséget és reményt kapunk. Isten 2000 évvel ezelőtt elküldte erre a világra egyszülött fiát, Jézus Krisztust, hogy szabadulást és szabadságot adjon népének. Már Ézsaiás próféta megjövendöli, hogy Szabadító születeik! „Mert egy gyermek születik nékünk. Fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét; Csodálatosnak, Tanácsosnak, erős Istennek, Örökkévalóság Atyjának, békesség fejedelmének!" /Észaiás 9. 6./ És valóban ez történt! Amikor a pásztorok kinn a mezőn nyájukat legeltették, hatalmas fényességben és dicsőségben megjelent az Úr angyala. A pásztorok megfélemlettek. De az angyal (gy szólt: „Ne féljetek, mert hirdetek Néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröm lészen! Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában."/Lukács 2. 10-11./ A pásztorok hittek az angyalnak és Betlehembe siettek, ahol a jászolban boldogan pillantották meg Jézust. Mellette ott volt Mária és József. Dicsőítették Istent és továbbadták az örömhírt. Három bölcs is érkezett Betlehembe. Ez úgy történt, hogy egy szokatlanul fényes, új csillagot pillantottak meg az égen. ők tudták és várták a Messiás megszületését. Mózes Könyve Ír erről: „Csillag származik Jákóbból és királyi pálcza támad Izraelből." /IV. Mózes 24, 17./ A bölcsek előtt ment ez a féÖltözzek A magam részéről türelmetlenül váriam az MSZP kongresszusának üzenetét a társadalom, nép, nemzet sth. számára. Ugyanis a Centrum Áruházban akció van. Tetőtől talpig fiit lehel öltözni hitelre. Bár a felöltözés már igencsak rám férne, a „hitelre" kicsit aggaszt. Régóta mindnyájan hitelre öltözködünk, (bár voltak, akik tetőtől talpig abban), de mára sokaknak nem jut belőle. Olykor fagyogatva is fogyogat a magyar. Szávai a Centrum akció is csak december 31-ig tart és a kongmat védve az árut visszatettem a helyére és követeltem a 110 forintot vissza. Mondanom sem kell, akkor már közösen, nyomdafestéket nem tűrő hangon szidalmaztak reklamációm miatt, sőt, a bottal majdhogynem tettlegességig fajult a vitánk. Végül a Piacfelügyelőséggel érvelve, hogy panaszt teszek - 1: súlycsonkítás, 2: kötelező számla nem adás, 3: tisztességtelen viselkedés a vevővel szemben - tartotta vissza őket. Ezután nagy szitkok közepette visszadobták a pénzemet. Megjegyzem: ugyanezt az árut, szintén csomagolva, 50-60 méterrel odébb, a piacon 120 forintért árulták kilónként. Tehát pontosan 100 forinttal olcsóbban. Nem hinném, hogy egy vállalkozó kereskedőnek a tisztessége csak ennyit ér, és ilyen hangnemet és magatartást kell tanúsítania egy jogos reklamáció miatt. Egy biztos. Ettől a kereskedőtől még egyszer nem fogok vásárolni, de vevőtársaimat is óvni fogom, hogy kuncsaftjai legyenek. „Egy pici vásárló", M. I., Szeged nyes csillag és megállt azon a helyen, ahol Jézus megszületett. A bölcsek boldogan tettek tisztességet a kis Jézus előtt és ajándékokat vittek. Ebben az időben uralkodott a hatalmát védő Heródes király. Amikor hírt hallott tőlük a Messiás születéséről, megháborodott. Heródes tudni akarta Jézus születésének helyét. De szándékai gyilkosok voltak. A bölcsek álomban megintettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek. József, Mária és a kis Jézus az angyal hírközlésére Egyiptomba menekült. Mikor ezt Heródes megtudta, elkezdődött a szörnyű gyilkolás. Jézus ezen a földön tanított, gyógyított, halottakat támasztott fel. Isten nem akarja, hogy a gonosz győzzön. Jézus hatalmas szenvedés és küzdelem árán győzte le a kereszten a Sátánt, a gonosz hitetőt. A mi bűneinkért halt meg a kereszten. De nem maradt a halálban. Harmadnapon feltámadt. És aki hisz Őbenne, örök életet kap. így nézzünk az életre, a jövőnkre, hogy fogadjuk szívünkbe Jézust. Boldog Adventet és békességet kívánok minden családnak és naponkénti imádkozást. „ örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! /Filippi 4. 4./ „ Várj, ember sztve, készen Várd Isten Harcosát, Ki üdvösséged lészen, És békességet ád!" /140. ének / Erős vár a mi Istenünk! Tóth Erzsébet /evangélikus/ resszus után sem tudom, öltözzek-e vagy ne? Napokig beszéltek, de erről a fontos kérdésről semmi konkrétumot nem mondtak. Próbáltam úgy ránézésre eligazodni, mint a régi szép időkben. Az elől ülők, úgy láttam, bátran beszálltak a buliba, mert nagyon szép, új és drága ruhákban voltak. Máté IMSZIÓ (vállalkozó? burzsoá?) kicsit mintha hízott volna. Azt énekelte: föl, föl, te éhes proletár!"... Akkor most öltözzek? Ahogy a kamera haladt hátra a sorok között, elbiTisztelt Kocsis Úr! Pár héttel ezelőtti aggódó sorai alapján - ígéretemhez híven - utánajártam a Móricz Zsigmond Általános Iskola tornaterme kivitelezése körüli gondoknak, s most Önt, valamint a többi érdeklődőt az alábbiakban tájékoztathatom: A kivitelezés fővállalkozója alvállalkozóival finanszírozási vitába keveredve - egész pontosan az általa e célra felvett előleg egy részét nem az alvállalkozók felé továbbítva - alvállalkozói a további teljesítést megtagadták. A helyzet rendezése érdekében a megrendelő Vagyonkezelő Iroda egyeztetést hívott össze, melynek eredménytelensége folytán november 27én a fővállalkozóval megkötőit szerződéstől elállt, s folyamatosan az eddigi alvállalA megyéből összesereglett verskedvelők november 22-én ellepték a Juhász Gyula Művelődési Központ Kossuth Lajos sugárúti nyugdíjasklubját: 19 előadó fogadta el a meghívást és tett eleget annak, hogy kedvenc írójának versét, novelláját tolmácsolja. A kiírás szerint olyan művekkel vehettek részt, amelyben a népi hagyományok helyet kaptak. A zsűrinek és elnökének, Mentes József színművésznek nem volt könnyű a helyzete. Első helyen végzett Makra Mihály (Makó), Frank Béláné (Szeged, Kossuth L. sgt. nyugdíjasklub), Guti Istvánná (vasutas nyugdíjasklub), Rácz József (Szeged, tarjáni nyugdíjasklub), Németh Jánosné (Sándorfalva), Érettségi November 24-én. 50. érettségi találkozójukat tartották a Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskolában az egykori Felsőkereskedelmi Iskola 1945-ben végzett növendékei. Az igazgató nő szépen feldíszített osztályban meleg szavakkal üdvözölte az öregdiákokat, három mai diák pedig zonytalanodtam. A hátsó sorok szerényebben vehettek részt a hitelakcióban, mert nem voltak annyira jól öltözöttek, és azt énekelték: ez a harc lesz a végső!"... Végső harc előtt öltözni? Kérem, én itt állok a kongresszus után, bérmegállapodás, adótábla nélkül, megfürödve és nem tudom, hogy most öltözzek hitelre, vagy ne öltözzek? Addig is, amíg nem tudok dönteni, szívből együtt éneklek a küldöttekkel:... A multat végképp eltörölni! Mészáros Csaba kozókkal köt szerződéseket a kivitelezés folytatására, melyből a legfontosabb tetőkészftésre nézve a szerződés már megköttetett, s minden remény megvan arTa, hogy - ha nem is az eredeti határidőre de mihamarabb elkészül a tornaterem. A fővállalkozóval pedig majd kénytelen lesz külön perben elszámolni az Önkormányzat, de - éppen az iskola érdekében - ezt a pert a kivitelezés folyásától függetlenül fogják lefolytatni. Abban a reményben, hogy soraim - legalább nagyobbrészt - megnyugatatásul szolgáltatnak, vagyok - más esetekben is rendelkezésére állva tisztelettel: dr. Szilvásy László képviseld, a kulturális, közművelődési és sportbizottság elnöke Bitó Józsefné (Balástya), Ménesi Sándor (Hódmezővásárhely, Olvasókör). Második helyezettek: Csatlós Ferencé, Újvári Andrásné, Mészáros János. Harmadik helyezettek: Veres Antalné, Farkas Gáborné, Polonkai Sándorné, Bánfi Károlyné, Kormos Ferencné, Nagy Miklósné, Veres Istvánné, Szobácsi Istvánné. A verseny valamennyi résztvevője oklevelet és "tárgyjutalmat vehetett át. A megyei verseny megrendezésében fontos szerepet vállalt a nyugdíjasklub vezetője, dr. Juhász Mária, aki felismerte, hogy ez a műfaj az, amelyben az idősek - elfeledve korukat - értelmes programot találnak maguk számára. találkozó versekkel kedveskedett a résztvevőknek. A 23 végzett tanulóból sajnos csak kilencen vettek részt a találkozón, és egykori tornatanáruk. Tari JátTos. A visszaemlékezés a késő délutáni órákig tartott. Sisák Zoltán és Török Szilveszter Kiegészítés A rúzsai Weöres Sándor Általános és Alapfokú Művészeti Iskolában rendezett bálról szóló, legutóbbi Kapcsolatok rovatunkban megjelent híradáshoz kiegészítést faxoltak az iskola dolgozói: ezúton megköszönik azoknak a segítségét, akik rendezvényüket támogatták. (A fax ördöge egyébként elkeresztelte a hírt adó iskolaigazgatót: Ollmann-né Lovászi Ágnes a neve. Pardon!) Nem véletlen, hogy az MSZP Miskolcon, „a válságövezetben" tartotta meg IV. kongresszusát. Az egész rendezést a szerénység jellemezte. Nem „öltözött zászlódíszbe" még a kongresszus színhelye, az egyetem épülete sem. Csak a bejárat fölött üdvözölte egy transzparens a résztvevőket, köztük minden szegedi szocialista „honatyát", a polgármestert és több önkormányzati képviselőt. Legtöbbjük kollégiumi szállást és menzai étkezést kapott - tisztes térítésük ellenében. Amikor késő este szállásunkra zötyögtünk a kettes villamoson, beszélgetésbe elegyedtünk egy negyven év körüli férfival, aki a vasgyárba igyekezett. - Nem kellemetlen ilyen hűvös hétvégen éjszakai műszakba menni? - kérdeztük. Bízva a Délmagyarország újságíróinak tisztességében - Fejér Dénes úr intelmei ellenére - helyet ad írásomnak, ami válasz nevezett Úr a lap november 14-i számában ellenem és kollégáim ellen irányuló kirohanására. Megértem Fejér Dénes úr indulatát. Meghívta a város vezetése az 56-os emlékmű pályázatára azokat a szobrászokat, akik az István király szobor ügyben pályázat kiírását kérték, illetve az 56-os emlékmű elhelyezésével kapcsolatban a Széchenyi térrel, mint helyszínnel kapcsolatban nem értettek egyet. De most az is nagyon felizgathatta, hogy a Pofosz tíztagú delegációja már talált is egy szép tervet az István király szobor alkotójának a műhelyében és (gy most a pályázat alaposan keresztbe húzta a számításukat. Hiszen csak egyetlen szobrász él Szegeden, aki véleményük szerint nem kompromittálta magát az előző rendszerben. A többiek mind végigasszisztálták, vagy támogatva végigélték az elnyomás éveit. Vajon miért kacagnak a város művészei, ha ezeket hallják. Elmondom, miért. Szeged művésztársadalma előtt közismert, hogy pont az Önök által favorizált művész tartotta fenn a legjobb kapcsolatot a párt és a város vezetőivel és vadászott együtt velük nyúlra, őzikére. Csak körül kéne nézni az elvtársak lakásában, és számba venni, hogy kinek hány szobra van a polcokon, vagy Válasza az einsteini relativitás-elmélet eklatáns példája volt: - Hát kérem inkább öröm ez, mint üröm, ha az eddig elbocsátott szakik százaira gondolok! Másnap a kongresszusra indulva a kollégium portása így búcsúzott tőlünk: - Aztán megmondják Horn Gyulának, hogy hozzák rendbe az ország dolgait! Átszállás közben megálltunk egy fényes kirakat előtt. És nem akartunk hinni a szemünknek. A több tízezer forintos báli belépők, estélyi ruhák, bundák, mellé odaírták: „Nyugdíjasoknak 10% engedmény". - Ez ugye még nem „szociális" piacgazdaság!? - kérdeztük egymást... Feltűnt, hogy az egyik tűzfalon hatalmas MDF-jela tévé tetején. És csinált egy Lenin-szobrot is, amelyet ugye illik elhallgatni. És én most sem az ő szemére olvasom ezt, csak az Önök szemét szeretném felnyitni. Mert nem gondolják, hogy igazságtalan valakit hófehér tisztaságúnak kikiáltani, mindenki mást pedig erkölcstelennek, mocskosnak. Egyébként más szempontból is megértem Fejér Dénes úr indulatát. Mindenki előtt közismert meghurcoltatása, bátor kiállása a forradalom és az elnyomatás éveiben. Tiszteletre méltó az ügyszeretete, küzdelme az emlékmű felállítása érdekében. Senki sem mondta közülünk, hogy ne legyen 56os emlékmű, vagy ne legyen István király szobor. De talán a régi sérelmeiből fakadó indulata homályosttja el szemét és nem engedi láttatni vele az ügy többrétegűségét. Mert egyszer van, ugye, egy szoborállftásnak politikai oldala, amelyben ő kompetens, másrészről pedig van egy esztétikai aspektusa is, amiben ő sajnos laikus. Ő megkérdőjelezi azt, hogy egy szoborállítás ügybe beleszólhat az építész, a képzőművész, a művészettörténész, tanácsot adhat-e a Műemlékfelügyelőség vagy a Képző és Iparművészeti lektorátus. Itt Fejér Dénes úrnak vissza kellene vonulnia, mert ebben a relációban ő válik a kutya farkává és csapkod a szakértők között. És a farok lassan kígyóvá növekszik. Mit láttam én Szegeden vény alatt óriás betűkkel díszeleg három képviselő-jelöltjük neve - ahogy másfél évvel ezelőtt odapingálták őket... Erről a látványról jutott eszembe Horn Gyula kongresszusi beszámolójának egyik részlete: „ ...A választás előtt ellenfeleink egymást túllicitálva riogatták a választókat: "...az új bolsik a régi hatalmi eszközökkel térhetnek majd vissza..." szfvük joga, hogy kiket minek neveznek, de mi az eltelt másfél év alatt senkit sem bántottunk és nem is fogunk bántani politikai vagy ideológiai felfogása miatt. Csak a faji izgatást és az emberiség elleni bűnöket ítéljük el. De hát ma is érvényes Rousseau bölcsessége: „a szabadságot és a demokráciát megenni könnyű, de megemészteni nehéz". Patik István az 56-os forradalom alatt? Nem sokat, mert tízéves voltam, de sokat tudok róla. Én az egyetem környékére és nem „a környékre" helyezném az emlékművet, mert innen indult ki az egész 56os forradalom. Szegény ötven év körüli vagy annál fiatalabb történelem tanárok! Hogy mertek megszólalni 56-ról? Vagy, hogy mer a nemzet 48-ról szót ejteni, hiszen egyikük sem élt akkor. Fejér Dénes úr nagy fájdalmára meghívtak engem is az 56-os pályázat újabb fordulójára. Pályázni fogok, mint ahogy pályáztam a II. világháborús pályázaton is. Ott nem nyertem. Elviseltem tisztességgel a zsűri döntését. Nyertem viszont egy másik pályázatot Medgyesegyházán, éppen az István király szobor alkotója előtt. Ez az élet. Egyszer nyerünk, egyszer vesztünk. És azt is megfogadom, hogy a zsűri döntése előtt nem hívom meg a Pofosz tagjait műtermembe, hogy befolyásoljam döntésüket. Ezt végleg tisztességtennek tartom. Őszintén bevallom. Fejér Dénes úr, mivel ön nagyon haragszik rám és egy két kollégámra, nem megnyugtató számunkra, hogy Ön esetleg ott lesz a zsűriben. Ezért én tényleg csóválom, ha nem is azt a bizonyos tagot, hanem a fejemet, hogy ilyen kutya helyzet állt elő. Kalmár Mártán Adventi várakozás Nyugdíjas versmondók Még egyszer az 56-os emlékműről