Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-02 / 283. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1995. DEC. 2. BPt- 7 —í Vállalkozói „kukoricázás" olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Köszönet a karbantartóknak Az Alsóvárosi Általános Is­kola klebelsbergtelepi tagisko­la szülői munkaközössége, ne­velőtestülete és tanulói nevé­ben köszönetünket fejezzük ki az Útgazdálkodási és Karban­tartó Vállalat dolgozóinak sportpályánk rendbetételéért, a klebelsbergtelepi kertésznek. Kamocsai Józsefnek, hogy is­kolánk parkosítását ingyenes évelő növényekkel, tujákkal segítette. Örömmel tesszük közzé köszönetünket, bfzva abban, hogy a segítőkészség örök emberi érték marad. Sashegyi Tiborné isk. vezető Válasz Újszegedre Kofaasszonyok között téblábolva egy csődületre figyeltem föl. A kíváncsi­ság oda hajtott. - Mit adnak itt? - Tojást, két forinttal ol­csóbban. Egy bajuszos fia­talember tréfálkozva kínál­ta a portékáját, pedig rek­lámra nem is volt szüksé­ge. Úgy vették tőle, mint a cukrot. - Asszonyok! Eladók a tojásaim! Ezt süsse meg a férjének estére! Nem fogja megbánni! A tréfa tette-e, vagy az olcsó tojás, de általános volt a vidámság. Akaratla­nul is mosolyra húzódtak a szájak. Csak egy savanyú­képű férfi, a sor végén, nem vette a lapot. Úgy állt ott fapofával, mint akit ka­róba húztak. Meg is bün­tette az Isten, mert nem ju­tott neki az olcsó áruból. A pórul járt ember villámló pillantásokat vetett az ela­dóra. Morgott, dohogott, de aztán mégis csak me­genyhült. - Hogy tudja olyan ol­csón adni, amikor méreg drága a takarmány? - Takarmány!? Az meg minek? Összeszedik az én Pipigazdaság pipikéim az árokparton, meg a csatornaparton, ami­re szükségük van. - De azért esténként csak ad nekik egy kis ku­koricát. - Nem én, egy szemet se. A szemüveges hitte is, meg nem is, de nem hagy­ta annyiban. - Engem nem lehet be­csapni! Hallottam a rádió­ban egy előadást a barom­fitenyésztésről. Én tudom, milyen ráfordítások van­nak. Ott van például a kel­tetőgép üzemeltetése. - Nálunk a kotlóstyúk keltet. - De a felesége csak ki­viszi reggelente a tyúkot, hogy megetesse, ennek a munkadíja? - Nem úgy van az! A tyúkok maguktól ülnek el a kazlak és a szárkúpok között. Már csak akkor vesszük észre, amikor elő­jönnek az orozva kelt csi­békkel. - Jó! Jó! De akkor is sokban van a baromfineve­lés. Például ólat is kell épí­teni. A téglát nem adják ingyen. Nem igaz? A bajuszos széfes jó­kedvében elmosolyodott. - Jöjjön ki hozzánk a ta­nyára! Ha lát egyetlen tyúk­ólat is, én ingyen adok ma­gának egy kosár tojást. - Miért? Hol töltik az éjszakát a tyúkjai? - Egyrészük az akác­fán, másik fele az eperfán. Ez már sok volt a sze­müvegesnek. erre már nem tudott mit mondani. Dühö­sen legyintett és hátat for­dított. - Jöjjön vissza, no! Az előbb füllentettem egy ke­veset. Délután mégis adok a pipikéimnek egy kis ku­koricát. És ha nagyon nagy a tél, nem az eperfán alsza­nak, hanem behúzódnak a tehénistállóba. Miért csap­nám be magát? Az igazi parasztember becsületes. Kövér Károly Miskolci hangufatkép - a kongresszus idején Mások okulására és nem a tisztességes és közmegbe­csülésnek örvendő vállalko­zók ellen szeretném néhány sorban papírra vetni a hét szerdáján velem megtörtént esetet. A Mars téri piac ko­fasorán, a templom felől ha­ladva jobb oldalon a közép­tájékon egy idősebb, külön­böző magokat áruló kereske­dő hölgytől vásároltam általa 50 dekagrammnak mondott (220 Ft/kg) pattogatni való kukorocát, ami előre ki volt csomagolva, 110 forint összegben, alku nélkül. Be­térvén egy közeli elárusító­helyre, kíváncsiságból lemé­rettem az árut, ami 41 deka­grammot mutatott, egy má­sik helyen is kontrolláltat­lam, ott 39 dekagrammot mértek 50 dekagramm ki­csomagolt áru helyett. Pár perc elteltével visszavittem az árut, és tisztességes hang­nemben kértem az árkülöm­bözetet vissza. (Durván 22-24 forintot.) Mondanom sem kell. minden voltam csak fehér ember nem. A vi­tába egy idősebb „úr" - a kereskedő ismerőse lehetett - bekapcsodott, mi több, előbb szóval, majd egy bot­tal szeretett volna jobb belá­tásra bírni a reklamáció mi­att. Nem tágítottam, lgaza­Közeledik advent, egyhá­zunk nagy ünnepe. Várako­zás. Várunk Valakire, akitől segítséget és reményt ka­punk. Isten 2000 évvel ez­előtt elküldte erre a világra egyszülött fiát, Jézus Krisz­tust, hogy szabadulást és szabadságot adjon népének. Már Ézsaiás próféta megjö­vendöli, hogy Szabadító szü­leteik! „Mert egy gyermek születik nékünk. Fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják ne­vét; Csodálatosnak, Taná­csosnak, erős Istennek, Örökkévalóság Atyjának, békesség fejedelmének!" /Észaiás 9. 6./ És valóban ez történt! Amikor a pásztorok kinn a mezőn nyájukat legeltették, hatalmas fényességben és di­csőségben megjelent az Úr angyala. A pásztorok megfé­lemlettek. De az angyal (gy szólt: „Ne féljetek, mert hir­detek Néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröm lészen! Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városá­ban."/Lukács 2. 10-11./ A pásztorok hittek az an­gyalnak és Betlehembe siet­tek, ahol a jászolban boldo­gan pillantották meg Jézust. Mellette ott volt Mária és Jó­zsef. Dicsőítették Istent és továbbadták az örömhírt. Három bölcs is érkezett Bet­lehembe. Ez úgy történt, hogy egy szokatlanul fényes, új csillagot pillantottak meg az égen. ők tudták és várták a Messiás megszületését. Mózes Könyve Ír erről: „Csillag származik Jákóbból és királyi pálcza támad Izra­elből." /IV. Mózes 24, 17./ A bölcsek előtt ment ez a fé­Öltözzek A magam részéről türel­metlenül váriam az MSZP kongresszusának üzenetét a társadalom, nép, nemzet sth. számára. Ugyanis a Centrum Áruházban akció van. Tetőtől talpig fiit lehel öltözni hitelre. Bár a felöltözés már igencsak rám férne, a „hitelre" kicsit aggaszt. Régóta mindnyájan hitelre öltözködünk, (bár vol­tak, akik tetőtől talpig ab­ban), de mára sokaknak nem jut belőle. Olykor fagyogatva is fogyogat a magyar. Szávai a Centrum akció is csak de­cember 31-ig tart és a kong­mat védve az árut visszatet­tem a helyére és követeltem a 110 forintot vissza. Mon­danom sem kell, akkor már közösen, nyomdafestéket nem tűrő hangon szidalmaz­tak reklamációm miatt, sőt, a bottal majdhogynem tettle­gességig fajult a vitánk. Vé­gül a Piacfelügyelőséggel érvelve, hogy panaszt teszek - 1: súlycsonkítás, 2: kötele­ző számla nem adás, 3: tisz­tességtelen viselkedés a ve­vővel szemben - tartotta vissza őket. Ezután nagy szitkok közepette visszadob­ták a pénzemet. Megjegy­zem: ugyanezt az árut, szin­tén csomagolva, 50-60 mé­terrel odébb, a piacon 120 forintért árulták kilónként. Tehát pontosan 100 forinttal olcsóbban. Nem hinném, hogy egy vállalkozó kereskedőnek a tisztessége csak ennyit ér, és ilyen hangnemet és magatar­tást kell tanúsítania egy jo­gos reklamáció miatt. Egy biztos. Ettől a kereskedőtől még egyszer nem fogok vá­sárolni, de vevőtársaimat is óvni fogom, hogy kuncsaft­jai legyenek. „Egy pici vásárló", M. I., Szeged nyes csillag és megállt azon a helyen, ahol Jézus megszü­letett. A bölcsek boldogan tettek tisztességet a kis Jézus előtt és ajándékokat vittek. Ebben az időben uralkodott a hatalmát védő Heródes ki­rály. Amikor hírt hallott tő­lük a Messiás születéséről, megháborodott. Heródes tudni akarta Jézus születésé­nek helyét. De szándékai gyilkosok voltak. A bölcsek álomban megintettek, hogy Heródeshez vissza ne menje­nek. József, Mária és a kis Jézus az angyal hírközlésére Egyiptomba menekült. Mi­kor ezt Heródes megtudta, elkezdődött a szörnyű gyil­kolás. Jézus ezen a földön taní­tott, gyógyított, halottakat támasztott fel. Isten nem akarja, hogy a gonosz győz­zön. Jézus hatalmas szenve­dés és küzdelem árán győzte le a kereszten a Sátánt, a go­nosz hitetőt. A mi bűnein­kért halt meg a kereszten. De nem maradt a halálban. Harmadnapon feltámadt. És aki hisz Őbenne, örök életet kap. így nézzünk az életre, a jövőnkre, hogy fogadjuk szí­vünkbe Jézust. Boldog Adventet és bé­kességet kívánok minden családnak és naponkénti imádkozást. „ örüljetek az Úrban min­denkor; ismét mondom, örüljetek! /Filippi 4. 4./ „ Várj, ember sztve, ké­szen Várd Isten Harcosát, Ki üdvösséged lészen, És békességet ád!" /140. ének / Erős vár a mi Istenünk! Tóth Erzsébet /evangélikus/ resszus után sem tudom, öl­tözzek-e vagy ne? Napokig beszéltek, de erről a fontos kérdésről semmi konkrétumot nem mondtak. Próbáltam úgy ránézésre eligazodni, mint a régi szép időkben. Az elől ülők, úgy láttam, bátran be­szálltak a buliba, mert na­gyon szép, új és drága ruhák­ban voltak. Máté IMSZIÓ (vál­lalkozó? burzsoá?) kicsit mintha hízott volna. Azt éne­kelte: föl, föl, te éhes pro­letár!"... Akkor most öltöz­zek? Ahogy a kamera haladt hátra a sorok között, elbi­Tisztelt Kocsis Úr! Pár héttel ezelőtti aggódó sorai alapján - ígéretemhez híven - utánajártam a Móricz Zsigmond Általános Iskola tornaterme kivitelezése körüli gondoknak, s most Önt, vala­mint a többi érdeklődőt az alábbiakban tájékoztathatom: A kivitelezés fővállalkozó­ja alvállalkozóival finanszíro­zási vitába keveredve - egész pontosan az általa e célra fel­vett előleg egy részét nem az alvállalkozók felé továbbítva - alvállalkozói a további telje­sítést megtagadták. A helyzet rendezése érde­kében a megrendelő Vagyon­kezelő Iroda egyeztetést hívott össze, melynek eredményte­lensége folytán november 27­én a fővállalkozóval megkö­tőit szerződéstől elállt, s fo­lyamatosan az eddigi alvállal­A megyéből összesereg­lett verskedvelők november 22-én ellepték a Juhász Gyu­la Művelődési Központ Kos­suth Lajos sugárúti nyugdí­jasklubját: 19 előadó fogadta el a meghívást és tett eleget annak, hogy kedvenc írójá­nak versét, novelláját tolmá­csolja. A kiírás szerint olyan művekkel vehettek részt, amelyben a népi hagyomá­nyok helyet kaptak. A zsűri­nek és elnökének, Mentes József színművésznek nem volt könnyű a helyzete. Első helyen végzett Mak­ra Mihály (Makó), Frank Béláné (Szeged, Kossuth L. sgt. nyugdíjasklub), Guti Ist­vánná (vasutas nyugdíjas­klub), Rácz József (Szeged, tarjáni nyugdíjasklub), Né­meth Jánosné (Sándorfalva), Érettségi November 24-én. 50. érett­ségi találkozójukat tartották a Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskolában az egy­kori Felsőkereskedelmi Iskola 1945-ben végzett növendékei. Az igazgató nő szépen fel­díszített osztályban meleg sza­vakkal üdvözölte az öregdiá­kokat, három mai diák pedig zonytalanodtam. A hátsó so­rok szerényebben vehettek részt a hitelakcióban, mert nem voltak annyira jól öltö­zöttek, és azt énekelték: ez a harc lesz a végső!"... Végső harc előtt öltözni? Kérem, én itt állok a kongresszus után, bérmegállapodás, adótábla nélkül, megfürödve és nem tudom, hogy most öltözzek hi­telre, vagy ne öltözzek? Addig is, amíg nem tudok dönteni, szívből együtt ének­lek a küldöttekkel:... A multat végképp eltörölni! Mészáros Csaba kozókkal köt szerződéseket a kivitelezés folytatására, mely­ből a legfontosabb tetőkészf­tésre nézve a szerződés már megköttetett, s minden re­mény megvan arTa, hogy - ha nem is az eredeti határidőre ­de mihamarabb elkészül a tor­naterem. A fővállalkozóval pedig majd kénytelen lesz külön perben elszámolni az Önkor­mányzat, de - éppen az iskola érdekében - ezt a pert a kivi­telezés folyásától függetlenül fogják lefolytatni. Abban a reményben, hogy soraim - legalább nagyobbrészt - megnyugatatásul szolgáltat­nak, vagyok - más esetekben is rendelkezésére állva ­tisztelettel: dr. Szilvásy László képviseld, a kulturális, közművelődési és sportbizottság elnöke Bitó Józsefné (Balástya), Ménesi Sándor (Hódmező­vásárhely, Olvasókör). Má­sodik helyezettek: Csatlós Ferencé, Újvári Andrásné, Mészáros János. Harmadik helyezettek: Veres Antalné, Farkas Gáborné, Polonkai Sándorné, Bánfi Károlyné, Kormos Ferencné, Nagy Miklósné, Veres Istvánné, Szobácsi Istvánné. A verseny valamennyi résztvevője oklevelet és "tárgyjutalmat vehetett át. A megyei verseny megrende­zésében fontos szerepet vál­lalt a nyugdíjasklub vezető­je, dr. Juhász Mária, aki fel­ismerte, hogy ez a műfaj az, amelyben az idősek - elfe­ledve korukat - értelmes programot találnak maguk számára. találkozó versekkel kedveskedett a résztvevőknek. A 23 végzett tanulóból saj­nos csak kilencen vettek részt a találkozón, és egykori torna­tanáruk. Tari JátTos. A vissza­emlékezés a késő délutáni órákig tartott. Sisák Zoltán és Török Szilveszter Kiegészítés A rúzsai Weöres Sán­dor Általános és Alapfo­kú Művészeti Iskolában rendezett bálról szóló, legutóbbi Kapcsolatok ro­vatunkban megjelent hír­adáshoz kiegészítést fa­xoltak az iskola dolgozói: ezúton megköszönik azoknak a segítségét, akik rendezvényüket támogat­ták. (A fax ördöge egyéb­ként elkeresztelte a hírt adó iskolaigazgatót: Oll­mann-né Lovászi Ágnes a neve. Pardon!) Nem véletlen, hogy az MSZP Miskolcon, „a válság­övezetben" tartotta meg IV. kongresszusát. Az egész ren­dezést a szerénység jelle­mezte. Nem „öltözött zász­lódíszbe" még a kongresszus színhelye, az egyetem épüle­te sem. Csak a bejárat fölött üdvözölte egy transzparens a résztvevőket, köztük minden szegedi szocialista „hon­atyát", a polgármestert és több önkormányzati képvi­selőt. Legtöbbjük kollégiumi szállást és menzai étkezést kapott - tisztes térítésük el­lenében. Amikor késő este szállá­sunkra zötyögtünk a kettes villamoson, beszélgetésbe elegyedtünk egy negyven év körüli férfival, aki a vas­gyárba igyekezett. - Nem kellemetlen ilyen hűvös hétvégen éjszakai mű­szakba menni? - kérdeztük. Bízva a Délmagyarország újságíróinak tisztességében - Fejér Dénes úr intelmei el­lenére - helyet ad írásom­nak, ami válasz nevezett Úr a lap november 14-i számá­ban ellenem és kollégáim el­len irányuló kirohanására. Megértem Fejér Dénes úr indulatát. Meghívta a város vezetése az 56-os emlékmű pályázatára azokat a szobrá­szokat, akik az István király szobor ügyben pályázat ki­írását kérték, illetve az 56-os emlékmű elhelyezésével kapcsolatban a Széchenyi térrel, mint helyszínnel kap­csolatban nem értettek egyet. De most az is nagyon felizgathatta, hogy a Pofosz tíztagú delegációja már talált is egy szép tervet az István király szobor alkotójának a műhelyében és (gy most a pályázat alaposan keresztbe húzta a számításukat. Hiszen csak egyetlen szobrász él Szegeden, aki véleményük szerint nem kompromittálta magát az előző rendszerben. A többiek mind végig­asszisztálták, vagy támogat­va végigélték az elnyomás éveit. Vajon miért kacagnak a város művészei, ha ezeket hallják. Elmondom, miért. Szeged művésztársadalma előtt közismert, hogy pont az Önök által favorizált művész tartotta fenn a legjobb kap­csolatot a párt és a város ve­zetőivel és vadászott együtt velük nyúlra, őzikére. Csak körül kéne nézni az elvtár­sak lakásában, és számba venni, hogy kinek hány szobra van a polcokon, vagy Válasza az einsteini rela­tivitás-elmélet eklatáns pél­dája volt: - Hát kérem inkább öröm ez, mint üröm, ha az eddig elbocsátott szakik százaira gondolok! Másnap a kongresszusra indulva a kollégium portása így búcsúzott tőlünk: - Aztán megmondják Horn Gyulának, hogy hoz­zák rendbe az ország dolga­it! Átszállás közben megáll­tunk egy fényes kirakat előtt. És nem akartunk hinni a sze­münknek. A több tízezer fo­rintos báli belépők, estélyi ruhák, bundák, mellé odaír­ták: „Nyugdíjasoknak 10% engedmény". - Ez ugye még nem „szo­ciális" piacgazdaság!? - kér­deztük egymást... Feltűnt, hogy az egyik tűzfalon hatalmas MDF-jel­a tévé tetején. És csinált egy Lenin-szobrot is, amelyet ugye illik elhallgatni. És én most sem az ő szemére olva­som ezt, csak az Önök sze­mét szeretném felnyitni. Mert nem gondolják, hogy igazságtalan valakit hófehér tisztaságúnak kikiáltani, mindenki mást pedig er­kölcstelennek, mocskosnak. Egyébként más szem­pontból is megértem Fejér Dénes úr indulatát. Minden­ki előtt közismert meghur­coltatása, bátor kiállása a forradalom és az elnyomatás éveiben. Tiszteletre méltó az ügyszeretete, küzdelme az emlékmű felállítása érdeké­ben. Senki sem mondta kö­zülünk, hogy ne legyen 56­os emlékmű, vagy ne legyen István király szobor. De ta­lán a régi sérelmeiből fakadó indulata homályosttja el sze­mét és nem engedi láttatni vele az ügy többrétegűségét. Mert egyszer van, ugye, egy szoborállftásnak politikai ol­dala, amelyben ő kompetens, másrészről pedig van egy esztétikai aspektusa is, ami­ben ő sajnos laikus. Ő meg­kérdőjelezi azt, hogy egy szoborállítás ügybe beleszól­hat az építész, a képzőmű­vész, a művészettörténész, tanácsot adhat-e a Műemlék­felügyelőség vagy a Képző és Iparművészeti lektorátus. Itt Fejér Dénes úrnak vissza kellene vonulnia, mert ebben a relációban ő válik a kutya farkává és csapkod a szakér­tők között. És a farok lassan kígyóvá növekszik. Mit láttam én Szegeden vény alatt óriás betűkkel dí­szeleg három képviselő-je­löltjük neve - ahogy másfél évvel ezelőtt odapingálták őket... Erről a látványról ju­tott eszembe Horn Gyula kongresszusi beszámolójá­nak egyik részlete: „ ...A vá­lasztás előtt ellenfeleink egymást túllicitálva riogat­ták a választókat: "...az új bolsik a régi hatalmi eszkö­zökkel térhetnek majd vissza..." szfvük joga, hogy kiket minek neveznek, de mi az eltelt másfél év alatt sen­kit sem bántottunk és nem is fogunk bántani politikai vagy ideológiai felfogása miatt. Csak a faji izgatást és az emberiség elleni bűnöket ítéljük el. De hát ma is érvé­nyes Rousseau bölcsessége: „a szabadságot és a demok­ráciát megenni könnyű, de megemészteni nehéz". Patik István az 56-os forradalom alatt? Nem sokat, mert tízéves vol­tam, de sokat tudok róla. Én az egyetem környékére és nem „a környékre" helyez­ném az emlékművet, mert innen indult ki az egész 56­os forradalom. Szegény ötven év körüli vagy annál fiatalabb történe­lem tanárok! Hogy mertek megszólalni 56-ról? Vagy, hogy mer a nemzet 48-ról szót ejteni, hiszen egyikük sem élt akkor. Fejér Dénes úr nagy fáj­dalmára meghívtak engem is az 56-os pályázat újabb for­dulójára. Pályázni fogok, mint ahogy pályáztam a II. világháborús pályázaton is. Ott nem nyertem. Elviseltem tisztességgel a zsűri dönté­sét. Nyertem viszont egy másik pályázatot Medgyes­egyházán, éppen az István király szobor alkotója előtt. Ez az élet. Egyszer nyerünk, egyszer vesztünk. És azt is megfogadom, hogy a zsűri döntése előtt nem hívom meg a Pofosz tagjait műter­membe, hogy befolyásoljam döntésüket. Ezt végleg tisz­tességtennek tartom. Őszintén bevallom. Fejér Dénes úr, mivel ön nagyon haragszik rám és egy két kollégámra, nem megnyug­tató számunkra, hogy Ön esetleg ott lesz a zsűriben. Ezért én tényleg csóválom, ha nem is azt a bizonyos ta­got, hanem a fejemet, hogy ilyen kutya helyzet állt elő. Kalmár Mártán Adventi várakozás Nyugdíjas versmondók Még egyszer az 56-os emlékműről

Next

/
Thumbnails
Contents