Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-02 / 283. szám

SZOMBAT, 1995. DEC. 2. A Rókusi víztorony mit sem tud az árvitáról... (Fotó: Karnok Csaba) A legutóbbi közgyűlésen határoztak úgy a városatyák (és városanyák), hogy jövőre többet kell fizetnünk az ivóvízért (is). Minthogy a lakossági fogyasztás lényegesen csökkent, fölvetődött a kérdés: azért emelkedik a díj, mert kevesebb víz fogy, és „be kell hozni" valahol a bevételkiesést? A kérdésre a legilletékesebbek válaszolnak. • Nem szabad büntetni a takarékoskodókat! Mitől drágább a víz? Fodor Lászlóné dr., a Szegedi Vízmű Kft. gazda­sági igazgatója: - A társaság működését szabályozó keretszerződés meghatározza, hogy éven­ként mennyivel emelhetjük a víz- és csatornadíjat. A szá­mítás alapja egy index-kép­let, amelynek segítségével minden tárgyévben (amely nálunk október l-ig tart) annyival növeljük az árat, amennyivel időközben nőtt az infláció, drágult az ener­gia, stb. Ez az index tehát csak az előbb fölsorolt külső tényezőket veszi számításba. • A fogyasztás-változás milyen hatással van az árképzésre? ' - A fölmerülő költségek nagy része (mintegy 80 szá­zaléka) állandó, független az értékesített víz mennyiségé­től. Ide a karbantartási, mű­ködtetési költségeket, a dol­gozók bérköltségét, stb. kell érteni. Tartósan nem vonha­tunk ki a termelésből egyet­len telepet sem, mert az eset­leges újraindítás költségei a megtakarításnál nagyobb többletkiadást jelentenének. Valamint: állandó készenlét­ben kell állnunk a fogyasztás növekedésére, sőt, a csúcsfo­gyasztási igények kielégíté­sére is. Magyarán: a rendel­kezésünkre álló kapacitás­nak mindig nagyobbnak kell lennie, mint az átlagfogyasz­tás. Az ehhez kapcsolódó költségeket is meg kell jele­nítenünk az árban. 9 Elképzelhető, hogy mégis csökkentsék a mű­ködési költségeket? - Felelősek vagyunk a fo­lyamatos és zavartalan vízel­látás biztosításáért. Ha azon­ban kevesebbet költünk pél­dául karbantartásra, az előbb-utóbb visszaüt; mert a későbbi hibaelhárítás még többe kerül, mint az időben elvégzett karbantartás. A tár­saság azt szerette volna elér­ni, hogy a most elfogadott vfz- és csatornadíj helyett köbméterenként két forinttal többet, vagyis 84,20 forintot hagyjon jóvá a közgyűlés. Minthogy ez nem sikerült, a jelenlegi viszonyok között megtörténhet, hogy későbbre kell halasztanunk bizonyos megelőző karbantartási munkákat. • A Szegedi Vízmű Kft. számított a fogyasztás csökkenésére? - Mi 5 százalékos vissza­eséssel számoltunk, ehhez képest mintegy 15 százalék­kal csökkent a fogyasztás. 9 Minek tudható be a vártnál nagyobb vissza­esés? - A lakosság fogyasztási szokásai megváltozóban vannak. Locsolásra például egyre többen vesznek nor­ton-kutakból vizet; azután a vízórákon ellenőrizhető a fo­gyasztás, fgy otthon is job­ban lehet takarékoskodni. Ezenfelül az ipari vtzföl­használás is csökkent, példá­ul a szalámigyár saját kutat fúrt magának. A régi, szege­di „nagyipar" gyakorlatilag összeomlott, a kisüzemek vízfogyasztása pedig egyel­őre még nem ér föl a korábbi szinttel. Az ún. közületek is jobban takarékoskodnak ­egyébként teljesen érthető módon. 9 Számítanak-e további fogyasztáscsökkenésre? - Igen. Szegeden 200 li­ter/nap fogyasztást tervez­tünk korábban. Ehhez képest 165 liter/nap a tényleges fo­gyasztás, és úgy gondoljuk, még akár napi 140 literre is visszaeshet ez a mutató. 9 Alkalmazkodva a ki­sebb fogyasztáshoz, ter­vezik a víztermelés csök­kentését? - Csak annyi vizet ho­zunk föl, amennyit értékesí­teni is lehet. Jövőre, 1995­höz képest körülbelül 10 százalékkal kevesebb értéke­sített vízmennyiséggel szá­molunk. 9 A felhasznált energia nyilván jelentős költség­tényező. Ha csökken a fogyasztás (és vele a ter­melés) várható-e, hogy energiából is kevesebbet használnak föl? - Energiafogyasztásunk­nak csak 50-60 százaléka arányos a termeléssel. Az „energiagyártókkal" kötött szerződéseink határozatlan idejűek és nehezen módosít­hatók. A változtatáshoz pe­dig biztosan kell tudnunk, hogy a csökkenés tartós-e, és hol lesz a fogyasztás új, ál­landósult szintje. 9 Végül, csak a rend ke­dévéért: mennyit kell most fizetni a vízért? - A városi közgyűlés, amelynek ármeghatározó jo­ga van, végül 28,1 százalé­kos díjemelést hagyott jóvá. így: a víz- és csatornadíj 1996. január 1-től 82,20 fo­rint/köbméter, ehhez jön még a 12 százalék általános forgalmi adó. 9 Kozma József, a közgyű­lés munkáját segítő Víz- és Csatornaügyi Bizottság alel­nöke, az 51 százalékban vá­rosi tulajdonú Szegedi Víz­mű Kft. taggyűlésében az önkormányzat kéviselője. Az ő véleménye szerint addig nem lehet a város po­gárai számára kedvezőbb díjtételeket kiharcolni, amíg a Szegedi Vízmű Kft. fran­cia tulajdonosa, a CGE, va­lamint a városi önkormány­zat között megkötött keret­szerződést nem sikerül mó­dosítani. E szerződés tartal­mazza azt a bizonyos formu­lát, amelynek alapján meg­állapítják a víz- és csatorna­díj éves mértékét. Kozma József elmondta, hogy már többször kezdemé­nyezték a megállapodás fe­lülvizsgálatát, s a francia fél nem is zárkózott el a javaslat elől. A tárgyalás és a változ­tatás azonban hosszú időt igényel, ezért gyors ered­ményre nem szabad számíta­ni. A vitás pontok lényegét a vízügyi bizottság alelnöke a következőképpen foglalta össze. A kiinduló helyzet az, hogy a jelenleg is érvényes megállapodás szerint, ha a fogyasztás a tizenöt évre előre meghatározott „refe­rencia-mennyiség" alá csök­ken, akkor a vízdíjról újra meg kell állapodni. Mint­hogy a fogyasztás jelentősen csökkent, az üzemeltető vál­lalat (vagyis a Vízmű Kft. föl is hívta erre a pontra a fi­gyelmet). Básthy Gábor al­polgármester, valamint Koz­ma József, mint a város tu­lajdonosi képviselője kész­ségesen állt a tárgyalások elébe. Kozma József elmondta, hogy az üzemeltető vállalat első javaslata az volt, hogy a fogyasztás csökkenését épít­sék be a jövőben is érvényes számftási formulába. Ezt a megoldást a város vezetése elfogadhatatlannak tartja ­gazdasági szempontból sem, de vannak más szempontok is: hiszen ezzel tulajdonkép­pen megbüntetnék a fogyasz­tókat azért, mert a korábbi­nál jobban takarékoskodnak. Ehelyett azt javasolták, hogy inkább vizsgálják meg, hol és miképpen csökkenthe­tők a vállalat költségei, s vannak-e az üzemeltetésnek tartalékai. Pontosan meg kell határozni, hol van az határ, amelynél alább már nem ke­rülhetnek a működési költsé­gek, hiszen vannak olyan feladatok, amelyeket minden körülmények között el kell látni (ilyen a vfz- és csator­nahálózat fenntartása, a vfz kitermelése, stb.). Kozma József véleménye szerint meg kell változtatni a keretmegállapodás azon ré­szét is, amely a városi ivó­INTERJÚ 7 vízfogyasztás föltételezett mennyiségét határozza meg. Az ugyanis már most vilá­gos, hogy a szerződésben megjelölt mennyiséget nem éri el a fogyasztás - minden­ki ott takarékoskodik, ahol csak tud. Különösen nem tartható ez a mutató a meg­állapodás érvényességi ide­jéből még hátralévő 13 év­ben - ismerve a nyugat-eu­rópai átlagokat, amelyek jó­val alacsonyabbak a mi mos­tani fogyasztásunknál. A vízügyi bizottság alel­nökének következtetése úgy szól, hogy a vállalat üzemel­tetését és a vízdíjat csak ak­kor lehet biztonságosnak te-­kinteni, ha fölülvizsgálják az éves fogyasztásra és a refe­renciamennyiségre vonatko­zó tervet is. Ugyancsak fontos, hogy az üzemeltető vállalat mind­két tulajdonosa (tehát a CGE és a szegedi önkormányzat) csak mérsékelt nyereséggel számolhat a jelenlegi, igen nehéz gazdasági helyzetben. Kozma József hangsúlyozta, hogy az önkormányzat már régen lemondott minden ilyenfajta igényéről, vagyis: nem törekszik minden áron a nyereségre. (Ugyanakkor természetesen azt sem lehet megengedni, hogy tönkre­menjen az 51 százalékban önkormányzati tulajdonú cég.) A vízügyi bizottság alel­nöke azt is fontosnak tartja, hogy mindeki előtt világos legyen: a most jóváhagyott áremelés nem „büntető" jel­legű, semmiképpen sem a ta­karékosság nem kívánatos következménye. A januártól életbe lépő áremelésben csak az elmúlt időszakban bekö­vetkezett árváltozások - s azok következményei - je­lennek meg. Kozma József szerint a közeljövőben újabb, jelentős és rendkívüli áremeléstől nem kell tartanunk. Ny. P. Megrendelésre nem lehel jelképel alkotni" Beszélgetés Janáky István építésszel Deszk, ahol két polgárőrség sem sok Nemrégiben hatvanöt épí­tészeti rajzot láthattak az ér­deklődők a Impala Házban. A rajzokat az a Janáky Ist­ván készttette, aki Lepkeház tervével nagy eséllyel pályá­zott annak idején a spanyo­lországi expóra. Sevillában végül aztán Makovecz Imre épített. Hogy miért nem ő, arról nem szívesen nyilatko­zik. mert mint mondta: az ügy már nem hír. - Ami érdekesebb: a se­villai expó után felkerestek Szombathelyről. Elmondták, hogy egy harminc kilométe­res turistautat szeretnének létesíteni a hegyek között, egészen Kőszegig. Egy más­fajta Lepkeház ennek az út­nak lett volna egyik állomá­sa. Izgatott a dolog, mert azon a részen gazdag lepke­fauna van. Egy biológiai ál­lomással együtt fontos lep­kefigyelő hely lehetett volna az Alpok - Adria vonalon. Hozzáteszem, a felkérés ak­kor történt, amikor a városok expó lázban égtek. Aztán az expóból nem lett semmi, így ez a terv is elsüllyedt. 9 Beszéljünk egy, a 2000 című folyóiratban megje­lent esszéjéről. Ebben egyebek mellett azt írja: „Az épületek egykoron felmutatták a teljes körű köznapiságot és az egye­temességet egyaránt. Azok természetes, méltó­ságos vagy szörnyű szim­bólumok voltak." Ma mit mutatnak fel az újonnan tervezett épületek? - Manapság nagyon sok kollégám liiszi azt, hogy szimbólumot teremt. Véle­ményem szerint a szó köz­hellyé vált. A médiák is ­amelyek imádják a közhe­lyeket, mert azt hiszik, egy szóba mindent bele lehet sű­ríteni -*arra ajzzák a művé­•szeket, hogy szimbólumokat teremtsenek. Ez azonban nem megy máról holnapra. A szimbólumok évszázadok alatt létrejött súlyos képződ­mények, olyanok, amelyeket a hosszadalmas emberi törté­net termelt ki magából. Meg­rendelésre nem lehet jelké­pet alkotni. Erre ma már egy élet is kevés. Az akaratlagos szimbólumteremtés hamis és erőltetett dolog. 9 Mégis sokan járnak ezen az úton. - Igen. De amit létrehoz­nak, azok nem szimbólu­mok, hanem jelzések, jelek. A jel viszont könnyű és illé­kony dolog. Magára vesz egy jelentést, aztán az elszáll róla, és másik jelentést kap. Ez a szimbólumokkal nem történik meg. vagy legalább­is nem ilyen könnyen. Na­gyon nehéz elképzelni, hogy a keresztet másra lehetne használni, mint a Krisztusi történet szimbólumaként. De hogy a jelzéseknél marad­junk. Ha valaki terveztet egy bankot, azt kéri az építész­től: olyan épületet csináljon, amely jelképezi a pénz ha­talmát. Az épület már majd­nem kész, amikor tönkre­megy a bank, és egy Coca­Cola üzeletház kap benne helyet. Most akkor mi van? A bank szimbólum a Coca­Colanak is megfelel? 9 Érdekes, hogy a XVI­II-XIX. századi építő­mesterek munkáikban megőrizték még azt az il­lúziót, hogy az építészet igenis jelképezi a rajta kívüli emberi mindensé­get és a köznapi életet is. Ők még a kettőt ősszé, tudták kapcsolni. Aztán valamikor a század elején megszakadt ez a folya­mat. - A szimbólum - amely az egyetemességgel van kap­csolatban - olyan teremt­mény, amely hasonlít Isten­hez. Manapság, mivel nem jön létre szimbólum, az egyetemességgel való kap­csolattartás egyre jobban ki­vész a dolgok közül, és csak a köznapiság marad meg, amelyhez csak a jelzések és a jelek tapadnak. Hogy a példánál maradjunk: egy bankot, mint szimbólumot egyáltalán nem lehet egyete­mesnek nevezni. Egyébként sokan gondolkodnak azon. hogy ezt az eltűnést hogyan lehetne megakadályozni. Vannak építészek, akik meg­próbálják visszatartani, lassí­tani az egyetemesség eltűné­sét. 9 Ön szerint szerves tar­tozéka-e az emberi élet­nek ma az építészet? - Igen, mert majd' min­den épületekben zajlik. Csak éppen a nagy lélegzetű tarta­lom kiszáradása miatt lassan az épületek használati tár­gyakká degradálódnak. Las­san úgy használják az embe­rek az épületeket, mint az el­dobható papír evőeszközö­ket. A papírtálcát is először használják, majd szemétbe kerül, aztán újra feldolgoz­zák és papírtálca lesz belőle. A folyamat ismert. Ennek a tárgynak nagyon-nagyon ke­vés jelentősége van az em­berek életében. Egy gótikus templom nem úgy készült, hogy felépítették a templo­mot, aztán lerombolták, majd bedarálták a követ és megint felhasználták. Nem. Azt egyszer megépítették, és kész. Utána két dolgot lehet vele csinálni: használni vagy lerombolni. De mást nem. Nem lehetett újratermelni. Az eklektikus stílusok meg­próbálták ezt véghez vinni, de egyet fordultak, és már ki is múltak. A posztmodern is megpróbálta még egyszer megcsinálni a fordulatot, de az már olyan gyenge dolog volt, mint amikor nincs ben­zin a kocsidban és tövig nyomod a gázpedált, de per­sze nem haladsz előre egy tapodtat sem. 9 A legtöbb magyaror­szági építésznek valósá­gos hőstettélményt nyújt az építés. Önnek mit je­lent? - Megismerést. Az építé­szet nekem olyan, mint egy erdő, amely tele van renge­teg fával, állattal, növények­kel benőtt romokkal. Ezt a helyet akarom bejárni, fel­térképezni, megismerni. Ter­mészetesen az építészeten keresztül a világot is szeret­ném megismerni. Bevallom, ez ma nagyon szomorú fo­lyamat, mert a világ rendkí­vül szomorú. Szabó C. Szilárd Alig több mint egy hó­napja adtunk hfrt arról, hogy Deszken - tulajdonképpen személyes ellentétek miatt ­megalakult, az április óta működő mellé egy másik polgárőrség is. Mindez azonban, a korábban történ­teket is nyomon követők kö­rében, elsősorban aggodal­mat és nem megelégedést váltott ki. Mivel a helyzet az elmúlt hetek alatt sem válto­zott, ezért Dávid István, a Csongrád Megyei Polgárőr Szövetség titkára úgy gon­dolta: felkéri az érintetteket - a két tagszervezet elnökét, Frányó Mihályt és Papdi Gézát, valamint Simicz Jó­zsefet, a település polgár­mesterét hogy üljenek egy asztalhoz, és próbáljanak a falu érdekében egyezségre jutni. Javaslatát elfogadva került sor a találkozásra, amelyen jelen volt Magyari Béla, a megyei szövetség el­nöke is. így utólag visszate­kintve pedig elégedetten le­het elkönyvelni, hogy az el­ső hallásra igen nehéznek ígérkező beszélgetés, végül nagyobb szócsaták nélkül zajlott le. A jelenlévők elsőként le­szögezték: a múlt sérelmeit kölcsönösen elfelejtve mű­ködnek majd együtt a jövő­ben Deszk közrendjének vé­delme érdekében, mivel ott az utóbbi időben sem tétlen­kedtek a bűnelkövetők. Sőt, Simicz József ígéretett tett arra, hogy - bár a falu 1996. évi költségvetésének végle­ges összeállításakor várható­an a tavalyinál 2 millió 700 ezer forinttal kevesebbel számolhatnak - nem ellenzi majd egyik eredményesen tevékenykedő polgárőrszer­vezet - lehetőségek szerinti - támogatását sem. Frányó Mihály, a Deszki Polgárőr­ség, valamint Papdi Géza a Faluvédő Polgárőrség elnö­kei pedig - munkájuk ered­ményének mérhetősége cél­jából - abban értett egyet, hogy páros héten az előbbi, páratlanon az utóbbi önkétes csapat tagjai ügyelnek majd a rendre, a biztonságra. Min­dezt természetesen együtt­működési megállapodásban is rögzítik majd néhány na­pon belül - még a december 12-i testületi ülés előtt - és nemcsak egymással, hanem az önkormányzattal is. N. Rócz Judit .CHILDQEN'A rUN* JÁTÉK-, DISNEY­ÉS FOTÓCIKKBOLT Felnőttek ás gyerekek! Ajándékot a Mars téri hl pavilonból vegyelekI import termékek üzletkötői áron! „Jaj, csakhogy rábuk­kantak végre erre a sze­métkupacra...!" - így fo­gadta fotóriporterünket a képen látható hölgy, akit (mint minden arra járót) nagyon zavar a Lengyel és Juhász Gyu­la utca sarkán éktelen­kedő' szemétdomb. Eze­ket az „ajándékzacskó­kat" még biztosan nem a Mikulás készítette oda meglepetésként, sokkal inkább a Krampusz le­hetett az, aki ilyen csúf­ságot művelt. Esetleg valaki más...? (Fotó: So­mogyi Károly né)

Next

/
Thumbnails
Contents