Délmagyarország, 1995. november (85. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-06 / 260. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1995. Nov. 6. Giczy: Az ellenzék munkáját végezzük „Megszólítani szeretném a közömbösnek mutatkozó réteget" • Házkutatáson gyűjtötték a bizonyítékokat • A vállakozót Csongrád megyeiek is vizsgálták Adócsalással gyanúsítják Stadler Józsefet • Elnök Úr! Mit mond az Ön számára a Magyar Köztársaság kikiáltásá­nak hatodik évfordulója? Milyen eredményeket, problémákat könyvelhe­tünk el? - Az kétségtelen, hogy ezek alatt az évek alatt a de­mokratikus intézményrend­szer kiépült Magyarorszá­gon. Létezik többpártrend­szer is, amely biztosan a de­mokrácia egyik mutatója le­het. De nem az intézményes kereteket kell itt figyelembe venni, hanem azt, hogy az emberek egyénileg mennyire tudták átfordítani a tudatukat az úgynevezett szocializ­musból a demokráciába. Mennyire találják meg azo­kat az eszméket, értékeket, amelyek a demokrácia min­dennapjaihoz feltétlenül szükségesek? Ha a gazdasá­gi szférát tekintem: kérdés, hogy mennyire tette lehetővé a kormány számukra - az azóta működött mindenkori magyar kormány -, hogy felfedezzék a piacgazdaság­ban a lehetőséget, és valóban bele tudjanak kapcsolódni mindabba, ami itt történik. Az embernek sokszor az a benyomása, hogy szép, szép a demokrácia, de bizony az emberek ma Magyarorszá­gon nem az előnyeit, hanem a terheit érzékelik. A jelenle­gi kormányzat működése alatt pedig az a kérdés fogal­mazódhat meg bennünk, hogy vajon meddig lehet egy országot - mégiscsak de­mokratikus körülmények kö­zött - az ország, a lakosság érdekei ellenére kormányoz­ni. Ez nagyon súlyos kérdés, és mutatja hatéves demokrá­cia-történetünknek az ellent­mondásait. Azt hiszem, hogy minden előnyét, értékét fi­gyelembe véve ennek az el­múlt hat esztendőnek, azt kell mondanom: a java még hátra van. Nagyon nagy fel­adatok várnak ránk, és ennek a munkának az elvégzését én valójában a következő kor­mányzattól várom. Más struktúrában kell dolgozni ezért az országért. És nyil­vánvalóan csak azoknak ér­Vántus végső nyughelye a nyfrbogáti ótemetőben van, s az október 27-i szomorú, de kerek évfordulót ragadta meg a község önkormányza­ta, és a néhány hónapja a komponista nevét viselő ál­talános iskola és szakmun­kásképző intézet, hogy ün­nepélyes keretek között avathassa föl az elhunyt Mester síremlékét. Miholcsa József marosvá­sárhelyi szobrászművész a legszebb magyar fejfák, a szatmárcsekei temető csónak alakú monumentumai motí­vumait jelenítette meg; a művész tökéletesen őrizte meg azok sok évszázados tradícióit, miközben titokza­tos hegedűt rejtett az emlék­mű oromzatára, transzcen­dentális violinkulcsot a ze­neszerző neve alá. Sipos Kund Kötöny nyíregyházi református esperes több száz helybéli jelenlétében celeb­rálta az avatási istentisztele­tet; grandiózus egyéniségé­vel hatalmas nyomatékot ad­va az esemény fontosságá­nak. Pál apostolt; a Szeretet himnuszát idézte az Első Korinthusi Levélből, mond­ván: Vántus szeretetben élő ember volt, s életműve Isten ajándéka számunkra. A ze­neszerző felesége, Vántus Istvánné, fia, György Rábán, s e sorok írója nem sokáig Az elmúlt napok '56-os megemlékező ünnepségsorozata egyik sajátos vonása volt Vásárhelyen, hogy a Keresztényde­mokrata Néppárt a városban tartotta or­szágos demonstráció­ját. A program része­ként beszédet mondott Giczy György pártel­nök, országgyűlési képviselő is, aki la­punknak exkluzív in­terjút adott. demes kormányzásra vállal­kozniuk, akik ismerik a vá­laszt a felmerülő kérdésekre, és nem csupán ahhoz érte­nek, hogy széttáiják a katju­kat, majd azt mondják: ne­héz helyzetben vagyunk. Igen, igen, mindenki tudja, hogy nehéz helyzetben va­gyunk, de azért nagyon so­kan vannak, akik nincsenek nehéz helyzetben. Éppen ezért mindig el szoktam mondani, hogy miközben ez az ország szegényedik, ad­dig egy vékony réteg vidá­man meggazdagodik. Emiatt érzi az ember ennek az épülő demokráciának az igazságta­lanságát és nem az előnyét. Tudja, hogy egyre szélesedő társadalmi rétegnek kell megfizetnie, sokszor a létmi­nimum közelébe sodródva a piacgazdaságra való átmene­tet. Es persze, hogy az ál­lampolgár akkor megkérdi: vajon megéri-e mindez? Va­jon érdemes-e ezt így, ilyen formán továbbcsinálni? Mert szerintem nem érdemes, de hogy gyökeresen másként mégiscsak lehet, ezt a ke­reszténydemokrácia hiszi és vallja. Ha az állampolgárok bizalmukkal ajándékoznák meg a Kereszténydemokrata Néppártot, meggyőződéssel mondhatom, sikerrel tudná vállalni. Hiszen a Nyugat­Európában is sikeres, több évtizedes kormányzati múlt­tal rendelkező keresztényde­mokrata pártok olyan gazda­sági válságkezelő programot Vántus István, a kivá­ló zcneszerzff, A három vándor és a nagysikerű Aranykoporsó című ope­rák, a Himnusz az em­berhez, a Fragmenta Bathoriana, a Harangszó cfmű kisoratóriuniok, s számos gyönyörű zene­kari, illetve kórusmű al­kotója 1992. július 9-én távozott el örökre. A Te­remtő kérlelhetetlen keze közel szülőföldjéhez, Debrecenben nehezedett vállára; meg 57 éves sem volt akkor. élvezhette a kedves nyírbo­gátiak szerető gondoskodá­sát: már vártak bennünket Vaján, a Vay Ádám Múze­umban, ahol - az esti fény­ben is méltóságteljes vár hangversenytermében - las­san már gyülekezni kezdett az emlékest közönsége. Vaja község polgármeste­re, jegyzője, s különösen Molnár Sándor múzeum­igazgató mindent megtettek, hogy tökéletes legyen a megemlékezés: a szegedi közreműködőkért mikro­buszt küldtek, s a rendez­vény anyagi alapjait e szű­kös világban is gavallérosan biztosították. A zsúfolásig megtelt teremben nyithatta meg az emlékestet a narrá­tor, Kiss Ernő, s megnyitó­szavai után szebbnél szebb részletek hangzottak fel a Mester két operájából. A há­rom vándor című egyfelvo­násos két részletét Altorjay Tamás (Favágó) és Bárdi Sándor (Tudós) szólaltatta meg szépen, átszellemülten. Az Aranykoporsó című opera prológusa következett ezután: a tehetséges fiatal te­norista, Wendler Attila ario­so-ját Réti Attila (Lactantius) és Altorjay Tamás (Bion) re­mekül felépített, s elgondol­koztató tartalmi párbeszéde kerekítette el. Hatalmas teljesítményt, s valóban emlékest-rangú pro­dukciót nyújtott Réti Attila az opera Katakomba-jelene­tében, majd Wendler Attila és Bárdi Sándor Quintipor és Benőni kettősét hallgat­hattuk meg: a szerelme re­ménytelenségéből a hit biza­kodásáig eljutó Quintipor gyönyörűségesen fájdalmas búcsúját. Dombiné Kemény Erzsé­bet zongoraművész vállalta a szegedi operisták kíséretét, lendületes, stílusos, muziká­lis játékával a legnagyob ze­nekari hangzásokat is ponto­san idézve. Neki köszönhet­jük az opera pompás epiló­gusát is, melyben Altorjay Tamás zengzetes basszusán szólalt meg Móra-Vántus csodálatos mondata: „Csak az istenek halandók, de a föld, mely termi őket, halha­tatlan!" Kiss Ernő Idézet egy szerkesztősé­günkbe érkezett levélből: „Szeretném az önök segít­ségével figyelmeztetni sors­társaimat, jól gondolják meg, hol és kinél kezdenek takarékoskodni nyugdíjas korukra... mert könnyen úgy járhatnak, mint én." A levélből kiderül: egy hölgy tavaly októberben vál­lalta, hogy a Göncöl Nyug­díjpénztárba havonta 3 ezer forintot fizet, egészen addig, amíg el nem éri a nyugdíj­korhatárt. A „belépés" egy tízperces beszélgetés után történt (ekkor természetesen csak általános tájékoztatás hangzott el), s a pénzt mind­járt be lehetett fizetni az „üz­letkötőnek." Az alapokirat csak később került a hölgy kezébe, s átolvasásakor még nem gondolta, hogy ismer­nie kellene a „vonatkozó jogszabályokat" is. Három hónap múlva azonban panaszosunk rosz­szul lett: elveszítette eszmé­letét, s az orvosok a vizsgá­latok után nyomatékosan ja­vasolták, ne folytassa a mun­kát, menjen máris nyugdíjba. Itt kezdődött a baj. 0 A hölgyet 1995. áprilisá­ban rokkant nyugdíjassá nyilvánították. Mivel több, mint tízezer forinttal csök­kent a jövedelme, nem tudta tovább fizetni az előtakaré­kosságra szánt pénzt. lóban megszólítani azt a har­minc-negyven százalék kö­zötti, a politika iránt közöm­bösnek mutatkozó réteget, amelyik nem megy el vá­lasztani, mert nem akar poli­tikai vonatkozásban állást foglalni. Ezt látnám a kitöré­si pontnak. Hogy más politi­kai párt, másmilyen, a de­mokrácia, a jogállamiság ke­retébe még beletartozó esz­közökkel próbálkozik, ez mindenkinek joga és lehető­sége. Politikai pluralizmus van Magyarországon. A pár­tok programjai, még az el­lenzéki pártok programjai, módszerei is eltérnek olykor egymástól. Különböző típu­sú emberek vezetik a külön­böző tipusú pártokat, tehát mindenki a maga módján til­takozik ez ellen a kormány­zat ellen. Egy miniszter az­zal, hogy lemond a tárcájá­ról, egy ellenzéki politikus, aki kiszorult a parlamentből és oda nem mehet, hát az ut­cára megy. így nyilvánít vé­leményét az, aki tenni akar valamit az országért. • A KDNP külön ünne­pelte október 23-át. Mi okból és miért éppen Vá­sárhelyen tartotta orszá­gos megemlékezését? - Mi Budapesten egy po­litikai pártoktól bizonyos ér­telemben független - bár az ellenzéki pártokat reprezen­táló - ünnepséget tartottunk volna elképzelésünk szerint úgy, hogy az '56-osok emlé­keznek. De azt hiszem, nem az a döntő, hogy külön ün­nepeltünk. Viszont Vásár­hely választásában az ját­szott szerepet, hogy itt a négy ellenzéki párt, az ön­kormányzaton belül jól együttműködik. Tehát Hód­mezővásárhely bizonyos ér­telemben példa lehet az or­szág számára, hogy ebben a szituációban egy nagyon széles társadalmi bázissal rendelkező együttműködést kell létrehozni. Pontosan azért, hogy a kormánykoalí­ció reálisan legyen leváltha­tó. És amit az előbbiekben említettem, miszerint a kö­vetkező kormánynak nehe­zebb helyzete lesz, nos, ha az ellenzék kétharmados többséget érne el a parla­mentben, akkor azért mégis­csak könnyebben tudna hoz­zányúlni a megoldandó problémákhoz. Joó Erzsébet Elmaradt hát a befizeté­sekkel, s még a pénztár fi­gyelmeztető leveleire sem tudott válaszolni, mert kór­házban volt. Amikor hazaen­gedték, napi megélhetési gondok szakadtak rá. Úgy gondolta, jól jönne most az a kilencezer forint, amit előta­karékosság címén befizetett a pénztárba. Levelet írt hát, s kérte, hogy ha lehetséges, adják vissza a pénzét. Nem kapott választ. 0 Több, mint egy hónapot várt, majd újabb levelet írt a nyugdíjpénztár igazgatótaná­csához, ebben megismételte kérését. S mivel már nem győzte tovább türelemmel, lapunkhoz fordult segítsé­gért. Némi nyomozómunkába került, de sikerült megtalál­nunk a Göncöl Nyugdíjpénz­tárat. Irodájuk nincs (mint később megtudtuk, azért, mert nem akarják a tagok pénzét fölösleges kiadásokra fordítani; majd ha megerős­dötek, önálló irodát is képe­sek lesznek fönntartani), az Ványai László, a megyei adóhivatal vezetője telefon­hívásunkra vasárnap este megerősítette értesülésünket, miszerint Stadler Józsefet a Csongrád megyei adóhivatal is vizsgálta, mégpedig felké­résre, s az 1993-as üzleti évet vették nagyító alá. A dolog nem volt egyszerű a tucatnyi testőr nem hogy se­gítette volna, inkább akadá­lyozta a revizorok helyszíni munkáját, így a hivatalno­kok kénytelenek voltak min­dent összepakolni és Sze­gedre hozni, a nyugodt mun­kamenet érdekében. A meg­állapításokat, a feltárt hiá­nyosságokat, illetve jogtalan áfa-visszaigényléseket Stad­ler József nem ismerte el, így egy másik megyét is megbízott az APEH a vizs­gálatokkal. A kontroll is hasonló eredményeket hozott, mint az első viszgálat, Ványai úr pedig biztos abban, hogy a jogtalan áfa-visszaigénylé­sek összege meghaladja az egymilliárd forintot. A fog­lalásokról - amelyből az akasztói stadioné váltaná ki legnagyobb visszhangot ­annyit mondott a megyei adóhivatal vezetője, hogy amennyiben jogerős a meg­állapítás, úgy nagyon sok egyik bélyegzőn szereplő le­vélcím alapján azonban sike­rült megtalálnunk Boros Im­re urat, az igazgatótanács el­nökét. Boros úr szerint semmivei sem menthető, hogy ügyfe­lük levelei válasz nélkül ma­radtak. Viszont semmi bizta­tót nem tudott mondani: az ide vágó jogszabályok sze­rint ugyanis nem adhatják vissza az előtakarékosságra befizetett pénzt. A visszafi­zetésnek két feltétele van: a nyugdíjkorhatár elérése, vagy a „tíz éves várakozási idő" letelte. Ügyfelük pénze természe­tesen megvan, még kamato­zik is. Ha akarja, átviheti más pénzintézethez, ám ­véli az igazgatótanács elnö­ke - másutt sem fizethetnék vissza az összeget. Egy nem­régiben tartott pénztárfel­ügyeleti ellenőrzés is rend­ben találta a Göncöl műkö­dését, tehát szabálytalanság­ról sem beszélhetünk. Boros Imre együtt érez a hölggyel, ám - legnagyobb sajnálatá­ra - nem tehet semmit. 0 A történtekről egy szomo­Házkutatást tartottak az ország egyik leggazda­gabb vállalkozójánál, adócsalással vádolják Stadler Józsefet - frta szombati számában a Népszabadság, mi több, az ORFK már az üzlet­ember letartóztatást is fontolgatja. A stadionépf­tö, labdarúgóklub-tulaj­donos évek óta perben áll nem csak az adóhivatal­lal, hanem a vámosokkal is, jogtalan áfa-vissza­igénylés, illetve exporttá­mogatás felvétele miatt. A napokban házkutatás során a nyomozók min­denesetre ezerszámra foglaltak le üzleti bizony­latokat, számlamásolato­kat, dokumentumokat. mindenre rá lehet tenni az „adóhivatali pecsétet", hogy viszontlássanak valamit a követelésekből. A Stadler-ügy máskülön­ben az adótitok miatt nem kapott eddig nagyobb nyil­vánosságot, a jövőben azon­ban magánszemélyeknél már egy, vállalkozásoknál ötmil­lió forint határ felett meg­szűnik az adóhivatal szemér­mes hallgatása. K. A. rú, esős délelőttön beszélge­tünk levélírónkkal, aki azt mondja, nem nyugszik bele az elutasításba. Időközben (majd' kéthónapos késéssel!) megjött a nyugdíjpénztár le­vele is, amelyből kiderül, hogy bár a pénztár vezetői „szeretnének ugyan a levél­író igényei szerint eljárni", de ezt a jelenleg érvényes jogszabályok nem teszik le­hetővé. Panaszosunk többször is átolvasta az alapszabályt, ám még mindig nem lát világo­san. Nem érti, mi akadálya lehet a visszafizetésnek. Mint mondja, „magasabb fó­rumon" keresi tovább az iga­zát. • „Sajnos, az emberek nagy része nem éri meg a nyugdí­jas kort, mert vagy meghal, vagy megrokkan" - írja a panaszos, aki változatlanul úgy érzi, éppen azt nem kap­ta meg, amiért a nyugdíj­pénztárhoz fordult: a segítsé­get. Ny. P. Dr. Giczy György: „Szép, szép a demokrácia..."(Fotó: Tésik Attila) valósítottak meg, amely sok­szor hadszíntérré vált orszá­gok integrálódását teremtette meg egy fejlettebb gazdaság formájában. Egyébként a na­pokban érkeztem haza Mün­chenből, ahol a CSU-nak, a Keresztény Szociális Unió­nak 50 éves fennállását ün­nepelték. A szónoklatokban a Németországban bevált eszmerendszerrel és gyakor­lattal foglalkoztak, és olyan általános alapelveket fogal­maztak meg, amelyek - tel­jes bizonysággal mondha­tom -: adaptálhatóak lenné­nek a magyar viszonyokra is. 0 Többször, több helyen is olvasni, hallani lehe­tett: Önök is a kormány lemondását sürgetik. Ho­gyan, milyen körülmé­nyek között gondolják ezt? - Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni a kérdést, azt mondanám: az ellenzék munkáját végezzük. Erről van szó nyilván, hiszen ön­magában csak egy felelőtlen kijelentés lenne. Én talán azt tudnám mondani: bizony na­gyon nehéz helyzetbe fog kerülni a következő kor­mányzat, hogyha a jelenlegi kormánykoalíció ebben a formában, ilyen módon 1998-ig kormányozza az or­szágot. Nehezebb helyzetben lesz a következő kormány­zat, mint 1990-ben a rend­szerváltoztatás kormánya volt. Számos olyan folyamat zajlik le a jövő számára stra­tégiailag fontos területeken ­akár a privatizációban, akár más, a gazdaság meghatáro­zó szférájában, vagy, ahogy halljuk, a nevelés, oktatás vonalán - amelyek veszé­lyeztetik a nemzetet. Azt gondolom: magától értetődő, hogy mi ennek a kormány­nak a leváltását követeljük. Gondoljuk csak végig: ha maguk a kormánytagok egy­más után mondanak le, hi­szen az ötödik miniszter hagyja ott a Horn-kormányt, nos mit mondhat egy ellen­zéki párt, vagy egy átlagos állampolgár, aki csak a ter­heket, a problémákat látja? 0 Hogyan értékeli az október 22-ei, Csurka-fé­le megmozdulást? - Azt gondolom: minden politikai pártnak, politikai mozgalomnak joga van tün­tetést szervezni és vélemé­nyem szerint a polgári enge­detlenségre való felszólítás sem kifogásolható. Csurka István mindig is egyértelmű­en elmondta, hogy mi a gondja ezzel a kormányzat­tal, milyen gondokat lát az ország számára. És mi az ő elemzését nagy részben oszt­juk. Azt gondolom, hogyha valaki végignézi a többi párt megnyilatkozását, akkor ha­sonló kijelentésekre talál. Az persze egy más dolog, hogy ki, milyen módszert választ a problémák megoldására. Én azt a módszert választom inkább, hogy szeretném va­Epitáfium és operaest 0 Stadler József, a labdarúgó-bajnokság élvonalában érde­kelt Stadler FC tulajdonosa az MTI-nek nyilatkozott a vele összefüggő hírekkel kapcsolatban: - Megtartottuk a pécsiek elleni bajnoki mérkőzést, kettő­vel győztünk. Sajnálhatják, akik nem látogattak ki, mert négy gólról is lemaradtak. Az APEH képviselői nem jelent­keztek, bár számítottam jövetelükre, küldtem is' a kapuhoz húsz tiszteletjegyet, ne legyen gond a bejutásukkal. 0 Az a hír járja, hogy a stadiont „lefoglalták"... - Annyi igaz, hogy az APEH képviselői biztosítási meg­fontolásokból minden vagyonúnkra rátették a kezüket, azaz jelzáloggal terhelték meg a stadiont is. így aztán lehetetlen helyzetbe hoztak, egyszerűen képtelen vagyok üzleti partne­reimmel érdemben tárgyalni. 0 Ezek friss fejlemények? - Nem, ez hónapokkal ezelőtt történt, csak kötöttünk egy megállapodást, s mindezt nem vertük nagydobra. A héten házkutatást tartottak, s tüzetes vizsgálatnak vetették alá vál­lalkozásainkat. 0 Ön milyen újabb lépésre számit az elkövetkező napok­ban? - Az én lelkiismeretem tiszta, bárkinek bátran a szemébe merek nézni. Bármire hajlandó vagyok, élő adás kerttében akár a tévé nyilvánossága előtt is vállalom a szembesítést. • Rokkantnyugdíjasnak nem jár pénz? „Nem hagyom annyiban...!"

Next

/
Thumbnails
Contents