Délmagyarország, 1995. november (85. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-28 / 279. szám

8 SZEGEDI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1995. Nov. 28. Öregszik a rádió. Már hetvenéves. Mindenféle encsembencsemekkel fölszerelik az újakat, hogy kelendőbbek legye­nek, de Kriván Mihály azt mondja, legtöbbjük már akár 1937-ben is megvolt, igaz, más elveken működve. Megszólal a szappantartó Öreg rádiók, rakáson Kriván Mihállyal. (Fotó: Somogyi Károlyné) Ki is Kriván Mihály? Szégyenleni, hogy rádiós kollégámnak kellett fölhívnia gá a fi­gyelmemet, illett volna hamarabb megismer­nem. Maga se tudja megmondani, hány ké­szüléke van. Akkor volt száznegyven, ami­kor szülei meghaltak. Egy kiállításra való. Ötödik hónapja a nyíregyházi rádió szerve­zésében járja az országot, a többi itt-ott­amott. Kiállításon a rádió? Szépnek szép mind, de ott mind néma, noha valamennyi képes szépen szólni. Azt se tudja megmonda­ni, hányat ajándékozott már el. • Decemberben „előszerzödnek" Jövöre: tízezer új szegedi telefon Mutatja, milyen állapot­ban kapta legtöbbjét. Poro­san, darabban. Első dolga mindig, hogy helyet csinál neki agyonzsúfolt asztalán, aztán előveszi javítási rajzát, és nem tágft addig, amíg meg nem szólal megint. • Sok szakkönyved van. - Azelőtt félrerakták a könyvesboltban a nekem va­lókat. Amikor már nem tud­tam elmenni értük, mert annyira fölment az áruk, el­kezdett terjedni a hlr, bizto­san meghaltam már. • A csövek? - Kétszáznál több rádió­csövem még mindig van. Biztosan nem marad már rá időm, hogy fölhasználjam, de sajnálnám kidobni. Min­den hozzávaló alkatrésszel is el vagyok látva, ez tehát nem jelent gondot. Köteles­ségem azonban mindben helyreállítani azt a szolgálta­tást, amit eredeti állapotában tudott. Mondok egy példát: volt benne hangszfnszabá­lyozó, de nem volt olyan szerkezete a javítónak, ami­lyen kellett volna, ennélfog­va megalkudott a lehetőség­gel, és elúszott a hangszín. Vagy: változott a hullám­hossz adás közben. Hogy ne kelljen mindig utánatekerni, automata követőt építettek bele. Ez is el szokott ves/.ni javítás közben. Én visszaál­lítom ezt is. Most jön azon­ban a neheze. A doboza. Szú ette meg, vagy összetörött. Öcsém pénzügyi közgazda, de nagyon érti a rádiódobo­zok restaurálását. Gondolj csak bele! Összetörött a ská­laüveg, mert az üveg mindig is törékeny volt, de nem te­hetünk be helyette másikat. Olyan lenne, mintha ókori da­rabban játszó színész kvarcó­rát viselne a karján. A stílus mindenben szent dolog. Sze­rencsére van Pesten valaki, aki fotóeljárással tud ugyano­lyan skálaüveget csinálni. • Az elején kellene kez­denünk. - Természetesen detekto­ros rádióval indultam én is. Elfelejteni nem lejiet a gyö­nyörűséget, amikor az első megszólalt. Hatalmas szó volt: szappantartóba is be le­hetett építeni. Megszólalt a szappantartó! % Ez is az, ami az aszta­lon van? - Az telefon-kihangositó. Apámnak elkezdett romlani a hallása, vettünk neki egy televíziót, de nem hallotta. Neki csináltam egy kihango­sltót, és ha már belekezdtem. magunknak is egyet, telefon­hoz. Te tudtad, milyen töké­letes hangfölvételt lehet csi­nálni detektorossal? • Ne keverjünk össze dolgokat! A detektoros rádió idején nem volt még magnetofon. - Elő tudnék halászni most is egyet, bele van épít­ve a detektoros rádió. Ami­kor szép muzsikát adott a Kossuth, bekapcsoltam, és fölvettem. Sokkal tisztább hangot adott, mint a szab­vány középhullám. Látod azt a sok magnókazettát az asz­talon? Legalább háromszáz. Elég sokat vettem föl belő­lük detektoros készülékről. • De le raktad bele a magnóba! - En hát. • Utána? - Középiskolásként még, jóval érettségi előtt elkészült az első egycsöves készülé­kem. Fülhallgatós volt az is, és telepes. Amikor a műsza­ki egyetemre kerültem, a barkácsboltból vettünk min­denféle alkatrészeket, és szinte szériában készültek a rádiók. Volt olyan évfo­lyamtársam, aki ebből tartot­ta fönn magát. • Egyszer csak jött a Néprádió. - Jó is volt az, de nagy baja, hogy a Kossuthon-Pe­tőfin kfvül mást nem fogott. Akkor az adta a mellékkere­setet, hogy átépítettük világ­vevővé. Amerika hangja, Szabad-Európa akkor is fon­tos volt, ha vadásztak rá. Te jó Isten! Mennyi energiát ál­dozott az ország a brumfű­részre! • Az mi volt? - A zavaróállomás hangja oszcilloszkópon úgy futott, mintha fűrészfogakból len­ne. Kifagyták azonban a ti­zenhárom méteres hullám­hosszát, hogy a kormány tagjai is tudják hallgatni. A hivatalos készülékekről ez a sáv hiányzott. Mi ezt is bele­raktuk. • Aztán a táskarádiókat kellett áthangolni rövid­hullámra. - Nagy hullám volt az is. Jó mester két óra alatt átsze­relte. • Hogyan kerültél Sze­gedre? - Vásárhelyi vagyok, de szüleim szegediek. Amikor végeztem, ide jöttem a pos­taműszak erősítő állomására. Első és egyetlen munkahe­lyem ez volt. Csakhogy a műszaki egyetem gyenge­áramú mérnöki diplomája kevés volt ide, külön el kel­lett végeznem a postaműsza­kit is. Üzemmérnökként jöt­tem, és vezetőjeként mentem nyugdíjba. • Azóta? - Tanítottam technikum­ban, főiskolán és az egyete­men is. Most is, heti 21 órában. • Nyugdíj mellett? - Nyugdíj mellett. Az igaz, hogy vele együtt már a nyugdíj is adózik, de mit te­hetnék ellene? Valamiből meg kell élnünk. 0 Bent tanttasz Szege­den, de tanyán laksz, - Ezer oka van annak is. Odakint jobb a levegő, nagy a csönd, és olcsóbb a megél­hetés. Krumpli, zöldség, gyümölcs, minden megte­rem, nem kell pénzt adnunk rá. • Látom az agancsaidat, tehát vadászol is? Ilyen nagy vadak itt ritkán vannak. - Tanítványaim révén el­jutottam Pápára is, Győrbe is, Salgótarjánba is. Es va­dászmesteri vizsgám is van. • Az mire jó? - Magam adjusztálhatom a trófeákat. Tizenegy képesí­tésem van összesen, de ebbe a hegesztői vizsga is beletar­tozik. És igazságügyi szak­értő is vagyok. Azért, sze­rencsénkre, még nem kell külön adóznunk. 0 És a fényképek? - Három gépem van, min­denféle lencsékkel. Régen sokat fényképeztem, de ma az egyik legköltségesebb lu­xusnak számit. • Amikor bejössz a tanyá­ról? - Elkezdi csavarni az or­romat a benzinszag. Amíg bent laktunk, észre se vet­tem. Ennyit jelent az a hat esztendő, amit már kint töl­tünk a feleségemmel. Isten éltessen a hetven­éves rádióval, és rádióiddal együtt. Horváth Dezsá Dr. Lednitzky Péter, a Déltáv Rt. marketing-igazgatója kérdé­sünkre elmondta, hogy a követ­kező hetekben (december végé­ig) mintegy tízezer előszerző­dést küldenek el a szegedi tele­fonigénylőknek. Emlékeztetőül: az előszerződés új forma, amely­nek aláírásával az igAtylő meg­erősíti előfizetői szándékát, s en­nek jeléül előlegként befizeti a bekapcsolási díj egyharmadát, 10 ezer forintot. A Déltáv Rt. pedig arra vállal kötelezettséget, hogy a szerző­dés megkötésétől számlton egy éven belül beköti a telefonvona­lat. Ha mégsem teljesítené az egy éves határidőt, szigorú köt­bér terheli. Szegeden már 1996. elején megindulnak a hálózatépítési munkák a régi Rókus városrész­ben. A Kossuth Lajos sgt., Ró­kusi krt.. Körtöltés u., Makko­serdő sor, Csongrádi sgt.. Berli­ni krt. által körbezárt területen ­ha az időjárás is a szakemberek kezére játszik - már áprilisban bekapcsolhatják a vonalakat. A fölsővárosiaknak egy ki­csit tovább kell várniuk: a tervek szerint ott a tavasz végén, nyár elején csöröghetnek először az új telefonok. (A kissé nehezen megrajzolható utcahatárok: Ró­mai krt., József Attila sgt.. Retek u., Seilléri sgt., a töltés vonala. Felső Tisza-part.) Ugyancsak a '96-os év első felében tervezik a régi rókusi városrész másik felének fejlesz­tését: a Kossuth Lajos sgt.. Lon­doni krt.. Kálvária sgt. „vidékét" még a nyáron igyekeznek be­kapcsolni a hálózatba. Alsó-, és Móraváros terüle­tén is tavasszal kezdik a kábelek lerakását, s az ottani igénylők is nyáron számíthatnak a várva­várt telefonra. Ugyancsak az első félévre tervezik még Béke- és Klebels­bergtelep, valamint Kiskundo­rozsma új vonalainak bekötését is. Akadnak még a városban olyan területek, amelyek koráb­ban kimaradtak a fejlesztésből: a Bécsi krt., Szentháromság u„ Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy megkez­dődött a Déltáv Rt. tele­fonhálózat-fejlesztési programja: elsőként Tá­pén fogtak bele a munká­ba. Akkor azt Ígértük, szegcdi olvasóinkat is ha­marosan tájékoztatjuk arról, meddig kell még türelemmel várniuk a te­lefonvonal bekapcsolásá­ra. Ezt most meg is tesszük, s arról értesít­hetjük a szegedieket, hogy jövőre 10 ezer új te­lefon is csöröghet a vá­rosban. Rákóczi u. környékéről van szó - az itt lakók is bízhatnak abban, hogy még a jövő év első felében lefektetik a bekapcsoláshoz szükséges kábeleket. Az 1996-os esztendő második felében kerítenek sort Kecskéste­lep, Gyálarét, Szentmihály és Algyő telefonhálózatának fej­lesztésére, s ugyancsak ebben az időszakban látják el vonalakkal Szeged déli iparterületét, s az ún. iparvárosi részt is. Dr. Lednitzky Péter szerint a Déltáv Rt. fő célja az, hogy 1996 végére Szeged telefonellá­tottság szempontjából kritikus területeit a kívánatos szintre emeljék. A most említett területek (fgy például Petőfitelep) lakóinak 1997-ig kell türelmesnek lenni­ük: a fejlesztési program idő­rendjében ekkor következnek sorra. A marketing-igazgató meg­ítélése szerint, ha a Déltáv Rt. elkészül az alaphálózat kiépíté­sével, az igénylések benyújtása után akár egy-másfél hónapon belül bekapcsolhatják a telefon­vonalat. A nagyarányú fejlesztések miatt 1996-ban szükségessé vá­lik a központ kapacitásának bő­vítése is - ezt a hálózatépítéssel párhuzamosan végzik majd. Ny. P. Adatok a vonalakról Az igénylők száma Csongrád megyében (Szegedet is beleértve): 35 ezer. Szegeden 16 ezren várnak tele­fonra. Az előfizetői vonalak száma Csongrád megyé­ben: 72,5 ezer (ugyancsak Szegeddel együtt). Városunkban 46 ezer vonalat tartanak nyilván. Eb­ből egyéni előfizetői vonal: 38 ezer, a többi ún. „közü­* leti." A telefonvonal bekapcsolásának dija egyéni elő­fizetők esetében 30 ezer forint (plusz áfa); üzleti (kö­zületi) előfizetők számára 90 ezer forint (és az áfa). Az igények teljesftésénél az érvényes rendelkezés szerint a várakozó listát veszik figyelembe, de előnyt élveznek az „üzleti" telefonvonalak igénylői. Az első néhány perces mo­zifilmek Szegeden 1900-ban jelentek meg a Pesten 1899­ben alakult Uránia Tudomá­nyos Színház vidéki előadá­sainak keretében. Ezek a ma­ga nemében igényes kisfil­mek a fölső művelt polgári­értelmiségi réteg számára ké­szültek. Majd hamarosan megérkeztek a nyugati film­ipar szériában gyártott szóra­koztató filmjei, amelyek már jóval szélesebb tömegekhez szóltak. „A katonákat, iparos­segédeket. cselédeket, a vásá­ri mutatványosok és cirkuszok közönségét" a vándormozik szórakoztatták, amelyek a cir­kuszokhoz hasonlóan a Szent István téren verték föl sátru­kat, de a tűzoltólaktanya mel­lett is működtek időnként. Nem egy kávéházban is meg­teremtették a filmvetítés föl­tételeit, amivel a hely vonze­rejét igyekeztek növelni, megismertetve a filmet a ká­véházak kispolgári közönsé­gével, iparosokkal, kereske­dőkkel. Az állandó mozik megépí­tésére a legforgalmasabb vá­rosközpontban került sor. Emlékirat a lebontott Fáklya mozirál 1913-ban nyitott a Korzó. Az I. világháború bizarr velejáró­ja volt, hogy az eseményeit bemutató háborús filmhír­adók nyomán nőtt az embe­rek mozi iránti érdeklődése. Abonyi Mihály volt az, aki 1918-ban nekilátott, hogy a Kossuth-kávéház kerthelyisé­gében létrehozzon egy 1400 fős mozit; ez lett a Belvárosi, amely 1920. szeptember 8-án kezdett vetíteni. A harmadik nagy mozi el­készülte hosszabb időt vett igénybe, mint a Belvárosié. A Széchenyi tér 6. szám alatt építtetett Szarvadi Szidónia és hat kiskorú gyermeke 1882­ben egy emeletes házat, melynek udvarán már akkor tekepályát alakítottak ki. Először 1907-ben állítottak föl itt ideiglenes fényirdát, majd 1915-ben Mihálovics Dezső és neje nevéhez fűződik az új udvari fényképészeti műterem. Szeged város közönsége a Délmagyaror­szág 1995. május 26-i számából értesült arról, hogy a Fáklya mozinak mindössze ez év augusztus 20-ig lehet már csak közönsége. Azt kővetően a bontócsákányok járnak ha­láltáncot ott, hol ez idáig generációk sora töltött el szórakozással egy-két órákat. Ezen generációk számára szeretném néhány sor­ral megőrizni az éppen idén 75 éves mozi emlékét. Mozi létesítésének gondo­lata e telken már 1916-ban fölmerült. A háború alatt gyors ütemben megerősödő magyar filmgyárak moziépü­letek építésére is vállalkoztak. A „Star" filmgyár és film ke­reskedelmi rt. szegedi képvi­seletét ellátó Mihálovics De­zső irányításával 1918-20 kö­zött valósult meg végül a Szé­chenyi mozgó szfnház a Szé­chenyi tér 6. számú sarokház udvarán a Horváth Mihály ut­cára nézőén, ifj. Gyenes La­jos tervei alapján, a szegedi Ottovay Károly kivitelezésé­ben. A mozi nyitására 1920 ka­rácsonyán, december 23-án került sor. Ezzel Szeged mozi­jai férőhelyeinek száma kb. 5 ezer főre bővült. A kor szoká­sához igazodva a Széchenyi­mozinak is megszervezték a saját zenekarát. 1921-ben először Pesten, majd vidéken szintén sor ke­rült a moziengedélyek fölül­vizsgálatára a zsidó tőkék visszaszorítása érdekében. A Korzó-mozit időben eladták egy magyar származású ame­rikai vállalkozónak, ennek el­lenére karhatalommal beve­zették az új tulajdonost. A Belvárosi a szegedi keresz­tény tőke vállalkozása volt. A Széchenyi-mozit bár zsidó tő­ke építette, idejében sikeresen beszervezte a maga stróman­jait - köztük Kelemen Bélát, a korábbi kormánybiztost és Kószó Istvánt, a nemzetgyű­lési képviselőt -, Így a mozi elkerülte a tulajdonoscserét. A 20-as évek nagy részén és a 30-as évek elején hosszan elnyúló súlyos gaz­dasági helyzet és infláció mi­att lecsökkent kereslet követ­keztében jó ideig zárva volt. Ennek ellenére a városban többfelé, elsősorban kispolgá­ri rétegeket célzóan működd időszakos és kávéházi mozik­kal szemben a három korsze­rű belvárosi mozi (Korzó, Belvárosi, Széchenyi) egyike­ként sikerült megőriznie von­zerejét a város összes társa­dalmi rétege számára. A ma­gyar játékfilmgyártásnak el­sősorban a 30-as évekhez kapcsolódó fölvirágzása jóté­kony hatással volt a későbbi­ekben a Széchenyi-mozi éle­tére is. Az időközben Fáklya névre keresztelt mozi az aszimmetri­kus V-alakú, Széchenyi téri sarki épület eredetileg tágas udvarát szinte teljesen kitöltő, lapos, ötszög alakú épülettö­meg. Az akkoriban legmoder­nebbnek számító vasbeton vázas, modernista épület utcai sávja magasabb az udvarinál, összhangban a nézőtér legma­gasabb vonalával, s az afölötti vetítőhelyiségekkel. Ezt még kettőzött vaspálcákra, hátul vasbeton pillérekre állított vázkeret koronázza. Ez az ut­cára merőleges tagolódása az épületnek. Az utca vonalát követően jobb felől helyezkedik el az előcsarnok, melynek homlok­zati jele a lapos előtetővel vé­dett bejáratok sora, fölöttük geometrikus mintázatú, szf­nes csempézett felület, majd legfölül a besűrített vaspálcák is elősegítik a bejárat igényel­te hangsúlyosság kiteljesedé­sét. Ehhez képest jóval visszafogottabb a bal oldali rész, amely mögött a nézőte­ret alakították ki. A földszin­ten egyenként állnak a kijára­tok, a felső rész vakolt felüle­tében csak a tetőterasz vas­pálcáinak vonalában keskeny csfknyi a csempe. Ezek kö­zött a legteljesebb szabályta­lanságot követve vágták a kü­lönböző méretű ablakokat ­az előcsarnok két szabályosan elhelyezett ablakának kont­rasztjaként, mely utóbbiak fi­nomam fogalmazott átmene­tet jelentenek a szorosan il­leszkedő saroképület hagyo­mányos homlokzatképzésé­nek irányában. Illetve már csak jelen­tettek... Ozsváthn* Csegezi Mónika

Next

/
Thumbnails
Contents