Délmagyarország, 1995. november (85. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-28 / 279. szám

pár perccel robbant ki rövid vita Nagy Sándor (SZDSZ) képviselő felvetésére. A ket­tes számú lakóterületi fó­rumból a Taijáni Kábeltele­víziónak juttatandó 2,1+0,1 millió forint ügyében kért szót, azt nem vitatva, hogy négy képviselőnek - Básthy Gábor, Kiss Zoltán, Révész Mihály, Beck Zoltán - joga van a saját alapjából a saját területének pénzt juttatni, ám erősen furcsállotta, hogy a város mindenféle szerző­déskötés és más garanciák nélkül juttatna ennyi pénzt a kábeltévének. Véleménye szerint akár tulajdoni része­sedést kaphatna a fejlesztés­re adott pénze fejében az ön­kormányzat, ugyanis a Ká­beltelevízió Rt. esetében már kiderült, hogy milyen érté­kes egy ilyen rendszer; az önkormányzatnak ráadásul ellenőriznie kellene, hogy mire költi az adófizetők pén­zét. Básthy Gábor alpolgár­mester válaszában felhívta a figyelmet arra, hogy manap­ság a lakásszövetkezetek ál­talában csődbe szoktak men­ni, s örülni kell annak, hogy Szegeden létezik egy, me­lyet nemhogy csőd nem fe­nyeget, de még kábeltévét is tud üzemeltetni, a pénzt pe­dig oda kell adni, hiszen arra az új szabványok követelte fejállomáscsere miatt van szükség. A kibontakozó vi­tában Tűhegyi József kitért arra, hogy nem óvódának, vagy más nonprofit cégnek akarnak támogatást adni, ha­nem egy vállalkozásnak, mely pénzért továbbítja a je­leket. A vita egy éles pilla­natában még az is elhangzott az egyik képviselő szájából, hogy Básthy úr bizonyára szeretheti a TKTV-t, hiszen igen sokat szerepel benne. A purparlét végül is szavazás döntötte el, ahol 25 igen, 7 nem és 8 tartózkodás mellett megadták a milliókat. • A Tarjáni Kábeltelevíziót a Tarján IV. számú lakásszö­vetkezet működteti, az el­nök, Megyesi László szívé­lyesen fogad bennünket a Több olvasói hívás azt tudakolta tőlünk, hogy milyen alapon támogatja milliókkal a város önkormány­zata a Tarjáni Kábel­televíziót, mikor az egy teljesen önálló, úgymond maszek vál­lalkozás. S természe­tesen nem maradt ki e két kérdéssel össze­függd találgatás sem: netán a VTV helyett szimpatikusabb a vá­rosi vezetésnek a TKTV, hiszen rengete­get szerepelnek itt a vezető kormánypárt képviselői. Hogy a ta­lálgatásoknak véget vessünk, a pletykák nyomába eredtünk. Pentelei sori tízemeletes alagsorában meghúzódó iro­dájában. Körbevezet ben­nünket a szomszédos helyi­ségekben rejtőző stúdiók­ban; az S-VHS technikát használó televízióstúdióban, a technikai helyiségben, s megmutatja büszkeségét, a nemrég megépített hangstú­diót is. A digitális berende­zésekkel felszerelt helyiség valóban a legkorszerűbbek közé tartozik, a legújabb mindent tudó keverőpult mellett egy 16 sávos digitá­lis hangrögzítő is munkára készen áll. - A kábelrendszer 1987 óta működik, tévéstúdiónk pedig 1989 decemberében indult be - mesél a kezde­tekről Megyesi László. - Ön­erőből, egy fillér állami tá­mogatás nélkül építettünk mindent, a TKTV tulajdon­képpen a lakásszövetkezet egyik „melléküzemága". • Nyereséges a kábelté­vé? - Nem lehet nyereséges egy kábeltelevízió, de rentá­bilis. A tavaly megváltozott műszaki szabványok miatt egyébként ki kell cserélni a fejállomásunkat, mely 6,5 milliós töbletterhet ró ránk, ehhez kértünk támogatást az önkormányzattól. Tévéstúdió, kábeltévé-fejállomás és telerádió egy helyen. (Fotó: Nagy László) 0 Az évek óta működő kábelrendszer nem tudta kitermelni egy új fejállo­más árát, hogy ne kelljen támogatást kérni? - A mi rendszerünk közel 10 ezer lakásba van bekötve, s annyira minimális árat ké­rünk a szolgáltatásért, hogy nincs rajta hasznunk. A tá­mogatást egyébként a lakó­területi alapból ítélték meg a képviselők, melyet minden városatya a saját körzetére fordíthat, fgy kaptunk 2,2 millió forintot, mindössze, hiszen azt mondták, hogy nyereségorientáltak va­gyunk. Miközben a la­kásszövetkezet költségveté­sének csak igen kis száza­lékban kifejezhető része a kábeltelevízió. Magyaror­szágra mindig is jellemző volt a bürokratizmus..., de azt hozzá kell tennem, hogy igazából a város vezetőitől sok támogatást kaptunk, azonban a közgyűlés és a bi­zottságok világa már egé­szen más lapra tartozik... • Ha a lakásszövetkezet a tulajdonos, akkor ezek szerint az sem igaz hogy egyfajta családi vállalko­zásként működik a TKTV? - Szívesen használják pe­joratív értelemben a családi vállalkozás kifejezést, s per­sze ez biztosan a műsoraink stáblistája miatt kapott szárnyra. Az adásokat főál­lású dolgozó nélkül készít­jük; Gallai Ferenc, Túriné Megyesi Anikó - a lányom ifj. Megyesi László - a fi­am -, Pál Ildikó, valamint jómagam. Évekig társadalmi munkában vállalta mindenki a feladatot, s ma is csak a szó szoros értelmében fillé­rekért dolgozunk. - Igaz-e, hogy a támoga­tás óta jóval többet szerepel­nek a szocialista képviselők aTKTV-ben? - íme itt vannak a forga­tókönyvek - mutatja az asz­talán fekvő vaskos paksamé­tát felháborodva Megyei László -, meg lehet nézni, hogy kik voltak nálunk az utóbbi időben. De már meg­szoktam a vádakat, amikor Koha Róbert volt nálunk, akkor MDF-esek voltunk, Horpácsy András „Rálátá­sok" című műsora idején ke­reszténydemokrata-pártiak, jelenleg pedig szocialisták. Én magam soha nem voltam egyik pártnak sem a tagja, most nem tehetek arról, hogy a területünkön megvá­lasztott négy képviselőből három az MSZP színeiben indult. Szalay polgármester urat is már évek óta ismer­jük, hiszen például a lányom is a tanárképzőn végzett. • Már elnézést a profán kérdésért, de Ön a kábel­televízió vezetője, a stú­dió mindenese, operatő­re, szerkesztője, vágója, a hangstúdió vezetője és a lakásszövetkezet elnöke; hogy győzi a rengeteg munkát? - A felsorolás utolsó ele­me a legfontosabb a szá­momra, tehát elsősorban a lakásszövetkezet elnöke va­gyok. Minden nap egyéb­ként reggel hatkor kelek, fél hétkor itt vagyok az irodá­ban és éjjel fél kettőkor fek­szek; így az alvásra nincs panaszom. • A városi önkormányzat intézményeként működő vá­rosi televízióban nem kíván­tak nyilatkozni, mindeneset­re annyit megtudtunk, hogy ők nem hallottak konkrétan a felszámolásról, bár túl jó hírekről nem tudnak beszá­molni. A VTV fejlesztési ké­réseit sorra lesöprik az asz­talról, ebből a három millió­ból például egy profi kame­rát vásárolhattak volna. Más forrásokból azonban értesültünk arról is, hogy az önkormányzat takarékosság­ra szólította fel a VTV-t, s már közgyűlési pontként is szerepeltek a költségcsök­kentőjavaslatok. A VTV dolgozóinak egyébként nem túl jó a közérzete, hiszen már több­| | • Bálint Sándor könyve A szegedi nép A legszögedibb szögedi, Bálint Sándor hagyatéká­S nak kincsestarisznyájából szép ajándékot tett karácso­I nyi asztalunkra a Fekete Sas Kiadó: megjelentette A I szegedi nép című munkáját. A szögedi nemzetet bemutató kötetben a fantaszti­j kusan gazdag néprajzi tudásanyagot összegyűjtő, rend­j szerező, elemző etnográfus professzor saját kutatásaira í támaszkodva, tömören, a népszerűsítés stílusjegyeivel szól a szegedi táj népéletéről, hagyományairól. Aho­gyan írja Bálint Sándor:,, E könyvben nem az érdekes­ségeket, furcsaságokat, hanem a népéletnek, mint az emberlét kötöttebb, archaikusabb tükröződésének sze­gedi sajátosságait és változatait iparkodtam megörökí­teni, amint ezeket a történelmi sqts, társadalmi fejlő­dés, gazdasági környezet és munka kiformálta.". Szöged legjobb ismerője „szűkre kényszerült elő­i adását" (ahogyan maga aposztrofálja a könyve anya­j gát) történelmi, településtörténeti áttekintéssel kezdi, ( majd sorraveszi a víziélet, a jószágtartás, pásztorélet, a j mezőgazdaság, a táplálkozás, a viselet, a ház, otthon I jellemzőit, változásait. A könyv legélvezetesebb két i utólsó fejezetében pedig a népnyelvről, a népköltészet­[ ről, a hiedelemvilágról és a népszokásokról szól. Olyan átfogó néprajzi képet rajzolva, amilyenre csak Bálint | Sándor képes, ízes nyelvezettel, sajátos stílussal magá­í val ragadva az olvasót, bizonnyal ugyanúgy, mint egy­I kori egyetemi tanítványait, kik előadásain még a legna­gyobb bölcsészkari tanterem lépcsőit is megtöltöttük. Minden szögediról minden szegedihez szól ez a kis könyv, élményt adóan közvetítve olyan tudásanyagot, amit kötelességünk ismerni, s örökíteni. Hogy tudjuk, i és gyermekeink, unokáink is tudják majd. miért volt a táj lelke Szöged, kik ették a végzéskalácsot, miért ra­gaszkodtak a harmatnevelte böjti táplálkozáshoz, mi- , lyen volt a polgári bormérés, miért hordottak az alsó­városiak sötétkék, a felsővárosiak meg búzavirág színű • posztóruhát, milyen volt az asszonysors ősi szegedi jel­képe, a konty, a szögedi népnyelv szerint ki hált a ka- • lap alatt, hogyan muzsikált a magyarbanda, miért lö­völdöztek a karácsonyi vacsora előtt. Az először majd harminc évvel ezelőtt nyomddfes- • téket látott munka változatlan szövegét a szerző hagya­tékából és a Móra Ferenc Múzeum anyagából váloga- ; tott új képekkel egészítette ki a szerkesztő, a Szegedről elszármazott Székely Sz. Magdolna. A kötet kiadását a Magyar Könyv Alapítvány mellett a MOL Rt. Szeged támogatta. (Fekete Sas Kiadó, Budapest 1995.) Szabó (Magdolna • Véleményem szerint Utazás és ellenérték Szegfű László olvasónk levelében közlekedő polgár­társai figyelmét kéri: „Na­gyon sokan felháborodva emelik fel a tollat vagy a te­lefonkagylót azért, mert eléggé el nem Ítélhető mó­don van bátorságuk a közle­kedési vállalatoknak meg­győződni arról, hogy Önök­nél van-e utazásra feljogosí­tó bérlet vagy menetjegy. Ha véletlenül betévedek egy boltba és vásárolok ma­gamnak fél kilogramm ke­nyeret, nem egészen értem, hogy miért kell a pénztárnál sorba állnom és a kosárba helyezett kenyeret kifizet­nem. Aki a gabonát elveti és learatja, az kap fizetést. Aki elszállítja a malomba, az is kap fizetést. Aki megőrli, az is. A pék is, az eladó is... Ta­lán ez az oka, hogy engem nem engednek ki szó nélkül az üzletből. Valami ilyesmi játszódik le akkor is, amikor igénybe veszem a közleke­dési vállalatok szolgáltatása­it. Az autóbuszok sajnos csak akkor tudnak haladni, ha üzemanyagot töltenek beléjük. A járművet valaki­nek vezetnie kell és ezt sem vállalják unatkozó milliomo­sok hobbyból. Akik jelenleg ezt a munkát végzik, azok­nak családjuk van, boltba járnak vásárolni, ha van mi­ből. A fizetésüket a vállalat­nak a bevételből kell biztosí­tani. Sajnos az utóbbi időben, a gazdasági körülmények mi­att egyre több utas gondolta úgy, hogy a helyváltoztatá­sért csak a taxiban kell fizet­nie. A szaporodó utaslét­szám és a bevételek elmara­dása kényszerítette a Volán és az SZKT munkatársait ar­ra, hogy a személyszállítás ellenértékét jobban figye­lemmel kísérjék. Ahhoz, hogy jobb körülmények kö­zött utazhassunk, nagyobb, tágasabb új járművekre vol­na szükség. Ezeket sem ad­ják ingyen. Nem a becsüle­tes utasok bosszantására ta­lálták ki ezt a módszert... Kritizálni lényegesen könnyebb, mint egy problé­mát megoldani. A jelenlegi megoldásnál jobbat még ed­dig senki nem javasolt, csak a legváltozatosabb módon próbálják a saját véleményü­ket indokolni. A helyszínen pedig a gép­kocsivezetőknek tesznek megjegyzéseket. Elismerem, ők se mind angyalok. De nem tudom, hogy Önök hogy viselnék, ha vezetés közben egész nap hallgatni­uk kellene a megjegyzése­ket, azért mert a munkájukat végzik. Ezért kérem Önöket, hogy mielőtt tollat ragadnak vagy a telefont felemelik és megaláztatásnak veszik, mert az utazás ellenértékét valaki számon kéri, gondol­ják át ezt a pár sort." A lapunkban Belgiumról megjelent cikk kapcsán tett megjegyzéseket Haumann Jánosné, aki négytagú csa­ládjával tavaly járt három­hetes Benelux-túrán. Azt írja többek között, hogy „... min­denütt tisztaságot, a jó gazda kezével végzett, gondos munka eredményeként ápolt, gondozott három országot tekinthettünk meg. Igaz, Amsterdamban az utcákon mi is láttunk vizeldéket, de legalább a férfiak kulturált módon, és nem a sötétebb sarkon, vagy a játszótér bok­rai mellett végzik el a dolgu­kat, mint errefelé. Nagyon szeretünk utazni, és a tőlünk nyugatra fekvő országokban mindig csak a hazainál na­gyobb tisztaságot, rendet (még az autóutak mentén is) láthatunk. Ezekből mindig arra a következtetésre ju­tunk, hogy meglátszik: min­dennek van gazdája." Furcsa hírek szállonganak a városban, sőt a városon kívül is. Kollégánkat például egy győri té­vés találkozón faggatták megdöbbenten arról, hogy miért akarják felszámolni a Szegedi Városi Televíziót... ször estek át névösszeíró tor­túrán, s egy ízben a városhá­zi illetékesek el is szólták magukat: azért kellenek a listák, mert számolgatják, hogy kinek mennyi végkielé­gítés járna. 0 A híresztelések arról is szóltak, hogy a TKTV egyik fő mentora Básthy Gábor al­polgármester, így őt is meg­kerestük kérdéseinkkel: - Az önkormányzatnak nincs szándékában megszün­tetni a VTV-t - cáfolja a hí­resztelést kapásból az alpol­gásmester -, ám mint min­3en intézménynél, itt is át kell vizsgálni a gazdálkodást és a szükséges racionalizá­lást meg kell ejteni. Sokai­lom egyébként az évi 16 millió forintos támogatást, melyért mindössze heti 2,9 óra műsort kell készítenie a VTV-nek. • Miért támogatja az ön­kormányzat a TKTV-t? - A városi költségvetés­ből egy fillért sem adunk a lakásszövetkezet Taijáni Ká­beltelevíziójának. mindössze az ott megválasztott képvise­lők juttattak a lakóterületi alapból a fejállomás rekonst­rukciójához szükséges támo­gatást. 0 Az önkormányzat a Kábeltelevízió Rt. legna­gyobb részvényese, bölcs dolog a konkurrenciát fi­nanszírozni? - Szó sem lehet konku­renciáról, hiszen az 5 ezres (!) tarjáni rendszer nem em­líthető egy lapon a városival. A TKTV egyébként sem nyereségorientált cég, alapá­ron biztosítja mindenkinek a jelszolgáltatást. 0 Véleménye szerint egy ekkora méretű városi ön­kormányzatnak hány te­levízióstúdiót kell eltarta­nia? - Szerintem egyet se, a legcélszerűbb lenne függet­len műsorkészítőktől rendel­ni, akikből már most is van vagy négy Szegeden. 0 Természetesen kíváncsiak voltunk arra, hogy mennyire lehet jövedelmező egy ká­beltelevíziós hálózat üze­meltetése. A Kábeltelevízió Rt. vezetője, Csábi László a gazdaságossággal kapcsolat­ban ugyan nem árulhatott el konkrét számokat, ám nem csinált titkot abból, hogy jö­vedelmező vállalkozás a ká­beltévé: - Nem véletlenül áramlott az elsők között amerikai tő­ke erre a területre - érzékel­teti a piaci lehetőséget. - Mi eddig egy fillér támogatást sem kaptunk az önkormány­zattól, sőt, az önkormányzat - legnagyobb tulajdonosunk - részvényei után osztalékot vehetett fel. Az elmúlt évek­ben egyébként óriási fejlesz­téseket hajtottunk végre 100 milliós nagyságrendben, s mindezt saját erőből finan­szíroztuk. Takács Viktor Az egyik kiindulópontot egy közgyűlésben, méghoz­zá a testület szeptember 7-i összejövetelében leltük meg, amikor az ebédszünet előtt Öikomtiyuli televiaó Injába? Kik szerepelnek itt többet?

Next

/
Thumbnails
Contents