Délmagyarország, 1995. november (85. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-18 / 271. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1995. NOV. 18. „Mi 22 forintos gázolajjal járunk, és van ugye a fűtőolaj, ami fele ennyibe ke­rül. így nem csoda, ha a magánfuvarozó 17 forintért is vállalja a kilométere­ket, miközben húsz-egynéhányat elszámolhat költségátalányban." • Ez elment olajért, az megvette... (1.) Kezdetben volt a „piroska" Tárgyalják az első nagy polgári olajpert Szege­den. Azért ez a polgári jelző, mert katonai olajper­ben már született ítélet, de az inkább a harcké­szültség veszélyeztetéséről szólt. Hivatalosan, azaz jog szerint, mert valójában azért ott is jobbára úgy manipuláltak az olajjal, vagy inkább gázolaj­jal, mint tették azt a rendes civilek. Azóta sok mil­liárd forinttal gyarapodtak az olajban, üzem­anyagban utazók, fiktív számlakibocsátók, vám­szabálysértők, adócsalók, szőkítők. Fantomcégek, igazi vállalkozások alakultak és tűntek el, cfm­lapsztorik szereplői koptak ki egyik napról a má­sikra a sajtóból. Lapunk most induló sorozatával, visszaemlékezésekkel, interjúkkal, elemzésekkel a hátteret próbáljuk megvilágítani. Az „önálló" lapát, és a védőital... (Fotó: Somogyi Károlyné) A részeg melós mindig igazat mond Bizonyára nem véletlen, hogy Európában talán ná­lunk van a legtöbb öreg dí­zelautó, kamaszkorú Merce­des-taxi. A gázolaj és a fűtő­olaj árkülönbsége olyan „magas labda" volt az elmúlt esztendőkben, amit nem le­hetett figyelmen kívül hagy­ni. Persze nem csak a sze­mélytaxik, a magán teherfu­varozók is felismerték ezt a lehetőséget. „Mi 22 forintos gázolajjal járunk, és van ugye a fűtőolaj, ami fele ennyibe kerül. így nem cso­da, ha a magánfuvarozó 17 forintért is vállalja a kilomé­tereket, miközben húsz-egy­néhányat elszámolhat költsé­gátalányban." 1990 augusz­tusában, tehát több mint öt évvel ezelőtt panaszkodott ezekkel a szavakkal Szeri István, a Tisza Volán frissen beiktatott vezérigazgatója. Megoldáf a színezés Mi sem természetesebb, hogy erre reagált a teherfu­varozók országos szakmai tagozatának alelnöke: „Vala­hogy eddig még senkinek sem volt igazán fontos szí­nezéssel, adalékanyaggal megkülönböztetni a fűtőola­jat a gázolajtól. Nagy a csá­bítás, de nehéz bizonyítani. Sok kútnál ugyanabból a föld alatti tartályból szolgál­ják ki mindkettőt." Az alel­nök úr ezzel együtt abban sem volt biztos, hogy a költ­ségtérítéses közületi teher­gépkocsik tankjában minden esetben a 22 forintos gázola­jat töltötték. Szóval ez a gázolaj-fűtőo­laj dolog nagyon régi, a sző­regi virágosok fóliasátrai kö­rül sok tartályt töltöttek csu­rig egy-egy nagyobb áreme­lés elótt. Ez pedig gyakran jobb befektetésnek bizonyult a kockázatos szegfűnél, amit esetenként 80 fillérért kellett elkótyavetyélni a budapesti nagybanin. Azután egyszer csak el­kezdték színezni a gázolajat. Az elosztó Áfor-telepekre még érintetlen üzemanyag érkezett a vasúti tartályko­csikon, s csak kiadás .előtt keverték - löttyintették - be­le a színezéket. Amiről per­sze időközben elhíresztelték, hogy nagyon rövid időn be­lül tönkreteszi a dízelmoto­rokat. Néhány kísérletező kedvű és vékony pénztárcájú sofőr azonban mégiscsak be­letöltötte öreg IFA-jának vagy Mercijének tankjába, s láss csodát, a motorok nem mentek azonnal tönkre. Egyesek szerint azért, mert az igazi roncsoló hatású ada­lék - a porlasztócsűcsokat kellett leghamarabb cserélni - nagyon drága lett volna. Később, mikor a szőkített gázolaj kezdte károsítani a dízelmotorokat, sokan gon­dolták úgy, hogy akkor már inkább a piroskának nevezett gázolaj, amiben biztosan nincs savmaradék. Ha elfogy az adalék A fűtőolajat tehát követ­kezetesen színezték, ám ez sem ment mindig probléma­mentesen. 1991 januárjában felháborodott telefont kapott lapunk: nem elég, hogy fel­emelték a fűtőolaj árát, a te­tejében most egész Szegeden üresek az Áfor-kutak. A kút­kezelők úgy tudták, hogy gázolaj van, csak nincs hoz­zá adalék, ami fűtőolajat csi­nál belőle. Ezt a hírt még az­nap megerősítette Nagy Zol­tán. az Áfor üzemigazgatója, mondván: ő is kapott tele­font, hogy 10 fok van a laká­sokban. Gyors döntésként csak kis tételeket mertek ki­szolgálni, hogy „legalább azoknak jusson, akik bizto­san fűtésre akarják használ­ni". Más operatív intézke­désről is beszámolt, neveze­tesen, hogy reggel nyolcra felküldte a tartálykocsit Cse­pelre az adalékért, s amint az visszaérkezik, bekeverik a gázolajat, s azonnal elkezdik a fűtőolaj-kiszállítást. Nagy úr arra a kérdésre, hogy mi történik akkor, ha mégis el­akad az adalék, azaz kiszol­gálna-e színezetlen gázola­jat, azt válaszolta, hogy az állásával játszana. Meg kü­lönben sem tudná, hogy 10-20 vagy 50 liternél húzza meg a határt. A fűtőolajat, vagyis az adalékanyaggal kezelt színezett gázolajat 14, a dfzel üzemanyagot akkori­ban 31 forintért árulták. Négy és fél évvel ezelőtt, április végén jelent meg a la­pokban az első privatizáció­hoz kapcsolódó klasszikus árverési hirdetmény, amikor az ÁVÜ megbízásából az Áfor hét Csongrád megyei üzletét - hat háztartási tüze­lőolajárusító-helyet - és egy csongrádi benzinkutat kínált eladásra. Az amúgy sem túl nagy forgalmú kutakban rej­lő üzleti lehetőséget a fűtőo­laj színezése csak tovább rontotta. Nemhogy a bánat­pénzt nem akarta senki letét­be helyezni, de még az ér­deklődő telefonok száma sem érte el az eladó kutakét. Az ok: egy liter háztartási tüzelőolaj eladásán összesen sem volt akkoriban egy fo­rint árrés, a kutak pedig csak nagyon jó esetben produkál­tak volna 200-250 ezer lite­res éves forgalmat. Ehhez képest a negyedmilliós véte­lár kicsit soknak tűnt, az ÁVÜ tehát melléfogott az értékeléssel és a kikiáltási árral. Egy más történet Időrendi sorrendben ha­ladva, körülbelül ekkoriban nyíltak meg az első magán­kutak, üzemanyagtöltő-állo­mások a megyében. Nemes­né Matók Piroska - semmi köze a taxisszlengben piros­kának nevezett színezett fű­tőolajhoz - például a Shell­lel jegyezte el magát Ásott­halmon. A nagynevű cég történetében ez volt az első olyan vállalkozás, amikor Újra Tükör a VTV-ben Pályát módosítani bármikor lehet. Erről vall a Tükörben dr. Kis Istvánné dr. Kuthy Enikő, aki két évtized kutató­A diskurzuson természete­sen a Magyar Rádió legfelső vezetése is képviseltette ma­gát, hiszen résztvett rajta Sim­ít ó János, a MR alelnöke is, aki bevezetőjében elmondta, hogy természetesen kiemelt szerepet szán a közszolgálati rádió a vidéki stúdióinak. Szemléletváltásra is készül a rádió, az úgynevezett szer­kesztői műsorokkal szemben szeretnék előnyben részesíteni hallgatói műsorokat. A kerekasztal vendégei kö­zül Póda Jenő, az MDF or­szággyűlési képviselője két­ségbe vonta az állami rádió függetlenségét, majd kényes kérdésként vetette fel a pazar­ló gazdálkodást, utalva a 2000 dolgozó 3 milliárdos bérkere­tére. Simkó János falsnak ne­vezte a megállapítást, hiszen ebben a keretben nemcsak a jövedelmek, hanem a kiegé­szítő költségek, tb- és dolgo­zói juttatások is benne vannak. A rádió dolgozói tehát Simkó János szerint nincsenek túlfi­zetve, sőt, a média más terüle­teihez. képest jóval kevesebb bérért dolgoznak. Annus József, az MSZP or­szággyűlési képviselője fel­egyetlen magánszeméllyel, s nem valamiféle társasággal kötött üzletet. A húszmillió forint feletti beruházás hitel­szükségletét nem volt könnyű megszerezni, végül a Magyar Vállalkozók Bank­jától kapott pénzt az üzlet­asszony 36 (!) százalék ka­matra és 3 éves futamidőre. Az már akkor látszott, hogy a kölcsön visszafizetéséhez a benzinkút önmagában nem elegendő, panzió, étterem, kemping is szerepelt a közeli tervekben. Azóta tudjuk, hogy a vállalkozás nem min­den szempontból lett sikeres, egészen pontosan mostanára - időben tehát előreszaladva - árverésig fajult a dolog. Kezdetben még zavartalan volt a törlesztőrészletek fize­tése, jöttek az űjabb kölcsö­nök, összesen több mint 50 millió forint. Majdnem biztos üzlet Az elhúzódó embargó minden emberi és gazdasá­gossági számítást áthúzott, s elmaradtak a részletek. A hi­telező banktól egy fővárosi cég időközben felvásárolta a behajthatatlannak minősített - minden valószínűség sze­rint bankkonszolidációban már rendezett - követelést. Az adósságbehajtó cég pedig többet szeretne kapni, mint amennyit befektetett, fgy hát szakad a babaruha, azaz ár­vereztet. Ásotthalmon nem a ben­zinkút ment tönkre, működő üzemanyagtöltő állomás be­zárásáról nagyon ritkán lehet híreket hallani. Inkább visszaveszik a névhasználati jogot, ha tűi sok minőségi kifogás merül fel. Mint tet­ték azt például Dorozsmán, nem messze attól a kűttól, amelynek építkezése a föld alá temetett tízmilliók ellen­ére félbemaradt, s a hitele­zők kérésére beindult a fel­számolási eljárás. Kovács András munka után választotta a taná­ri hivatást. A Tükör házi gyer­mekorvosa a szaporodó szal­monellafertőzések veszélyeire hívja fel a figyelmet. Ismét be­mutatkozik egy szépségszalon és természetesen most is étel­különlegességet kínál a műsor, melynek kezdési időpontja ma, szombaton 19 óra. hfvta a figyelmet arra, hogy a rádióknak nem szabad politi­kaformáló erőként működni, sokkal fontosabb lenne a kul­túraközvetítés. Mind az álla­mi, mind a regionális rádiók tekintetében nagyon fontos a színvonal és a minőség, hogy „ne törjék kerékbe a gyönyörű anyanyelvet, hiszen sajnálatos a közszolgálati állami adások­ban is helyenként felbukkanó slendrián beszéd". Simkó Já­nos a felvetésre reagálva egye­tértett a minőségi kritériumok­kal, ugyanis ahogy fogalma­zott, a magánrádióknál ma még tart a kőkorszak. A meg­Ma este ismét láthatjuk a televízióban Magyar Dénest, ám ezúttal egy kissé pityó­kás melós képében... Meg­kérdeztük a szegedi parodis­tát, ezúttal mivel mulattatja a közönséget. • Hová lett az „igaz­mondó juhász?" - Először is, még a „ju­hász" nevében szeretném megköszönni a tévénézők­nek, hogy szavazataikkal el­jutottam a középdöntőbe. A három tagű zsűrinek más volt a véleménye. Bár Kállai István azt mondta a produk­ciómra: „Nekem tetszett, és a közönséggel nem lehet vi­tatkozni..." Egyébként a ju­hász nem veszett el, csak átalakult: a jelmez változik, a lényeg nem. Az én építő­munkásom beszívott ugyan egy kicsit, de csak annyira, hogy különösebb gátlások nélkül megmondja azt, ami a bögyében van. 9 És mi van benne? - Szóba kerül a családi élet, a „társadalmi helyzet", no meg a munka, amit szíve szerint ugyanúgy kerülne, mint Tevje, a tejesember. De hát nem teheti, ezért aztán néha dolgozgat, néha pedig egy koldustarisznyát akaszt a nyakába, amiben egy falat kenyér sincs, viszont tele van demokráciával... • Ez a kétfejű lapát kü­lönös szerszámnak lát­szik... - Ez kérem a kocsmasze­rető melós találmánya, vi­lágszabadalom! Könnyebb rá támaszkodni, meg aztán nem esik el, ha a jóember otthagyja, amíg bekap egy sört. • A zsűrinek hogy tet­szett ez a produkció? - Most sem engedtek to­vább, és - amint azt a közép­döntő első felének múlt va­sárnapi közvetítésekor Gál­völgyi János többször is el­mondta - most már, hogy oldási lehetőséget az alelnök egyfajta rádiós kamarában lát­ja, amely mikrofonengedélyt adhat az arra alkalmasaknak. Természetesen csökkente­nie kell a Magyar Rádiónak a kiadásait - emelte ki Simkó János -, de ez közel sem egy­szerű dolog. Ha például az ál­lami rádió nem az energiafaló középhullámú frekvenciát, ha­nem a jóval korszerűbb URH-t használhatná, akkor nyolcszor kevesebb pénzt emésztene fel a műsorok sugárzása. Az MR két éve nem emelte az előfize­tői díjakat, rövidesen erre is sort kell keríteniük, de tisztá­Magyar Dénes szege­di parodista a közönség szavazataival jutott be a „Humorista kereste­tik" című televíziós ve­télkedő középdöntőjé­be. Talán olvasóink is emlékeznek még az „igazmondó juhász" fi­gurájára, aki alaposan odamondogatott a kö­rülöttünk épülő-gazda­godó „szép új világ­nak." „komolyra" fordult a dolog, a közönség nem szavazhat. A középdöntőig lehetett, in­nentől pedig csönd minden­kinek...! Azért ez furcsa egy kicsit, nem? Én viszont in­kább a közönségnek szeret­nék tetszeni, és nem a zsűri­nek. És nem biztos, hogy a három döntőbíró jobban tud­ja, milyen humor kell az em­bereknek, mint maguk a né­zők... • Ettől persze még ju­hász és a melós is mond­ja tovább a magáét... - Természetesen. És min­dig változik a mondanivaló, a szöveg, attól függően, mi­lyen a kapcsolat a közönség­gel, és hogy éppen mi van a levegőben. Mert - tévés ve­télkedő ide vagy oda - azért mindig a közönség marad az első! • Aki kíváncsi a „betin­tázott" lapátos ember szövegére, mikor kap­csolja be a televíziót? - Sajnos, elég későn kez­dődik a műsor: november 18-án, szombaton este tíz órakor, az egyes csatornán. Azért akit érdekel a mondó­kám, maradjon fönt - hátha nem bánja meg... Ny. P. ban vannak azzal, hogy a hall­gatók sem terhelhetők a végte­lenségig. A magyar állam je­lenleg a 8,3 milliárdos költ­ségvetésből mindössze 300 milliós támogatással részese­dik - hangsúlyozta az alelnök -, s ez fgy jó, hiszen nem ne­vezhetők állami rádiónak, nem érvényesülhet az „aki a pénzt fizeti, az rendeli 9 zenét" el­mélet. A takarékosság szem­pontjából meg kell reformálni a rádió gazdálkodását, hiszen gyakorlatilag még ma is egy szocialista nagyüzem módján működnek, azonban a szüksé­ges létszámleépítésénél űjabb falba ütközhetnek, hiszen amint elbocsátanak valakit, rögtön politikai tisztogatásról beszélnek. Mi pedig nem aka­runk újabb médiaháborút ki­robbantani - jelentette ki Sim­kó János. 1. V. Nyílt levél Szeged város polgármesterének, képviselő-testületének, polgárainak Több fórumot sikertelenül végigjár­ván, most a nyilvánosság erejében bíz­ván fordulunk Önökhöz segítségért! A szegedi Csongrádi sugárúti iskolá­ról van szó - az egykori Zalkáról -, amit bezárás fenyeget. Nem szeretnénk a közgazdasági számítások áldozataivá válni, az úgynevezett felszámolási toplis­tára felkerülni és egy tollvonással elhul­lani. Úgy gondoljuk, éppen az oktatás nem mérhető holmi gazdaságossági mutatók­kal. Ha ezt tennénk, feltehetően kiderül­ne, forintálisan aligha hoz hasznot - ma - az oktatás. Nehezen mérhető, de tény, hogy a Csongrádi úti iskolában a diákok har­mada halmozottan hátrányos helyzetű, ők éppúgy kihullanak a gyógypedagógi­ai intézetek szervezetéből, mint az elit belvárosi iskolák érdeklődési köréből. E sajátos tanulói réteg oktatására, nevelé­sére - speciális felkészültséget szervezve - mind a személyi, mind pedig a tárgyi feltételek megvannak ebben az iskolá­ban. Ha három intézménybe - netán ma­mut iskolába - irányítják a gyerekeket, elkallódhatnak, még veszélyeztetettebbé válhatnak. Van még az intézménynek egy specia­litása. Nevezetesen - minisztériumi tá­mogatással - angol tagozatot működtet, így nem zárva ki azokat sem az idegen nyelv hatékony oktatásából, akik nem tudnák megfizetni a különórákat. Ezen túlmenően német nyelv oktatása is fo­lyik az intézményben. A fentiek mellett apróságnak tűnhet az, hogy az 1902-ben elkészült iskola mindig az elemi oktatást szolgálta, mint állami iskola. Talán nem is akárhogy; olyan missziót vállalva, ami speciális tö­rődést, gondoskodást jelent. Abban reménykedünk, hogy a józan, szakmai és pedagógiai érvek döntenek iskolánk ügyében, nem pedig a kénysze­rű, muszáj-racionalizálás. Hétszázki­lencvenkettő diákról van szó, negyven dolgozóról és sok-sok szülőről. Kérjük az illetékeseket, gondoljanak arra is, hogy ők is jártak általános isko­lába, nekik is lehettek nehézségeik, gondjaik, hasonlóak, mint most nekünk. A feladatunk pedig nem egyéb, mint­hogy ezeket megoldjuk! Rajtunk nem múlik, tudomásul fogjuk venni a takaré­kossági szempontokat, a drasztikus gaz­dasági intézkedéseket. Az iskolánkért azonban mindenre képesek vagyunk! Tisztelt Polgármester Úr, nagyrabe­csült képviselő-testület, Szeged polgá­rai! Segítsenek, mert városunk sok-sok gyermekének sorsáról, jövőjéről van szó! Kéljük, segítsenek! Szeged, 1995. nov. 16. Csongrádi Sugárúti Alt. Iskola Iskolaszéke, Diákönkormányzata, SZMK-ja nevében: Pásztor Józsefné szülő • Kerekasztal a regionális rádiózásról Színvonalat és minőséget A regionális rádiózásról rendezett kerekasztal-beszél­getést tegnap délelőtt a szegedi Forrás Szállóban a het­venedik születésnapját ünneplő Magyar Rádió. A régió médiumainak képviselőit, jelentős oktatási- és közintéz­ményeinek vezetőit, valamint országgyűlési képviselőket hívtak meg a találkozóra.

Next

/
Thumbnails
Contents