Délmagyarország, 1995. november (85. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-18 / 271. szám

• Sorok -agrafológidról (3-) Vezetőt (ki)választani Napjainkban egyetlen cég életében sem mindegy, hogy egy-egy vezető pozíciót ki tölt be. Hosszú ideig az volt a bevett gyakorlat térségünkben, hogy kizárólag a szakmai (esetleg a politikai) hozzáértés alapján választottak „főnököt", mostanság viszont már egyéb szempontokat is figyelembe vesznek. Mai szemléletünk az előző évtizedek gyakorlatához képest annyiban más, hogy a szakmai felkészültség elé helyezi a személyiség egészének vizsgálatát, és azt erősiti, hogy elég a „második vonalba" száműzni a hozzáértést. Hogy milyen legyen ..az első vonal"? Nos, a vezető kiválasztásánál fontos szempont, hogy a kiszemelt kitűnően tudjon előre gondolkodni. Egyszerre kell tudnia elemezni és rendszerezni, szüksége van gyorsaságra, rugalmasságra, alkalmazkodóképességre, ugyanakkor a leendő első embernek erélyesnek és következetesnek kell lennie. Nem szabad, hogy féljen a kockázatvállalástól, de „hazardőr" sem lehet. És persze nagyon lényeges a pszichikai és fizikai mobilitás is. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy milyen szintű vezetőről, feladatról van szó. továbbá azt sem, hogy milyen az illető személyisége és szakmai háttere. (A Grafológiai Intézet dolgozói sok cégnek nyújtottak már segítséget ilyen jellegű kiválasztásnál. így kellő tapasztalatra tettek szert e témában.) Nézzünk most két példát különböző típusú vezetők kiválasztására. Ami megegyezik, hogy mind a két pozíciót olyan embernek kell betöltenie, aki tud eladni, illetve „port verni a portékának". l-es számú írás: Negyvenhárom éves férfi kézírása. Az írás hatalmas dinamikáról és vitalitásról tanúskodik. írója oda meri tenni a tollat a papírra, és kihasználja a térben rejlő lehetőségeket. Terhelhető, erős, így nagy „súlyok" elviselésére is alkalmas, anélkül, hogy stabilitása megbomlana. Nem rémül meg a kihívásoktól, a nehézségektől. Határozott vonalvezetése megmutatja a személyiség határozottságát. Kellő mértékű önbizalommal és helyes önértékeléssel bír. Világos, pontos észjárás, kitűnő logikai készség, minden szinten első osztályú szellemi képességek jellemzik. Előrelátó, koncepciózus gondolkodásmódja képessé mfíZJ^Ü AJL<<3) ^ •tyUiét* a teszi mindenféle folyamat objektív módon való kezelésére. Megjelenik írásában az agresszió jele is, de ezt helyesen, pozitívan képes „kiélni"; hirtelen, lobbanékony a természete, de nagyon gyorsan el is párolog a haragja, így nem válik „házi zsarnokká". Egyedi, lendületes vonalvezetése a személyiség kreativitását, koordináló, irányító képességét tárja elénk. A felsoroltak egyértelműen alátámasztják kiváló vezetői képességét. Képes nagyobb egységek irányítására és különleges feladatok megvalósítására. 2. számú írás: Huszonnyolc éves, értelmiségi nő írása. Meglepő pszichikai és fizikai mobilitást, munkatempót diktáló ember sorai ezek. Feltűnően sok a le nem kötött energiája. Szüksége van arra, hogy mindig „mozgásban" legyen. A munkavégzésben nem a közösségi érdekek a fontosak számára, hanem önös érdekei. Ha ez alapján van motiválva, nem ismer határokat - pozitív értelemben. Kevésbé toleráns, viszont nem kell attól félni, hogy kifecsegi az üzleti titkokat, mert tudja, hogy egója bánja, ha fölöslegesen beszél a pénzügyi manővereiről. Jó diplomáciai érzéke lehetővé teszi számára, hogy mindig és mindenkivel a megfelelő hangot üsse meg. Ha vitába keveredik, ő az, aki „diktál". Jellemző rá az „Én megmondtam, tehát így van"féle megközelítés. Ravasz, jól taktikázó, de kellő belső tartással bír. Terhelhetősége nem olyan nagy, mint az l-es számú írás tulajdonosáé, de kitartása kompenzál. Tiszta, világos gondolkodású, realitásfunkciói jól működnek, hatalmas szellemi képességeinek köszönhetően. Határozott és nagyon önálló, talán túlzottan is az. Nem javaslom, hogy olyan helyen dolgozzon, ahol sok ember van egy szobába zárva. Képességei alapján kiváló vezetőmenedzser válhat belőle. Már eddig is hallatlanul népszerű grafológiai sorozatunk gazdája továbbra is várja az olvasók leveleit (Címünk: Délmagyarország Kft., 6740 Szeged Stefánia 10. A borítékra írják rá: Grafológia), de csakis azokét, akik adott esetben az újságban is szívesen látják viszont soraikat. Akik hosszabb, alaposabb - nem ingyenes! - elemzést kémek írásukról, szerzőnknél érdeklődhetnek az egri Grafológiai Intézetben (06-36-410-092). Ribárszki Valéria grafológus - —A blhwi vn.rv - íjSZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK Qsbtefánia valami más Ez az ország, ha kissé talpra tud állni, elsősorban az üzemanyagnak köszönheti, mondta egy ősz hajú férfi a déli határszélen, benzincsempészet közben. Társai bólogattak. Merthogy szerintük több tízezren részesültek az üzletből - és még mindig megy a biznisz. A benzincsempészet persze csak az egyik „műfaja" az effajta pénzszerzésnek... Géza mindössze huszonöt esztendős és három éve hódol e jövedelmező szenvedélynek. Közben megépítette házát, berendezte azt, új kocsit vásárolt és ha volt ideje - félévente - kiugrott Nyugatra, pihenni. Ez utóbbit főleg akkor tette, amikor déli szomszédainknál csökkent az üzemanyag ára. Az árzuhanás persze sok mindentől függött. Legfőképpen attól, hogy a román és bolgár csempészek mennyit tudtak szállítani. Vagy éppen az albánok hány hordót vittek át szomszédaikhoz. - Nem irigylésre méltó a mi foglalkozásunk - tiltakozott Géza -, mert van úgy. hogy hat-nyolc órát várakozunk a határon egyfolytában. A legtöbb, amit vártam, az huszonhét óra volt. • És mennyit fordultál egy nap, ha jó volt a forgalom? - Hatot, hetet. És ha nem „vettek le" a jugó rendőrök, akkor kerestem harmincezer forintot. Déli zsaruhiénák • Gyakran tudósítottunk arról, hogy a benzincsempészeket alaposan „megtréfálják" a jugó zsaruk. - Én betartottam a szabályokat. Ha megbüntettek valamiért, például azért, mert nyáron nem volt nálam hólánc, hát legközelebb vittem. Volt, amikor azért fizettem ötven márkát, mert koszos volt a szélvédőm. Egyszer megállított két zsaru a „túloldalon" és érdeklődött, hogy mennyi most a benzin ára. Mondtam nekik, hogy nem tudom. • Ezt meg ők nem hitték eL - így igaz. Röhögtünk egy kicsit egymáson, majd kiböktem, hogy kettő márka per liter. No, mondta az idősebb zsaru, annyiért ők is megveszik. • Kaptál az ajánlaton? - Dehogy. Fix helyre szállítottam, és az volt a törvény, hogy nem szabad letérni a bejáratott útról. De ezek csak erőlködtek, hogy kell nekik a nafta, és nem lesz semmi baj. % Málnaszörp is jutott az Audi tankjába „Nem megyek el tizenötezerért gürizni" Egy üzemanyagcsempész őszinte vallomásai A minap ismét megszemléltem a lassan elfeledett kocsisort. A rozzant Mercedesek eltűnőben vannak, gazdáik megkeresték az újabb változatok árát. Hosszas kutatás után találtam egy minden hájjal megkent fiatalurat, aki hajlandó volt néhány sztorit elmesélni erről a meglehetősen zárt világról • Nem vettél észre semmi gyanúsat? - Kissé idegesített az erőszakosságuk. Aztán, amikor mondták, hogy nem itt kell leengedni, hanem menjünk be az útszéli fák mögé, kissé megnyugodtam, hogy bizonyára ők is bizniszeinek a naftával. Beálltam a fák közé és kannákba leengedtem a benzint. Amikor végeztem, ismét megkérdezte az öregebb, mennyi most a benzin ára. Újra mondtam, hogy két márka. Nos akkor elővett két márkát és a kezembe nyomta. • Csak két márkát? - Igen. Hiába erősködtem, hogy hatvan liter volt, ő azt mondta, hogy két márkát mondtam, nekik ennyiért megéri. Aztán elszeleltek. Én meg ott álltam és csak bámultam magam elé. Akkor tízezret vesztettem a fordulón. A kapzsi pipás • Áltatában minden benzincsempésznek megvan a maga sztorija? - Nem hiszem, hogy van közöttünk olyan, akivel nem történt meg hasonló eset. • Gyakran váltogattad az átjárókat? - Havonta egyszer-kétszer. Az egyik állomáson mindig kavalkád volt... Egy időben például gázolajat szállítottam. A teljes tankot leengedtük. Hogy visszafelé elég legyen a nafta, vittünk magunkkal négy-öt liter savazott fűtőolajat, kólás fiakonokban. Egy idő után már szinte úszott a környék a gázolajtól. • A jugó vámosok szigorúak voltak? - Nem. Egyikük, egy idős pipás, ha megtalálta a pótnaftát, egyszerűen elvette és beleöntötte a saját autójába. Szép nagy - és majdnem új - dízel Audija volt. Gondolom telt rá... Nos, az egyik ismerős srác megunta, hogy az öreg mindig elkobozta a flakonokat. Úgy döntött, hogy kissé megtréfálja az időst. Egyik alkalommal három flakon felhígított málnaszörpöt rejtett az ülés alá. • Persze úgy, hogy könnyen meg lehessen találni... - Pontosan. Jött az öreg és szó nélkül vitte az ingyennaftát a kocsijához és beleöntötte. Hat liter ilyen vegyület megtette a hatását. Két nap múlva tudtuk meg, hogy megszorult a motor a kocsijában és a javítás ezerkétszáz márkába került. • „Be tudta határolni" az illetőt? - Dehogy, hiszen számtalan autóstól elvette a tartalékát. Attól kezdve bevadult az öreg. Volt úgy, amikor megtalált néhány flakont, kötelezte az autóst, hogy öntse bele a tankjába. Akkor már híre ment a benzinsoron a sztorinak, és mindenki röhögött a kapzsi vámoson, aki talán a mai napig is keresi azt, aki kibabrált vele. Pénz és rizikó • Kik járnak embargót sérteni, azaz benzint csempészni? - Itt mindenféle ember megtalálható. Öreg és fiatal egyaránt. Van idős hölgy és fiatal lány, aki jól kiglancolja magát mielőtt útnak indul, mert úgy elnézőbbek. • Az itteni vámszervek tudják ki a turista és ki a csempész? - Ismernek bennünket, mint a tenyerüket, de hát mi rosszat csinálunk? • Például megsértitek a nemzetközi embargót. - Aki a déli határszélen hordja a benzint, az nem kuncsorog munkanélküli segélyért. Az még akkor is elél egy darabig a bevételből. amikor ez már nem lesz üzlet. t Apropó üzlet... Ha vége a háborúnak, akkor vége ennek a biznisznek is. Sajnálni fogod? - A bizniszt igen. a háborút nem. Nem vagyunk a közvetlen közelében, de láttam már elég menekültet ahhoz, hogy elegem legyen az ottani örületekből... • Ha vége lesz ennek a bulinak, mihez kezdesz? - Ebben az országban még nem volt úgy, hogy ne lehessen valami üzletben utazni. Biztos vagyok benne, hogy megtalálom a megélhetés módját. Merthogy nem megyek el havi tizenötezerért gürizni. abban biztos vagyok... Posztobányi László • Belgium, a háromnyelvű ország (3) Egy modern középkori város • Az Egyetem tér Louvain-la-Neuve centruma Nyugat-európai mércével mérve is a nagyok közé tartozik az Université Catholique de Louvain (L'UCL). A 920 hektáron elterülő egyetem bővölésést és működését a belga állam, a belgiumi francia közösség és a katolikus egyház finanstszírozza. A középkori elödök univerzalizmusra törekvését követik: a tudomány minden ága fellelhető a 10 fakultás valamelyikén A teológia csak egy kar az ehgyetemen belül, de létezik ott mérnöki, agrármérnöki és állatorvosi, sőt színművészeti kar is. Az univerzalizmus mint érték jelenik meg abban a tényben is, hogy a diákság az egész földkerekséget reprezentálja. Az egyetemisták összetételéről 1991-es adatot találtam. Az akkori 19 ezer 260 hallgató 43 százaléka európai, 33 százaléka afrikai, 2 százaléka észak-amerikai. 11 százaléka közép- és dél-amerikai, 8 százaléka ázsiai, 0,08 százaléka óceániai, 1,86 százaléka az ENSZ védnöksége alatt álló menekült volt. A diákság száma úgy tiö, ahogy a campus bővül A múlt tanévben 20 ezer 424 hallgató élt a Csongrád nagyságú, 1968 óta folyamatosan épülő, 35 ezer diák számára tervezett egyetemi városban, Louvain-la-Neuve-ben. A stílusbeli összhang szembetűnő. Louvain-la-Neuve modern középkori város. Ismerőseinktői azt hallottuk, hogy az építészek mellett, egyenrangú félként egy középkorral foglalkozó történész tervezte a campust. Az új egyetemi város szerkezete és hangulata, az épületek stílusa a tudomány születésének hőskorát, a középkort idézi. Szűk, kacskaringós utcácskák, kis terecskék. A téglával burkolt kisebb és nagyobb házak fantáziadúsan variálják középkori őseik jellegzetességeit: kicsi, íves ablakok és embernyi ajtók, bástyaszerű lépcsőháyak. a templomok tömbszerű robusztussága... Modern, de emberi léptékű minden. A lakóépületek többnyire egy átlagos méretű fa, a közintézmények egy templomtorony magasságáig nyújtózkodnak. A belső terek is egyszerűek, áttekinthetőek, célszerűek. Minden tér és tárgy a tudomány itt élő szolgálóit szolgálja. Állítólag pontosan kiszámították még a tervezés idő> * jyaárw: " „ ifllsinisssa h[ * h* t^ricmí szakában, hogy a hallgatói létszám és összetétel következtében hány és mekkora tanteremre, tanári szobára lesz szükség. De az már kissé kimódoltnak hat, hogy mesterségesen ügyelnek a város lakosságán belüli arányokra is. A diákok mellé állandó lakosokat ügy toboroznak, hogy a közművesített telkeket jelképes összegért, 1 belga frankért kínálják azoknak, akik vállalják, hogy 99 év eltelte után a tulajdonjog majd az egyetemet illeti meg. Mondanunk sem kell, építkezésre, otthonteremtésre vállalkozó bőségesen akad. Lakhelynek is vonzó Louvainla-Neuve. Ott tiszta a levegő. Nem csak azért, mert ott nincsenek gyárak, a környező üzemek is az egyetemhez kötődő, a kutatást szolgáló vagy a tudományos eredményt kipróbáló vállalkozások. Hanem azért is, mert büszkén hirdeti a tábla: ez a gyalogosok városa. Bár az egyetemi város több irányból is rendkívül jól megközelíthető a Belgiumban amúgy feltűnően fejlett autópálya-rendszerről. de a centrumból kitiltották a gépjárműveket. Ez azért nem zavar senkit, mert annyi a parkolóhely, mint a város lakossága. A távolsági autóbuszokat a peremkerületekig engedik a város testébe hatolni, a villanyvonatok ugyan átszelik a várost, de ez azért nem feltűnő, mert aluljárórendszeren át suhannak. Azért is jó ott lakni, mert az év nagyobb részében, a szorgalmi időszakban változatos programok között válogathat minden városlakó. Több színház és mozi, s számos előadóterem is a közönség rendelkezésére áll. Az egyetemi polgár 7 könyvtár 2 millió kötete között böngészhet. A ludotéka, azaz a játékkölcsönző pedig a gyermekes családok valóra vált álma. ugyanis a legdrágább, s legmenőbb játékok is hazavihetők jelképes kölcsönzési díj ellenére, két hétre, aztán a csimuta amúgy is megunja, s új szórakozás után néz. A „kettőt egy csapásra" elv alapján bizony itthon is szívesen járnánk a gyermekkönyvtár mellett kialakított játékkölcsönzőbe. A szünidőben a campusban olyan nyugalom honol, mint a legmenőbb üdülőhelyeken. Igaz, az ellátás és a bolthálózat a diákok igényeihez igazodik. Ezért aztán számtalan könyvkereskedés, papírüzlet, fénymásoló bolt, gyorsbüfé és persze kocsma verseng a. diáksereg kegyeiért, de csak egyetlen fodrászt, egyetlen cipészt találtam, s igazi szupermarket sincs. Újszászi Ilona