Délmagyarország, 1995. november (85. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-08 / 262. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1995. Nov. 8. nyugdíjasok fóruma • Szegedi dokumentumdráma Szarajevóról Az orvos, a kislány és a hírek • Kívülről jöll emberként csöppent bele a háborús borzalmakba: ez már maga is drámai alaphelyzet. Hogyan élte meg? - Ezalatt a három hónap alatt sok minden megváltozott a gondolkodásomban. Először is fel kellett dolgoznom, hogy kelet-európaiként egy nyugati szervezettségű csapat tagja lettem, másrészt olyan emberekkel találkoztam, akiket már teljesen megváltoztatott a háború. Csak az „élő" háborús környezet mozdítja meg igazán az emberben azt, hogy féljen a háborútól. Nagy különbség van aközött, ahogyan a média tálalja a drámai híreket drámaian és ahogyan a helybeliek megélik drámaian. A híradások inkább a szenzációt, a borzalmakat ragadják ki, mtg az ottani túlélők ezzel eleve együtt élnek, hozzászoknak és sokkal „apróbb" dolgok sújtják le őket, mint a vér folyamatos látványa. Körülbelül egy időben érkeztem Boszniába egy vidám spanyol társasággal. Érdekes volt látni, hogy az egész társaság rövid időn belül mennyire megváltozott. Szabályosan depresszióssá lettünk. Ez volt a legnehezebb: hirtelen megtanulni együtt élni a helyi körülményekkel. • A három párhuzam egyikében a saját élményeiről ír... Dillmann József doktor, a 2. sz Baleseti Sebészet orvosa 1992-ben az ENSz Menekültügyi Hivatala és egy spanyol karitatív szervezet megbízásából három hónapot dolgozott a háború sújtotta Mostarban és Szarajevóban. A nem mindennapi élményekről a Stefánia lljságíróklub látogatói is beszámolót hallgattak meg, ahol Dillmann doktor a naplót fró bosnyák kislány, Zlata Filipovics könyvéből is idézett. Itt született az ötlet: dokumentumdrámát ir. A borzalmakat látó fiatal sebészorvosról, a borzalmakat átélő kislányról, és a hírekről, ahogyan azokat közben itthon hallhattuk, olvashattuk. Három párhuzamos szál. A dráma elme is ez lett: Párhuzamok. - A magam párhuzamában igyekeztem leírni, hogy mint fiatal, 30 éves orvosnak hogyan kellett megküzdenem azzal, hogy én vagyok egy város egyetlen sebésze. Vagyis én vagyok „az" orvos, akit vártak. Mosolyognom kellett, határozottnak kellett lennem, ugyanakkor viszont rettegtem, mert ilyen helyzettel itthon soha nem találkoztam. Itthon például nem fordulhat elő, hogy műtét közben kialszik a villany, vagy a teljes tehetetlenség érzése fog el, mert gyakorlatilag csak középkori orvosi műszerek vannak. # Egy idő után Szarajevóivá váltak? - Mi úgy gondoltuk volna, de a helybéliek erre azt mondták, hiába is érzem (gy, én bármikor elmehetek. Nagy különbség. Bármenynyire is éreztem volna át a háború egész borzadályát, az nem lett volna annyira éles és mély, mint ahogyan a helybéliek érezték. Ezért vettem a párhuzamok közé egy bosnyák kislány, Zlata Filipovics naplóját: ő végigélte. Egyébként nála is észrevehető a változás: mindig bizakodik, bizakodik, ugyanúgy jár iskolába egy ideig, s aztán egyszerre rázúdul a háború. Zlata helybéliként éli meg ugyanazt a helyzetet, amit én kívülről jöttként éltem meg. Benne az a fantasztikus, ahogyan a háború kezdetén is felépíti a kis terveit: zongoraórára készül, síelni menne a szüleivel, ugyanaz érdekli, mint bármelyik európai gyereket, hogy a Music TV slágerlistáján ki, hol áll, stb. Aztán belecsöppen egy háborúba, amelyet nem ért, de idővel rájön, hogy azok az értékek, amelyeket a békében tanult, teljesen megszűntek, s a túlélésért egészen más emberré kell válnia. • Miután visszérkezett, mennyire látta másként a hazai híradásokat? - Nagyon zavartak a hírek. Amit mi látunk Boszniáról, az mind korrekt, viszont nem jelennek meg benne a hús-vér, szenvedő emberek. Akik megjelennek, általában ENSZ-katonák védőgyűrűjében nyilatkoznak s nem a mindennapi életből kerülnek a kamerák elé. Ezért a saját élményeim és a Zlatáé mellett ott fut egy harmadik párhuzam is: az, amit a magyar újságolvasó, tévénéző láthatott a borzalmakból. • A drámát az itthoni közönség fogja látni, akik talán már elfásultak a hírektől. Hogyan ébreszti fel a drámai szituációkat? - Nincsenek szituációk, ez dokumentumdráma, vagyis a kontrasztok magukért beszélnek. Itt két ember egymással párhuzamos élményeiről van szó, amely mellett ott fut, hogy azokon a napokon miről értesülhetett a magyar közvélemény. Vagyis amikor egy nap számomra és Zlata számára az volt az érdekes, hogy Szarajevóban hányan haltak meg, Dillmann doktor i om hónapot dolgozott a háború sújtotta városban. (Fotó: Schmidt A. Jrea) itthon még a lágymányosi hfd épftése is foglalkoztatta az embereket. Ez olyan kontraszt, amely maga is drámai: rádöbbent bennünket, hogy a híradásokból mi is fontos tulajdonképpen. • Mi lesz a Párhuzamok sorsa? - Gyakorlatilag a dráma rádiójáték-forgatókönyve már készen van. A felvételeit Marik Istvánnal és Lang Jánossal a jövő héten elkezdjük a Magyar Rádió Szegedi Stúdiójában és bízom benne, hogy decemberre készen is lesz. Ami a színpadi változatot illeti: úgy terveztem, nem előadássorozatot, hanem egyetlen előadást csinálnánk belőle, karácsony környékén a Kamaraszínházban, a bevételt pedig valamilyen boszniai segítségnyújtáshoz használnánk fel. Panek József Tehetségkutatás A JATE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium november 10-én, pénteken 3 órakor matematika tehetségkutató versenyt rendez nyolcadikosok számára. A versenyen kiemelkedően szereplők felvételi vizsga nélkül juthatnak be az iskola speciális matematika vagy fizika tantervű csoportjába. Gyökerek A Magyar Biológiai Társaság szegedi csoportjának soronkövetkező ülésén, csütörtökön délután 4 órakor dr. habil. Gyenis Gyula (ELTE Embertani Tanszék) „A neandervölgyi ember eltűnése és az. anatómiailag modem ember megjelenése Európában" címmel (art elóadást. Az érdeklődőket a MTESZ szegedi székházának (Kígyó u. 4.) előadótermébe várják. Lomtalanítás Tarjánban A Városgondnokság lomtalanítási akciót szervez Szegeden a Tarján városrészben november 10-1 l-l 2-én. Á lakosság megszabadulhat a feleslegessé vált holmiktól, hulladékoktól. A lomok elszállításáról a Környezetgazdálkodási Kft. gondoskodik. A 4 köbméteres konténereket a következő helyekre rakják le: Budapesti körűt 1. szám mögötti parkoló, a Sás utca 4. számú épület mögötti parkoló és játszótér területe, a Hüvelyk utca 5. számú épület mögötti terület. Csaknem 300 millió dollár aktívum keletkezett az idegenforgalom jóvoltából augusztus végéig, alig kevesebb, mint az elmúlt év azonos időszakában. A Magyar Nemzeti Bankban elmondták, hogy augusztus végéig 1 milliárd 92 millió dollár bevétel érkezett az idegenforgalomból, ami 20 százalékos növekedést jelent. A kiadás 795,3 millió dollár volt és ez Csaknem 300 millió dollár az idegenforgalmi aklívum 34 százalékos emelkedés. Az egyenleg (gy 296,7 millió dollár aktívumot mutatott a nyolcadik hónap végén, mtg tavaly ebben az időszakban 313,2 millió dollár volt a többlet. Mint ismert, még az első negyedévben a leértékelési várakozások miatt sokan kiváltották turistakeretüket és az összes idegenforgalmi kiadásnak mintegy a fele még abban az időszakban keletkezett. Sorskérdés: veszélyben a magyar egészségügy „Sorskérdések: Veszélyben a magyar egészségügy" ctmmel tartanak egészségügyi fórumot Szegeden, a Juhász Gyula Művelődési Házban pénteken este 18 órakor, az ellenzéki. Polgári Szövetség pártjai. Pusztai Erzsébet (MDF), Selmeczi Gabriella (Fidesz-MPP) és Surján László (KDNP) országgyűlési képviselők próbálnak választ adni napjaink egészségügyét érintő, akut problémáira. A helyzet pikantériája, hogy Surján László és Pusztai Erzsébet az előző kormány illetékes szakminisztere és politikai államtitkára volt. A szakmainak - és nem politikainak - szánt fórumra várják az egészségügyi intézményeiről is méltán hfres Szeged érdeklődőit. A

z SZDSZ elnöke, Pető Iván szerint ne azok a munkások sztrájkoljanak, vagy fenyegetőzzenek a sztrájkokkal, akiknek viszonylag magas a keresetük. A viszonylag magas nem jelent jól keresőt, mert a viszonyítás azokhoz szól, akik annyit sem keresnek, amennyiből meg lehet élni. Ha csak a politikus és nem az általam nagyrabecsült gazdaságtörténész szólt volna fgy, a kijelentést azzal nyugtáznám, hogy a politikus pártja szempontjából joggal tart a szakszervezetek megnövekedett politikai hatalmától. A rendszerváltás óta ugyanis a kormányok (különösen a jelenlegi) politikája alapvetően arra épül, hogy a bérekkel kell takarékoskodni. Ez pedig ellentétes a szakszervezetek érdekvédelmi céljaival. A történésznek azonban tudnia kell, hogy Európa minden jóléti állama, beleértve az Egyesült Államokat és Angliát is, nem is beszélve az igazán jólétiekről, annak köszönheti kialakulását, hogy annak idején politikájukban nagyon erősen érvényesült a szakszervezetek akarata. Azon lehet vitatkozni, hogy a jóléti államban jó-e, ha erősek a szakszervezetek. Ebben a tekintetben a tények nem mutatnak sem pozitív, sem negatív hatást. Azt azonban minden nyugati tömegpárt politikusa tudja, hogy nem Kik a sztrájkharc katonái? okos dolog a szakszervezet-ellenességet hangsúlyozni. Ez demokrata körökben utoljára a múlt század liberális politikusai között volt divat. Erre még a nyugat-európai középjobb pártok sem kaphatók. Elég arra hivatkozni, hogy a jelenlegi középjobb francia kormány egyetlen szóval sem emlftette azt, hogy a szakszervezetek nem elég megértőek a monetáris politikájával szemben. Ott tudják, hogy a szakszervezeteknek nem az a feladata, hogy a kormány pénzügyi bajait megértsék, hanem az, hogy a dolgozók érdekeit akkor is védjék, ha azt a kormány gazdaságpolitikusai irreálisnak deklarálják. Még kevésbé bírálják a francia szakszervezeti stratégiát ^zért, hogy azokat küldi sztrájkharcba, akiknek a sztrájkja félelemet kelt a hatalomban. A magyar liberalizmus is sokkal többet köszönhetett történelme során a szakszervezeteknek, mint a szakszervezet politikai ellenfeleinek. Mégsem ezt szeretném a pártelnöknek magyarázni. De megkérdezném tőle: mi lenne, ha a parlamentben azzal állna elő, hogy ott csak azoknak van joguk a kisemberek érdekében politikai csatát vfvni, akik a legrosszabbul fizetettek? Ilyen ugyanis ott nincs. Erkölcsi érzékünk viszont azt diktálja, hogy akkor is harcoljunk a szegények érdekeiért, ha magunkat nem soroljuk közéjük. Fokozottan így van ez a munkásmozgalomban, mindenekelőtt a bérharcokban. A munkásoknak, a kistisztviselőknek is van annyi politikai érzékük, hogy azokat küldjék a politikai harcba, akiknek esélyük van a győzelemre. A nemzetközi szakszervezeti mozgalmak története pedig egyenesen arra tanft, hogy a gazdasági élet kulcspozícióiban dolgozóknak kell vezetniük a bérharcokat, mert az ó eredményes bérkövetelésük húzza majd maga után azok bérét is, akik hiába sztrájkolnának. A munkavállalók egymással szembeni szolidaritása ugyanis sokkal nagyobb, mint a politikusoké. Sztrájkolni, sztrájkokkal fenyegetőzni azoknak érdemes, akiktől félnek. A többi munkavállaló csak annyit tehet, hogy vállalja velük a szolidaritást. És éppen ezt akaiják megtörni azok a politikusok, akik azt hangoztatják: ne azok sztrájkoljanak, akik Viszonylag jobban vannak megfizetve, hanem azok, akiknek a sorsa a legmostohább, a leginkább romlott! Ezen az alapon a nyugdíjasoknak és a munkanélkülieknek kellene sztrájkolniuk. Azt még elnézné a kormány is. Hiszen azt csak néznie kellene. A közelmúltban a könyvtári hét alkalmával győződtem meg arról, hogy a könyvtárosok bruttó átlagkeresete 26 ezer forint. Pető Iván logikája szerint a tényleges dolgozók közül nekik volna a leginkább okuk arra, hogy sztrájkoljanak. Ha ők tennék, oda sem figyelnének a politikusok. Könyvtár nélkül még lehet kormányozni az országot. De ha az áramtermelők, a mozdonyvezetők hirdetnek sztrájkot? És mindazok, akiknek a munkájára a politikai hatalomnak is szüksége van? Én az ő pártjukon állok. V

an azonban a pártelnök logikájának helye az én világomban is. Csak azok biztathatják joggal a kisembereket egyre több áldozatvállalásra, akik maguk is szenvedői a rendszerváltásnak, akiknek az elmúlt hét év során csökkent az életszínvonaluk. Ha ez az erkölcs érvényesülne, nem lenne Bokros-csomagunk, nem lenne sztrájkveszély. (MTI-Press) Dr. Kopátsy Sándor Kedves Hölgyem, Uram! Bizonyára Ön is olvassa naponta megjelenő telefonos összeállításunkat, amelynek szerkesztője tulajdonképpen maga az élet, azaz éppen Ön is, hölgyem és uram. A múlt héten abban a szerencsében volt részem, hogy a vonal végén én tarthattam a kapcsolatot az ügyes-bajos dolgaikkal hozzánk forduló olvasókkal. Megdöbbenve tapasztaltam, mennyi idős ember esik áldozatul részint saját figyelmetlenségének, gondatlanságának, részint a szélhámosok, bűnözők elvetemültségének. Nem volt nap, hogy ne szólt volna a kagylóba idős, többnyire női hang, amely elhagyott vagy ellopott pénztárcáját, kevéske vagy 40 ezerre is rúgó forintjait siratta. Becsületére legyen mondva annak a korosztályával szolidáris nyugdíjas asszonynak, aki, noha ő aznap megúszta kiraboltatását a Mars téren, vette a fáradságot, hogy figyelmeztesse a piacon megforduló idős társait: óvakodjanak a gyanús külsejű, kérdezősködő pároktól. Legtöbbször figyelemelterelő manőverről van szó ugyanis, miközben Iába kél a pénztárcának. Kedves nagymamák utcán, villamoson, buszon, üzletben és piacon - jobban vigyázzanak értékeikre! Sajnos nem csak jó emberek járnak körülöttünk... Tisztelettel üdvözli Önöket: Baleseti rokkantsági nyugdíj Baleseti rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki munkaképességét hatvanhét százalékban túlnyomóan üzemi baleset következtében elvesztette, de rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél. Baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult az is, aki munkaképességét ötven százalékban sziTikózis következtében vesztette el, és nem dolgozik, vagy szilikózisveszély-mentes munkakörben, illetőleg munkahelyen nem rendszeresen dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél. A baleseti nyugdíj mértéke a rokkantság fokától és a szolgálati idő tartamától függ. A rokkantság fokának megfelelően a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki a munkaképességének a hatvanhét - szilikózis miatt az ötven - százalékát elvesztette, de nem teljesen munkaképtelen, a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul, az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul. A baleseti rokkantsági nyugdíj összege az előbbiekben meghatározott rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset hatvan, hatvanöt, illetőleg hetven százaléka. A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a szolgálati idő minden éve után a havi átlagkereset egy százalékával emelkedik, az átlagkeresetnél azonban több nem lehet. A baleseti rokkantsági nyugdíj összegének az alapját képező havi átlagkeresetet a baleseti járadékra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával kell megállapítani. Az igénylő kérelmére a baleseti rokkantsági nyugdíjat az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíj alapjára vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapftani, ha az számára kedvezőbb. Életmód Az öltözködés Itt az ősz, közeleg a tél. A hűvös, szeles, nyirkos időben előkerülnek a szekrény mélyéből a meleg holmik: öltözködésünkkel igyekszünk védeni szervezetünket a megfázástól. Vajon helyesen-e? A fázékonyság miatt a legtöbb idős ember túlöltözködik. Az idősebbje mindenféle kacatot magára szed, fő, hogy meleg legyen. Fülét betömi vattával, fejét kendővel takarja vagy prémes sapkát húz rá. Az eredmény: párájában rosszul érzi magát az illető. Az ápolt és edzett bőr kevésbé érzékeny. Az öltözködés akkor jó, ha réteges, nem szoros, hanem kényelmes, elősegíti a bőr párolgását, szellőzését, és könnyű. A nehéz kabát fájdalmasan lehúzza ugyan a vállat, de nem melegebb, mint egy könnyű habszivacs kabát. Á több réteggel olyan klfma alakul ki a test körül, amely megvéd a hidegtől. A fő szigetelést a levegőréteg alkotja. A műszálas ing alá célszerű könnyű pamut- vagy gyapjúinget húzni, de még kellemesebb viselet a kevert anyagból készült fehérnemű, amely szellősebb. Télen a gyapjúing hordása ajánlatos, viszont nem lehet kifőzni. Az idős bőr ugyanis nagyon hajlamos a gombásodásra, s ennek éppen a párolgó test a melegágya. Éjjelre bő hálóinget öltsünk, lehetőleg nyitott nyakút, vagy olyat, amely nem szorít sehol sem. A takaró réteges legyen! Lefekvéskor ugyanis - ha a szoba nem túlfűtött - a test hidegebb, éjjelre felmelegszik és reggelre ismét lehűl. Két takaróval könnyű a szabályozás, s a dunyhának legfeljebb az ágy végén van a helye. A láb ugyanis erősen melegigényes. Régebben a hideg lábakat még mint válóokot is említették. Sokkal fontosabb azonban az idős kor szempontjából, hogy vizelési ingert vált ki. Ilyenkor hasznos, ha egy meleg vízzel töltött, ruhába csavart üveget helyezünk az ágy végéhez. Vigyázzunk, hogy a vérkeringést az öltözék ne akadályozza. Ezért is káros a szoros nadrágszíj, és egészségesebb a nadrágtartó, még ha nem is oly sikkes.