Délmagyarország, 1995. november (85. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-08 / 262. szám

A DM KFT. HETI GAZDASAGI MELLEKLETE f. Kinek a kormánya? E

gyre gyakrabban kérdezik meg a mezőgazdasági vállalkozók és tulajdonosok, amikor azt tapasztalják napról napra, hogy nem mozdul előre az ügyük. Csongrád megyében is évek óta tart a huzavona egynémely kardinális ügyben, de megoldás nincs, vagy húzódik, mint a rétestészta. Pedig ősz van, a búza magja már a földben, lassan-lassan számvetést kell készíteni az 1995-ös évről. Sajnos nem lesz vidám, hiszen talán az 1980-as év, vagy azt megelőzően volt olyan, hogy elégedettek maradtak az összesítéseknél, a mériegkészftéseknél a gazdálkodók. Miért? Az okok közismertek: tfz éve látogatja és pusztftja vidékünket az aszály. Óriási károkat okozott, s ha ígéretek el is hangzottak, hogy valamicskét kárpótol az állam a tetemes veszteségekből, azok sorra csak ígéretek maradtak. Úgy tűnik, az idei aszálykárokat sem tudja majd az apparátus rendezni. Mint ismeretes, csak az aszály okozta kiesés négymilliárd forintra rúg Csongrád megyében, s ez az ország legjobban szenvedett vidéke. Kormányfgéretek hangzottak el, hogy majd október végére, az őszi vetések idejére különböző technikákat, megoldásokat dolgoz ki a tárca, ám mindeddig egy fillért nem láttak a termelők. Állítólag tízmilliárd forintot költene erre a költségvetés, szépségtapasz csuprán, s egyre komolyabban kérdezik meg az érdekképviseletek: hol is van a tízmilliárd? Kinek a zsebében? Ki rendelkezik felette? Miből fizessék az őszi munkákat a tulajdonosok? Hitelhez nem jutnak, a bankok nem arra vannak kitalálva, hogy az agrár sajátosságokat figyelembe vegyék a hitelezésnél és a minősítésnél. Fordított világ. Itt a végeken semmi nem érződik azoknak az ígéreteknek a hatásából, megvalósításából. amire a kormány, vagy egy-két minisztere letette a nagyesküt. Nem titok, de az idei gazdálkodásról készülő mérlegek, számadások rosszabbak lesznek a tavalyinál. Holott nincs már mit felélniük a tulajdonosoknak, gazdáknak, beruházásokra régen nem telik. Olyan mélyponton van a mezőgazdaság, hogy talpra állnia se sikeredhet néhány év alatt. Kinek a hibája, kinek a bűne? Nem a kisembereké. Holott ebben az országban mindig is az agrárium tudta a mélypontról kirángatni a gazdaságot. Tiltakoznak a gazdakörök, tiltakozik a MOSZ, az agrárkamarák sem tudják szándékaik szerint intézni tagjaik ügyét, piaci információk stb., mert valahogy és valahol mindig elül a politikai nyilatkozat, kormányhatározat és döntés. Tréfásan kérdezni is szokták: Ki irányítja ezt a gazdaságot, ilyen-olyan apparátusok, vagy a kormány? K

onkrétabbak is lehetünk, természetesen. Itt a csodálatos kárpótlás. Bizony ennek a legnagyobb kárvallottjai a szövetkezetek, pontosabban a szövetkezeti tulajdonosok. Ők viselik a kárpótlás terheit. Mennyit, is ér ma a kárpótlási jegy? Talán 40 százalékot. Viszont bőven gyűjtöttek belőle, a megyében 540-580 millió forint értékben található. Mit csinálhatnak vele? Tüzelőnek még igen drága, ezért hát kísérletezgettek és kísérletezgetnek azzal, hogy összegyűjtik és a három, még privatizációra váró tejipar, sütőipar, gabonaipar tulajdonosai lesznek. így egy egészségesebb szerkezet alakulna ki, termeléstől a feldolgozásig és értékesítésig, ha így lenne. Semmit nem tudni. Bár privatizációs biztosokból lassan több akad. mint vevőből, mégsem halad az ügy. Törődik itt valaki valamivel? Vagy csak elég szónokolni, sajtótájékoztatókon szerepelni, a gazdaság meg egyre rohad? Az elmúlt esztendőben kormányhatározat született az aszálykárok enyhítésére, az úgynevezett minimumadó. Most ennek ellenére az APEH küldözgeti a szövetkezeteknek az értesítést, hogy fizessék be az elmaradt részleteket. Kire hallgassanak? A kormányra? Az APEH-re? )ó lenne végre komolyan venni önmagunkat. Különben - nem kell nagy jóstehetség hozzá - az agrárium is újra megjelenik a Parlament előtt. Soha nem tanulunk a saját példánkból? ^ . i Cc IÁ* (, Ex J A Teréz utcai Szilánk központ szemre is olyan, mint bármelyik kisüzem, bárhol Nyugat-Európában. Ennek a háznak a melléképületében, egy barátfánál rendezte be az első kis műhelyt Varga Gusztáv. • A Szilánk üveghegedűje Kisüzem a Teréz utcában Táblaüveg. Mint évtizedekkel ezelőtt. (Fotó: Schmidt Andrea) Nagy a nyüzsgés a Szilánk üvegkereskedelml és szolgáltató magánvállalkozásnál. Nem véletlenül, hiszen - sejthetném, persze - az üvegezésnek októbernovember a szezonja. Ilyenkor az építkezők arra törekszenek, hogy még a tél beállta előtt lezárják a félig kész házakat, lakásokat. - Más okból is rengeteg a munka - vág a kérdések elébe Varga Gusztáv (31) magánvállalkozó, a főnök. - Nemrégiben zárult Budapesten az üvegipari világkiállítás, amelyen olyan jól szerepeltünk, akkora volt az érdeklődés, hogy azonnal végig kellett utaznom fél Európát. Ma már szinte városképi jelentőségűek a Szilánk jellegzetes, üveszállításra alkalmas kisteherautói. Bejáratott hely a Teréz utcai központ, az iroda, a bemutatóterem, az üzem, de ismertek a Rókusi körúti és Szent István téri üzletek is. Senki sem gondolná, hogy a tulajdonos, Varga Gusztáv a nulláról indította a vállalkozást és biciklin szállította az üveglapokat a megrendelőknek. - A Radnótiban érettségiztem 1982-ben - meséli a tulajdonos -, s mivel nem volt kedvem továbbtanulni, az üveges szakmában helyezkedtem el. Apám, anyám, nagybátyám, szinte az egész családom üveges volt, a szegediek jól ismerhették a József Attila sugárúti műhelyt. Később önállósítottam magam, de szűkös körülmények között dolgoztam. Még 1986-87-ben is biciklin vittem az üveget, később tudtam venni egy Trabantot, aztán egy Wartburgot, és így tovább. Munka mellett két évet jártam a jogra, de meggondoltam magam. • Hol tart ma, alig tíz évvel az indulás után? - Magyarország egyik legjelentősebb üvegiparosaként tartanak számon. Mindenféle üveg, tükör szabásával. csiszolásával, hajlításával, olvasztásával, továbbá Tiffany- és ólomüvegezéssel, építészeti és belsőépítészeti üvegek exportjával és importjával foglalkozunk. A vállalkozás nagyipara a hőszigetelt üvegek gyártása. Valamennyi tevékenységhez a legkorszerűbb technológiát vásároltam meg. 0 Lehet-e még tovább bővíteni a tevékenységet? - Bővíteni már nem nagyon, hiszen manapság nincs az az üveg, amit ne tudnánk produkálni a megrendelő kérésére. Legfeljebb a gépeket lehet korszerűsíteni. • Jól emlékszem-e, hogy tíz évvel ezelőtt megsüvegeltük azt a barátunkat, akinek arra futotta, hogy a panellakásában a belső ajtókra sárga katedráiüveget vásároljon? - Ez valóban így volt. Ma a Tiffany-üveg a legszebb és a legértékesebb a belső ajtókon, amely különleges csiszolású kézimunka. Ne kérdezze, mennyibe kerül. Beltéri üvegből különben jelenleg 70 tipust kínálunk, és ezen belül is másmás dekorációkat, csiszolásokat. 0 Az egész magyar sajtót bejárta a kép a Tiffanyüvegből készült hegedűről, amelyet a Szilánk a budapesti kiállításon mutatott be. - Csak azt felejtette el odaírni az MTI, hogy egy szegedi mester munkája. Időközben már elkészítettük azt a speciális ládát is, amiben a vevőnek szállítjuk. • Árulja el, hogy sikerült az egyszerű ablaküvegtől a hőálló kandallóüvegig eljutnia? - Nem fölélni kell a vállalkozás nyereségét, hanem visszaforgatni. 0 Nem gondolja, hogy a 80-as évek alkalmasabbak voltak arra, hogy egy vállalkozás megerősödjön? Mi történik azzal, aki most indul a szakmában? - A 80-as évek valóban jobban kedveztek egy induló vállalkozásnak. Az állami szféra hanyatlóban volt, néhány maszek osztozott a piacon és még nem volt divat udvariasnak lenni. Sokat köszönhetek különben annak, hogy számomra mindig az első a szolgáltatás jó színvonala. Tudtam, hogy én se megyek vissza oda, ahol nem szolgáltak ki megfelelően. Varga Gusztáv körbevezet az üzemen. A szabászaton Vincze László, az egyik mester mondja: „Három és fél éve dolgozom a Teréz utcában, szeretem csinálni. Korábban az építőiparban már volt közöm az üvegezéshez, több területet ismerek." A kemencékben éppen a visszapillantó tükröket „sütik", vagyis hajlítják 650 fokon. Molnár István a Paksi Atomerőműből érkezett a Szilánkhoz. „Itt is meleg van, ott is meleg volt" - állapítja meg bölcsen. És örül, hogy jó munkahelye van. A munkások egységes zöld overáljainak hátán a városban jólcsengő név olvasható: Szilánk. Fekete Klára Béreink Az eredeti kormányhatározatnál nagyobb, összesen 21 százalékos béremelésre lesz lehetőség azoknál a többségi állami tulajdonban lévő gazdasági társaságoknál, amelyek hatékonyság révén jelentősen javították jövedelmezőségüket. Erről döntött többek között a kormány vasárnapi ülésén. Kiss Elemér közigazgatási államtitkár a kormányülést követő sajtótájékoztatón elmondta, hogy az év elején született szabályozás szerint a nyereségesen gazdálkodó többségi állami tulajdonban lévő cégek átlagosan 10 százalékos, a veszteséges vállalatok pedig 6 százalékos béremelésre kaptak lehetőséget. A kormány lehetővé tette azoknak a gazdálkodóknak, akik különösen jól dolgoztak, hogy 10 százalék helyett 15 százalékkal növeljék a béreket. Ezt a 15 százalékot emelték fel most 21 százalékra, azzal a kikötéssel, hogy a különbözetet nem alapbérként, hanem mozgóbér formájában lehet kifizetni a dolgozóknak. Alapvető feltétel, hogy az eredménytöbblet ne áremelésből, hanem a gazdálkodás hatékonyságának javulásából származzon. Arról, hogy végül is mely vállalatok tartoznak ebbe a körbe, a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter dönt. A témával kapcsolatos vitáról Kiss Elemér csupán annyit árult el, hogy a beterjesztők - a privatizációs, illetve az ipari miniszter - jóval szélesebb körű javaslatot vitt be a kormányülésre. A kabinet ezt jelentősen leszűkítette, így várhatóan nem túl sok vállalat élhet a többletbéremelés lehetőségével. ŐID BANK Üvegcsiszolás. Egy kicsit alkotás Az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. széles körű pénzügyi szolgáltatásokkal áll a vállalkozók rendelkezésére! Varga Gusztáv: - Biciklin kezdtem